Vasárnapi Ujság – 1900
1900-04-01 / 13. szám - Petőfi-emléktábla Pozsonyban (képpel). Dr. Nagy Olivér 202. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak
13. SZÁM. 1900. 47. ÉVFOLYAM. kilátás nyílik arra, hogy ez irodalmi intézet most már meg fogja ajándékozni a nemzetet összes nagy költőink és remekíróink, valamint legjelesebb műfordításaink egyöntetű gyűjteményével, a mely a magyar irodalomnak s a Franklin-Társulat kiadói tevékenységének egyaránt büszkesége lesz. A Pallas Nagy-Lexikonának pótkötetei. A tizenhat kötetes Nagy-Lexikon amíg elkészült, az ismeretek és a világ eseményei annyit változtak, hogy a főmunkát szükséges pótló kötetekkel kiegészíteni. Semmiféle lexikon sem lehet teljesen kész és befejezett, mert új emberek foglalnak helyet a közéletben, tudományban és a technika, a találmány egyre gyarapszik vívmányokkal, a világtörténet pedig eseményekkel. A Pallas Lexikonát a kiadó társulat most két új kötettel (17—18-ik) egészítette ki, szintén dr. Bokor József avatott és figyelmes szerkesztésében. Visszatükrözik, ami följegyzésre méltó az utóbbi időkből itthon, valamint külföldön, és képekkel is illusztrálják. A pótkötetekben már benne van Erzsébet királyné gyászos halála, megtaláljuk bennük Széll Kálmán, Hegedűs Sándor,Wlassics Gyula reformjainak méltatását, báró Bánffy Dezső politikájának jellemzését, magyar és külföldi írók újabb műveit. A külföldi eseményekről is a legújabb időkig pontos és megbízható értesítést adnak. A találmányok újabb haladása is elénk rajzolódik. Marconi drót nélkül való telegrafálása, a villamosság terén tett legújabb fölfedezések czikkekben és szemléltető képekben jelennek meg. Szóval, megtaláljuk az ábrákban, külön képmellékletekben és térképekben bővelkedő kötetekben a közelmúlt vonzóan és tanulságosan megírott történetét. A két új kötet, díszes félbőrkötésben huszonnégy koronába kerül. Jókai új vígjátéka. Jókai Mór «Cicero felesége» czímű vígjátékot ír a Vígszínház számára. Petőfi. E czímmel irodalmi tanulmány jelent meg dr. Kacziány Gézától, ki e tanulmányát a Budapesten 1899 július 30-án tartott Petőfi-ünnepély alkalmával ünnepi beszédül olvasta föl, nemes fölfogással és lelkes előadással dicsőítve a haza és szabadságszeretet nagy költőjét. A csinos kiállítású füzet a Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) czég kiadásában jelent meg ; ára 50 fillér. Nemzeti Szinház. Márczius 23-ikán Thury Zoltán három felvonásos eredeti drámáját adták először. «Asszonyok» a czíme, s mélyen ható eszméket és társadalmi problémákat vesz elő. Nehéz théma, melyet megoldani törekedett Thury Zoltán, ki szépirodalmi dolgozataiban sok jelét adta már tehetségének. Lüktet, mozog a darabban sok minden, az eszményi czél, az élet bölcselete, a szív és becsvágy küzdelme, a szerző törekvése, a színműnek fordulatos menete, a párbeszédek elevensége. Ámde nyomot nem vág maga alatt. Nem is új a gondolat, melyen Thury szerkesztette a drámáját. Koros ember szerelme, mely mellett ott leljük a lány, vagy ifjú nő szerelmét. Az «Asszonyok» szerzője azonban összeköti egy más thémával is, összeköti és még nehezebb megoldásúvá teszi azzal, hogy Goócs Ferencz, darabjának hőse, a szerelem mellett még az élet büszke feladataiból, az emberi törekvésekből is részt kíván. Erélye, tehetsége van hozzá, de lenyűgözi az asszony, így kerül össze a darabba társadalmi, érzelmi vívódás és még sok egyéb is, melyekkel egy rövid színdarabban végezni nem lehet. A darab hidegen teszi fel a kérdést, hogy mit nyer a becsvágyó férfi, ha asszonyhoz köti életét és jövőjét. Goócs Ferenczben kell ezt meglátni, megismerni, kinek nyűg a házassága, amit már előhaladt korában tűrhetetlennek talál. De beleszeret saját nevelt leányába, akinek közelsége tettre, munkára buzdítja, s aki miatt fia agyonlőtte magát. Ezt a csapást Goócs ridegen fogadta, sőt szinte elutasította magától. Ha nem ismét a férfi elé kerül az asszony, Goócs fogadott lánya, az megint leköti, az megint akadályozza, hogy több legyen nyárspolgárnál. A dráma itt már elveszti a talajt. Goócsot nem szereti fogadott lánya, Anna. Goócs felesége is férjének egy vígjátékba sodrott állapotával találja szemközt magát. A dráma azonban megy a maga útján. Elfogadhatunk drámai tanulságul annyit, hogy aki egész életében oly sivár volt, mint Goócs, s mikor végül érzéshez jut, akkor már késő. A tehetség több jele nyilatkozik meg a darabban, s több részében a közönség méltánylása sem hiányzott. Az első felvonás után szívesen tapsoltak a szerzőnek. Az előadásban a közreműködők teljes erejükkel vettek részt. Szacsvay öntött a főalak ridegségét hatúlozta is, sok erőt bele. Márkus Emília (Anna), Helvey Laura (a feleség) és Mihályfi a többi főszerepeket VASÁRNAPI ÚJSÁG. 203 tartották fenn ábrázolásuk nem közönséges támogatásával. Bercsényi, Egressy, Horváth Zoltán, Hetényi a kisebb alakok színpadi hatását segítették elő. KÖZINTÉZETEK ÉS EGYLETEK. A Magyar Tud. Akadémia márczius 26-iki ülésén, melyen báró Eötvös Loránd elnökölt, ítéltek a gr. Karátsonyi-féle 200 aranyas drámai pályázatra és a Farkas-Basskó-díjra (száz forint hazafias költeményekre) érkezett művek fölött. Mind a két díjat kiadták, ami a Karátsonyi jutalomnál elég ritkán történik, s a másik díjnál sem mindig. A nyertesek az irodalom ifjabb nemzedékéből valók. A Karátsonyi-pályázatról a bírálók jelentését Bayer József olvasta föl. Kívüle Lévay József, Berczik Árpád, Herczeg Ferencz, Rákosi Jenő bírálták a beérkezett 4-3 pályaművet. Ezúttal drámák versenyeztek. Kiválóbb írói tulajdonok egyiknél sem mutatkoznak, ámde a jutalomra érdemes drámán kívül is több kész és fejlődő tehetség biztatón mutatkozik. Öt művet említ meg a jelentés. Az «Absolon» drámában inkább a költő tűnik föl, mint a drámaíró. A «Korláth-fiúk,» mely egyetlen modern dráma a pályázók közt, szerkezetileg gyenge, terjengős, de néhol élvezettel olvasható. A «Pulcheria» czímű tragédia egy ízben már pályázott, de a javítások lényegesen emelték. Érdekes és tartalmas tehetség műve a «Catilina» czímű tragédia is. A bírálók az «Absolon,» «Korláth-fiúk,» és «Catilina» czíműeket dicséretre ajánlják. Oly mű, mely a pályázat minden föltételének megfelelne, nincs; «A római rabszolgák» czimű azonban legközelebb áll hozzá. Ennek ha fogyatékos is szerkezete, irodalmi értékkel bír, s a bírálók egyhangúlag érdemesnek találták a jutalomra. Cselekménye nem erős, nem széles mederben folyó, inkább a költőfilozófus nyilatkozik benne. Szépen indul, de lankad a vége felé. Lyrai részeiben elismerésre méltó a festői erő s elejétől végig tartalmasság, ízlés vonul át rajta. A jelentéshez az Akadémia hozzájárult. A jeligés levélke fölbontatván, «A római rabszolgák» szerzőjéül Palágyi Lajosnak az irodalomban ismert neve tűnt elő. Megéljenezték. A Farkas-Basskó-díjra 44 hazafias tárgyú költemény érkezett. Riedl Frigyes terjesztette elő a maga és bíráló társainak, Endrődi Sándornak és Lehr Albertnek ítéletét. Csak hármat érdemesítettek figyelemre: az «Őrségen», «Kurucztörténet» és «Falusi levél» czíműeket. Jutalmazásra az utóbbit ajánlották, mely francziáskodást, a szecessziós ízlést gúnyolja sok sikerrel. A szerző Lampérth Géza, a jeles fiatal költő, kivel lapunk olvasói gyakran találkoznak s ki tavaly egy költeményével a Vigyázó-díjat nyerte meg. Az ülés végén Szily Kálmán főtitkár bejelentette, hogy az Akadémia idei nagygyűlése május elsején kezdődik, s az ünnepi díszülést május 6-ikán tartják. A Kisfaludy-Társaság márczius 28-iki havi ülése Beöthy Zsolt elnöklésével ment végbe, nagy hallgatóság előtt. Vargha Gyula főtitkár bejelentette, hogy Hitrich dr. és Tóth Rezső 200—200 koronával az alapító tagok sorába léptek; néhai Nagy Ferencz 2074 korona 84 fillért, Büsbach Ádám pedig 150 koronát hagyott a Kisfaludy-Társaságnak. Riedl Frigyes tartotta ezután székfoglalóját, emlékbeszédet olvasván föl Péterfy Jenőről, a kitűnő széptani íróról, ki a múlt év november első napjaiban önkezűleg oltotta ki életét. Fájdalmasan mondta az emlékbeszéd, hogy úgy látszik, senki sem akadt, aki megtanította volna ezt az éles elméjű embert, hogy kellőn szeresse önmagát. Riedl, ki Péterfy bizalmas ismerőse volt, s vele sokat utazott, mély beletekintéssel jellemzi lelkét, gondolatvilágát, munkásságát, s gyöngéd, érző szívét, minden szép, s nemes iránti fogékonyságát. Az emlékbeszéd bizalmas részei is nagy élénkséggel és találón jellemzik Péterfy egyéniségét, de erőteljes főleg az író jellemzése. Nyughatatlan természetét emeli ki, mely nagy tehetsége mellett sem tud eleget tenni az élet változó körülményeinek s nem találja meg helyét az életben. Az irodalomban azonban előkelő helyet foglalt el. A meleg érzéssel és eszmei tartalomban gazdag beszédet meghatva hallgatták, és zajosan megtapsolták. Beöthy Zsolt elnök üdvözölte ezután Riedlt s átadta neki a társaság tagsági oklevelét. Most Somló Sándor mutatta be a Bulyovszky-díjjal jutalmazott «Egy királyleány története» czímű költői elbeszélését, mely IV. Béla király menekülésének s visszatérésének és Szt.Margit életének legendaszerű költői földolgozása. Tetszés fogadta a legendát és művészi előadást. Végül Vargha Gyula főtitkár bemutatta Várdai Béla sikereit fordításában Vida Jeromos renaissance-kori költő «Ars poeticá»jának egy szép részletét. A fölolvasó ülést zárt ülés követte, melyen a társaság legközelebbi könyvkiadásainak sorozatát vitatták meg. Megállapították, hogy fölelevenítik Kisfaludy Károly «túróra»ját, mint évkönyvet, mely minden évben karácsonyra jelenik meg. Ezt Beöthy Zsolt elnök indítványozta s az eszmét általánosan pártolták. Gazdag tartalommal, illusztrálva adják ki. Megállapították ezután az idei Vörösmarty-ünnep programmját. Ezzel kapcsolatban elhatározta a társaság, hogy a Váczi-utcza EBEDLŐ OLTOZÉK. TAVASZI DIVAT KÉPEK.