Vasárnapi Ujság – 1897
1897-12-12 / 50. szám - Kiss József: Rab asszony (képpel) 847. oldal / Költemények - A «Jókai» magyar gőzös elsülyedése (képpel) P. G. 847. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
50. SZÁM. 1897. 44. ÉVFOLYAM, mint hogy ez körülbelől egyforma is volt valamennyi turáni-fajta népségnél. Nem bizonyos, viseltek-e a honfoglaló magyarok szakállt, vagy sem, mert erre nézve teljesen megbízható adataink nincsenek, s a rokon népekről sem vehetünk példát, mert ezek egyike borotválkozott, míg a másik szakállt eresztett. A hajról már említettük, hogy ezt befonva viselték, s mikor Vatha a pogányság mellett fellázadt, első gondja volt, hogy régi pogány módra megborotváltatta a fejét és három üstököt eresztett. A későbbi korokból egyre több viselet képét mutatja be az érdemes munka, melyet átlapozva, nagyon szépen elénk tárul nemzeti viseletünk egész fejlődése, egészen a mai «díszmagyar»-ig s a köznép mostani ruházatáig. Ezen rendkívüli díszszel kiállított nagy mű, mely egyszersmind a magyar nyomdászat előrehaladottságát is bizonyítja, a Franklin-társulat kiadásában jelenik meg, mégpedig az országos képzőművészeti tanács felügyelete alatt és a vallás- és közoktatásügyi minisztérium támogatásával. A mű 40 színes táblán és 60 fekete rajzon adja a magyar viseletek ezerféle szétszórt anyagból összeállított történetét. A színes táblák mindegyike 12—20 alakot ábrázol, gondos kivitelben, 14—20 színben és kor szerint csoportosítva. A szöveg 20 ívre fog terjedni. A munka 20 füzetben jelenik meg s egy-egy füzet ára 1 forint 50 krajczár. A «JÓKAI» MAGYAR GŐZÖS ELSÜLYEDÉSE. Még el sem felejtettük a szerencsétlen «lka» gőzös veszedelmét, melynél 21-en lelték halálukat, máris újabb szerencsétlenség érte a magyar tengerhajózást. A múlt hó 25-én éjjel a «Jókai» magyar Adria-gőzös mintegy 1200 tonna rakománnyal indult Rouenből Dunkerquebe. A calaisi szoros bejáratánál a homályos éjszaka idején a «Jókai» összeütközött a «Baron Androssan» nevű 4000 tonnás angol gőzössel, amely Londonból indult Amerika felé. A magyar hajónak épen derekán vágott lyukat az angol gőzös, s az óriási erővel befolduló víznek még segített a hatalmas hullámzás is mihamarább elsülyeszteni a «Jókait». A hat percz alatt víz alá került gőzösről azonnal vízre bocsátották a mentőcsónakot és azon menekült Wlassich az első kapitány a legénységgel együtt, de a harmadik kapitány Batistichnak s két más matróznak Tonetti szakáccsal együtt nyoma veszett. A szerencsétlenség nem messze történt a híres Dungeness sziklapadtól, amely már igen sok gőzöst juttatott végpusztulásra. Ez a Dungeness egy hatalmas sziklanyújtványa az angol partoknak és veszedelmes hely a hajósoknak messze kinyúló homokzátonyaival, melyek formájukat és terjedelmeiket a vízáramlatok szerint folyton változtatják. A dagály beálltával a Londonból induló gőzösök messze elkerülik e veszedelmes helyet, hol az angol tengerészeti hatóság egy olyan óriási gőzkürtöt állíttatott fel, amelynek hangja 25 tengeri mérföldre is elhallatszik. (1 tengeri mérföld = 1854 méter.) Ködös időben perczenkénti megszakítással folyton szól ez a kürt. E kerülő úton néha oly nagy számban találkoznak össze a világkereskedelem gőzösei, hogy nem csoda, ha különösen homályos éjszaka idején összeütköznek. A «Jókai» veszedelmének is ez volt az oka, mihez hozzájárult még az angol hajósok páratlan könnyelműsége is, a mennyiben érezvén hatalmukat a tengeren, senkinek sem térnek ki, s mi több, összeütközés után rendesen megfutnak, letakarva pokróczokkal a hajó nevét avagy a kémény jeleit, nehogy megtudják nevüket. A «Jókai», melyet koszorús költőnk nevére keresztelt el az «Adria» társaság, 1882-ben épült Angliában. A mostani rakománya nem volt egészen biztosítva, úgy hogy a szerencsétlenség az «Adria» társaságnak mintegy 160.000 frtnyi kárt okozott. P. G. VASÁRNAPI IJJSÁG. 847 RAB ASSZONY. Kiss József költeménye. Viszik a rab asszonyt a bírák elébe : «Ülj le, te rab asszony, a vallató székre !» — Suhogó selyembe, talpig feketébe, Ugy lép a rab asszony a bírák elébe. «Rekettyés tövében, süppedő avarban, Szent Iván napjára, harmatos hajnalban Halva lelték urad — kés szívébe mártva: Ismered ezt a kést, Nemes Nagy Zsuzsanna? • Ismerem, ismerem! Esztendeje nyáron Nagy Oláhországból hozta mátkapárom. Bubinttal, gyémánttal a nyele kirakva, Babonás hit ellen — én kértem ... Ő adta . .. Arany idők jártak !. .. Kertem rózsafája Akkor állt, akkor volt teljes virágjába'.» Suttogásba olvad csengése szavának, Bokolyája selymén tűnődve babrálgat. Megyeház ablakán a verőfény árja Betör és odatűz bársony homlokára, Bársony homlokára, fiatal arczára, Székülő bíráknak szomorúságára . . . Hozzá nyájas szóval fordulnak, úgy kérdik : «Mondja el, kegyelmed, eleitől végig.« Föláll a rab asszony, mint a nádszál lenge, Bánatosan tekint körül a terembe. «... Húshagyón hirdettek, húsvétkor eskettek, Egy hétre, kettőre száz hírt rebesgettek. Amerre csak jártam, amerre csak keltem. Szánó pillantással kísérgettek engem. Jöttek a szomszédok: Zsuzsikám ! Jábiczám! Csapodár az ember, csapodár mind ahány. Az egyik azt mondta : Eszem a szépséged ! A másik azt mondta : Nem érdemel téged. Megkönyörült rajtam végtére valaki, Szivembe nyilaltak öldöklő szavai: «Gyümölcsös kertednek tolvaj megszedője: Alszegi Borbála — régi szeretője». Jött az uram este csókszomjas ajakkal, Elfordultam tőle sértő iszonyattal: «Hogyha minden tenger vize rád zúdulna, Hogyha minden felhő zápora rád hullna, Egyebet se tenne, csak tégedet mosna, Attól az asszonytól tisztára nem mosna!» Bokát verő hajam kezére csavarta, Liliom vállamat fogával megmarta, Végesvégig hurczolt cselédim láttára, Házból az udvarra, udvarról a házba, Homlokom a padlót véresre sikálta : Mind nem fájt, csak egy fájt: Alszegi Borbála! Odahagytam éjjel az özvegyi ágyat, Felhúztam kopogós karmazsin csizmámat, Befűztem aranyos drága vállfüzőmet, Felkötém sávolyos török keszkenőmet. Kebelembe rejtem rubintos kis késem . . . Alszegi Borbála ! Most vigyázz ! légy résen ! Csali patak partján ott alant, ott alant, Párosan turbékol a galamb — vadgalamb ! Én is oda tartok, rekettyés aljába, Nekem is kedves ám vadgalamb bugása! Én istenem ! Mért is vetemedtem arra, Hogy én lesbe álljak, mint valami vadra ! Szeretője helyett — iszonyú halálra Rubintos kis késem uramat találta. Megvédte testével — a ki nem érdemli... Én — a megalázott engem nem véd senki. Minden gazdagságom oda adnám érte, Minden búcsút, oltárt sorba járnék érte : Hogyha verne, verne, — még egyszer fölkelne, Fiatal életem egyetlen szerelme.» Grünwald Béla rajza Kiss József költeményeinek most megjelent díszkiadásában, •lőttek a szomszédok: Zsuzsikám ! Tubiczám ! Csapodár az ember, csapodár mind a hány. KISS JÓZSEF KÖLTEMÉNYEINEK DÍSZKIADÁSA. Kiss József költeményei. Ferenczy Károly, Grünwald Béla, Hollósy Simon, Réti István, Thorma János rajzaival, tizennyolcz fénymetszettel, tizenkét külön műlappal, és harmincz képpel a szövegben. Budapest, 1897. Révai testvérek irodalmi intézet részvény-társaság kiadása. Jó negyedszázaddal ezelőtt, nyomban a zsidóemanczipáczió után egy kis versfüzet jelent meg «Zsidó dalok» czím alatt, új tárggyal és új hanggal. Kiss József a szeretet meleg vonásaival rajzolta a polgárjogot nyert s magyar hazafivá lett magyar zsidót, noha olykor a régi üldözés emlékének keserűségét se fojthatta el. Évek múlva, 1876-ban, költeményeinek újabb — sőt mondhatni első — gyűjteményét adta ki Kiss József. Ettől számíthatjuk költői pályáját, mert a «Zsidó dalok»-ból alig vett át néhányat