Vasárnapi Ujság – 1896
1896-11-01 / 44. szám - A választások eredménye 739. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
740 fős Madarász Imre Kossuth-párti ellen, azonban Madarásznak 485 szótöbbsége volt. A második napi választáson az ellenzéket újabb súlyos veszteségek érték. A függetlenségi párt egyik felének vezére Ugrón Gábor kisebbségben maradt Szatmárt, volt kerületében, Chorin Ferencz ellen, a kit 126 többséggel választották meg. Ugrón pártját a választások megtizedelték. Mikor vezérök a szatmári csatát vívta, még csak heten voltak megválasztva pártjából. Bartha Miklós is hiányzott még, ki Kolozsvártt az első napon kisebbségben maradt, s Gyulán okt. utolsó napján kerül választás alá. Az ugionista vezérek közöl Polonyi Gézát Hajdúszoboszló újra megválasztotta. Kassán a nemzeti pártot érte vereség. Beöthy Ákos, a város volt képviselőjét Éder Ödön szabadelvű kiszorította 206 szótöbbséggel. A néppárt két fővezére, gr. Zichy Nándor és gr. Esterházy Móricz is elbuktak a második napon , amazt Emmer Kornél szabadelvű győzte le Nagy- Szombatban nagy többséggel, gr. Esterházyt pedig Ráczalmáson Nagy Gyula Agionista. A néppártnak 16 képviselője volt ekkor. Rimaszécsen pedig az a ritka eset történt, hogy a szabadelvű Draskóczy László és a függetlenségi Fáy Barna egyformán 1014 szavazatot kaptak , tehát új választás lesz. Október 30-ikán reggel 380 választás eredménye volt ismeretes. Ebből szabadelvű párti 258, Kossuthpárti függetlenségi 41, Ugron-párti 11, nemzeti párti 31, néppárti 16, pártonkívüli 10. Pótválasztásra esik a többi. A választások teljes eredményét társlapunk, a «Politikai Újdonságok» közlik. VASÁRNAPI ÚJJSÁG. 44. SZÁM. 1896. 43. ÉVFOLYAM. AZ EZREDÉVI ÜNNEPÉLYEK. Az ezredéves emlékezet legnagyobb alkotása, az országos kiállítás, nov. 3-ikán zárul be, s ezzel véget ér a honfoglalás nemzeti ünneplése. Az ünnepi programm egyik utolsó pontja volt az iparművészeti palota zárkövének letétele. Az új intézet nagy jelentősége mellett még mint a főváros egyik legszebb épülete is feltűnik. Az iparművészeti palota ünnepe. Az üllői úton emelkedő iparművészeti múzeum és iparművészeti iskola díszes palotájába okt. 25-ikén illesztette be a király az utolsó követ. A palota csarnokában gyűlt össze az ünnepély közönsége, a Budapesten időző miniszterek, államtitkárok, Császka György kalocsai érsek, Ráth Károly főpolgármester, tábornokok, előkelő tisztviselők, művészek, tanárok. A király i. e. 11 órakor érkezett, ugyanakkor jött Koburg Fülöp herczeg is. A nagy csarnokban Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter üdvözölte ő felségét, megköszönve, hogy nemzeti ünnepeinket gondos figyelmével maradandó hatásunkká tette, s fölhíva érdeklődését ez új intézetre. A király a miniszter beszédére így válaszolt: «Áthatva a művészeti iparnak művelődési és közgazdasági fontosságától, megelégedéssel láttam e díszes épület emelkedését és örömmel jöttem annak felavatásához. Nem kétlem, hogy mindazok, akik az itt kitűzött czélok elérésére közreműködni hivatták, teljes buzgósággal és odaadással fogják teljesíteni feladatukat, a magyar iparművészet minél nagyobb fejlesztésére és a finomabb műizlés terjesztése által az általános műveltség előmozdítására, mely törekvés valóban mindenkor örömömre szolgáland.» Kiadó éljenzés követte a király szavait. Azután Zsilinszky Mihály államtitkár felolvasta a fölavató okmány szövegét. A király aláírta, s a kormány tagjai kíséretében az előcsarnokba ment, ahol az okmányt a falüregbe helyezték és betették a zárkövet. A király ezüst kőmíveskanállal vakolatot öntött a kőre, majd egy kalapáccsal háromszor ráütött. A jelen volt főméltóságok is sorban megtették a szokásos kalapácsütéseket. A szertartás végeztével bemutatták a királynak az új palota építőit s az építőbizottság tagjait. A király ezután körutat tett a múzeum termeiben és megtekintette a kiállított tárgyakat, a gyönyörű majolika- és fayence-edényeket, az ötvösműveket és a régi magyar hímzéseket. Majd az iskolai növendékek lelkes éljenzése közben bejárta az emeleten levő tantermeket is. Dél felé járt az idő, amikor a palota előtt egybesereglett nép éljenzése közt kocsiba ült és elhajtatott. A múzeum épületében, a bejárattól jobbra, márványtáblát illesztenek a falba ezzel a fölirással: «I. Ferencz József Magyarország apostoli királyának dicső uralkodása alatt, a midőn Wehrle Sándor, utóbb losonczi Bánffy Dezső báró m. kir. miniszterelnök, adorjáni és kőrösszegi Csáky Albin gróf, utóbb vásárosnaményi Eötvös Loránd báró, végül Wlassics Gyula dr. vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter volt. Pártos Gyula és Lechner Ödön tervei szerint épült 1893-tól kezdve ; elkészült 1896-ban, Magyarország fönnállásának ezredik évében. A létesítendő képzőművészeti muzeum részére, az ezredéves kiállítás műcsarnokából vásárlandó képekre és festményekre a törvényhozás 200,000 frtot szavazott meg. A művek kiszemlélésével az országos képzőművészeti tanács volt megbízva, mely a választást meg is tette. A közoktatásügyi miniszter jóváhagyta a következő művek megvásárlását. Olajfestmények «Zivatar után», Mannheimer Gusztávtól. «Arczkép-tanulmány», Balló Edétől. «Szépség, pénz és szellem», a korán elhunyt Tóth Lászlótól. «Kőpatak a lomniczi csúcs alatt», Telepy Károlytól. «1848 ból», Pap Henriktől. «Gyermek álma», Baditz Ottótól. «Láz», Márk Lajostól. «Petőfi a táborban», Révész Imrétől. «Esti harang», László Fülöptől. «Tivoli i konyhakert», Nadler Róberttől. «Délibáb a pusztán», Tölgyessy Arthurtól. «Tehenek a lápon», Pállik Bélától. «Majális», Szinyei Merse Páltól. «Pásztoroknak megjelenik a Krisztus születését hirdető angyal», Grünwald Bélától, «Zápolya Izabella», Madarász Viktortól. Ezeken kivül a miniszter Munkácsy Mihálynak két kisebb, de reánk nézve érdekkel biró festményét, és pedig első remekművéhez a «Siralomház» hoz készült tanulmányát és «Kukoriczaföld» czimű tájképét is megvetette. Csók Istvánnak «Báthory »Erzsébet Csejthe várában» czimű, a mult évben feltűnést keltett nagyszabású festményét — bár az ezredéves kiállításon nem szerepelt — a miniszter szintén megvásároltatta a szépművészeti muzeum számára. Megvásárolta továbbá Tóth Kálmán bronz szobrát Bezerédy Gyulától, Stróbl Alajosnak «Anyánk» czímű szoborművét, amely a mesternek egyik legkiválóbb alkotása, a miniszter márványban fogja kifaragtatni. A képek és szobrok közül még néhánynak megvásárlása függőben van, mert az illető művészek eddig nem nyilatkoztak. A vásárlás teljes befejezése után fog határozni a miniszter a felett, hogy az állam részére megvett művek közül, melyek szolgáljanak a szépművészeti múzeum, és melyek a vidéki múzeumok gyarapítására. A király vásárlásai: Ő felsége a műcsarnok kiállításából több festményt és szobrot vásárolt, és vásárolt továbbá az iparművészet kiváló termékeiből is több darabot. A képzőművészeti csoportból megvásárolt művek: Mihalik Dánieltől «Bükkfasor», Karvaly Mórtól • Huszárok», Nadler Róberttől «Terefere a mosásnál», Telepy Károlytól «A poprádi tó», Folgár Gézától «Kaszárnyaáristom», festmények: Teltsch Edétől «Bornemissza», szobormű, Iparművészeti tárgyak : IHbian Sándortól (tervezte Giergl) üvegserleg zománczdísszel, aranyozással és kókuszdiószelencze (tervezte Háry Gyula) sodrony románcz díszítéssel, Holló Barnabástól «Lesben álló betyár» lovas bronz alak, Verpka Károlytól két vas gyertyatartó (tervezte Ybl Sándor), Nagy Józseftől tölgyfaszekrény magyar stílű beégetéssel és vasalással (tervezte Faragó), Zsolnay gyárából eozin és majolika edények. Jungfer Gyulától, két kandeláber kovácsolt vasból, stb. A kiállítás bezárása. A kiállítás ünnepélyes bezárása november 3-án déli 12 órakor lesz, arra a kormány, a főváros, a kiállítás összes tényezői, a csoportelnökök és biztosok s az összes zsűritagok meghívatnak. Schmidt József miniszteri tanácsos, a kiállítás igazgatójának beszéde nyitja meg az ünnepélyt. Beszédében a kiállítás történetét, s az elért eredményeket vázolja s felkéri Dániel Ernő kereskedelemügyi minisztert, a kiállítási bizottság elnökét, a kiállítás bezárására. Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter beszédet mond, s a kiállítást bezárja. A kiállítás területe még nov. 3-án esti 9 óráig lesz nyitva, amikor katonazenés takarodó fejezi be a kiállítási területen féléven át pezsgő életet. A nagy iparcsarnokban az iparos kiállítók a kereskedelmi forgalomnak szánt áruikat és mintáikat továbbra is kiállítva hagyhatják. A kereskedelmi miniszter ugyanis elrendelte, hogy a kereskedelmi muzeum az 1894 ben ideiglenesen föloszlatott állandó kiállítást újjászervezze. Már föl is hivták az érdekelt iparosokat, hogy tárgyaikat hagyják meg a kereskedelmi muzeumban, amely kisebb keretű, de rendszeres állandósítása lesz az ezredéves orsz. kiállításnak. * A király a nemzethez. Ő felsége még a kiállítás bezárása előtt, okt. 29-ikén hagyta el a fővárost. Ugyané napon közölte a hivatalos lap a király kéziratát, melyet az ezredéves ünnepélyek alkalmából intézett a miniszterelnökhöz, s melyet az egész országban kifüggesztenek nyilvános helyekre. A kézirat így hangzik: Kedves báró Bánffy! Most, midőn a kedvelt Magyarországom ezer éves fennállása alkalmából tartott ünnepségek immár lezajlottak, visszapillantva a lefolyt hónapok eseményeire, nem távozhatom szeretett székes fővárosomból anélkül, hogy ki ne fejezzem újabban is valódi örömömet és teljes megelégedésemet ezen, a nemzetek életében ritka s valóban korszakot alkotó nemzeti ünnep lélekemelő lefolyása felett. Amit néhány hó előtt mint biztos reményt jeleztem, beteljesült. Megmutatta a nemzet az egész világ előtt, hogy ezer éves fennállása után büszkén tekinthet nemcsak politikai vívmányaira, hanem szellemi és anyagi fejlődésére is s hogy ez által méltó helyet foglalhat el a kulturállamok közt; megmutatta nemcsak az ország szívében, hanem az országszerte történtek és tanúsított kegyeletteljes és példás magatartás által, az állam egyik legszilárdabb alapját képező rajongó hazaszeretetét és biztosítékát nyújtotta Személyem és Házam iránt tanúsított szeretete és hű ragaszkodása által különösen annak, hogy az ily tettekre képes, ily érzelmektől áthatott és királyával egyetértő nemzet, bízvást és legjobb reményekkel tekinthet a jövő évezred elé. Szivem sugallatát követem, midőn Önt ezennel utasítom, hogy ez örömömet és megelégedésemet országszerte hirdesse s kérem az isteni gondviselést, hogy kedvelt Magyarországomat és a nemzetnek, szellemi haladása és anyagi jólléte további fejlesztésére irányzott törekvését, mely téren még oly sok a teendő, — ezentúl is bő áldásával kisérje és engedje, hogy a nemzet ezen törekvése gyümölcsét nemcsak a kül-, hanem a belbéke oltalma alatt is, testvéries egyetértésben és szeretetben élvezhesse, hagyományos alattvalói hűség mellett szem előtt tartva mindenkor csakis az ország valódi javának, s mint ennek egyik főtényezőjeként az egész monarkhia jogosult érdekeinek előmozdítását. Kelt Budapesten, 1896. évi október hó 28-án. — Ferencz József s. k. Br. Bánffy s. k. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Petőfi életrajza. A nagy magyar költőnek, ki a világirodalomnak is oly fényes alakja, három kötetes életrajza hagyta el a sajtót. Irodalomtörténetünk avatott búvára, Ferenczi Zoltán írta, a Kisfaludytársaság a Széher-féle jutalommal tüntette ki, s a társaság is bocsátja közre, kiadója pedig a Franklintársulat. A Kisfaludy-társaság 1888-ban hirdetett jutalmat a Széher Árpád nevére szóló alapítványból Petőfi életrajzára, fő tekintettel nem annyira a feladatnak eszthétikai oldalára,mint inkább az életrajzi anyagnak teljes, pontos, részletes és kritikai összeállítására. Ferenczi Zoltán nyújtott be a nyílt pályázatra tervrajzot, s ennek alapján őt bízta meg a társaság a mű elkészítésével, a mit 1893 őszén el is végzett. A Kisfaludy-társaság a kitűzött jutalmat odaítélte neki s a művet fölvette kiadványai közé. A szerző, hogy az adatok lehető teljességét nyújthassa, sokat utazott azokon a helyeken, hol Petőfi tartózkodott, fölkereste életének még élő tanúit. Így keletkezett a nagy részletességű mű, mely a költőt nyomról nyomra követi életében, alkotásaiban. A könyv változatos anyagánál és dolgozásánál fogva a legérdekesebb olvasmányok egyike. A költőről eddig ismert adatokat bővíti, kiegészíti, újakat iktat be, s megoldja a feladatot, hogy amit Petőfiről tudni lehet együvé foglalja. A munka egyszersmind valóságos korrajz, Petőfi korának egész irodalmi képével. Lapunk mai számában külön is bemutatunk egy érdekes fejezetet e munkából, mely különben is igen sűrűn hivatkozik a «Vasárnapi Újság »-ra, mint olyan forrásra, melynek több évfolyama nagyon sok följegyzést és új adatot közlött Petőfinek úgy életéről, mint halála körülményeiről s így elsőrendű forrás , részben mindazokra nézve, akik Petőfi egyéniségével, pályájával és költészetével behatóbban kívánnak foglalkozni. Az első kötet (383 lap) a költő családjáról, gyermekkoráról, tanuló éveiről, katonáskodásáról, szinészkedéséről, költészete első korszakáról szól érdekébresztőn. 1841-ik évvel végződik a kötet, mikor Petőfi Pestre jön. A második kötet (308 lap) csak egy gazdag évet (1844—45) ölel fel a költő életéből, s itt találjuk egyéni jellemzését, itt ismerjük meg az akkori irodalmi állapotokat. A harmadik kötet (410 lap) azzal kezdődik, mikor Petőfi Nagy-Károlyba megy s megismerkedik Szendrei Júliával, kinek Ferenczi külön fejezetet szentelt könyvében. Petőfi szerelme, házassága, költészetének emelkedése, ragyogása, a márcziusi napok, a forradalom, a szabadságharcz költője, Bem erdélyi hadjárata, a segesvári csata: olyan változatossága és érdekessége ez egy életnek, mely összefüggésében, változó színhelyeivel is kész regény. Minden kötet végén betűsoros tárgymutató könyíti meg, hogy megtalál-