Vasárnapi Ujság – 1900
1900-04-29 / 17. szám - Endrődi Sándor: Béla napján 270. oldal / Költemények - Fadgyas Kálmán: Kérdések 270. oldal / Költemények
270 BÉLA NAPJÁN. Április 23. Lelkemből lelkezett, édes kicsi fiam, Csicsergő madaram, almafa-virágom! íme, a te lelked fakadó tavasza Beragyogja az én őszi hervadásom. Virulj, virágszálam, szívem szép bimbója, Altasson csalogány, keltsen víg pacsirta, S életem őszének sápadt levelei Hulljanak gyengéden fénylő szirmaidra. Endrődi Sándor. VASÁRNAPI UJSÁG. 17. SZÁM. 1900. 47. ÉVFOLYAM. Meglepetést kapunk Gergely (Grünwald) Imrétől is, ki hangulatos tájképek helyett ezúttal vidám genre-képpel szerepel. A lábatlankodó eb csészét tört össze s most ott áll a cserépdarabok előtt, okos szemeivel azon tűnődve, hogy most már vége az edénynek is, tartalmának is. A festmény jóízű humorában sokan gyönyörködnek. Az arczképfestést, az általunk már kiemelt nagyobb alkotásokon kívül, több intim jellegű munka képviseli. Ez utóbbiak sorából bemutatjuk Molnár Viktornak, a közoktatásügyi minisztérium nagybuzgalmú tanácsosának sok élethűséggel festett hasonmását Kernstock Károlytól. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Fekete versek. Irta Fadgyas Kálmán, Budapest 1900. A kis kötet külső kiállítása is a gyászt akarja jelképezni. A czímlap vastag fekete betűi s a sötét szegély-dísz mindenik lapon, mintha a komor tartalom gyászruhái volnának. A szerző, midőn lelki világát föltárja, szomorú vidéken vezeti át az olvasót. Nehéz köd gyanánt borul reá a komor bánat, s mint az őszi szél sírása fel-feljajdúl a halálvágy. Mélyebb hatást azonban nem igen tesznek ezek a versek az olvasóra, noha szerző azt hiszi, hogy megmérgezik a lelket, mint Lenau szomorú szerzetesének tekintete («Hogy most elandalog» ... 74. 1.). Nem érezhetünk együtt a költővel, mert nem tudjuk magunkat beleképzelni lelkiállapotába, nem értjük okát bánatának. Szerelmi csalódás tarolta-e le szívét, vagy más sorscsapások miatt hasonlott-e meg az élettel és világgal, bajos volna eldönteni. Versei sokszor az érthetetlenségig homályosak. Festheti az árnyakat, az éj komor hangulatát, de annyi világosságot mégis vessen a képre, hogy tájékozni tudjuk magunkat. Ha a kép egyetlen nagy fekete folttá válik, megszűnik kép lenni. A kötetből álljon itt mutatványul a következő költemény : Kérdések: Emlékezel-e rám, Te kékszemű leány? Jut-e még néha az eszedbe A te hű, néma lovagod — A ki naphosszat — egész este Őrizze kicsi ablakod ? Kitől annyit remélt Csodás hűségéért Az én hitem, az én szerelmem, Te kékszemű, halvány leány, Komor napokban, szürke esteneh, mondd csak, mondd, gondolsz-e rám ? Hisz' úgy szerettelek, Hogy minden perczemet Fölemésztette a te lényed, Mint harmatot a nap heve, Szűz lelkem minden ösztönének Te voltál tisztasága, te . . . A sok száz gondolat, Ma is még számot ad, Ha kérded, hogy nekem mi voltál, A mi a napnak a sugár, A mi a templomnak az oltár, Te nékem édes, az valál . . . De elfut az idő — És vissza sohse jő, Csak olykor mutogatja szárnyát. Mikor álmatlan éjszakán — Oltom szívemnek régi vágyát, Bírhatni téged drága lány. Oh ! Hányszor kérdem én, Mért is nem vagy enyém ? A szíved mért adtad te másnak? . . . . . . Nem hitted drága csillagom, Hogy napja jő a vallomásnak. S hogy mindezt kérdezni fogom . . . Budapest környéke. írta Dr. Thiring Gusztáv. Ritka főváros van, a melynek oly érdekes és festői környéke volna, mint Budapestnek s a honnan kevés idő alatt oly természeti szépségekben bővelkedő helyekre lehetne kirándulásokat tenni, mint innen. És mindez a főváros lakossága előtt aránylag kevéssé ismeretes és azon idegenek is, kik Budapestet eddig felkeresték, alig nyerhettek még csak tudomást is arról, hogy a magyar főváros oly környékkel dicsekedhetik, ami maga is méltó volna rá, hogy a turistákat ide vonzza. Hogy ezen segítsen, a Magyar Turista Egyesület dicséretes buzgalmat fejt ki, most pedig egy kimerítő és minden tekintetben megbízható kalauzt íratott, mely 26 ívnyi terjedelemben, díszes kiállításban jelent meg. A kalauz, melyet dr. Thirring Gusztáv, a fővárosi statisztikai hivatal aligazgatója és a Magyar Turista Egyesület központi titkára írt, a főváros egész környékét tüzetesen és vonzóan ismerteti; behatóan tárgyalja a budai hegységet, a Pilishegységet, a Vértes-hegységet, a börzsönyi hegységet és a Cserhátot, valamint a pesti síkságot vagyis a főváros egész környékét nyugat felé Tatáig és Moórig, éjszak felé Ipolyságig, kelet felé Hatvanig és Ócsáig, dél felé Ráczkevéig és a Velenczeitóig, sőt függelékfil a Mátra- és Bükk-hegységet is ismerteti. Összesen 360 oly kirándulást ír le, melyeket Budapestről fél, egész, vagy másfél nap alatt lehet megtenni. A munka becsét emeli, hogy a szorosan vett Baedeker-szerű közleményeken kívül a vidék történelmi és természeti nevezetességeinek kimerítő leírását is nyújtja és a történelmi és régészeti emlékeket sikerült képekben és alaprajzokban is bemutatja. A kalauz 92 rajzzal van illusztrálva és számos, eddig ismeretlen szép tájrészletet mutat be. E munka nemcsak a természetet kedvelő közönségnek fog igen jó szolgálatot tenni, de egyúttal a főváros idegenforgalmának emelésére is közre fog működni. Az érdemes munkát díszes vászonkötésben a Magyar Turista Egyesület adta ki s ára öt korona. Magyar Iparművészet. A Magyar Iparművészeti Társulat folyóiratának májusi füzete megjelent. Szerkeszti Fittler Kamill, főmunkatárs Györgyi Kálmán, kik nagy figyelemmel válogatják meg a dús tartalmú jeles folyóirat közleményeit, s a képek kiállítása is művészi ízlésről tanúskodik. Minden füzet új és új bizonysága a hazai iparművészet fel- Karlovszky Bertalan: Pipázó katona. Gergely Imre: A kis bűnös. A KÉPZŐMUVÉSZETI TÁRSULAT TAVASZI KIÁLLÍTÁSÁBÓL.