Vasárnapi Ujság – 1898
1898-02-06 / 6. szám - A körben. Életkép. Képpel. Irta Sz. B. 91. oldal / Elbeszélések; genreképek - Csokonai levele és költeménye. Noszlopy Tivadar 91. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyúak
6. SZÁM. 1898. 45. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI UJSÁG. elborult, olyanformák, mintha a hullát villamos áramlattal feltámasztanák; nem tudnak már szegények mosolyogni sem, a betegség kiölte belőlük az érzést, meg a lelket. S mindez nem hat a nagy tömegre. Egy anyának két fia harczolt Kubában, kikről semmi hír sem volt. Harmadik fia munkájával tartotta az öreg asszonyt. Egy szép napon berendelték katonának ezt a fiát is, mert nem tudni, hogy az a kettő él-e még? — ember megkelt. Az asszony csendesen sírdogált, védőszentjéhez fordult, de csak a királyné segített rajta, akinek ez az eset tudomására jutott. Minden nyomorúságot, a véres áldozatot el lehet viselni, ha valami gyümölcsét remélheti a megkínzott ember, de vértanú természet kell hozzá, ha biztos a vereség, a hiábavalóság. Mert most ugyan úgy fordult a dolgok sora, hogy Kubának szabadságot adnak, remélvén a békességet, de akkor hasznok nincs belőle, s végleg elnyomorodik az ország s nyomában feltámad a forradalom. A sok állása vesztett ember, az uraságból kicsöppent generális csak ezt lesi, hiszen egy-egy kormányforma változásnál mindig akad valami haszon. Ide juttatta szerencsétlen sorsa, belső megfogyatkozása, saját hibája ezt a nemzetet. Észre kivált közülök az idén megölt miniszterelnökük, Canovas, aki egy tanító fia volt és kíméletlenségével a végletekig fokozta a kubai lázadást s annyijába kerítette az országnak ezt a szigetet, hogy mint egy képen láttam, már levált a nemzet testéről a hús. Nagyon találó ez a kis kép, mely Canovast ábrázolja, amint karonfogva sétál a csontos gazdával. Igaz, hogy amikor a gyilkos golyója leteríté ezt az államférfit, fejedelmi pompával temették el, s mindenki elitélte a vad gyilkost, mégis azt mondták: «ha már gyilkos golyóval kellett neki kimúlni, érhette volna előbb». Bocsásson meg a tekintetes úr ezért a hosszú bölcselkedésért, de hiszen tudja, hogy nehéz a politika lovát megállítani, ha már felült rá az ember. Idehaza úgy is mindig azt mondogatják, hogy roszabb sora van az országnak, mint egyebütt, s hogy nagy az adó, sok a katona. De van békeség, s kapunk is valamit érte, de hát mit szóljanak ott, ahol mindent elvesznek s nem adnak érte egyebet a szabadságnál. Szabadság nagy és korlátlan van Spanyolországban, még több mint rácz és oláh földön. Csakhogy ezt a szabadságot mi rendetlenségnek nevezzük. Megtiltjuk a dohányzást képtárakban s a képek őrzője az első, akit szivarozni látsz. Ha páholyt vesz az ember a színházban s magában ül, minden nagyobb kitérés és szóbeszéd nélkül mellénk telepszik valamely dajka, mert hiszen van hely, így van az ember a nyilvános helyekkel, de hát még a politikában! Tudja a tekintetes úr, hogy Don Carlos herczeg, a ki Velenczében piheni ki nyugodalmát, szeretne spanyol király lenni s régtől fogva van pártja. A papiroson talán igaza is lehet, ami a fejedelmi jogot illeti, de az életben nincs neki igazsága. Pártja addig, amíg forradalom útján nem lehet, békés módon igyekszik megbuktatni a mostani királyt. Vele tartanak az elégedetlenebb papok, az éjszaki hegyes vidékek s a baszkok, ezek a spanyol székelyek, kiknek a származásáról és nyelvéről azonban semmi bizonyosat nem tud a nyelvészet. Ez a párt azután teljes szabadsággal szervezkedik, számos politikai, humoros és ifjúsági lapjuk van s mindez meg van engedve, épen úgy, mint a köztársasági és szocziális pártnak. Ennél már csak nem kell nagyobb szabadság, mint naponként lázítani a dinasztia ellen. Ezt nem hiszem, hogy más fejedelmet uraló államban megengednék. Kénytelenek azonban vele, mert nem irthatják ki, másfelől meg a Velenczéből parancsoló királynak (Elreynek nevezik hívei nyíltan) elég dolga akad a családjával. A köztársasági párt feje: Don Emilio Castelar, a lángszavú vén idealista, aki nem barátja az erőszaknak, s mindenek fölött spanyol, amiért most a spanyol politika vén komikájának csúfolják. Ennek aztán a jobb érzésű emberek elkedvetlenedése lett az eredménye, akiknek mindegy már, akármi történik is: jöjjön a konzervatív, avagy a liberális kormány, egyikre is, másikra is azt a példaszót alkalmazzák: «Los mismos perros con distrntos collares.» (Egy kutya, csak a nyakra valója különbözik.) A magok szempontjából igazok is van. S minden szabadosság mellett is feltűnik a spanyol babad, melynek a nyugaton ismeretes loyalitás szó nem egyenlő értéke. A spanyol törvényesség érzése formaság. Mindig azt nézi, hogy megfelel-e valami a szabálynak, melyet ő maga nem tart meg, de mástól megköveteli, s ha a józan ész (pedig van neki) meg a forma közt kell választania, az utóbbihoz fordul. Noha az ember jól bánik vele, kezessé lesz, de szeszélyes lévén, sokszor felsülhetünk vele. Összevéve mindez állapotokat, olyan szövevényét látjuk a spanyol jellemnek, melyre egyszerre illik a fura, a fenséges, a gőgös, üres és mély jelző. Ne higgje a tekintetes úr, hogy egyszeriben nagy népismerőnek tartom magam, hiszen vagy tizenöt éve próbálom megismerni a tótot s máig is csak azt látom, hogy sem őket, sem másokat nem ismerek. De hát azért van bennem effélékre mersz, mert láttam az embereket, s nem könyvekből merítek. Ha bolondokat mondok is, az a magam rétjén termett, mint Sancho, a híres Don Quijote dárdása mondotta. Azonban az alkony leszállt a kikötőre, a hajókon kigyúltak a villamos lámpák. Ideje, hogy búcsúzzak a tekintetes úrtól, jövőre majd egyebekről tereferél régi híve Dek. CANOVAS ES «ECCE HOMO». FACZER HIVATALNOK, HIVATALNOK, AKI SZOLGÁL. SPANYOL KÉPEK. 91 CSOKONAI LEVELE ÉS KÖLTEMÉNYE. Közli Noszlopy Tivadar. ^Csokonai Vitéz Mihály csurgói tanár korában írta az alábbi levelet Veres Izrael barátjához, ki akkor a közeli Szobb községben ref. pap volt, hova a költő ki-kirándult egy-egy kis mulatozásra, s mint leveléből látjuk, jó kedvvel térhetett onnan vissza, mert porköpenyét ott hagyta, ládakulcsát pedig a szentai korcsmában felejtette, hol útközben ozsonnázott. A szintén alább következő kis verset pedig a pataiak kérelmére írta a költő, oly kikötéssel hagyva azt náluk, hogy míg a kocsis, ki őt Csurgóra viszi, vissza nem érkezik, nem fogják elolvasni. E levelet Veres Izrael fiának, Veres Benő volt nagy-komádi ev. ref. papnak az özvegyétől kaptam a költeménynyel együtt, melyet Veres Benő jegyezett föl, ki atyjától több ízben hallotta, s melyet a pataiak máig is ismernek. A levél czímezése ez : «Az Úrnak Veres Izrael Uramnak barátságosan Szobba.» Maga a levél így szól: Felsok, d. 22. aug. 799! Édes Jó Barátom! Szívességét, mely szerint a porköpönyeg eránt szorgoskodni nem sajnállott, teljes indulattal köszönöm. A cifra Láda kulcs pedig megvan. Ugyanis a Fő Biró Úrnak visszatért kocsissától a Szentai Vendégfogadósnénak is, a kinél ozsonnáztunk, hasonló kis futtába való Tzédulát írtam, mellyre ő másnap István király napi Misére beájtatoskodván, a' Kultsot is kezemhez küldötte egy Czigányasszony által. így tehát mai napon a' Tiszteletes Úr a' porköpönyeget is béküldvén, semmiben sints veszteségem. Tisztelem a' Tiszteletes Asszonyt is, 's minden jóknak kívánása mellett, maradok állandóul Az Úrnak, Barátom Uramnak Tiszta szivű kész szolgája Csokonay Vitéz Mihály. A kis vers pedig a következő: «Régen is mondották a Tavaszt ravasznak, Ravasz is, ne is higyj soha a Tavasznak, Tavasznak, parasztnak mindkét fő ravasznak. Ne higyj haláláig soha a parasztnak !» A KÖRBEN. Nyáron csak egy-két ember szokott a falusi olvasókörbe bevetődni, kivált hétköznap, hanem télen aztán annál nagyobb a kelete. Ilyenkor sűrűn látogatják a tagok, akár olvasnak, akár nem, mert hiszen a ki nem olvas is, hát legalább «szót hall» s hite szerint tökéletesen tájékozódik a világ folyásáról. Egy ilyen olvasóköri társaságot mutat be a Jantyik Mátyás képe is, elébünk állítván a kör legjellegzetesebb tagjait. Ott van Kis Gál János uram, a volt törvénybíró, aki nem kis tudományu ember, mert a minap is ő magyarázta meg, hogy mi az a «derültség», ami az országgyűlési tudósításokban minden lépten-nyomon ott olvasható. Petecs Ferencz uram is jelen van, aki ha csákányos eső hullana, sem maradna el soha. Felette jó torka van, ezért az újságot rendesen ő szokta felolvasni. Zöld András sem hiányzik. Kegyes György uram is rendes napi vendég. Egyházgondnok ő figyelmes nehéz hivatalának súlyos fáradalmait itt szokta kiheverni. Máskülönben egy kicsit gyanúban van, hogy aligha a másik párthoz nem szít, mert sokat sündörgőzik a pap körül, az pedig az elmúlt képviselőválasztáskor sem jó helyre szavazott. Tyukodi Benjámin uram sem igen szokott elmaradni s naponként keserűn kikel a trafik ellen, mert hát minden résznak ciZcs kútforrása, meg hogy a kisüstön való pálinkafőzést is olyan nagyon megszorítják. Nem jól van az ! Cs. Varga Pál uram rendesen együtt érkezik