Vasárnapi Ujság – 1897
1897-05-02 / 18. szám - Báró Lévay Henrik (arczképpel) 285. oldal / Élet- és jellemrajzok - Leövey Klára (arczképekkel) 285. oldal / Élet- és jellemrajzok
15. SZÁM 1897. 44. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJJSÁG. BAKÓ LÉVAY HENRIK. Az utóbbi években nem ritka a magyar báróság és grófság adományozása. A magyar kormány gondoskodni kiván arról, hogy a közélet érdemesei időnként megnyerjék azt a társadalmi kitüntetést, melynek tekintélye a demokrata áramlatok közepette is fenmaradt. A hivatalos lap pár nappal ezelőtt ismét közölt egy bárói kinevezést. Kisteleki Lévay Henriknek, a magyar főrendiház élethossziglan kinevezett tagjának és törvényes utódainak, a közgazdasági téren kifejtett sok évi buzgó és eredményes munkássága elismeréseül ő felsége a magyar bárói méltóságot díjmentesen adományozta. Munkás és eredményes hosszú élet megjutalmazása ez új bárói méltóság. Lévay Henrik mindent saját erejével, szorgalmával szerzett meg magának. Pályája összehozta csakhamar a közélet oly férfiaival, kik Lévaynak a közgazdasági téren szerzett tapasztalatait örömest kívánták értékesíteni, hogy az ötvenes évek szomorú viszonyai közt legalább a közgazdasági életnek lendületet adjanak. Deák Ferencz, b. Eötvös József, gr. Károlyi György, gr. Dessewffy Emil, Somssich Pál, Ürményi József, Zsivora György támogatták Lévay azon törekvését, hogy a külföldi biztosítási üzletekkel szemben egy magyar társulat alakuljon. Az első magyar biztosító társulat volt ez, a csakhamar oly hatalmassá vált pénzintézet, melynek léte, virágzása Lévaynak főérdeme. Hogy e társulat 1857-ben megalakulhatott, az akkori Bach-kormány által emelt sok akadályt is le kellett győzni. Lévay tehetsége, tapintatos munkássága mind jobban érvényesült, s fáradságainak anyagi gyümölcsei is gyarapodtak; egymás után részesült figyelmében, áldozatkészségében sok közczél, közintézet, emberbaráti törekvés. A munka és takarékosság sokat juttatott a szenvedőknek és magánosoknak is, s alig van egyesület, melynek ő alapító tagjai közé ne tartoznék. A bárói méltóság Lévay Henrik számára fokozott kitüntetés, mely magyar nemességre emelését, főrendiházi tagságát követi. Félszázad óta munkáló életének, nagy jótékonyságának ünnepélyes elismerése a fejedelmi kegy, mely az egyszerűségből kiemelkedett embernek a főrangú czímet is megadja. Lévay 1828 ápril 16-án szegény szülőktől született a bácsmegyei Jankováczon. A szabadságharczban egy vadász-zászlóaljba lépett, s hadnaggyá lett. A szabadságharcz után kereskedelmi tanulmányokat végzett, majd a trieszti biztosító társulatnál gyarapította gyakorlati ismereteit. Ekkor kezdett foglalkozni egy magyar biztosító társaság alakításának eszméjével, ami elég merész dolog volt, mikor semmi vállalkozó kedv nem nyilvánult, s kellő tőke nem volt. A magyar biztosító társulat megalakulása tehát a magyar közgazdasági életnek nevezetes mozzanata, mint a következmény is megmutatta. Jellemzésül említjük, hogy az új intézethez Lévay mindjárt kezdetben magyar tisztviselőket alkalmazott és ott sok szegény honvédnek juttatott kenyeret. Az első magyar átalános biztosító társulat mikor 1883 márcziusában fennállása 25-ik évét ünnepelte, ez Lévaynak is jubileuma volt, s az ünnepélyes közgyűlésen Somssich Pál üdvözölte. Az ünnepélyre a társaság Benczúr Gyulával lefesteté az intézet első ülésének képét, mely annyi jeles embert tüntet föl egy csoportban, s ezek közt Lévayt, a buzgó szervezőt. Az intézetnek Lévay ez idő szerint már nem áll az élén. Tavaly vissza akart már vonulni, 40 évi működés után, de a kormányzó testület kérelmére, hogy kiváló szelleme és erős tudása továbbra is a nemes czél szolgálatában lehessen, megmaradt igazgató tagnak. Részt vett Lévay több hazai közintézet és vállalat szervezésében és jótékony czélokra is sokszor igénybe vették szervező képességét és szakértelmét. A Petőfi-szoborbizottságnak is pénztárnoka volt, a nemzeti szinház nyugdíjalapjának rendezését is őrá bízták. A jótékony egyesületek örömest választották meg elnöknek, s ő maga sem mulasztotta el, hogy mint alapító tag ne jelentkezzék. A szabadságharczczal összefüggő kegyeletes mozgalmakról elég volt értesülnie, hogy azokhoz azonnal csatlakozzék. Az aradi 48-as múzeum létesülését is elősegítette. Az irodalom, művészet is mindig érdekelték, a közélet oly férfiai társaságában lépvén a közélet terére, kik a nemzeti művelődés és nemzeti eszme hű képviselői voltak. A tud. akadémiánál 10,000 frtos alapítványt tett közgazdasági fejtegetések jutalmazására; ugyanennyivel járult a siketnémák országos alapjához, a győrmegyei tisztviselők segélyezéséhez; alapító a magyar írók segélyegyleténél, a hírlapírók nyugdíjintézeténél, a képzőművészeti társulatnál, és még sok más egyletnél, társulatnál. Adományainak, alapítványainak felsorolása igen hosszú volna. Ezek összege meghaladja a 170,000 frtot. Keveseknek jutott az a szerencse, hogy ennyit áldozhatnak. Győrmegyében, hol nagybirtoka van, a megyei életben is élénk részt vesz s úgy ő, mint neje, Sárkány Róza, jótékonyságukkal ott is kiérdemelték a köztiszteletet. 1868-ban a magyar nemességet kapta kisteleki előnévvel; 1885-ben a főrendiház tagjává nevezték ki. Kitüntetései közé tartozik több rendjel is. A magyar bárói méltóság egészítette ki most mindezeket. 285 LEOYEY KLÁRA. (1821-1897.) A magyar nőnevelés föllendülésének egyik úttörője, az irodalomban és a műveltebb körökben több mint félszázadon át ismert és nagyra becsült hölgy húnyt el a múlt április 8-án. Leövey Klára, kinek viszontagságos, de sikerekben gazdag életét igen érdemes helyre fogja méltatni századunk története. Leövey Klára, az egyszerű tanítónő, Karacs Teréz egykori munkatársa, mikor a körülmények úgy parancsolták, megvált a békés iskolai padoktól, a melyeken oly szép eredménnyel működött, s a háború mozgalmaiba vegyült oda, hol a honleányoknak a közönyöseket lelkesíteni, a csüggedőket bátorítani, a szenvedőket vigasztalni, a sebesülteket bekötözni és ápolni volt kötelességük», s akkor sem estek kétségbe, mikor olyan idők következtek, amelyekben «menekülnie, bujdosnia, kellett annak, aki egy jobb jövő számára akarta magát megtartani». E kiváló nevelőnő és honleány élete történetéről egy író rokona a következőket jegyezte föl lapunk számára: Leövey Klára Máramaros-Szigeten 1821. évi márczius 25-én. Édesatyja született Leövey József földbirtokos, Bereg- és Máramaros megye táblabírája volt, testvérei Leövey Sándor miniszteri tanácsos és közigazgatási biró atyjának. Leövey József korán, már 1837-ben elhúnyván, Klára nevelésével leginkább édesanyja foglalkozott, de iskolában is taníttatta, hol Klára a zenében és éneklésben is szorgalommal képezte magát. Midőn idősb Várady Ádám vármegyei főjegyző a szigeti házaló koldulás megszüntetése érdekéből a vármegye közönsége s különösen a szigeti értelmiség támogatása mellett 1836-ban a «M.-szigeti jótékony egyesület»-et megalapította, a mely főleg műkedvelői szini- és zene-előadásokkal igyekezett jövedelmeit gyarapítani.Leövey Klára eleitől kezdve éveken át egyik legbuzgóbb BABOLEVAY HENRIK.