Vasárnapi Ujság – 1896
1896-10-25 / 43. szám - A magyar földrajzi társaság jubileuma (arczképekkel) 714. oldal / Élet- és jellemrajzok
714 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 43. SZÁM. 18911. 43. ÉVFOLYAM. A MAGYAR FÖLDRAJZI TÁRSASÁG JUBILEUMA. FÉNYES díszüléssel ünnepelte meg ez évi október 18-án a magyar földrajzi társaság fennállásának 25-dik évfordulóját. Több hazai és külföldi tudományos társaság s a magyar közélet számos előkelő tagja vett részt az Akadémia dísztermében tartott ülésen, hol a társaság védnöke, Koburg Fülöp kir. herczeg elnöklete alatt dr. Erődi Béla elnök és Berecz Antal főtitkár ismertették a társulat eddigi működését és jelen állapotát. Lóczy Lajos egyetemi tanár a Balaton tudományos megvizsgálásával foglalkozó bizottságnak ő általa vezetett munkálatairól tett jelentést, s végül Márki Sándor kolozsvári egyetemi tanár igen érdekes szakértekezést tartott a régi magyar térképírás történetéről. A közgyűlésnek tehát megvolt az ünnepély mellett a szakjellege is. Valóban, ha eddig semmi mást nem tett volna is a magyar földrajzi társaság, mint hogy legújabban a Balaton tavát minden irányban kikutatta, akkor is méltó volna a jubileumra. De nagy érdeme a társaságnak, hogy egyesítette kebelében a földrajzírók és kutatók egész seregét. Két tiszteleti elnöke, Széchenyi Béla gróf és Vámbéry Ármin, világhírű utazók. Tiszteleti és választmányi tagjai között voltak oly férfiak, mint Hunfalvy János, Xántus János, Ujfalvy és sok más, kik messze földön tiszteletet szereztek a magyar névnek s tudományosságnak és talán egyetlen magyar tudományos társaság sincs, melynek rendes előadásait annyi híres külföldi utazó és tudós közreműködése tette volna változatossá. A mostani díszülésnek szereplői egyszersmind a társaság jelenlegi vezéremberei, közöttük maga is jubiláns az érdemes főtitkár, Berecz Antal, kinek kiváló szerepe volt a társaság megalapításában s ki azóta állandóan a főtitkári és szerkesztői állást töltötte be, nagyrészt a pénztárnokit is, és így a teljes negyedszázad óta ő volt a társaságnak állandóan buzgalommal és kitartással működő főmunkása. A társaság védnöke, Szászkoburg-gothai Koburg Fülöp herczeg ő fensége előkelő helyet foglal el a magyar társadalomban, nemcsak mint az uralkodó család tagja, Stefánia özvegy trónörökös-főherczegné és József főherczeg sógora, hanem mint a legnagyobb magyar földbirtokosok egyike s az egyetlen királyi herczeg, kinek Budapesten régi idők óta állandó lakása van. A herczeg 1891-ben lett a földrajzi társaság védnökévé, mely tisztségre az előbbi fővédnök, Rudolf trónörökös halála után kéretett föl; de már az előtt is melegen érdeklődött a társaság ügyei iránt s nem egyszer tette meg, hogy annak felolvasó üléseire külön meghívás nélkül is megjelent. A tudományok iránt ifjúkori nagy utazásai óta folyton nagy érdeklődéssel viseltetik. Utazásairól «Cakudo» (japánul armin mint vadász) álnév alatt «Vadászatok négy világrészben» czimű érdekes munkát írt. A daliás alakú herczeg 1844-ben született, így most legszebb férfikorában van s megjelenése mindenkor figyelmet kelt. Mint az uralkodó család tagjai, ő is általában katona - ruhában jár s most honvéd tábornoki egyenruhában ült az elnöki asztalnál, élénk figyelemmel kisérve az előadásokat. Magyar nyelven nyitotta meg az ülést s magyarul társalgott a társaság több tagjával. A herczeg mellett a társaság egyik tiszteleti elnöke, Vámbéry Ármin foglalt helyet (a másik, Széchenyi Béla gróf, akadályozva volt a megjelenésben). Vámbéry nevét és működését fölösleges a «Vasárnapi Ujság»-ban újra részletesen ismertetni, mert olvasóink már három évtized óta mint e lapok munkatársát is jól ismerik, mely e világhírű hazánkfiának arczképét már többször közölte. Itt csak azt említjük meg, hogy ő a magyar földrajzi társaságnak kezdettől fogva oszlopos tagja volt. Részt vett a megalakulásban, s Hunfalvy János elnök mellett ő lett az alelnök, mely tisztét 17 éven át viselte. Hunfalvy halála után a társaság elnökének választotta meg, s bár ez állásáról másfél év múlva már leköszönt, de mint tiszteleti elnök tovább is tevékeny részt vesz a munkában. Legnevezetesebb volt a földrajzi társaságban azon működése, hogy Hunfalvyval felváltva a közgyűléseken nagyobb megnyitó beszédeket mondott a legutóbbi évben történt utazásokról és földrajzi munkálatokról. Mint előadó is többször szerepelt, természetesen főkép Ázsiáról tartván érdekes előadásokat. Neki köszönheti legalább részben azt is a társaság, hogy számos kiváló külföldi szakemberrel és társasággal jutott összeköttetésbe. Vámbéry tanítványa volt a társaság jelenlegi elnöke, dr. Erődi Béla is, ki e tisztre 1893-ban választatott meg. Ismert név társadalmunkban, a közoktatásügy és irodalom terén egyaránt. 1846 ápr. 19- én született Szászrégenben s máskorán foglalkozott a keleti nyelvekkel. Vámbéry buzdítására a budapesti egyetemről 1868-ban Konstantinápolyba utazott, és két évet töltött Törökország, Kis-Ázsia és Egyiptom különböző részeiben, s egy ideig mint tolmács működött a törökországi vasútépítő társaságnál. 1870-ben az általános hadkötelezettségnek eleget teendő, visszajött s katonává és egyúttal hírlapíróvá lett, de e mellett tanulmányait is folytatta. Márismert nevű író volt, midőn 1872-ben a budapesti VIII. ker. reáliskolában tanárrá lett, hol tíz éven át működött. 1882-ben a fiumei állami gymnázium igazgatója lett; 1888 végén a kolozsvári tankerület főigazgatója. 1890 nyarán ismét visszatért Budapestre, s itt előbb a Ferencz József nevelő-intézet kormányzója, később budapesti tankerületi főigazgató lett. Hivatalos működésén kívül rendkívüli tevékenységet fejtett ki mint író és utazó. Mintegy 15 nyelvet ért és beszél, s mindegyikből több irodalmi művet fordított le magyarra, többek közt Firduzi nagy művét, a Sahnámét csaknem egészen, Hafiz dalait, számos török-bolgár és új-görög költői művet. Irt ezenkívül több tankönyvet, török nyelvtant s néhány utazási munkát Egyiptomról, a Balkánfélszigetről, Sziczíliáról. Általában szenvedélyes utazó. Csaknem minden szünidejében nagyobb utakat tesz különösen a Balkán-félszigeten, Olaszországban és Angliában. Két ízben járt Egyiptomban és a Szentföldön, Konstantinápolyban tízszer. Utazásai közül több valóságos tanulmányút volt, különösen a középiskolák viszonyainak tanulmányozása. A földrajzi társaságnak 1874 től 1882-ig volt titkára s mint ilyen, nagyon tevékeny részt vett a társaság közlönyének szerkesztésében és a szakkönyvtár létesítésében; ő volt az, ki a társaság közlönyének franczia melléklapját megalapította főkép a csereviszonyban levő külföldi társaságokra való tekintettel. Midőn Fiuméba távozott, a társaság levelező lapjává választatott, de azontúl is csaknem minden évben tartott előadásokat a társaság körében. Nagy érdeme volt a társaság körül, hogy 1887-ben a kormány megbízásából rendezte a Velenczében tartott harmadik nemzetközi földrajzi kiállításnak magyar osztályát, az osztrák kiállítástól teljesen függetlenül. Erődít nagy tevékenységéért számos kitüntetés érte. Tagja a Petőfi-társaságnak, a pedagógiai társaságnak, az orsz. közoktatásügyi tanácsnak, s több hazai és külföldi rendjel tulajdonosa. A földrajzi tudományok művelésének természetes összeköttetése az iskolával okozza azt, hogy a magyar földrajzi társaság főtitkára, Berecz Antal is elsősorban tanférfiú. 1836 aug. 16-án Boldogon, Pest megyében született; majd 1853-ban piarista lett s mint ilyen számos vidéki városban működött mint tanár s a mellett mint nevelő is. 1866-ban állandóan Budapesten telepedett le s a természettan tanára volt kezdetben a kegyesrendiek intézetében, 1873 óta pedig, midőn a rendből kilépett, a budapesti ágostai ev. gymnáziumban. 1875-ben az akkor megnyílt első állami felsőbb leányiskola tanára, majd igazgatója lett s ez állását 1893-ig megtartotta, midőn szakreferensnek a közoktatásügyi minisztériumba osztották be. 1874-ben az orsz. középiskolai tanáregyesület elnöke lett s e minőségében több mint egy évtizeden át nagy tevékenységet fejtett ki. Irodalmi téren főkép a természettudományok népszerűsítése volt kedvencz tárgya; egyideig a természettudományi társulat titkára, majd az orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlésének bizottsági tagja volt. 1868-ban megalapította «Természet» czimű lapját, melyben ő pendítette meg először a földrajzi társaság alakításának eszméjét s ő gyűjtötte az első aláírókat. Ezért az új társaság rögtön főtitkárának és szerkesztőjének választotta s mint ilyen 1872 óta szakadatlanul ő szerkeszti a «Földrajzi Közlemények»-et, melybe maga is számos czikket irt. Mint főtitkár e mellett több izben képviselte a társaságot külföldi szakegyletekben, különösen pedig a német geographusok vándorgyűlésein s ő vezette a rövid ideig élt magyar afrikai társaság ügyét is. Önálló művei közül a Mennyiségtani földrajz alapvonalai (1868), a Természettani földrajz (1869), Csillagászati földrajz (1886), továbbá Palestina térképe (1894) tartoznak a földrajz körébe. A magyar földrajzi társaságnak egyik oszlopos tagja Lóczy Lajos, Pozsonyban 1849-ben született. Egyetemi tanulmányait Budapesten, Lipcsében és Zürichben végezte, hol mérnöki oklevelet nyert. Visszatérvén hazájába, a nemzeti múzeumnál nyert segédőri alkalmazást s csakhamar abban a kitüntetésben részesült, hogy gr. Széchenyi Béla keletázsiai expedicziójának tagja lett, mint geolog és topográf. Harmadfélévig tartó utat tett a fiatal tudós ezzel az expediczióval 1877 decz.4-étől, s midőn 1880 május 1-én visszatért, gazdag tapasztalatait és tudományát a geologiai intézetnél értékesítette. 1885-ben a József műegyetemen a geologia rendkívüli tanára lett; később Hunfalvy halála után 1889-ben a tudományegyetem földrajzi tanárává nevezték ki, hol jelenleg is működik, az általa szervezett földrajzi seminarium vezetésével is foglalkozván. Vámbéry lemondása után a földrajzi társaság őt választotta meg elnökének, de e tisztéről három év múlva nagy elfoglaltsága miatt lemondott. Irodalmi működése leginkább geologiai s a gr. Széchenyi Béla expedicziója tudományos eredményének feldolgozása. E mellett a természettudományi társulat könyvkiadó vállalatában 1886-ban «A khinai birodalom» czimű nagy műve jelent meg, a mely országot keletázsiai útja alatt tüzetesen tanulmányozta. Különös fontosságú a Balaton tó sajátságainak kikutatása érdekében kifejtett működése. Magyarország földjének egyetlen területe sincs, melyet ily alaposan és tervszerűleg kikutattak volna, mint a Balatont, s ez a munkálat, melyről az előleges jelentések már eddig is fölkeltették a külföld elismerését is, tudományos irodalmunk egyik büszkesége lesz. E munka oroszlánrészét Lóczy végezte. Ő szervezte a kiváló szakférfiakból álló munkatársak gárdáját, ő szerezte be az eddig már 13000 forintot meghaladó költséget s ő adott irányt a munkatársaknak. Érdemes régi munkája a földrajzi irodalomnak Márki Sándor kolozsvári egyetemi tanár is, egyike a legszorgalmasabb szakíróknak. 1853 márcz. 27-én született Kétegyházán s 1877-ben lett tanár először Aradon, hol többek közt a «Kölcsey»-egyesület létesítésében fejtett ki nagy buzgalmat. 1886-tól 1892-ig Budapesten volt középiskolai tanár, 1892 óta a kolozsvári egyetemen a középkor tanára. Igen ifjú korában kezdett irodalommal foglalkozni, s még középiskolai tanuló volt, midőn Bihar megye történetéről egy munkát írt, s egészen szakszerű könyvészeti lapot kezdett szerkeszteni. Azóta folyvást szorgalmasan dolgozik. Számos munkái közül Arad megye története két nagy kötetben s Mária királynőről írt történelmi monográfiája tágabb körökben is figyelmet keltettek. Földrajzi művei között kiválóan érdekesek a régi magyarok utazásairól s a régi nemzetiségi viszonyokról írt tanulmányai. A földrajzi társaság közlönyében éveken át igen részletes bibliográfiai ismertetéseket írt a magyar földrajzi irodalomról, kiterjeszkedvén még a vidéki lapokban megjelent czikkekre is. A földrajzi társaság ily jeles erőkkel kedvező körülmények között kezdi meg fennállásának második negyedszázadát. Óhajtandó volna, hogy anyagi ereje is elegendő legyen, mert hazánk egyes részeinek alapos ismertetését illetőleg még sok a tennivaló.