Vasárnapi Ujság – 1901
1901-09-29 / 39. szám - Petőfi-ereklyék (képekkel). Gyüjtötte és irta Kéry Gyula 622. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyuak
630 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 41. SZÁM. 1901. 48. ÉVFOLYAM. idéz elő hatást: a közvetlenség, az intimitás, a bensőség hatását. Lázár Béla: PETŐFI-EREKLYÉK. Gyűjtötte és irta: Kéry Gyula. Szerencsésnek bizonyult ama gondolatom, hogy fel fogom kutatni és összegyűjteni elszórt ereklyéit és még ismeretlen életadatait a szabadság és szerelem halhatatlan dalosának, akinek emlékezetére minden magyar szívben örökmócsként ég és égni fog mindenkoron a kegyelet lángja. A Petőfi-Társaság elnöksége is, később, hogy nehéz munkámat támogassa, segítségemre sietett, s megbízó levelében hivatalosan felszólított a megkezdett munka folytatására. Azóta mint a társaság megbízottja járom az országot. Kutató és gyűjtő utamban most érkeztem az első határkőhöz, s igazán boldognak érzem magamat, hogy az a hosszú út, melyet eddig megjártam, nem veszett kárba, mert sikerült immár egy egész szobára való ereklyét az elkallódástól megmentenem. Kezdetben még álmodni se mertem volna, hogy ily rövid idő alatt ennyit összegyűjthessek, tudva azt, hogy már a szabadságharcz idején is számtalan kézirat és emléktárgy elkallódott, később pedig az abszolút hatalom tűzzel-vassal igyekezett a föld színéről elpusztítani mindazt, ami a szabadságharczra és annak vezetőire vonatkozott. Annál becsesebbek tehát ezek az összegyűjtött ereklyék, amelyeket kegyeletes kezek megőriztek az utókornak, s amelyek egykoron értékes tárgyai lesznek az építendő Petőfiháznak. Ez ereklyéknek csupán egy részét mutatom be itt ez alkalommal. Petőfi ágya, almárioma és atyjának húsvágó bárdja. Midőn 1895-ben Kis-Kőrösön jártam, még életben találtam Kecskeméti Mihályné született Kurucz Zsuzsannát. Én még beszéltem azzal a töpörödött öreg anyókával, a ki tizenhat éven át szolgált Petrovicséknál, s aki dajkája volt Petőfi Sándornak és Istvánnak. Ő ringatta ölében s altargatta dallal Magyarország dicsőségét! Érdekes visszaemlékezéseit a Vasárnapi Újságban egy alkalommal már részletesen megírtam. Ezúttal csupán azért emlékezem meg róla, mert legelőször ő figyelmeztetett arra, hogy Dömsödön megvan Petrovicsék néhány bútora, köztük egy almáriom és az a nyoszolya, amelyben Petőfi Sándor Kis-Kőrösön született. Leírta részletesen a bútorokat, amelyeket tíz esztendővel ezelőtt, egyik rokonánál időzve, ő is megnézett Dömsödön, aztán elmondta, hogy a keményfából készült nyoszolya ott állt a kiskőrösi ház utczai szobájában, jobbra az ablak mellett levő sarokban s hogy az utczáról nézve, látni lehetett az ágy fáját, mely a kis ablak egy részét elfödte. Arra is emlékezett, hogy mikor Petrovicsék valahonnan elköltözködtek, a nyoszolyát mindig egészben kellett a szekérre tenni, mert ujj vastagságú szögekkel volt megerősítve s nem lehetett szétszedni. Ezek után Dömsödön már nem sokat kellett kutatnom. Ott faluszerte tudta mindenki, hogy D. Cser Gábornak, a község leggazdagabb polgárának kilencz éve egész testében megbénult felesége abban az ágyban fekszik, a melyben Petőfi Sándor született. Tóth István, a község kántortanítója, akinek kezdeményezésére emléktáblával jelölték meg a nagy költő egykori lakását . Király Andor főjegyző hathatós segítségével hosszú tárgyalás és rábeszélés után sikerült megszereznem a nagybecsű ereklyét az almáriommal és a költő atyjának húsvágó bárdjával együtt, amiről az alábbi hiteles nyilatkozat tanúskodik: Nyilatkozat. Alulirott D. Cser Gábor, özv. Laczi Istvánné szül. Gallai Erzsébet és özv. Csilling Andrásné dömsödi lakosok (Cser Gábor mint Kovács Józsefné jogutódja) ezennel polgári becsületünkre a következőket jelentjük ki: Azt a nyoszolyát, a melyben Petőfi Sándor és István születtek, Lukácsi István dömsödi lakos Petrovics István idevaló mészárszék-bérlőtől vette meg, midőn Petrovicsék, hogy Pestre költözhessenek, összes bútorukat szomszédjaiknak eladták. Nemcsak mi, hanem más, még most is élő dömsödi lakosok jelen voltunk a bútorok eladásánál, amikor Petrovics István a bútorokat átadva, a nyoszolyától és az almáriomtól vált meg a legnehezebben, mivelhogy — úgymond — ez a kettő volt a legrégibb bútora. «Hej — mondta a nyoszolyát nézve — nem szívesen válok meg ettől. Régi, jó nyoszolyánk volt. Ebben született Sándor is, meg a Pista is.» Lukácsi István a nyoszolyát Mészáros Károlyra hagyta, ez elárvereztette, s tőle vettem meg én alulírott D. Cser Gábor. Az almáriomot és mészárosbárdot Csilling András kapta több más bútordarabbal együtt Petrovicséktól, a miért őket Dömsödről Pestre szállította. Kelt Dömsödön, 1901. évi julius hó 28-án. D. Cser Gábor s. k. Özvegy Csilling Andrásné s. k. Özv. Laczi Istvánné ev. ref. kántortanító. sz. Gallai Erzsébet s. k. Király Andor s. k. községi főjegyző, a ki egyszersmind a jelen nyilatkozat aláíróit személyesen ismerem és azoknak sajátkezű aláírását igazolom. D. Cser Gábor unokaöcscse és jogutódja annak a Kovács Józsefnének, a kinek házában Petőfi lakott, midőn 1845-ben Pálffy Alberttel egy hónapon át Dömsödön időzött. Eleinte szüleinél volt szálláson a költő, de mivel atyja, a kit az időben a sok gond végképen elkeserített, egy alkalommal ingerült föllobbanásában érzékenyen megbántotta. Kovács Józsefnéhez költözött s onnan járt szüleihez ebédre és vacsorára. Petőfi Pálffyval lakott e házban külön-külön szobában. A szobákat egy kis konyha választotta el egymástól. Petőfié a pincze felől levő szoba volt. Ide vitette a költő anyja az almáriumot, hogy «édes Sándorkája» abba helyezze el ruháit és írásait. Ez a ház (196. sz.) most D. Cser Gábor tulajdona. Cser Gábor ismerte Petőfit, úgyszintén özvegy Laczi Istvánné szül. Gallai Erzsébet is, aki szüleivel Petrovicsék szomszédságában lakott s Petrovicsné kérésére naponta gondozta és tisztogatta a költő szobáját. A jóképű magyar asszony elbeszélése nyomán több érdekes apróságot jegyeztem föl Petőfi dömsödi tartózkodásának idejéből. Dömsöd község jegyzőkönyve az 1846. évi julius 14-ikéről a következőket mondja: «Petrovics István székbérlő jelenti, hogy egészsége és pénzbeli viszonyai végett a mészárszék bérlésről kéntelen lemondani, s megegyezett Printovics Mihály regényével, hogy azt neki — ha benne megegyezünk — által adja, mire is kéri megegyezésünket. E folyó évre, azaz f. é. Mindszentnapig Printovics Mihályra a szerződés átíratni, addig pedig újra két évre haszonbérbe kiadatni rendeltetett.» Petrovicsékat Csilling András hozta föl kocsiján Pestre. Olyan szorult helyzetben voltak, hogy fuvarpénz helyett az almáriomot (melynek ajtajára belül a Kossuth Lajos szerkesztésében megjelent 1843-ik évi «Pesti Hirlap» néhány példánya van ragasztva), továbbá az öreg mészáros húsvágó bárdját s néhány kisebb bútort és konyhaedényt adtak Csillingnek, akinek özvegyétől szereztem meg ezen ereklyéket. Petőfi Borjádon. Petőfi íróasztala, széke és kedvelt padja. A Sasscsalád ősi kardja és buzogánya. A költőtől kapott és megőrzött virágok. Petőfit benső barátság fűzte a Sass-családhoz. István és Károly legmeghittebb barátjai voltak, Erzsi és Zsófi nevét pedig meg is örökítette költeményeiben, melyeket a családnál töltött szép napok emlékére irt. A Sass-családnak ősi fészke a tolnamegyei Borjádon van, mely Sár-Szentlőrincz közelében fekszik a lassan folyó Sió mellett. A negyvenes években Sass István özvegye, született Farkas Erzsébet lakta gyermekeivel az ősi portát. Gyermekei: Lidia, Zsófi, Erzsi, Janka, István, Károly és József voltak. Közülök Istváni a harminczas években a sárszentlőrinczi gimnáziumban ismerkedett meg Petőfivel. Az itt kötött ismeretséget később megújították Sopronban, ahol Petőfi katonáskodott. Ott ismertette meg Sass István a költőt öccsével, Károllyal, akinek 1847-ben fontos szerepe volt a Petőfi és Szendrey Julia közti viszony ápolásában. Sass István 1842-ben a pesti egyetemen hallgatta az előadásokat. Ekkor már Petőfi is Pesten lakott s a diákkori ismeretségből meleg barátság fejlődött közöttük. 1845-ben Petőfi elfogadta Sass István meghívását, s vele együtt lement Borjádra Sass anyjához és testvéreihez, kik a szomszéd közbirtokosság tagjaival patriarkális jó viszonyban éltek. A borjádi kúriában vendégség vendégséget ért, s a kedélyes, víg körben Petőfi igen jól érezte magát, miként ezt Borjádon írt költeményei is tanúsítják. Az idei nyáron néhány emlékezetes napot töltöttem Sass István fia: Sass László földbirtokos vendégszerető házánál Borjádon, ahová D. Cser Gábortól (Dömsödről). Kéry Gyula gyűjtése. Sass László földbirtokostól (Borjád). Kéry Gyula gyűjtése. AZ AGY, A MELYBEN PETŐFI SZÜLETETT. PETŐFI KEDVELT PADJA. Előttünk : Kéry Gyula s. k. a Petőfi-Társaság meg Pömsöd bizottja, község Tóth István s. k. pecsétje.