Vasárnapi Ujság – 1897
1897-08-22 / 34. szám - Canovas del Castillo Antal (arczképpel) 559. oldal / Élet- és jellemrajzok - Fadlallah-el-Hedad (arczképpel) 559. oldal / Élet- és jellemrajzok
37. SZÁM. 1897. 44. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI UJSÁG. 559 CANOVAS DEL CASTILLO ANTAL. A politikai gyilkosságok a jelen században rendkivül nagy számmal fordulnak elő. Csaknem minden évben történt egy-egy nagy megdöbbenést okozó eset, így nemrégiben Carnot franczia elnöknek, továbbá Sztambulov bolgár államférfiának meggyilkolása. Ezen híres esetek közé fogja számítani a történelem Canovas spanyol miniszterelnök meggyilkoltatását is, mely a Santa Agueda fürdőben történt. Canovas nemcsak államférfiú, hanem kiváló szónok és tudós is volt; egyike korunk legtekintélyesebb férfiainak. Munkái: «Az osztrák ház története», «Spanyolország hanyatlásának története», s különösen a vele rokonságban állott Calderon költőnek két kötetes életrajzával a külföldi tudósok előtt is szép nevet szerzett. Mint államférfiúra jellemző Bismarcknak az a nyilatkozata, hogy Canovas az egyetlen férfiú, aki előtt gondolatban mindenkor meghajlik. A meggyilkolt államférfiú régi előkelő családból származott. 1826 február 8-án született Malagában. Jogot tanult, de először történelmi és szépirodalmi tanulmányai tették nevét ismeretessé ; ezekkel vívta ki helyét a spanyol akadémiában. 1851-ben vette át a «Patria» czimű konzervatív lap szerkesztését; 1854-től tagja volt az országgyűlésnek, 1864—68-ig több izben a minisztériumnak is. 1868-ban a konzervatív párt élén arra törekedett, hogy Alfonz asturiai herczeget emelje a trónra s midőn ez 1874-ben sikerült, Alfonz miniszterelnökké nevezte ki. Mindenki elismeri, hogy Canovas ezen zavaros időkben igen nagy szolgálatokat tett hazájának, s az új monarkhia megszilárdulása elsősorban az ő érdeme. Csupán a pápai kúriával nem tudott boldogulni, mely az 1851-iki konkordátum föltétlen helyreállítását követelte. Mivel ezt Canovas nem teljesíthette, 1875 szept. 12-én lemondott, de a következő évben újból átvette a minisztérium vezetését; új alkotmányt létesített s mindenek előtt a béke és rend helyreállítására törekedett, hogy a polgárháborúban annyit szenvedett ország végre nyugalmat élvezzen. 1879-ben márcziusban a Kuba szigetén tervezett reformok miatt újra lemondott, de már deczemberben a Martinez Campos-féle minisztérium bukása után ismét átvette a kormány vezetését 1881-ig, amikor a szabadelvű párt kezébe ment át a hatalom. A kortesban továbbra is ő maradt a konzervatív párt vezére s 1884-ben a szabadelvű minisztérium bukása után újra miniszterelnök lett. XII. Alfonz halála után (1885 nov. 25.) elbocsátását kérte a régens királynétól és Sagasta elnöksége alatt szabadelvű minisztérium létesítésén fáradozott, mivel úgy fejlődtek a körülmények, hogy a köztársasági párt és a karlisták cselszövényei az összes monarkhikus pártok egységes fellépését tették szükségessé. 1886 decz. 26-án a kortes Canovast elnökévé választotta. 1890 július 5-én Sagasta visszalépése után megint átvette a mérsékelt konzervatív minisztérium vezetését s védvám-politikát hirdetett. Az 1891. év elején végbement választásokon a kormánypárt győzött, de a községi választásokban Canovas pártja vereséget szenvedett. 1892 elején Xeresben, Barczelonában és Bilbaóban munkás- és anarkhista mozgalmak támadtak, melyeket Canovas kénytelen volt fegyverrel verni le. A mindinkább növekedő zavarok elfojtásában nagy erélyt fejtett ki, de emiatt népszerűsége is sokat vesztett. Mikor hazafelé utazott Szevillából, hol a Kolumbus emlékére tartott ünnepélyeken elnökölt, egy elmebajos gyógyszerész merényletet követett el ellene, majd a madridi nép tüntetett ellene, mivel a város sikkasztó polgármesterét védelme alá vette. Növelte az elégületlenséget, hogy a védvám-politika hatása alatt az ipar és kereskedelem országszerte pangásnak indult. A közelégületlenség jeleihez járult még az is, hogy a kortesban a bizalmi kérdés fölvetésénél több konzervatív képviselő tartózkodott a szavazástól. Erre 1892 decz. 7-én Canovas beadta lemondását, mire a királyné Sagastát nevezte ki utódává, aki szabadelvű minisztériumot alakított. Canovas ezután megint az ellenzék vezére il működött az országgyűlésen és Sagasta által 1893 májusban a kortes elé terjesztett adóreformot erélyesen megtámadta. Ugyanazon évben egy Ruiz nevű anarkhista bombával támadt ellene, de a bomba magát a merénylőt tépte szét. Lagasta a kubai lázadással nem tudván boldogulni, ismét Canovas lépett a kormány élére, bár nem volt többsége a kortesban, és csak a liberálisok jóakaratú támogatásával tarthatta fenn magát. Ez a helyzet pár hóval ezelőtt majdnem válságra vezetett, de Canovas erélyének sikerült azt elsimítani, legalább annyira, hogy a kormány bukásától őszig nem kellett tartani. Ily változatos volt a meggyilkolt miniszterelnök politikai szereplése. Közel félszázadon át állandóan szereplő ember s csaknem mindig vezérférfiú volt. Mindamellett, amint már föntebb is említettük, tudományos dolgokkal is foglalkozott állandóan. 1889-ben adta ki IV. Fülöp király történetét két kötetben, 1884-ben egy szintén két kötetes «Problemos contemporaneos» czimű munkát. Mint a madridi történeti akadémia elnöke egy nagy történeti gyűjteményes munka megindítását eszközölte, mely Spanyolország történetét oly részletesen írja le, hogy már eddig 25 kötetnél több jelent meg belőle. Canovas váratlan halála augusztus 8-ikán történt Santa Agueda kis fürdőhelyen, hova pár napi pihenőre vonult, mint San Sebastian szomszédjába, mely utóbbi helyen a régenskirályné nyaralt. Épen újságot olvasott, mikor egy Angiolito nevű fiatal olasz anarkhista orozva megtámadta és háromszor rálőtt egy revolverrel. A lövések találtak s az agg miniszterelnök másfél órai kínlódás után neje karjai között elhúnyt. A gyilkost rögtön elfogták, de valódi nevét csak később s nagy nehezen tudták meg; bűntársait azonban akkor sem árulta el, bár megmondotta, hogy boszúállásból gyilkolta meg Canovast, mivel az anarkhistákkal igen kegyetlenül bánt. Különben látszik, hogy fanatikus ember, ki meg van győződve, hogy gyilkosságával nagy jót tett az emberiségnek. Angiolito 36 éves, Foggiából való, s betűszedő volt, de inkább kóborolt, mintsem dolgozott. A haditörvényszék, mely Spanyolországban a merényletek fölött ítél, augusztus 16-án halálra ítélte. A gyilkolás nagy megdöbbenést és ingerültséget keltett nemcsak Spanyolországban, hanem a külföldön is. Canovas legtekintélyesebb ellenfelei : Sagasta és Castelar is siettek részvétüket kifejezni, sőt Castelar maga ajánlkozott, hogy az akadémiában ő tart Canovas felett emlékbeszédet. A temetés augusztus 13-án ment végbe, mondhatni, nagy tüntetéssel. Kétszázezer ember állott sorfalat a gyászmenet útvonalán és az öt kilométer hosszú utat végig babérlevéllel hintették be. A gyászkíséretben tízezer ember vett részt s négyszáz koszorút tettek a koporsóra. A sírbatételnél a tüzérség sortüzet adott, s minden társadalmi osztály képviselve volt, a királynétól a parasztokig. A közgyász jeléül szóba van véve, hogy Canovas özvegyének herczegi czímet és nagy nyugdíjat adnak. Mint minden nagyobb politikai gyilkosság, Angiolito tette is természetes ellenhatást szült. Most újból tanakodnak, miként lehetne hatásos intézkedéseket tenni az anarkhisták ellen. A tanácskozások nemzetközi jellegűek, de különösen a franczia kormány tett erélyesebb lépéseket, hogy a Spanyolországból oda menekült anarkhistákat kiűzze, vagy legalább megfékezze. CANOVAS DEL CASTILLO ANTAL, ANGIOLITO, CANOVAS GYILKOSA. FADLALLAH-EL-HEDAD. Szép házi ünnepet rendeztek augusztus 3-án Bábolnán az állami méntelep híres hársfái alatt. Egy arab származású magyar ezredes egészségére ürítettek ott poharat a méneskari tisztek vagy százhúszan, hogy az egész ország nevében elismerésüket fejezzék ki Fadlallah ezredesnek a magyar lótenyésztés terén 40 év óta kifejtett páratlan buzgalmáért. Hogy ily kiváló szakembert mondhatunk magunkénak, azt elsősorban a véletlennek, másodsorban pedig Brudermann ezredesnek köszönhetjük. Ugyanis 1857-ben Brudermann ezredes a magyarországi méntelepek arabs ló állományának fölfrissítése czéljából ménekért és kanczákért Arábiában járt s ugyanakkor magával hozott egy tiz esztendős, tüzes szemű árva fiúcskát. Most negyven éve annak, hogy valamelyik Lloydgőzös Triesztnél partra szállította Fadlallaht. Mint lovászgyerek került a bábolnai méntelephez s csak évek múltán sorozták be katonának a méneskarhoz. Itt Kozma Ferencz, a magyar lótenyésztés hírneves fölvirágoztatója, figyelmes lett a szép, szálas, ügyes legényre s elhatározta, hogy tehetségét, a mennyire lehet, értékesíteni fogja. Fadlallah csakhamar letette a tiszti vizsgálatot és 1865-ben hadnaggyá nevezték ki. Eredeti maronita vallásáról áttért a róm. katholikus hitre; nyelvére és szokásaira nézve egészen magyarrá lett. Pártfogója, ki iránt mindig hálával volt eltelve, fokozódó büszkeséggel tekintett fogadott fiára, ki kezdetben egyszermásszor bizony meg is haragította a katonai szigorú rendről való megfelejtkezéssel. De amint a tiszti bojtot elnyerte, igazán mintaszerű katonává lett. Hamar híre terjedt az arab hadnagynak az egész hadseregben, s a megboldogult trónörökös a nyolczvanas évek elején bemutattatta magának a bécsi Burgszinházban az akkor már délczeg kapitányt. Fadlallah rövid idő alatt fényes haladást tett, ritka bizalomban részesült s mint kapitányt a debreczeni méntelep parancsnokává nevezték ki. 1885-ben elküldték hazájába lovakat vásárolni. A viszontlátáskor földjét szinte istenítették. Messze vidékről összesereglett a kíváncsi arab nép, virágokat hintett az arany zsinóros magyar tiszt útjára, zászlók között kisérték az imánok elé, akik nagy ünnepiességgel fogadták hazájuk hírneves fiát. Mostanában nem régen szintén otthon volt, honnan visszatérve, drága szőnyegekkel lepte meg Sziria szülötte az ő magyar barátait. A sziámi király végtelen megörült Fadlallah láttára s magas kitüntetésekkel halmozta el. Már hónapok óta készülődött Paczolt József