Vasárnapi Ujság – 1898

1898-02-06 / 6. szám - A körben. Életkép. Képpel. Irta Sz. B. 91. oldal / Elbeszélések; genreképek - Csokonai levele és költeménye. Noszlopy Tivadar 91. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyúak

6. SZÁM. 1898. 45. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI U­JSÁG­. elborult, olyanformák, mintha a hullát villamos áramlattal feltámasztanák; nem tudnak már szegények mosolyogni sem, a betegség kiölte belőlük az érzést, meg a lelket. S mindez nem hat a nagy tömegre. Egy anyának két fia harczolt Kubában, kikről semmi hír sem volt. Harmadik fia munkájával tartotta az öreg asszonyt. Egy szép napon be­rendelték katonának ezt a fiát is, mert nem tudni, hogy az a kettő él-e még? — ember meg­kelt. Az asszony csendesen sírdogált, védőszent­jéhez fordult, de csak a királyné segített rajta, a­kinek ez az eset tudomására jutott. Minden nyomorúságot, a véres áldozatot el lehet viselni, ha valami gyümölcsét remélheti a megkínzott ember, de vértanú természet kell hozzá, h­a biztos a vereség, a hiábavalóság. Mert most ugyan úgy fordult a dolgok sora, hogy Kubának szabadságot adnak, remélvén a békes­séget, de akkor hasznok nincs belőle, s végleg elnyomorodik az ország s nyomában feltámad a forradalom. A sok állása vesztett ember, az uraságból kicsöppent generális csak ezt lesi, hiszen egy-egy kormányforma változásnál min­dig akad valami haszon. Ide juttatta szerencsétlen sorsa, belső meg­fogyatkozása, saját hibája ezt a nemzetet. Észre kivált közülök az idén megölt miniszterelnökük, Canovas, a­ki egy tanító fia volt és kíméletlen­ségével a végletekig fokozta a kubai lázadást s annyijába kerítette az országnak ezt a szigetet, hogy mint egy képen láttam, már levált a nem­zet testéről a hús. Nagyon találó ez a kis kép, mely Canovast ábrázolja, a­mint karonfogva sétál a csontos gazdával. Igaz, hogy a­mikor a gyilkos golyója leteríté ezt az államférfit, fejedelmi pompával temették el, s mindenki elitélte a vad gyilkost, mégis azt mondták: «ha már gyilkos golyóval kellett neki kimúlni, érhette volna előbb». Bocsásson meg a tekintetes úr ezért a hosszú bölcselkedésért, de hiszen tudja, hogy nehéz a politika lovát megállítani, ha már felült rá az ember. Idehaza úgy is mindig azt mondogatják, hogy roszabb sora van az országnak, mint egye­bütt, s hogy nagy az adó, sok a katona. De van békeség, s kapunk is valamit érte, de hát mit szóljanak ott, a­hol mindent elvesznek s nem adnak érte egyebet a szabadságnál. Szabadság nagy és korlátlan van Spanyol­országban, még több mint rácz és oláh földön. Csakhogy ezt a szabadságot mi rendetlenségnek nevezzük. Megtiltjuk a dohányzást képtárakban s a képek őrzője az első, a­kit szivarozni látsz. Ha páholyt vesz az ember a színházban s magá­ban ül, minden nagyobb kitérés és szóbeszéd nélkül mellénk telepszik valamely dajka, mert hiszen van hely, így van az ember a nyilvános helyekkel, de hát még a politikában! Tudja a tekintetes úr, hogy Don Carlos herczeg, a ki Velenczében piheni ki nyugodalmát, szeretne spanyol király lenni s régtől fogva van pártja. A papiroson talán igaza is lehet, a­mi a feje­delmi jogot illeti, de az életben nincs neki igaz­sága. Pártja addig, a­míg forradalom útján nem lehet, békés módon igyekszik megbuktatni a mostani királyt. Vele tartanak az elégedetlenebb papok, az éjszaki hegyes vidékek s a baszkok, ezek a spanyol székelyek, kiknek a származásá­ról és nyelvéről azonban semmi bizonyosat nem tud a nyelvészet. Ez a párt azután teljes sza­badsággal szervezkedik, számos politikai, humo­ros és ifjúsági lapjuk van s mindez meg van engedve, épen úgy, mint a köztársasági és szo­cziális pártnak. Ennél már csak nem kell na­gyobb szabadság, mint naponként lázítani a dinasztia ellen. Ezt nem hiszem, hogy más fejedelmet uraló államban megengednék. Kénytelenek azonban vele, mert nem irthatják ki, másfelől meg a Velenczéből parancsoló királynak (El­reynek nevezik hívei nyíltan) elég dolga akad a család­jával. A köztársasági párt feje: Don Emilio Castelar, a lángszavú vén idealista, a­ki nem barátja az erőszaknak, s mindenek fölött spa­nyol, a­miért most a spanyol politika vén komi­kájának csúfolják. Ennek aztán a jobb érzésű emberek elkedvetlenedése lett az eredménye, a­kiknek mindegy már, akármi történik is: jöj­jön a konzervatív, avagy a liberális kormány, egyikre is, másikra is azt a példaszót alkalmaz­zák: «Los mismos perros con distrntos colla­res.» (Egy kutya, csak a nyakra valója külön­bözik.) A magok szempontjából igazok is van. S minden szabadosság mellett is feltűnik a spanyol b­ab­ad, melynek a nyugaton ismeretes loyalitás szó nem egyenlő értéke. A spanyol törvényesség érzése formaság. Mindig azt nézi, hogy megfelel-e valami a szabálynak, melyet ő maga nem tart meg, de mástól megköveteli, s ha a józan ész (pedig van neki) meg a forma közt kell választania, az utóbbihoz fordul. No­ha az ember jól bánik vele, kezessé lesz, de szeszélyes lévén, sokszor felsülhetünk vele. Összevéve mindez állapotokat, olyan szövevényét látjuk a spanyol jellemnek, melyre egyszerre illik a fura, a fenséges, a gőgös, üres és mély jelző. Ne higgje a tekintetes úr, hogy egyszeriben nagy népismerőnek tartom magam, hiszen vagy tizenöt éve próbálom megismerni a tótot s máig is csak azt látom, hogy sem őket, sem másokat nem ismerek. De hát azért van bennem effé­lékre mersz, mert láttam az embereket, s nem könyvekből merítek. Ha bolondokat mondok is, az a magam rétjén termett, mint Sanch­o, a híres Don Quijote dárdása mondotta. Azonban az alkony leszállt a kikötőre, a ha­jókon kigyúltak a villamos lámpák. Ideje, hogy búcsúzzak a tekintetes úrtól, jövőre majd egye­bekről tereferél régi híve Dek­. CANOVAS ES «ECCE HOMO». FACZER HIVATALNOK, HIVATALNOK, A­KI SZOLGÁL. SPANYOL KÉPEK. 91 CSOKONAI LEVELE ÉS KÖLTEMÉNYE. Közli Noszlopy Tivadar. ^Csokonai Vitéz Mihály csurgói tanár korában írta az alábbi levelet Veres Izrael barátjához, ki akkor a közeli Szobb községben ref. pap volt, hova a költő ki-kirándult egy-egy kis mulato­zásra, s mint leveléből látjuk, jó kedvvel térhe­tett onnan vissza, mert porköpenyét ott hagyta, ládakulcsát pedig a szentai korcsmában felej­tette, hol útközben ozsonnázott. A szintén alább következő kis verset pedig a pataiak kérelmére írta a költő, oly kikötéssel hagyva azt náluk, hogy míg a kocsis, ki őt Csurgóra viszi, vissza nem érkezik, nem fogják elolvasni. E levelet Veres Izrael fiának, Veres Benő volt nagy-komádi ev. ref. papnak az özvegyétől kaptam a költeménynyel együtt, melyet Veres Benő jegyezett föl, ki atyjától több ízben hal­lotta, s melyet a pataiak máig is ismernek. A levél czímezése ez : «Az Úrnak Veres Izrael Uramnak barátságosan Szobba.» Maga a levél így szól: Felsok, d. 22. aug. 799! Édes Jó Barátom! Szívességét, me­ly szerint a­ porköpönyeg eránt szorgoskodni nem sajnállott, teljes indu­lattal köszönöm. A­ c­ifra Láda kulcs pedig meg­van. Ugyanis a­ Fő Biró Úrnak visszatért kocsissától a­ Szentai Vendégfogadósnénak is, a­ kinél ozsonnáztunk, hasonló kis futtába való Tzédulát írtam, mellyre ő másnap István király napi Misére beájtatoskodván, a' Kultsot is ke­zemhez küldötte egy Czigányasszony által. így tehát mai napon a' Tiszteletes Úr a' por­köpönyeget is béküldvén, semmiben sints vesz­teségem. Tisztelem a' Tiszteletes Asszonyt is, 's min­den jóknak kívánása mellett, maradok állandóul Az Úrnak, Barátom Uramnak Tiszta szivű kész szolgája Csokonay Vitéz Mihály. A kis vers pedig a következő: «Régen is mondották a Tavaszt ravasznak, Ravasz is, ne is higyj soha a Tavasznak, Tavasznak, parasztnak mindkét fő ravasznak. Ne higyj haláláig soha a parasztnak !» A KÖRBEN. Nyáron csak egy-két ember szokott a falusi olvasó­körbe bevetődni, kivált hétköznap, ha­nem télen aztán annál nagyobb a kelete. Ilyen­kor sűrűn látogatják a tagok, akár olvasnak, akár nem, mert hiszen a ki nem olvas is, hát legalább «szót hall» s hite szerint tökéletesen tájékozódik a világ folyásáról. Egy ilyen olvasóköri társaságot mutat be a Jantyik Mátyás képe is, elébünk állítván a kör legjellegzetesebb tagjait. Ott van Kis Gál János uram, a volt törvény­bíró, a­ki nem kis tudományu ember, mert a minap is ő magyarázta meg, hogy mi az a «derültség», a­mi az országgyűlési tudósítások­ban minden lépten-nyomon ott olvasható. Petecs Ferencz uram is jelen van, a­ki ha csákányos eső hullana, sem maradna el soha. Felette jó torka van, ezért az újságot rendesen ő szokta felolvasni. Zöld András sem hiányzik. Kegyes György uram is rendes napi vendég. Egyházgondnok ő figyelme­s nehéz hivatalá­nak súlyos fáradalmait itt szokta kiheverni. Máskülönben egy kicsit gyanúban van, hogy aligha a másik párthoz nem szít, mert sokat sündörgőzik a pap körül, az pedig az elmúlt képviselőválasztáskor sem jó helyre szavazott. Tyukodi Benjámin uram sem igen szokott el­maradni s naponként keserűn kikel a trafik ellen, mert hát minden résznak ciZ­cs kútfor­rása, meg hogy a kisüstön való pálinkafőzést is olyan nagyon megszorítják. Nem jól van az ! Cs. Varga Pál uram rendesen együtt érkezik

Next