Vasárnapi Ujság – 1899
1899-08-06 / 32. szám - A Petőfi-ünnep 537. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
30. SZÁM. 1899. 46. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 537 A PETŐFI-ÜNNEPEK. Nagy kegyelettel ünnepelte meg az egész ország Petőfi halálának ötvenedik évfordulóját. A fővárosban, a vidéki városokban, a községekben, a távoli pusztákon ugyanegy érzés hatotta át a sziveket. A legnagyobb országos ünnepély természetesen Segesváron volt, a szerencsétlen csata színhelyén, hova sok ezernyi részvevő zarándokolt el a haza minden részéből. Különösen a székelyek jelentek meg nagy számban. Igen jó hatást tett, hogy a szászok is részt vettek az ünnepélyen s nem maradtak el a szerbek sem. Képviselve volt ott a kormány, a törvényhozás, tudomány, irodalom, művészet. Mindazok a helyek, ahol Petőfi életének hosszabb vagy rövidebb időszakát töltötte, ez alkalommal különös kegyelettel áldoztak a költő emlékének, így nevezetesen Kis-Kőrösön, Félegyházán, Kecskeméten, Sár-Szent-Lőrinczen, Szatmárt, Erdődön, Mezőberényben, s még sok helyen kegyeletesen megemlékeztek róla. A külföldről is több üdvözlet érkezett, s messze országok lapjai szóltak a magyarok nagy költőjének dicsőségéről. És ahol csak a külföldön magyarok élnek, összegyűltek, hogy az ünnepléshez a távolban ők is hozzájárulhassanak. * A budapesti ünnep. A Petőfi halálának ötvenedik évfordulóján, július 30-án hazaszerte tartott ünneplések közt a segesvárin kívül a legnagyobb szabású volt az, mely Budapesten a költő érczszobra előtt folyt le. A Duna-parti «Petőfi-tér» házain, valamint az oda nyíló utczákon is, már kora reggel nemzeti színű zászlókat tűztek ki, a tér sarkaira magas árboczokat állítottak, melyeknek csúcsairól szintén zászlók lobogtak a szellőben. Szépen fel volt díszítve a térre néző görög templom is, melynek tornyáról nagy nemzetiszín lobogó csüngött alá, több kisebb zászló társaságában, míg a templomajtó drapériákkal volt csinosan felékesítve. A költő szobrával szemközt díszes kárpitozású ernyős szószéket emeltek, oldalt pedig a Dunapart vaskerítése mellett félereszű sátor volt az előkelőségek számára készítve. A rendezőséggel együtt korán megérkezett a rendőrség, mely korlátokat vont a tér köré, hova csak a szereplőket, küldöttségeket és azokat bocsátották be, akik ide szóló meghívókat tudtak fölmutatni. Tíz óra tájban már seregenként tódult a közönség a térre a város minden részéből. Tizenegy óra felé érkeztek a főváros polgármesterei s egyéb elöljárói, a küldöttségek és a szereplők, köztük Jókai Mór, kit a már sok ezerre szaporodott közönség sokszoros éljenzéssel fogadott. A gyülekezés ideje alatt egyre hordták a szobor talapzatára a gyönyörű koszorúkat. A szobor előtti főhelyre Jókai Mór remek koszorúját helyezték el; a mellé sorakoztak aztán a főváros, az Akadémia, a Petőfi- és Kisfaludy-Társaság, az egyesületek, társulatok és magánosok koszorúi, melyek egészen ellepték a szobor talapzatát és környékét. Pontban 11 órakor fölzendült Petőfi «Honfidal»-a, melyet Bellovics karnagy vezetése alatt egy jól összeválogatott nagy énekkar adott elő kiváló szabatossággal. Az ének után Halmos János polgármester lépett a szószékre s nagy figyelemmel hallgatott megnyitó beszédben méltatta Petőfi halhatatlan érdemeit. Most a közönség rendkívüli érdeklődése közben koszorús irónk, Petőfi kortársa, barátja Jókai kezdett beszélni. Ifjúi hévvel dicsőítette Petőfit, egészen magával ragadva a feszült figyelemmel hallgató közönséget. «Petőfinek, — mondá — a nemzetet ért nagy csapás után meg kellett halnia, mert lehetetlen lett volna a bekövetkezett szomorú időben élnie. Félszázad múlt el ezóta, — folytatá. Más embert eltemet az idő, Petőfit magasra emelte. Míg magyar él, haza áll, éljen Petőfi dicső emlékezete ! Ragyogja be a hazát és a világot !» Perczekig tartó lelkesült éljenzés követte Jókai beszédét, mely után egy egyetemi hallgató jelent meg a szószéken s Endrődi Sándornak lapunkban is közölt alkalmi költeményét szavalta el. Most Rákosi Jenő lépett a szószékre és az «Országos Nemzeti Szövetség» nevében hatásos beszéddel ünnepelte Petőfi emlékezetét. Ő utána Benárd Ákos egyetemi joghallgató Petőfinek «Egy gondolat bánt engemet» kezdetű költeményét szavalta el, Gebhard József joghallgató pedig az egyetemi ifjúság nevében hódolt Petőfi emlékének. Erre a szónoki előadásokat az énekkar zárta be a Himnusz eléneklésével. Végül a testületek koszorúit fölajánló megbízottak szólottak röviden, így id. Ábrányi Kornél a Kisfaludy-Társaság, Bródy Sándor az «Otthon» és Rákosi Jenő az Akadémia részéről. Rákosi Jenő ez alkalommal így szólt: «A Magyar Tudományos Akadémia megbízásából koszorút tettem Petőfi érczalakjának a lábaihoz. Az Akadémia örök gyásznak tartja, hogy Petőfi nem lehetett a tagja.» Ezzel véget ért a mindvégig emelkedett hangú ünnepély, melynek egyes jeleneteit számos fényképi fölvétel örökítette meg. Ezek közül mi is bemutatunk pár sikerült képet. Igen hatásos különösen a Remete J amateur-fényképész fölvétele, mely a Petőfi-tért ellepő népsokaságon kívül érdekesen tünteti elő a Dunát s Budának a Dunára néző részéből a királyi várpalotát s a mögött szép háttérül a budai hegyek egész lánczolatát. * A király személye körüli miniszter, gróf Széchenyi Manó a Petőfi-társasághoz a következő táviratot küldte: «Rendkívül sajnálom, hogy a Petőfi Sándor halálának ötvenedik évfordulója alkalmából lefolyt magasztos emlékünnepélyen gyengélkedésem következtében részt nem vehettem. Fogadja kérem a Társaság a szives meghívásért legjobb köszönetem kifejezését. Jovanovics Zmáj, a kiváló szerb költő Zágrábból a Petőfi-társaságnak ezt táviratozta: «A nagy Petőfit, akinek költői híre már rég túlszárnyalt a határon, nem magasztalhatják eléggé, mert ő úgy tündöklik a magyarok egén, mint egy üstökös ; ma ép úgy, mint annak idején». A berlini magyar iparos-egyesület távirata így szól: «A berlini magyar iparos-egyesület a mai napon ünnepelvén halhatatlan költőnk, a szabadság láng- A SZATMÁRI PETŐFI-ÜNNEPRŐL. — Rákosi Viktor beszédet tart. AZ ERDŐDI VÁR KAPUJA. AZ ERDŐDI VÁR ÉJSZAKI RÉSZE.