Vasárnapi Ujság – 1899

1899-11-05 / 45. szám - Török József (arczképpel) 758. oldal / Élet- és jellemrajzok

760 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 41>. SZÁM. 1899. 46. ÉVFOLYAM. itt talált szláv népek pedig, melyeknek nyelve azo­nos az eltűnt egyházi szláv nyelvvel, beolvadtak fajunkba. A magyar nép a honfoglaláskor gazdag szókincsének tanúsága szerint, a műveltségnek számbavehető fokán állott. Ezeket a tételeket meg­győzőn vitatta Volf, ki régi nyelvemlékeinknek ala­pos búvára volt s mint tanár is díszes helyet fog­lalt el. MI ÚJSÁG? Halottak napja. November két első napján, verőfényes őszi időben kereste föl a főváros közön­sége a sírokat. Reggeltől estig ezernyi tömegek lep­ték el a temetőket. A kerepesi úti temető volt most is a kegyeletes zarándoklás központja, mert itt nyugszanak jeleseink. A ki a maga halottját már fölkereste, még ide is eljön, s ide vonul ki az ifjú­ság, sok egylet, munkások csoportja. Az egyetemi ifjúság sorra látogatta a jelesek sírját, s beszédek kíséretében helyezték el a koszorúkat. A független­ségi párt tagjai Kossuth, Irányi Dániel és Helfi Ignácz sírját keresték föl. Kossuth sírjára már november elsején letette Kossuth Ferencz a maga és öc­cse, Lajos Tódor koszorúját. Elvitték a sírra koszorúikat az Ambrozovics-család, Czeg­léd városa és több nőegyesület. A munkások Táncsics Mihály sírjánál adóztak kegyeletöknek. A sírok megkoszorúzása s a beszédek elmondása november elsején egész nap tartott. A művészek, írók, tudósok, tanárok sírjai mind mutatták az élők megemlékezését. Este felgyúltak a mécsek és lám­pák. A Deák- és Batthyány mauzóleumok, Kossuth, Röck Szilárd, a néhai jótékony Szilágyi István sírjainak díszítéséről és kivilágításáról a városi hatóság gondoskodott. A magyar képzőművészek egyesülete a korán elhunyt Tóth László festőművész sírjánál jelent meg, melyre a Kallós Ede által min­tázott síremléket állították föl. Kacziányi Ödön mondott beszédet, s babérkoszorút tett a sírra. Bécsben nov. elsején délután a kapuczinusok sírboltját a közönség számára is megnyitották. A királyné és Rudolf trónörökös koporsóit elhalmoz­ták virágokkal. Sándor szerb király, a­ki személye­sen jelent meg a sírboltban, mindegyik koporsóra egy-egy pompás koszorút tett. Stefánia özvegy trónörökösné és Erzsébet főherczegnő Rudolf trón­örökös koporsójára szép koszorúkat tettek. A király okt. 31-ikén délben Bécsbe utazott, nov. 4-ikén reggel azonban visszajött Budapestre, s itt marad 15-ikéig. Ő Felsége nov. első napján a schönbrunni kastély kápolnájában csöndes misét hallgatott, nov. 2-ikán, halottak napján reggel a kapuczinusok sírboltjába ment, rövid imát mondott a királyné, Rudolf trónörökös, aztán pedig szülei és Albrecht főherczeg koporsójánál. Petőfi-ünnep Eperjesen. Az országszerte rende­zett ünnepek sorában, melyek Petőfi emlékét dicsői­tik, okt. 29-ikén Eperjes városában volt fényes ünnep, díszben és tartalomban méltó a nagy költő emlékéhez és az eperjesi Széchenyi-körhöz, a mely az ünnepet rendezte. A vendégek Berzeviczy Albert védő vezetésével már előtte való este érkeztek s Szinnyei­ Merse főispán és Mandies polgármester fogadta őket. Ott volt Wlassics miniszter képvise­letében Beöthy Zsolt, a­ki Alexander Bernáttal és Herczeg Ferenczczel együtt az Akadémiát és a Kis­fal­udy-társaságot is képviselte. A Petőfi-társaság képviseletében Bartók Lajos és Endrődi Sándor jelent meg. Okt. 29-ikén délelőtt a Széchenyi-kör termében kezdődött az ünnep. Berzeviczy Albert szépen írt, érdekes tanulmányt olvasott föl «Petőfi emlé­kezete» czímmel ; közöljük itt befejező sorait: «A nemzeteket boldogító és nemesítő nagy eszmék győzelméhez mindig súlyos áldozatok fűződnek; nekünk a nemzeti újjászületésnek annyi nemes lelkesedéssel megkezdett, de szerencsétlen esemé­nyek által vérbe borított korszakában mindamaz áldozatokon felül, a­melyeket a balvégzet követelt tőlünk, még legnagyobb költőnket is el kellett ve­szítenünk. Akkor jelent meg, mikor legnagyobb szükség volt szavára, de nem érhette meg többé azoknak az eszméknek végleges diadalát, a melye­kért korának legjobbjai vele együtt lelkesedtek; sivatagban vezérlő tűzoszlop volt, mely fényével megmutatta utunkat a szabadság igéret földjére s azután letűnt. Elesett halhatatlan eszmék szolgálatá­ban. » Az általános nagy tetszéstől kisért felolvasás után Beöthy Zsolt a közoktatásügyi miniszter üdvöz­letét tolmácsolván a Széchenyi-körnek, kiemelte a nemzeti és történelmi kulturális irány fontosságát, a­melyet a Petőfi emlékének szentelt ünneppel a Széchenyi-kör is képvisel. Herczeg Ferencz az Aka­démia üdvözletét adta át. Beöthy Zsolt még a Kis­faludy-társaság nevében is mondott beszédet, mely­ben Petőfinek általános költői becsét, valamint rendkívüli nemzeti értékét kiemelő szavaival keltett nagy hatást. Bartók Lajos, mint a Petőfi-Társaság képviselője üdvözölte a Széchenyi-kör elnökét: Szinnyei­ Merse főispánt és megalapítóját, s lelkét: Berzeviczy Albertet. Endrődi Sándor «Petőfi» czímű költeményét szavalta el, Horváth Ödön dr. a kör titkára, «Petőfi Eperjesen» czímű dolgozatát olvasta föl. A záróbeszédet Szinnyei-Merse István főispán mondotta és köszönetet nyilvánított közreműködőknek és a jelenvoltaknak. A közönség a ezután állva hallgatta végig a «Himnuszt» melyet az eperjesi dalegyesület énekelt, végre megtekintette a főtéren azt a házat, mely egykor Petőfi szállása volt és melyet emléktáblával jelöltek meg. Délután két órakor díszlakomát tartottak. Esti félnyolcz óra­kor a városi színházban díszelőadás volt, abban a Széchenyi-kör tagjai vettek részt Petőfi-szavalatok­kal, dalokkal. Az előadást allegórikus képek zár­ták be. Kazinczy emléktáblája Késmárkon, Késmárkon okt. 27-ikén érer emléktáblával jelölték meg azt a házat, a melyben Kazinczy Ferencz, mint a kés­márki liczeum növendéke az 1868— 69-dik iskola­évben lakott. Az emléktábla felavatásán, mely első­sorban az evangelikus liczeum ünnepe volt, az összes városi hatóságok, iskolák és a közönség szine-java jelen volt. Grósz Ernő evang. liczeumi igazgató mondott rövid megnyitó beszédet, majd Binder Jenő tanár emlékezett meg Kazinczyról. Beszéde után lehullott a lepel az eml­éktábláról, a melyen ez a fölírás van Itt lakott Kazinczy Ferencz az 1868—69. tanévben. Az emléktáblát Kazinczynak egy magát megnevezni nem akaró tisztelője készíttette, a kinek, valamint az ünnep rendezőinek, Schwarz Károly dr. polgár­mester mondott köszönetet. Még Neuländer Jenő liczeumi tanuló szavalta el alkalmi költeményét. Az ünnepély alkalmával fölvett s lapunk mai számá­­ban közlött kép azt a jelenetet örökítette meg, mikor a már leleplezett emléktáblát a polgármester szép beszéddel a város gondviselése alá átvette. Arany János czímere: Özvegy Arany Lászlóné a Nemzeti Múzeumnak ajándékozta az Arany-család czímeres levelét. A nemesi levelet 1634. május 10-én adta I. Rákóczy György erdélyi fejedelem Nagyfalusi Arany Jánosnak és Ferencznek azokért a szolgála­tokért, melyeket Erdélyországnak és a fejedelem­nek tettek. A czímer, mint azt már Arany János «Toldi szerelmé »-ben leirta, kék mezőben vörösen ruházott karból áll, a mely kivont egyenes kardot tart. Ballagi emlék­ünnepély. A budapesti ref. fő­iskola (theologia és főgimnázium) elöljárósága, a főiskola alapítóinak emlékezetére évenként ünne­pélyt rendez október havában. Az idén Ballagi Mór emlékezetére szentelt ünnepet a két intézet tanári kara, az összes növendékek s a Ballagi-család részvételével. Az emlékbeszédet Szőts Farkas theol. igazgató­tanár tartotta. A mindvégig érdekes és tanulságos emlékezésnek különösen az a része, mely a gyermek Ballagit ismerteti nélkülözéseivel, küzdelmeivel, de soha nem lankadó szorgalmával, lánglelkesedésével, mély hatást tett s bizonyára nem egy szegény tanuló ifjú szivében támadt erős elhatározás hasonló kitar­tásra, nem egynek akarata aczélosodott meg a küz­delemre. Végül Szász Károly püspök emlékezett szeretettel a hű barátról, vele való viszonyáról a szabadságharcz idején, később a zöld asztalnál, a lázas munka mezején s közvetlen szavaival eleven képet vésett a hallgatóság lelkébe a kötelességét híven teljesítő honvéd-kapitányról, az eszmék láng­lelkű apostoláról, a kiváló tudósról. A kegyeletes ünnepélyt az ifjúság énekkara fejezte be szép gyász­dallal. Jókai koszorúi a Nemzeti Múzeumban. Jókai Mór a maga és leánya, Feszty Árpádné nevében átadta a Múzeumnak néhai neje, Laborfalvi Róza egy arany- és kilencz ezüstkoszorúját, melyet a nagy színésznő művészi érdemeiért kapott tisztelőitől. Jókai ezenkívül még hat ezüstkoszorút ajándéko­zott az ereklye-gyűjteménynek, melyeket irodalmi és politikai működéséért kapott. József főherczeg üdvözlete Széchenyi basá­hoz. Konstantinápolyban a közelebbi napokban ünnepelték a konstantinápolyi tűzoltók szervezésé­nek negyedszázados idejét. Gróf Széchenyi Ödön szervezte a tűzoltóságot s vezeti most is. Ő szervezte előbb a budapesti tűzoltókat is. József főherczeg, a magyarországi tűzoltók fővédnöke, az ünnepélyre a következő távirattal üdvözölte gróf Széchenyi basát: NOVELLI MINT SHYLOCE. ERMETE NOVELLI. NOVELLI MINT HAMLET. -

Next