Vasárnapi Ujság – 1897
1897-06-27 / 26. szám - Szilágyi Sándor ünneplése 424. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
424 VASÁRNAPI UJSÁG. 23. SZÁM. 1897. 44. FVFOLYAM született. Különböző életrajzaiban 1798 és 1800 van születési évéül feltüntetve. A vallomásnál jelen volt Kővári László történetíró azonnal tudósította erről a tud. akadémia főtitkárát. A nagy tudós százéves születésnapjának megülésére nem volt már elég idő, de Brassai gyöngélkedése is útjába állt. Minden felől érkeztek azonban az üdvözletek. Ezek közt volt a királyé is. Brassai jól ismert alakja csak nem oly rég idő óta lett láthatatlan a kolozsváriak előtt. Az utóbbi hónapokban már alig járt ki monostorutczai egyszerű lakásából. Elméje és kedélye megtartotta frisseségét, de a járás már nehezére esett. A kórházban már üdülőnek látszott századik születésnapján. E hó 19-ikén azonban erejének feltűnő fogyatkozása mutatkozott. Keveset beszélt és terhére volt minden kérdezősködés, mert válaszolni nem tudott. E hó 23-ikán délután két órakor a végkimerülés láthatólag elfogta, szava elakadt s többé nem is beszélt. Brandt, egyetemi tanár látva, hogy nincs segítség, az ősz tudós halálos ágyához hivatta Tordán lakó egyetlen rokonát, Csegezy Mihály királyi táblabírót, aki telefonon tudatta, hogy az esti gyorsvonattal érkezik. Meg is jött s az egész éjszakát a nagy beteg ágyánál töltötte, csak reggel három órakor ült kocsira, hogy nejét is bevigye a haldoklóhoz. Junius 24-ikén kora reggel Boros György unitárius lelkész és teológiai tanár, — ki nem rég oly vonzón emlékezett meg Brassairól lapunkban, — ment a kórházba Brassaihoz. Mozdulatlanul feküdt az ágyán és csöndesen lélegzett. Hat órakor reggel a lélegzés és a beteg érvelése elállott: a nagy tudós megszűnt élni. A halál híre gyorsan elterjedt s nem sokára többen siettek a kórházba a halotthoz. Az unitárius templomra és főgimnáziumra, a városházára, az egyetemre és számos középületre gyászlobogót tűztek ki. Ferencz József unitárius püspök, intézkedett, hogy a holttestet a leányiskola dísztermébe szállítsák, s a ravatalt fölállítsák. Szombaton reggel átviszik az unitárius templomba, s délután onnan temetik. Budapest minden tudományos testülete képviselteti magát a temetésen. * Brassai Sámuel Toroczkó-Szent-Györgyön, Tordában született 1797. június 15-én. Atyja ott előbb tanító majd unitárius lelkész, sokoldalú műveltségű férfiú volt. Az első nevelést ő adta fiának, aki később a kollégiumba ment és ott sok nélkülözéssel küzdve tanuit. Vas szorgalmával csakhamar nagy műveltségre tett szert, irodalmilag is munkálkodni kezdett és hire is gyorsan nőtt. Az előkelő kolozsvári családok erősen felkarolták; 21 éves korában nevelő lett Bethlen Károly gróf családjánál. 1837-ben tanára lett az unitárius kollégiumnak és mint ilyen, az oktatás rendszerét gyökeresen átalakította. Ekkor már nagyon élénk irodalmi tevékenységet fejtett ki. Az ifjúságot ellátta saját módszerre szerint készült jeles tankönyvekkel. Különböző szakmunkákat írt, így a «Bankismeret» cziműt, melyről gróf Széchenyi István is elismerően nyilatkozott továbbá több növénytani és más természettudományi és mathematikai munkát végül mint hírlapíró is szorgalmasan működött. «Vasárnapi Újság» czímmel a 40 es években néplapot alapított, a «Társalkodó» czímű kolozsvári lapban kritikai dolgozatok jelentek meg tőle. 1848-ban a magyar kormány kinevezte a Ludovikaakadémia tanárává, de állását már nem foglalhatta el, menekülnie kellett. A szabadságharcz után Budapestre költözött s a Szőnyi- és Gönczy-féle magánintézetekben működött mint tanár. Később ismét elfoglalta Kolozsvártt az unitárius kollégiumban tanári állását; a 60-as évek elején az Erdélyi Múzeum igazgatója és 1874 ben kolozsvári egyetemi tanár lett. 1884 ben nyugdíjba lépett és ugyanebben az évben az akadémia tiszteletbeli tagjává választotta. Néhány év óta testi ereje folytonosan csökkent. Tavaly bőrbetegségbe esett s e miatt ment kórházba, ahol most el is húnyt. Rendkívül széles körű tudományát az Akadémia aránylag későn méltányolta ; csak 1860-ban választotta tagjává; az Akadémia egyes osztályai sokáig nem tudták eldönteni, hogy melyikbe válasszák be, mivel mindegyikbe beillett volna. Végre a mathematikai osztály választotta meg, de ő utóbb áttétette magát a nyelv- és széptudományi osztályba, hol egy nagyszabású, «A magyar mondatról» szóló értekezéssel foglalta el székét. S valójában talán ebbe az osztályba illett be legjobban, mert nyelvtudományával és főleg nyelvismereteivel a híres Mezzofantit is túlszárnyalta. Vagy 60 nyelvet tanult meg nyelvtanilag, s nem egyet, például az arabsot már agg korában. Tökéletesen tudta mindenek előtt az ó-klasszikai nyelveket: a latint és görögöt, továbbá jól értette a hébert, a szír és khaldeai nyelveket, az arabsot, a szanszkritot, az újabb nyelvek közül ura volt a német, angol, franczia, olasz, spanyol és portugál nyelveknek, stb. Bámulatosan ismerte eredetiből a legkülönfélébb irodalmakat, s egyszersmind szakember, sőt mondhatni, elsőrangú tudós volt a bölcseletben, műkritikában, széptanban, természettanban, a növénytanban, s mindezen szakokban irodalmilag is annyit alkotott, amennyi bőven elég volt teljes avatottságának tanúsítására. Egyebek közt a mi «Vasárnapi Újság»-unkba, és melléklapjába, a «Politikai Ujdonságok»-ba is gyakran dolgozott, sőt ez utóbbinak másfél éven át politikai vezérczikk-írója is volt. S ez a rendkivüli ember csupa egyszerűség volt egész életében. Szellemi és erkölcsi függetlenségét föltétlenül föntartotta mindenki irányában, de máskülönben, mint Szász Károly találóan mondja róla, igazi demokrata tudós volt, aki tudományos kérdésekben szóba állt nagyokkal, kicsinyekkel egyaránt akár azért, hogy oktasson, akárhogy vitatkozzék. Életében és modorában sok volt a különczködés, de csak annyiban, hogy erősen kifejlett egyéniségét sem szokások, sem divatok, vagy nézetek nyűgének soha alá nem vetette. Fájdalom, hogy mindez már csak a múlt, az emlékezés dolgává lett! SZILÁGYI SÁNDOR ÜNNEPLÉSE. Szilágyi Sándort, mai történetíróink gesztorát és vezérét, születésének hetvenedik évfordulója alkalmából igen szíves és lelkes ünnepléssel tisztelték meg barátai, pályatársai, tanítványai s a művelt magyar társadalom minden rétegében nagy számmal levő tisztelői a múlt hétfőn, június 21-ikén, A kiválóan sikerült ünneplés a Magyar Történelmi Társulat díszülése czímmel az egyetemi könyvtár nagy termében ment véghez, melyet az előkelő vendégek sokasága egészen megtöltött. Az ünneplés Szilágyi tiszteletére készült emlékérem átadásából és üdvözléséből állott. Az emlékérem vezetésének eszméjét Szilágyi legrégibb tanítványai: Károlyi Árpád, Thallóczy Lajos és Fejérpataky László pendítették meg s az ő és dr. Szádeczky Lajos aláírásukkal jelent meg ez évi február havában a felhívás, mely az ünneplésben való részvételre szólította föl a hazai történelem iránt érdelődő közönséget. Az általános tiszteletnek és szeretetnek, mely Szilágyi Sándort minden oldalról környezi, legszebb bizonysága az a nagy lelkesedés, melylyel a művelt magyar közönség az eszmét fogadta s megvalósítását lehetővé tette. Társadalmunk minden osztálya sietett részt venni Szilágyi Sándor ünneplésében, az aláírók között vannak a politikai világ kitűnőségei, továbbá írók, művészek, tudósok, előkelő hölgyek, stb. nagy számmal, sőt az ország törvényhatóságai közül is, így Budapest székesfőváros, Arad, Szilágy, Szolnok-Doboka megyék, Arad, Bártfa, Beszterczebánya, Győr, Kolozsvár, Körmöczbánya, Nagykanizsa, Nagyszombat, Pápa, Pozsony, Sepsi-Szent-György, Sopron, Szász-Régen, Szeged, Székesfehérvár, Szombathely városok és számosan társadalmunk minden osztályából, nem is említve a történelem és vele rokon tudományágak művelőit, kik úgyszólván teljes számban siettek résztvenni az agg mester ünneplésében. Még külföldről, Rómából, Szentpétervárról, Londonból s legnagyobb számmal Bécsből is jelentkeztek aláírók. 500-ra megy azok száma, akik aláírták a Szilágyihoz intézett üdvözlő iratot s egyidejűleg kisebb-nagyobb összegekkel hozzájárultak az érem veretésének költségeihez. Az érmet Scharff Antal, a hires bécsi udvari éremvéső mintázta s a körmöczbányai pénzverő hivatal verte ki. Előlapján Szilágyi Sándor mellképe látható ALEXANDER SZILÁGYI AET. LXX. (Szilágyi Sándor 70 éves korában) körirattal. A hátlap domborműve XVII. századi agg tudóst ábrázol, a mint tanítványainak, két nemes ifjúnak a történelmet előadja; a háttérben a falon BÁTHORY, BETHLEN, RÁKÓCZY nevei olvashatók, ama három nagy fejedelmi család nevei, melyek múltjának felderítése Szilágyi történetírói munkásságának legnagyobb érdeme. E csoportozatot kiegészíti és magyarázza az aláírás : RERVM. HVNGARICARVM. AC. TRANSSYLVANICABIJM INDAGATORI INDEFESSO. 1897. (A magyar és erdélyi történetek fáradhatatlan búvárának 1897-ben), mely mellett a Szilágyi Sándor igazgatása alatt álló egyetemi könyvtár képe látható, az egyetem czimerével együtt. Az érem igazán művészi alkotása s a körmöczbányai pénzverő hivatal is valósággal remekelt az érem kiverésével. Az éremből egyetlen arany példányt vertek, mely egy ezüst és egy bronz éremmel együtt, díszes bőrtokba volt téve. Ugyancsak díszes, bordóvörös bőrkötés foglalta magába az üdvözlő feliratot. E feliratnak Károlyi Árpád tollából származó szövege a következő: Szilágyi Sándornak. Néhány rövid hét múlva munkás életed hetvenedik esztendejét fogod betölteni. Számos barátid és tisztelőid széles e hazában és azon kivül elhatározták, hogy ez alkalomból tiszteletedre művészi kéz alkotta emlékérmet fognak veretni, mely két dolognak legyen szimbóluma. Legyen az egyfelől látható s későbbi nemzedékek által is megilletődéssel szemlélhető jele annak az osztatlan elismerésnek, mellyel a magyar művelt közönség a hazai történetírás és közművelődés terén teljesített hervadhatatlan értékű munkásságod iránt viseltetik. Adjon másfelől kifejezést annak az őszinte , A CSEGEMVÖLGYI NYEREG REKONSTRUKCZIOJA. (A legrégibb nyereg.) KUN NYEREG. BOCHARAI NYEREG.