Vasárnapi Ujság – 1899
1899-12-03 / 49. szám - Ihász Lajos a dunántuli ev. egyházkerület uj felügyelője (arczképpel) 821. oldal / Élet- és jellemrajzok - Petőfi költeményeinek új diszkiadása (képekkel) 821. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak
411. SZÁM. 1899. 46. ÍVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 821 IHÁSZ LAJOS, A DUNÁNTÚLI EVANGELIKUS EGYHÁZKERÜLET ÚJ FELÜGYELŐJE. A dunántúli evangelikus egyházkerület felügyelete új kezekbe került. A nagy tevékenységű és lankadatlan buzgalmú Radó Kálmán halálával a felügyelői szék megüresedvén, az egyházkerület bizalma Ihász Lajos felé fordult, ki már eddig is előkelő szerepet vitt az egyház közéletében, s a gyülekezetek őt választották meg a felügyelői díszes tisztségre. Az ő személye, vallási buzgósága és áldozatokra való készsége biztos kezesség hitsorsosai előtt, hogy szerepét azzal az odaadással fogja betölteni, amelyre a protestáns egyházak fő vezetőinél a felekezeten kívül a haza, az állam is mindenkor számít. Ihász Lajos 1850 június 12-én született Hathalmon, Veszprém megyében azon régi nemes családból, mely a napoleoni hadjáratok alkalmával több jeles katonát adott hazánknak, mint nemesi insurgenseket; az 1848—49-iki szabadságharcz idején pedig Ihász Dániel hős ezredest, Kossuth hű kísérőjét és barátját. Atyja, Ihász Imre nagybirtokos és anyja Artner Karolina nagy gonddal nevelték egyetlen, élénk szellemű és tudnivágyó fiukat, ki középiskolai tanulmányait a pápai gimnáziumban bevégezvén, jogi képzettséget szerzett a pápai, majd a pozsonyi jogakadémiákon , de hajlama a gazdai pályára vonzotta. Ezért előbb a keszthelyi Georgikon, majd a magyaróvári gazdasági akadémia buzgó tanítványa lett, s Óváron gazdasági oklevelet is szerzett. 1873-ban átvette atyjától lőrintei birtokát, melyet rövid idő alatt mintagazdasággá tett. Nem különben mintagazdasággá varázsolta át később, atyjának 1885-ben történt halála után hathalmi gazdaságát is. Öröm látni azt a példás rendet, mely ott a gazdaság minden ágában uralkodik, valamint azt a bánásmódot, mellyel úgy ő maga, valamint felesége, született Jókai Etelka (a nagy költő unokahúga) gazdasági alkalmazottjaik és azok családjai iránt viseltetnek. Példányképül lehetne felállítani a hathalmi cselédlakásokat. Ihász Lajos elismert tekintély a gazda-körökben s a magyar gazdászat terén szerzett érdemeinek elismeréseül . Felsége a király a Ferencz József-rend lovagkeresztjével tüntette ki. Még nagyobbak azonban egyháza iránt szerzett érdemet. A zalai esperességben, hol néhány évvel ezelőtt felügyelővé választották, nagy buzgalommal segített a szőlők elpusztulása után csaknem tönkre ment egyházakat újra talpra állítani. Nyolcz évvel ezelőtt az evang. egyetemes gyámintézet dunántúli kerületének világi elnökévé is választatván, ennek a jótékony intézetnek is hasznos szolgálatokat tett, úgyszintén a központi egyetemes gyámintézetnek, melynek eleitől fogva munkás bizottsági tagja volt. Az egyesület érdekében Berlinben is járt s ott a Gusztáv Adolf egyesület jubiláris nagygyűlésén pártolókat szerzett az intézetnek, melynek czéljaira ő maga is évről-évre bőkezűleg áldozik. Egyházi és iskolai czélokra általában tetemes összegeket adományoz, így a központi egyházi alapnak 1000 koronát adott, továbbá nagy összegű alapítványt tett a protestáns országos árvaháznak, a soproni iskolának, a pápai református főiskola építésére, a Dunántúli Közmívelődési Egyesületnek, a veszprém megyei gyámpénztár javára s a kerületi gyámintézetre, stb. Ihász Lajos beiktatása nagy ünnepélyességgel ment végbe november 29-ikén Pápán, a Dunántúli evangélikus egyházkerület ez idő szerinti püspöki székhelyén. A beiktatási ünnepélyre számos előkelő vendég érkezett Pápa városába, amelyet zászlóval szépen földíszítettek. A többi közt ott voltak : Bartik Frigyes és Zelenka Pál ág. ev. püspökök, Antal Gábor ref. püspök, Prónay Dezső báró egyetemes ág. ev. főfelügyelő, Laszkáry Gyula egyházkerületi felügyelő, több országgyűlési képviselő, Veszprémmegyének összes vezető férfiai és a dunántúli megyékből egybesereglett ág. ev. egyházi és világi képviselők. A beiktató ünnep alkalmából a templomban az egyházi ének után Horváth Sámuel egyházkerületi főjegyző mondott imát. Azután következett a felügyelőt beiktató kerületi közgyűlés, melyen Ihász Lajos mint az egyházkerület új felügyelője letevén az esküt, Gyurátz Ferencz püspök és Barcza Géza győregyházmegyei felügyelő üdvözölték. Ihász Lajos székfoglaló beszédében kegyeletesen emlékezett meg elődjéről, Radó Kálmánról, s elmondta programmját, melynek lényeges pontjai az egyházi hitélet erősbítése, a hívek anyagi terheinek könnyítése, a papnevelés előmozdítása, a tudományos képzés emelése és a nőnevelés fokozása. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Horváth Sámuel főjegyző felolvasta Ihásznak a püspökhöz intézett levelét, melyben a kerületi gyámolító alap részére évi 1000 és a kerület egyéb czéljaira évi 1000 koronát biztosít felügyelősége idejére. Ezután a küldöttségek tisztelegtek az új felügyelőnél. PETŐFI KÖLTEMÉNYEINEK UJ DISZKIADÁSA. Petőfi halálának ötvenedik évfordulója alkalmából irodalmi hagyatékainak tulajdonosa, az Athenaeum irodalmi és nyomdai részvénytársaság új díszkiadást rendezett a nagy költő összes költeményeiből. Két nagy kötet ez, albumszerű formában, nagy negyedrét lapokra nyomtatva. Festőink is hozzájárultak, hogy az új kiadás minél díszesebb legyen. Festőink ami eléggé feltűnő a magyar költőkkel, még Petőfivel is jó ideig csak keveset foglalkoztak. Számottevő az Athenaeum első képes kiadása, melyben a kitűnőbb magyar festők már szép számmal működtek közre Petőfi költeményeinek illusztrálásában. Az összes költemények mostani illusztrált kiadásában pedig a mai magyar festőknek már egész seregét látjuk közreműködni, s így örömmel jegyezhetjük föl, hogy a nagy költő szellemének hódítása, műveinek illusztrálásában is mindinkább terjed. Petőfi költeményeihez a legelső illusztrácziópróbákat állítólag maga a költő készítette. Egyik elbeszélő költeményének, a «Helység kalapácsa» első kiadásának borítéklapján és hátlapján jelentek meg e rajzok, melyeket színes kőnyomatban bocsátott közre a kiadó. Petőfi életében magyar illusztrátor nem gondolt arra, hogy a legnagyobb magyar lírikust ecsettel vagy rajzonnal tolmácsolja, sőt ellenkezőleg, Petőfi vállalkozott arra, hogy Barabás Miklós egyik hatásos genreképéhez, a vándorútra induló czigány-karavánhoz verset írjon. Tudtunkkal Petőfi költeményeihez az első rajzot, mely valódi illusztrácziónak tekinthető, a «Vasárnapi Újság» 1854. évi folyama közölte. Ez a «Tisza» czímű költeményhez készült hangulatos illusztráczió volt. Később sűrűbben kezdtek jelentkezni a Petőfiből inspirácziót merítő művészek s a hatvanas évek képeslapjaiban már gyakran közöltek a nagy költő leíró és hazafias költeményeihez készített rajzokat. Ez időtájban különösen Jankó János, Lotz Károly, Greguss János és később Munkácsy Mihály buzgólkodtak a nagy költő ábrázolatos magyarázásán. A magyar festőművészek éledező érdeklődése indította aztán a hetvenes évek közepén az Athenaeum-ot, hogy Petőfi költeményeinek illusztrált kiadásával örvendeztesse meg a magyar közönséget. Az akkor szereplő legkiválóbb magyar művészek, köztük Zichy Mihály, Lotz Károly, Székely Bertalan, Keleti Gusztáv, Mészöly Géza, Jankó János, Wagner Sándor és Greguss János vettek részt az illusztrálás szép munkájában. Ez a kiadás mintegy hetven rajzzal látott napvilágot s a következő évek folyamában sok ezer példányban terjedt a magyar közönség közt, mint az első díszmű, mellyel magyar kiadó őszinte hódolatát mutatta be a nagy költőnek. Egy negyedszázad múlt el az első illusztrált kiadás megjelenése után, midőn az Athenaeum Társulat, Petőfi költeményeinek tulajdonosa, újra szükségét látta, hogy Petőfi művészi kommentálására fölszólítsa a magyar képírókat; mert olyan kiadást akart közrebocsátani, melynek létesítésében azok a művészek is közreműködjenek, akik az utóbbi évtizedekben szereztek elismerést a magyar névnek. Petőfi első illusztrátorai főleg a népiest keresték műveiben, míg a leíró költőnek, a szerelem dalnokának tolmácsolására csak kivételesen vállalkoznak. A kiadótársulat ezúttal olyan kiadást tervezett, mely a nagy költőt szellemének egész gazdagságában és változatosságában vezesse a közönség elé. Az ország legismertebb festőművészeit és rajzolóit kérte föl tehát közreműködésre, s ezek, ha közülök egyiket, vagy másikat megakadályozták is körülményei a szép feladat teljesítésében, olyan buzgalommal és szeretettel láttak a munkához, hogy ez újabb kiadás már kétszeresét adja az első képes kiadásban megjelent rajzoknak, s ezeket a rajzokat a sokszorosító művészetek újabb vívmányainak alkalmazásával — igen sokszor finom fénymetszetekben — másoltatta a kiadó-társulat. Az új díszkiadás újabb festőművészeink egész seregétől is nagy számmal közölvén teljesen új, sehol meg nem jelent rajzokat, a mai magyar művészetnek mintegy tükréül tekinthető s már mint ilyen is szerfelett érdekes. A könyv érdekességét emeli a Roskovics Ignácz által festett arczkép, mely az egyedül hiteles 1847 ki da guerreotyp után ábrázolja Petőfit, gondosan kiegészítve azokat a részleteket, melyek az ere IHÁSZ LAJOS, Strelisky fényképe után.