Vasárnapi Ujság – 1897
1897-08-08 / 32. szám - Köllő Miklós 32. szám / Arczképek, Hazaiak - Ráth Károly 32. szám / Arczképek, Hazaiak - Vasco de Gama 32. szám / Arczképek, Külföldiek - A fehéregyházai emlékoszlop felavatási ünnepélye. Dunky fivérek fényképe után 32. szám / Időszerű illusztrácziók - A filippopoliszi bünpörből: Szimon Anna. – Novelics rendőrfőnök. – A kis Bojcsev Georgina. – A Marica-hídja a gyilkosság szinhelye 32. szám / Időszerű illusztrácziók - Ráth Károly temetése: A gyászmenet a Kossuth Lajos-utczában 32. szám / Időszerű illusztrácziók - Székely szekerek Fehéregyházán. – A segesvári ünnepre menő székelyek. Paur Géza fényképei után 32. szám / Időszerű illusztrácziók - A «Hires asszonyok» czímű történeti rajzokhoz: La Valiére Luiza. Belliard rajza Mignard festménye után 32. szám / Illusztrácziók elbeszélésekhez; történeti rajzokhoz; költeményekhez - Petőfi szobra Segesváron. Köllő Miklós szoborműve 32. szám / Műtárgyak - A fehéregyházai honvédsírok emlékoszlopa 32. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Hazaiak - Képek Segesvárról: Segesvári bástyatorony. – A segesvári piacz az óra-toronynyal. – Segesvár a vártemplomból nézve (háttérben a csatamező). – A Halott-utcza a segesvári várban. – Skariatin tábornok síremléke a segesvári csatatéren 32. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Hazaiak - Petőfi szobra Segesváron. (Háttérben a csatatér) 32. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Hazaiak - A segesvári ünnepről (képekkel). Lampérth Géza 517. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
28. SZÁM. 1897. 44. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI UJSÁG. 519 hangzott el. Itt olvasták fel a százával érkezett üdvözlő táviratokat, köztük Jókai Mórét, mely így hangzik: «Üdvözlet és hála a lelkes hazafiaknak Petőfi emlékének megörökítéséért. Isten áldása legyen Erdélyen, a hol a dicső költő hamvai nyugszanak. Hazánk kihullott vérétől, nemzetünk nagy szellemétől virágozzék!» Továbbá Zichy Mihály nagy érdekű levelét, melyet a művész Oroszországból küldött egy segesvári tisztelőjének, a ki őt levélben is meghívta a leleplezési ünnepélyre. Zichy levele így hangzik: Mélyen tisztelt uram! Nagyon is hízelgő szívélyes levele csak néhány nappal előzte meg a hivatalos meghívót a «Petőfiemlékek» leleplezésére. Fogadja Ön és közölje, kérem, a végrehajtó bizottsággal leghőbb köszönetemet e kitüntető szíves megemlékezésért. Nagy sajnálatomra ezen magasztos ünnepen meg nem jelenhetek. Szegény Petőfi Költői lelke álmodozott a csatatéri hős halálról, de nem várta olyan rettenetes alakban, mely őt nyom nélkül elsöpörte. Levelében Ön említi Skariatin tábornok nevét. Ez egy iszonyú tragédiát ébreszt föl emlékezetemben. Ugyanaz az ágyúgolyó, mely a tábornok mellét széttépte, ennek lelkes, szeretett mátkáját is szíven sebezte. Azonfelül a tábornok mellett álló tisztje, most már elhunyt jó barátom, Krasznokutzki, halántéka közelében süvöltött el ugyanazon golyó, a mely miatt egész életén át jobb szemére könnyezett. Skariatin tábornok mátkája mégis fölállíttathatta a baleset helyén az emlékkövet szeretett vőlegénye tetemére. Hány kardcsapás érhette a mi Petőfinket, míg halálosan találva lerogyott. Ugyanannyi fájdalmas csapás érintette nemzetünk szívét, de az a megnyugvásunk sincsen, hogy különlegesen az ő tetemét tisztelhessük. Érdekes két dráma! — A sors jobban jutalmazta az Isten-adta szeretetet. Sírhatott a nő a szeretett férfi sírja fölött haláláig. De most már csak olyan öreg legények, mint én vagyok, emlékeznek a regényre. Petőfinek teste nyomtalanul elenyészett, de örökké fönmarad az Isten-adta Géniusz, mely nemzetünket minden jóra lelkesíti. Ő vele vigadunk, iszunk, szeretünk és ha kell, meg is halnánk. Ez a költő és a költőjét véghetetlenül szerető nemzet isteni jutalma. Nagyon megörvendeztetett azzal, hogy végtére levette a szerénység álarczát és névleg tudom, kinek köszönhetem az érdemem fölötti tiszteletet. Szentpétervár, 1897 junius 26. Zichy Mihály s. k. * Méltó még fölemlíteni, hogy e szép ünnepélyen a hazai hatóságok, társulatok és testületek is szép számmal voltak képviselve; jelen voltak nevezetesen: A kormány képviseletében : Sándor László főispán , az országgyűlés küldöttsége Esterházy Kálmán gróf vezetése alatt, az Akadémiát és Kisfaludytársaságot Gyulai Pál s a Kisfaludy-társaságot rajta kívül még Endrődi Sándor képviselte, a Petőfitársaságot Bartók Lajos elnök és Rákosi Viktor, az Otthont ugyancsak Rákosi Viktor és Pósa Lajos; a Budapesti Újságírók Egyesületét Cziklay Lajos ; a Magyar Képzőművészek Egyesületét Roskovics Ignácz és Újvári Ignácz; az Országos Nemzeti szövetséget Katona Béla főjegyző, s a Nemzeti Szövetség képviseletében ott voltak még az aradi N. Sz. elnöke, Institorisz Kálmán polgármester és a brassói N. Sz. elnöke. Moór Gyula főesperes; volt továbbá: Székely- Udvarhely város küldöttsége, vezető Sebesi Ákos; Erzsébetváros, vezető Trajanovics János ; az E. M. K. E. küldötte Sándor József; az E. K. E. küldötte Radnóti Dezső ; az erzsébetvárosi ref. egyház küldötte Zayzon János lelkész; az 1848—49-es honvéd-egylet központi elnökség képviselője Mikár Zsigmond ; a székely-keresztúri állami iskola tanító testülete és a tanítóképző intézet tanári kara; Pozsony város képviseletében Brolly Tivadar ; a pozsonyi Toldy-kör és jogakadémia képviseletében Vutkovics jogakadémiai tanár; Gyergyó-Szent-Miklós képviseletében Köllő Ignácz ; Kolozsvár város képviseletében Albach Géza polgármester és Esterházy László főjegyző ; a kolozsvári 48-as honvédegylet Szabó Sámuel vezetése alatt; Torda-Aranyosmegyei 48-as honvéd - egylet képviseletében Veres Károly ; az országos történeti ereklye-múzeum képviselője Deáky Albert; Arad város képviseletében Szalacz Gyula; az országos középiskolai tanáregyesület képviseletében dr. Szuppán Vilmos; Udvarhelymegye képviseletében Jakab Gyula; Arad megye: Szatmáry Gyula; Petőfi-önképzőkör (ref. kollégium önképző köre) Székely- Udvarhely: Fejes Áron ; Marosszéki honvédegylet: Bihari Sándor ; erdélyi ev. ref. egyházkerület: Szász Gerő ; Fogarasmegye: Bocskor Ádám ; magyar történelmi társulat: dr. Szádeczky Lajos; Nagy-Enyed város: Zsombory Sándor; Budapest székesfőváros: völgyi Gyula tanácsos ; országos függetlenségi Rózsapárt: Illyés Bálint; brassói magyar kaszinó : Orbán Ferencz; Torda-Aranyosmegye: Beteg Miklós; Gyula-Fehérvár: Issekutz János; Alsó Fehérmegye: Csathó János ; Szatmár város: Körösmezey Antal; marosvásárhelyi Kemény Zsigmond-társulat: Bedőházy János; Háromszékmegye: Deési Zoltán; Aradi 48-as honvédegylet; Csikmegye: Debreczen város: Oláh Károly ; a Mihály Ferencz ; marosvásárhelyi kollégium képviselője: Horváth József. Tordáról körülbelől 50 főnyi küldöttség érkezett. A százas rendező-bizottság, mely egy szűkebb körű végrehajtó bizottságot alakított az ünnepélyek rendezésére, minden kitelhetőt megtett a siker érdekében s az nem is maradt el. A szűkebb körű végrehajtó bizottság tagjai ezek voltak : Sándor László elnök, Alpár Ignácz, Balázs Imre titkár, Bocskor Árpád, Bartha Miklós, Benedek Mihály, Fodor Lázár, Horváth László alelnök, Imecs Jenő, Kedves István pénztárnok, dr. Krausz Frigyes, Nagy Elek, Sebesi Ákos, Somogyi Albert, Somogyi István alispán, Szoboszlai Károly alispán, báró Szentkereszti Pál, Tibád Antal, Török Albert, Ugrón Gábor, Ugrón Zoltán. * Megható volt az ünnepek alkalmával az öreg honvédek találkozása. Ma bizony már ezüst fürtű roskatag aggastyánok a félszáz évvel ezelőtt daliás ifjak. Sokan nem is találkoztak azóta, hogy a csatamezőn egymástól mély fájdalommal elbúcsúztak. Most itt elvérzett bajtársaik sírjánál ölelték újra egymást s szemükben az öröm édes könyve csillant meg. — Te vagy, bajtárs? — Ej, lám, hogy eljárt az idő . . . — Nem sokára találkozunk mindnyájan, — mondogatták csöndes rezignáczióval. * Valaki emlékezetbe hozta, és szájról-szájra járt hős bajtársuk, Zeyk Domokos legendaszerű halála. A csata veszve volt, menekült mindenki, csak Zeyk Domokos állt a helyén rendületlenül. Pallosszélességű, félelmetes kardját támadásra emelve várta a kozákokat. Izmos karjainak hatalmas csapásai alatt rakásra hullottak támadói. Egyszerre oda a közelbe érkezett Lüders, az orosz főparancsnok s tiszteletre gerjedt ekkora vitézség láttára. Dörgő hangon kiáltott katonáira : — Megálljatok! Azután felszólította Zeyket, hogy adja meg magát, de ez tagadólag intett. — Fogjátok el hát élve, de haja szála se görbüljön, — adta ki a parancsot, mire vagy harmincz kozák rohant puszta kézzel a hősre, hogy lehúzza lováról. Zeyk aprította őket, mint a répát, míg kardja ketté nem törött egy elébe tartott puskán. — Add meg magad, bajtárs! — kiáltott rá egy orosz tiszt most francziául. — Zeyk Domokos meghal, de rab nem lesz soha! — vágta vissza büszkén Zeyk. Pisztolyt ragadott hirtelen, főbe lőtte magát s holtan bukott a földre. Az oroszok ámulva és megilletődve vették körül a hős honvédet. * Azok közül, kik a segesvári ütközetben is részt vettek, nagyon kevesen voltak jelen az ünnepen. Nem csoda, hisz mindössze sem sokan voltak, életben meg épen kevesen maradtak e csatából. Én kettővel találkoztam a segesvári hősök közül az ünnepen, ezek: Otrobán Nándor dr. brassói ezredorvos és Papp István nyugalmazott fogházőr Erzsébetvárosból. Papp István, aki őrmester volt Bem seregében, beszélte el nekem a fehéregyházai ünnepen Skariatin halálára vonatkozólag a következőket: A fehéregyházai faluvégen, a Sárpatak egyik füzesében állott az az ágyú, amelynek golyója Skariatint leterítette. Az ágyút nem Bem irányozta, ahogy sokan mondják, hanem egy fiatal székely tüzér, a ki nem volt más, mint Gábor Áronnak, az «ágyúkirály »-nak a fia. Bem az ágyú háta mögött állt s messzelátójával a távolba kémlelt. — Kissé magas, fiam, — mondta az ifjúnak, a mint az Skariatint czélba vette; — lejebb, lejebb ! A tüzér engedelmeskedve elsütötte ágyúját s a golyó Skariatint találta. A Segesvár felé vezető országút mellett egy kis gyöpös mélyedésben esett össze az orosz tábornok, az alatt a domb alatt, melyen most emléke áll. Más előadás szerint nem a golyó talált. Skariatin, aki egy orosz tüzériskolában Paar Géza fényképei után. SZÉKELY SZEKEREK FEHÉREGYHÁZÁN. A SEGESVÁRI ÜNNEPRE MENŐ SZÉKELYEK.