Vasárnapi Ujság – 1899
1899-07-30 / 31. szám - Külföldi műbirálók Petőfiről 521. oldal / Élet- és jellemrajzok - Ábrányi Emil: Petőfihez (Copée költeménye) 521. oldal / Költemények - Lampérth Géza: Petőfihez (Goldschmidt J. költeménye) 521. oldal / Költemények
VASÁRNAPI ÚJSÁG: 525 Az újvidéki Maticza Srbska szerb irodalmi társulat nevében Hadzsits Antal elnök hálás köszönetét nyilánította a Petőfi-társaság elnökségének a meghívásért és bejelenti, hogy a társulat Hadzsits Antal elnökkel képviselteti magát az ünnepen. — A budapesti szerb konviktus, a Tökölyanum nevében annak igazgatója, Popovits István Vazul országgyűlési képviselő, fog részt venni. A segesvári szászok szintén nem szándékoznak szárkózni ez alkalommal Petőfi emlékezetének ünneplése elől, mint két éve, a segesvári Petőfiszobor leleplezésekor. Segesvárt Waldbaum Frigyes polgármester fogja képviselni és Wolf Károly, a szebeni szász takarékpénztár igazgatója, valamint Melzer Vilmos segesvári képviselő. Somogyi alispán jelentése szerint általában a szászok készséggel részt vesznek a rendezésben. Nemkülönben a küldöttségek is az előkelő szász polgárság vendégszerető házaiban kapnak szállást. A budapesti munkások tizenhármas vezetősége levelet intézett Bartók Lajoshoz, és bejelentette, hogy a Petőfi-Társaság által rendezendő ünnep programmjának keretén kívül, de azt meg nem zavarva, fog ünnepelni a párt. A munkások, mintegy 40,000 en, az összes szakegyesületekből, szakszervezetekből és a politikai szervezetekből, mennek az ünnepély színhelyére. Délután fél 3 órakor gyülekeznek a nemzeti lovarda előtt. A munkástömeg a szobor elé vonulván, beszédeket tartat és megkoszorúzza a szobrot. * Petőfi szülőhelye, Kiskőrös községe július 31-ikén ünnepel, mert 30 ikán az országos vásár akadályozná az ünnepélyt. A képviselőtestület 100 frtot szavazott meg a Petőfi-házra. Meghívják Földváry Mihályt, a kerület orsz. képviselőjét, az iró- és művészvilágot. A megkoszorúzott Petőfi-szobornál Benedikty Andor kiskőrösi ügyvéd, Petőfi szülőházánál pedig terv szerint Pósa Lajos mond emlékbeszédet. * A biharmegyei Ugrán Bölöny József, a kolozsvári orsz. nemzeti szinház intendánsa és ugrai nagybirtokos, emléktáblával jelöli meg Ugra községnek református paplakát, ahol Petőfi Sándor, Erdélybe vezető útjában 1849. július 19-ére virradólag meghalt. Az emléktáblát július 30-án ünnepélyesen leplezik le a kolozsvári nemzeti szinház tagjainak részvétele mellett. * A new-yorki «Petőfi Sándor» magyar egyesület július 30-án szintén ünnepet szentel Petőfi emlékének. Az egyesület ezüst koszorút is küld a segesvári Petőfi-emlékre a következő felirattal: «Petőfi Sándor dicső emlékének 1899 július 30-án — a newyorki Petőfi Sándor-féle magyar egyesület». A koszorú útban van a Petőfi-társasághoz. * Petőfi-emléklap. Petőfi halálának félszázados évfordulója alkalmából az «Egyetemi lapok» kiadásában Petőfi-emléklap jelent meg. Az emléklapot Hamvai Ödön és ifj. Gebhardt Károly szerkesztették. Petőfire vonatkozó közleményekből, versekből van összeállítva. Ez emléklap Wlassics Gyula minisztertől, Jókaitól (a «Petőfi-keresők» költemény), gr. Apponyi Alberttől, Madarász Józseftől, Ábrányi Emiltől, Pósa Lajostól, Bartók Lajostól, Gracza Györgytől, Thury Zoltántól, Endrődi Sándortól, Kovács Dénestől, Thewrewk Emiltől, dr. Rényi Józseftől, Hajdú Miklóstól, Hamvay Ödöntől és Gebhardt Károlytól tartalmaz közleményeket. Az emléklap tiszta jövedelmét az egyetemi kör segítő alapja javára fordítják. Ára 10 kr. Kapható minden dohányüzletben és könyvkereskedésben. Élő kortársak Petőfiről. A Petőfi-Társaság ereklye-gyűjteménye számára a Bem-Petőfi-körképtársaság fölajánlotta Petőfi még élő írókortársainak, akik Petőfivel ismeretségben voltak, a fonográfon összegyűjtött emlékezéseit Petőfiről. Igy Jókainak, Szász Károlynak, Gyulai Pálnak, Vadnai Károlynak, stb. ez alkalomra írott és a fonográfba bemondott emlékszavait. Örvendetes tudomásul vette a Petőfi-Társaság a körképtársaságnak abbeli bejelentését is, hogy a körkép, mint Petőfi-emlék, bruttó bevételének egy részét fölajánlja a Petőfi-ház javára. Jókainak a fonográfba mondott beszédét, melyet Bartók Lajos a segesvári ünnepen föl fog olvasni, mai számunkban közöljük. A fővárosi nyári színházban Makó színtársulata nagy előkészületeket tett a Petőfi-ünnnepélyek alkalmából július 29—31-ikén rendezendő díszelőadásokra, melyekben az egész személyzet részt vesz. Szinre kerül Rudnyánszky Gyulának «Petőfi» czimű egyfelvonásos verses színműve. Ezután Verő György «1848» cz. darabjából a segesvári csataképet adják elő, Petőfi halálával. Végül Nagy Bella elszavalja Jókai «Apotheozis»-át, amelyben a Nemző lánczait összetörve dicsőíti Petőfinek, mint a szabadság költőjének emlékét. A művésznő arczképét ez alkalommal viselt jelmezében közöljük. Görgei Petőfiről. Görgei Artúr tábornokot, ki visszavonulva a világtól, Visegrádon él, egy német hírlapíró ismerőse levélben fölkérte, mondaná el, mit tud Petőfiről. Görgei a szabadságharczban, Budavár ostroma alatt egyetlen egyszer találkozott a költővel. Ezt válaszában le is írta most. «Petőfit legszebb emlékeim közé sorolom. — írja Görgei. — Sajnos, csak egyszer találkoztam vele, s találkozásunk akkor is oly futólagos volt, hogy néhány szóval számolhatok be vele. 1849 május havában, mikor Budát ostromoltam, egy napon azt jelentették nekem, hogy Petőfi a főhadiszállásra érkezett. Azért jött ide, hogy jelentést tegyen arról, hogy Bem tábornok rövid időre szabadságot adott neki és néhány hetet Pesten fog tölteni. Görgei fölemlíti, hogy idegen, nem az ő parancsnoksága alá tartozó tisztek gyakran fordultak meg táborában, de privát audiencziákra nem igen volt érkezése. Petőfivel azonban kivételt tett. «Vágyat éreztem, — írja Görgei — hogy szemébe nézhessek a költőnek, a kinek élet-halálharczra felhívó szózatát az én lelkem is erőteljesen visszhangozta. Mellesleg azt is reméltem, hogy megtudok tőle egyet-mást arról, hogyan áll ügyünk Erdélyben, ahol Bem operált. A válaszok, melyeket kérdéseimre adott, rövidek és velősek voltak. Ugy viselkedett velem szemben, mint az olyan férfi, aki nem tűri, hogy leereszkedőleg bánjanak vele. Akkor már több izben állott tűzben Bemmel, aki megkedvelte őt s nem szívesen bocsátotta el magától. Tetszett nekem ez a férfi, akit mint költőt már megszerettem. Szívesen láttam volna őt viszont szabadságideje alatt, de sietős volt a dolga és nem találkoztunk többé. De még ma is magam előtt látom őt: lelkesedés lángol szemében és szavában, amikor hadvezéréről beszélt, akinek oldalán elszánta magát arra, hogy a szabadságért, melyről dalait zengte, föláldozza életét is. Soha nem láttam őt viszont és csak Klagenfurtban tudtam meg, hogy a szerencsétlen segesvári nap után neve sem a halottak, sem sebesültek, hanem a nyomaveszettek lajstromában olvasható. Vakítóan ragyogó üstökös ! Aki látta, nem tudja honnan jött, nem tudja hova lett. De melyet végigfutott, a pályát az égboltozaton, eltűnése után még sokáig ragyogásban tartja» .. . * A Petőfi István felelete. A «Vasárnapi Újság» egyik olvasója irja nekünk : Egy kunszentmiklósi öreg úrtól hallottam a következő apróságot, a ki élő krónikája volt minden a városban valaha élt vagy megfordult nevezetesség viselt dolgainak. Mikor Petőfi : «Hejh édes szüleimék, gazdagodjam meg csak», — kezdetű, kedves naiv versét kiadta, öccse, István, akkor épen Kunszentmiklóson volt székálló legény. Az urak, szokás szerint, a kávéház nagy termében beszélgettek, politizáltak, kártyáztak, mikor egyszer csak befordul Petőfi István is egy pohár borra. Mindjárt mutatják neki, hogy mit írt Sándor bátyja, melyben ő rá különösen a következő hely vonatkozik : Pistinak meg majd veszek Drága paripákat, Bajtok jó Istók öcsém, Vásárokra járhat. A fiatal legény elolvasta a verset nagy komolyan s azután kifordult a kávéházból. Ugy egy fél óra múlva megint előkerült, kezében egy darab papirossal, melyen egy egész vers volt készen, mintegy válaszul Sándor bátyja levelére, s ennek egyik strófája, mely az igért drága paripákra vonatkozott, ilyenformán hangzott: Tudom, jó Sándor bátyám Hogy ha én azt várom, A vásárokat holtig Gyalogosan járom. A Vasárnapi Újság mai száma a Petőfi halálának ötvenéves évfordulójára Budapesten és Segesváron rendezendő ünnepélyek alkalmából két és fél éven Petőfire vonatkozó 40 képpel jelen meg. «Regénytár»-unk közleményeinek folytatását és rendes rovataink egy részét is azért a jövő hétre kellett halasztanunk. A BUDAPESTI PETOFI-ÜNNEPELYRŐL.A Nemző (Nagy Bella) Jókai «Apotheoais»-ában, a fővárosi nyári szinház díszelőadásán. A RÉGI MARCZIBÁNYI-HÁZ BUDAPESTEN (Kerepesi-út 12.), dohány-ntcza felöli része, ahol Petőfi 1849-ben lakott.