Vasárnapi Ujság – 1897

1897-02-21 / 8. szám - A «Kisfaludy-szinház» Ó-Budán (képpel) 122. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak

122 utcza 4. számú házban elhelyezett magyar Ipar és Kereskedelmi­ Bank főpénztárába küldeni, nevezett intézet ezen összegek nyugtatványozását s ideigle­nes kezelését hazafiasan elvállalván. Köszönetet mond a bizottság Wolfner Tivadar gödöllői kerületi országgyűlési képviselő úrnak, a szobor javára tett 100 (egyszáz) forintnyi szives adományáért. Tisza László, védnök. Udvary Antal, bizottsági elnök. Téglássy Miklós, bizottsági titkár. VAS­ÁRN­API U­­TSAG. 8. SZÁM. 1897. 44. ÉVFOLYAM. kedni fog. Az új színházról, ha csakugyan fel tud virágozni s terjeszteni tudja a magyar szót, elmondhatjuk, hogy hivatást teljesít és ekkor Serly meg lehet elégedve munkájának sikerével. A «KISFALUDY SZÍNHÁZ» Ó­BUDÁN. Rohamosan emelkedő fővárosunk minden irányban igazán a gyors és nem remélt haladás utján van. A vállalkozó tőke jó talajnak tartja a fővárost, s ez minden téren nyilvánol, és oly intézmények életre hozása, melyekre előbb évek kellettek, most jóformán a terv fölmerülésekor már kész is van. S a főváros szellemi életének fejlettségére jó világot vet az, hogy most már a vállalkozás a színházak építését is jól jöve­delmező befektetésnek tekinti. Nem szólva a Nemzeti­ színházról, melyet a nemzet áldozat­fillérei hoztak létre, még a Népszínházát is, mely pedig már csak 20 évvel ezelőtt épült, részben közadakozásból teremtették meg; az Operaház meg épen a királyi bőkezűségnek a hirdetője. Magán­vállalkozóknak színház­építés alig jutott eszükbe, s még a legközelebb múlt években is például a Vígszínház fölépítése évekig húzódott, mindenféle nehézségek,­­ nagy részben azonban a vállalkozási kedv tar­tózkodása miatt. S most ismé, az ezredévi ünnepek lezajlása után, mikor már az idegenek és vidékiek ideözönlésére sem lehet számítani újabb színházak épülnek a fővárosban. Az egyik, a «Kisfaludy-színház» Ó-Budán, már megnyi­tásra készen áll; a másik a «Magyar színház», az Erzsébetváros külső részén épül, s még ez évben szintén megnyílik, s már egy harmadik­nak az építését is tervezik, szintén a város középpontjától jó távol, a Ferenczváros szélén, a régi barakk-kórház helyén. Magyar színház Ó-Budán és a Ferenczváros­ban­ a régi Pestnek a magyar műveltségtől ezen a két, az idők folyamán is jóformán érin­tetlenül maradt pontján, a­hol még ma is bi­zony sokkal több német szót hall az ember, mint magyart, s az erzsébetvárosi színház is majdnem ilyen környezetben épül. Az új színházaknak tehát kétségtelenül üdvös hatásuk lesz a főváros tovább magyarosítására, ha hivatásukat betöltik, s ha a közönség pártolását meg tudják nyerni. Különösen áll ez Ó-Budára nézve. Ó-Buda, a főváros III. kerülete, régtől fogva olyan része volt a fővárosnak, mintha nem is ide tartoznék, mintha tisztes korú, régi elhagyatott falu lenne. Egyedül a dunaparti részén épült gyárak és malmok mutatták, hogy ott is élet lüktet. Annak a 30 ezret meghaladó embernek — bár nagyobb részüknek élete örök munkában telik — nem volt semmi szórakozó­helyük, nem különösen olyan, a­hol nemesebb élvezetekben volna részük. Nyelvük nagyobb részt lehetett német. Valami csudálatos német nyelvet használnak, melyet a született német meg sem ért, s bár az iskolákban a mai nemzedéket már tanítják, még a gyerekek is többnyire magyarul németül beszélnek. S ezen a helyen építették fel a Kisfaludy-színházat, a főváros ötödik állandó színházát. Hogy Ó-Budán a színészetnek már van bizonyos talaja, az kétségtelen. Egy a Duna partján, az ó­budai hajó­állomás közelében összeütött szellős fabódéban már évek óta ját­szottak nyaranként vidéki színtársulatok, válta­kozó sikerrel , a főváros némi anyagi támoga­gatásával, s most egy ügyes kezű ember, Serly Lajos, az ismert nevű zeneszerző és karmester, azt a gondolatát, hogy Ó-Budán állandó színhá­zat kell csinálni, hirtelenében meg is valósította. Szerény eszközökkel, szerény kivitelben, de Ó-Budának megvan az állandó színháza, melyet a magyar vígjáték atyjáról, Kisfaludy Károlyról nevezett el. A színházat szintén a Duna-parthoz közel építették föl, egy üresen álló telken, egy régebben gyári czélokra szolgált nagyobb épü­letet alakítván át, hogy az a színház czéljaira al­kalmas legyen. Az építést Serly maga végeztette, Bernthaler és Bayer fővárosi építészek tervei szerint, s az építést is ugyanők vitték keresztül. A színház homlokzata két emelet magasságú, s a Duna felé néz, épen szemben esik a Margit­sziget fürdőépületével. A homlokzat közepén egy fülkében elhelyezve áll Kisfaludy Károly mellszobra, s fenn párkányon a színészetet jel­képező allegorikus szoborcsoport van. Az épület külseje tetszetős, s hasonlóan a belseje is. A nézőtér aránylag kicsinynek tetszik, mert a színház igen magas. Van a színházban 12 páholy és 400 ülőhely, karos tölgyfaszékek, vörös bárson­nyal bevonva. A színpad előtt lemélyített zenekarban 21 zenész részére van hely. Az ének­kart maga Serly dirigálja. A színház villamos világítással van ellátva. Ha a vállalkozás sikerül, az épületnek azt a részét, melyen most a szín­pad áll, a nézőtérhez csatolják, s hátul, mivel hely elég van, új színpadot építenek hozzá, ekkor ezer néző kényelmesen elfér a színházban. s A színház műsorát leginkább népszínművek és operettek fogják betölteni. A társulat, melyet Serly a vidéki színészet jobb erőiből szervezett, 70 tagból áll; dramaturgja dr. Prém József; a titkári és rendezői teendőket Makróczi végzi, ki mint népszínműíró is ismeretes. János Maga az igazgató, Serly Lajos, nemcsak mint karmester, de mint zeneszerző is szép sikereket ért el. Hosszabb ideig karmestere volt a nép­színháznak, még előbb a kolozsvári nemzeti színháznak. Még előbb külföldön működött, a többi közt Berlinben. Később ismét külfödre ment, huzamosabb ideig Párisban élt, hol több zeneszerzeménye is jelent meg. Hazajővén, egy nagy zenekar szervezéséhez fogott, mely azon­ban csakhamar feloszlott, s végre tavaly, az ezredévi kiállítás ideje alatt egy nagy ének- és zenekart toborzott össze, mely Ős-Budavárában különösen a régi magyar zene- és énekművek előadásával aratott nagy sikert. Ekkor ünnepelte Serly 25 éves zeneszerzői működésének jubi­leumát is. E huszonöt esztendő alatt Serly több operetthez írt zenét, s számos népszínműhöz ő írta a dalokat. E színdarabok száma többre megy harmincznál. Buzgalma, melyet a színház létesítésénél kifejtett, valószínűleg csak neve­A Budapesti Szemle februári füzete a következő tartalommal jelent meg. Krcsmárik János alkalomszerű czikke az első közlemény «Néhány szó a keleti kérdéshez» czim alatt, s abban általánosan szól a Keletről, az iszlám vallás idegenkedéséről az európai czivilizáczióval szemben. Alexander Bernát tanulságos dolgozata következik ezután «Az iskola belső élete»,­­Waldapfel János pedig szintén oktatásügyi nagyobb dolgozatot kezd meg: «Közoktatásunk szervezetének reformja», melyben Csorba Ferencznek szintén a «B. Szemléi­ben előbb megjelent két czikkére válaszol. Haraszti Gyula «Musset és Sand szerelme» czímen franczia irodalomtörténeti tanulmányt közöl franczia köny­vek alapján, Kégl Sándor «A budhizmusról» érte­kezik. A szépirodalmi részben «A vizi malom» an­gol regény folytatását kapjuk Váczy János fordítá­sában, Kozma Andortól egy kellemes kis dalt «Böl­cső felett», Musset «Sápadt esti csillag» költemé­nyének fordítását Vargha Gyulától. A könyvismer­tetések közt Buskin könyvéről: «Velencze kövei» (magyarul az akadémia kiadásában jelent meg), s Pázmány Péter összes munkáinak kiadásáról van szó. A «Budapesti Szemle» Gyulai Pál szerkeszté­sében a Franklin-társulatnál jelenik meg s előfizetési ára egész évre 12 frt, félévre 6 frt. Jelentés a VIII-ik nemzetközi közegészségi és demográfiai kongresszus munkálatairól. Szer­kesztette dr. Gerlóczy Zsigmond. A VIII-ik nem­zetközi közegészségi és demográfiai kongresszust, 1894 szeptember 1-től 9-ig, Budapesten tartották meg, mely alkalommal számos kiváló tudós gyűlt AZ ISASZEGI HONVÉDEMLÉK TERVRAJZA. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Előfizetési felhivás. Lampérth Géza, a szép te­hetségű fiatal költő, kit költeményei után lapunk olvasói már jól ismerhetnek, «Első könyvem» czí­men adja közre hazafias és egyéb költeményeit. Előfizetési fölhívásában Lampérth következőleg for­dul a közönséghez: «Első könyvem lesz ez. Hazáról, szabadságról, szerelemről, az élet verejtékes nehéz küzdelmeiről s a hivő, ideális lélek nemes vágyairól, édes álmai­ról — szivemből s sziveknek irtam minden sorát. Az örök tiszta eszmények, a romlatlan szív embe­reinél kérek szíves fogadtatást «Első könyvem» számára, mely Beöthy Zsolt egyetemi tanár, az Akadémia s Kisfaludy-Társaság tagjának előszavá­val, a Franklin-Társulat ízléses, szép kiállításában — húsvétra fog megjelenni. A tíz ív terjedelmű kötet előfizetési ára fűzve 1 forint (bolti ára 1 frt 50 kr.), díszkötésben 2 forint, mely összeg lehetőleg, április 10-éig, lakásomra, Budapest, VIII. kerület, Szentkirályi­ u. 35. sz. II. 19. küldendő. Gyűjtőknek tíz előfizető után tiszteletpéldán­nyal szolgálok. A sajtó alatt levő kötetből mutatványul közöljük a következő költeményt: A kis libapásztor. Az apja, anyja korán fölkeltek, Kenyérkeresni munkára mentek. Szobasarokban, kemény falóczán, Mosolygva szunnyadt durva daróczán, Tán az angyalok körébe' fent ült, Talán azoknak az ajkán zendült Lelkét vidítva a játszi dal . . . :— Fölverték. — Menjen libáival! Úgy elváltozott mosolygós ajka, Szeme oly nehéz . . . Könyörül rajta Reggeli szellő hűvös fugalma . . . — Kis kenyérkéjét kezébe' tartja, Úgy kívánja — bár úgy feketéllik — De nem kezdi meg, — messzi van délig; Meg-megáll néha szegényke s ásit . . . Meg csak elindul, hajtja libáit. S a­hogy kiér a buzatarlóra : — Édes Istenem, tehet-e róla, Hogy a kis lába tovább nem birja, Hogy oly édesen zeng a pacsirta . . . A képe mellé, hogy odatéve Egy bekötetlen nagy búzakéve . . . Hogy úgy elnézi a kék eget, — Édes álom hogy reá nevet ? . . . Nossza nem restek falánk libái: Mind a tilosban . . . Édes csősz bácsi Legyen szive , zálogba ne hajtsa, A lányka álmát meg se zavarja ! — Tudja az öreg illendőképen : Kitereli a libákat szépen , megőrzi, a­míg ébred a lányka. — Jó Isten látja, de meg is áldja.

Next