Vasárnapi Ujság – 1898
1898-12-11 / 50. szám - Dalnoki Béni (képekkel) 874. oldal / Élet- és jellemrajzok
874 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 50. SZÁM. 1898. 45. ÉVFOLYAM. lése óta több művészi alkotást nyújtott a hazai képzőművészetnek. Szlányi rövid művészi pályáján a legszerencsésebbek egyike, mert hamar megtalálta fejlődésének helyes irányát. Előszeretettel festi a szántóföldek messzenyúló tábláit, mezei utakat és az árokmenti facsoportokat. A mostani kiállításon hat képe van. Egyszerű motívumú tárgyai a természetes színek igazságaival hatnak leginkább. Szlányi 18>9-ben született Budapesten. Művészi tanulmányait a mintarajztanodán kezdte, honnan Münchenbe és később Karlsruhéba ment. Hat év óta állandó és egyik legszorgalmasabb kiállítója a műcsarnoknak. SPÁNYI BÉLA neve szoros összefüggésben van a magyar tájfestészet megalapításával. S bizonyára alig van valaki, aki a mocsaras tájakat ábrázoló hangulatos képei közül legalább néhányat ne látott volna. Spányi igazi magyar művész és mint tájképfestő önálló eredetiség. Ő volt az elsők egyike, aki fölismerte a magyar Alföld végtelen síkjainak bájos festői költészetét már akkor, midőn megalkotta első hangulatos művét, az «Utolsó gólyá»-t. Ha valaha megírják magyar képzőművészet történetét, úgy neki és a Mészöly Gézának abban mint valódi magyar tájképfestőknek úttörőkül kell szerepelniük. A nyolczvanas évek elején alkotott művei a világ leghíresebb múzeumaiban függenek, hirdetve a magyar tájfestészet dicsőségét. A mostani kiállításon öt képpel vesz részt, melyeken meglátszik, hogy a természet közvetlen hatása alatt készültek. Ezek közül «A bodajki kálváriahegy» czimű képét mutatjuk be mai számunkban. Spányi 1852-ben Budapesten született. Művészi tanulmányait a bécsi akadémián kezdte, meg, honnan Münchenbe és Párisba ment, majd hosszabb tartózkodásra Münchenbe tért vissza, ahol magyaros tájképei oly tetszésben részesültek s oly nagy keresletnek örvendettek, hogy nem győzött eleget festeni. Az 1893-iki téli kiállításon az állami aranyéremmel tüntették ki (i Őszi verőfény» czimű képét, ennek előtte pedig az ezer forintos társulati díjat és a Pláth-féle tájkép-díjat nyerte el. SPÁNYIK KORNÉL még egy kiállításon sem volt olyan sikerült«művekkel képviselve, mint a mostanin. Mind a három képe igazi szalondarab. Spányik érzése és művészi tudása azonban legkisebbik képén érvényesül legjobban. Mézesheteknek kedves jelenetét örökítette meg rajta, amint egy fiatal házaspár az alkony aranysugaras hangulatában kikönyököl az ablakon, mi gondot sem vetve a világra. «Éljen Annuska» czimű másik képe pedig egy festő műtermének bizalmas jelenét ábrázolja. Spányik mindig egyszerű dolgokat választ képtárgyul, de azokat mindig friss színekkel és biztos rajzolással oldja meg. Két nagyobb képet festett eddig: «Szent Norbert»-et, melylyel pályadijat nyert és «Murányvár bevételé»-t, mellyel először tünt fel. Spányik valódi művészcsaládból származik. 1858-ban Pozsonyban született, atyja híres ügyvéd volt, aki gyermekeit gondos művészi oktatásban részesítette. Gyermekei közül egyik, Spányi Irma több évig mint operánk kiváló tagja működött; a másik, Lenke, mint a vidék kedvelt, jeles operette-primadonnája. Kornél, aki a festészetre szánta magát, a bécsi akadémián kezdte tanulmányait, honnan Stuttgartba került Liezenmayer Sándor mellé, kivel visszaköltözött Münchenbe. A Benczúr-féle mesteriskola megalapításakor azonban ő is itthon telepedett le és ez iskolának öt évig volt tagja, három év óta pedig önnállóan dolgozik. STETKA GYULA nevét kitűnő arczképei tették országos hírnevűvé. A magyar közélet számos jelesét festette le már Stetka, az ő biztos, mesteri ecsetjével. Arczképeit erőteljes színezés és főleg az igaz hasonlatosság és biztos rajzolás jellemzik, arczképeinek csendéleti részeit pedig a Benczúr mesteréhez hasonló művészettel festi meg. A nyolczvanas évek eleje óta minden évben szerepelt egy-két arczképpel a műcsarnok kiállításain. «Szent László» czímű oltárképe pedig, amely a svábhegyi templomot díszíti, feltűnést keltett mesteri megoldásával. Stetka 1855-ben született Király-Lehotán (Liptó megyében). Művészi tanulmányait itthon a mintarajztanodán kezdte meg és Bécsben Wurzinger és Eisenmenger tanárok mellett folytatta. Majd két évre Münchenbe ment Wagner Sándorhoz, honnan a festészeti mesteriskola megalapításakor visszatért Benczúr Gyula mesterrel együtt, kinek azóta tanársegédje. Itthon tömeges arczkép-megrendelései miatt a genrefestést az utóbbi években abba kellett hagynia. Egyik legjobb képe, «Tres faciunt collegium» Fiume város tulajdona, első festményét pedig Ő Felsége a király vette meg. Most kiállított képe, amely báró Dániel Ernőt ábrázolja, legsikerültebb alkotásainak egyike. VASTAGH GYÖRGY az idősebb festői gárda jeles tagja, ezúttal a kalotaszegi népéletből vett új genre-képét állította ki a jelen tárlaton. «Erzsike kézfogója» méltóan sorakozik a jeles festőnek az erdélyi népéletből merített, eddigi érdekes festményeihez. Vastagh György különösen mint jeles arczképfestő ismeretes. József főherczegnek és Klotild főherczegnőnek a Nemzeti Múzeumban levő arczképei legjobb alkotásai közé tartoznak e téren, melyeket azóta számtalan kitűnő arczkép követett. Vastagh György egyike volt azoknak, akik a magyar képzőművészet megalkotásában úttörők voltak. 1834-ben született Szegeden s iskolai tanulmányai elvégeztével 1854-ben Bécsbe került, s ott kezdte meg művészi tehetségének fejlesztését. A hatvanas évek közepén a délszláv népéletből merített életképével vonva magára a közfigyelmet, majd erdélyi életképeivel; azután több évig majdnem kizárólag az arczképfestészetnek szentelte magát, de a nyolczvanas években több szent képet is festett, melyek közül legsikerültebb műve az alcsuthi kápolnában van, falfestménye pedig a magyar kir. operaházban és a belvárosi plebánia-templomban. Egyik fia Géza, legjelesebb állatfestőink közé tartozik; másik fia, György, az állatszobrászat terén működik kiváló tehetséggel. P. G. Ferencz Ferdinánd főherczeg. Hardegg grófné, Hardegg grófkisasszony. Harnoncourt gróf. FERENCZ FERDINAND FŐHERCZEG A TORONTÁLI VADÁSZATON. DALNOKI BENI. Deczember hó elsején tartotta negyven éves szinész-jubileumát Dalnoki Béni, a magyar kir. Operaház veterán tenorbuffója. Az Operaházban ezúttal az «Eladott menyasszonyt» választották ki előadásra, melyben az ünnepelt énekes, alakításainak egyik legjobbikát, a Venczel szerepét énekelte. Dalnoki 1838-ban született Szabadkán. Az ének és humorisztikus dolgok iránti hajlamai már gyermekkorában jelentkeztek nála és így jutott 1857-ben még fiatal gyermekkorában a színpadra, mikor Havi és Hegedűs jól szervezett opera-társulatukkal Szabadkára kerültek. Itt fizetés nélkül játszott három heig, midőn aztán kardalossá léptették elő. 1860-ban már Beszler igazgató társulatába jutott mint lírai tenor, de szerencsétlenségére első nagyobb szerepében, Flotow «Mártha» czímű operájának előadásakor Lyonés szerepében annyira berekedt, hogy a harmadik felvonást már az igazgatójának kellett helyette elénekelnie. A következő évben Lőwy Rikhárdnál, a híres bécsi énekmesternél képezte tovább terjedelmes tenorhangját. Itt egy alkalommal Treumann igazgatónak alkalma nyílt hallani a fiatal tenorista hangját és azonnal meg is kínálta kitűnő szerződéssel. Ennek reszét vette Follinusz kolozsvári igazgató, aki szintén meghívta állandóbb, de szerényebb szerződési föltételekkel. S Dalnoki Follinusz föltételeit fogadta el, mert magyar akart maradni. Így került Kolozsvárra, ahol az Operaház mai kitűnő igazgatója, Káldy Gyula akkoriban még rendező és karnagy volt. Ő vele tanulta be Dalnoki mintegy száz tenorszerepét. Offenbach bájos operetteinek tenorszerepeit olyan kitűnően játszotta és énekelte, hogy valósággal rajongott érte Kolozsvár közönsége. A későbbi években felváltva Nagy-Váradon, Debreczenben, Aradon és Kassán vendégszerepelt. A művészi pályájának delelőjén lévő művészt ekkor Strakosch, a híres impressarió külföldi körútra akarta vinni, Dalnoki azonban épen ez időben vette nőül Conti Francziskát, az egykori drámai énekesnőt, s családját nem akarta elhagyni. 1880-ban Dalnokit a nemzeti színházhoz lírai és segédtenornak, szerződtették, az 1885 - ben megnyíló magyar kir. operaházhoz pedig mint tenorbuffo került. Itt játszotta ez időben legjobb szerepeit: Mimét a "Wagner-trilógiában, Spärlichet a «Windsori vig nők»-ben, Benjámint a «Nürnbergi