Vasárnapi Ujság – 1901
1901-11-03 / 44. szám - Gróf Széchenyi Pál (arczképpel) 713. oldal / Élet- és jellemrajzok - Vörösmarty Béla (arczképpel) 713. oldal / Élet- és jellemrajzok
VASÁRNAPI ÚJSÁG. 721 VOROSMARTY BÉLA, A KXJRIA MÁSODELNÖKE. Czorda Bódog nyugalomba vonulása után Vörösmarty Bélát, az igazságügyminisztérium első államtitkárát nevezte ki a király a kúria másodelnökévé. Ez a kinevezés általános megelégedést keltett birói és jogászkörökben egyaránt. Az új másodelnök személyében mindenki biztosítékát látja annak, hogy a legfőbb bíróság hű marad régi nemes szelleméhez s azon az úton fogja vezetni tovább a magyar igazságszolgáltatást, amelyen eddig haladt. Most, amikor rövid idő alatt számos nagyszabású igazságügyi reform megvalósítása fog szükségessé válni, kétszeresen fontos, hogy a kúria másodelnöki székén olyan férfiú ül, aki tetterejét és képességeit harminczhárom évi közpályáján annyiszor kimutatta. Vörösmarty Béla 1845-ben született s miután kitűnő sikerrel elvégezte jogi tanulmányait, már 1868-ban bírósági szolgálatba lépett. Joggyakornok lett a budapesti királyi itélő táblánál s egy év múlva segédfogalmazó. Csakhamar ezután kinevezték fogalmazónak a semmítőszékhez, ahol 1871 -ben segédtitkár lett. 1872-ben biróvá nevezték ki a budapesti polgári törvényszékhez és ez állásában megmaradt 1876-ig, midőn a budapesti Ítélőtáblához nevezték ki biróvá. Tizenegy esztendeig volt ítélőtáblai biró. 1887-ben kúriai biróvá és 1892-ben a budapesti királyi ítélőtáblához tanácselnökké, majd még ugyanez évben a győri ítélőtábla elnökévé nevezték ki. Ezen a hosszú bírói pályán a törvénykezés minden ágában nagy gyakorlatot szerzett. Részt vett úgy a polgári, mint a bűnügyek tárgyalásán és minden alkalommal, mint kiváló képzettségű, mély gondolkozású jogász emelkedett ki. Egy ideig a budapesti királyi tábla váltó- és kereskedelmi tanácsában is működött. Ekként a jogélet minden terén bőséges gyakorlati ismereteket szerzett és ezek értékesítése végett 1895-ben Erdély Sándor akkori igazságügyi miniszter meghívta adminisztratív államtitkárnak az igazságügyi minisztériumba s midőn Plósz Sándor, volt politikai igazságügyi miniszterré államtitkár neveztetett ki, Vörösmarty Béla az igazságügyi minisztérium első államtitkára lett és ebben a minőségében megválasztatott országgyűlési képviselőnek. A múlt országgyűlésen a zsámbokréti kerületet képviselte. Mint államtitkár élénk tevékenységet fejtett ki a törvényalkotás, előkészítés és a meghozott új törvények életbeléptetése terén. Az utóbbi években főleg a polgári törvénykönyv és perrendtartás előkészítése foglalta le munkaerejét. Nagyobb tanulmányutakat is tett e czélból Német- és Francziaországban s ritka beható tájékozottságot szerzett a nyugati államok törvénykezési és igazságszolgáltatási intézményei terén. A mostani választások alkalmával, tekintettel kineveztetésére, nem vállalt mandátumot. Új állásában kétségkívül érvényesíteni fogja kiváló képességeit s széles körű elméleti és gyakorlati ismereteit. Pályája visszavezette oda, ahol kezdődött: a bíróságokhoz, ahol örömmel látják egykori bírótársai, akik, mint általában mindenki, aki érintkezésbe jutott vele, jóindulatáért és szives, előzékeny modoráért is kiválóan kedvelték. Ám azért a politikai élettől sem vonult teljesen vissza, mert állásánál fogva tagja a főrendiháznak. A kinevezést a hivatalos lap október 24-iki száma közölte s az új kúriai másodelnök még aznap letette a hivatali esküt a Kúria teljes ülésében Szabó Miklós elnök kezébe, aki meleg szavakban üdvözölte új állásában. A beszédre Vörösmarty Béla szép szavakkal válaszolt, kifejtvén az igazságszolgáltató testületek s különösen a Kúria feladatait a nemzet életében. Beszéde minden körben csak növelte azt a kedvező hatást, melyet kineveztetése keltett. Egy országgyűlési képviselőtől, kitől lapunkban gyakran jelennek meg nagyérdekű közlemények, a következő szép jellemzést vesszük : Vörösmarty Béla magas, erőteljes férfi, kinek őszbeboruló körszakállát mintegy meghazudtolják fiatalos csillogású szemei. Csontos, rokonszenves arcza, domború homlokával és szépen elválasztott hajviseletével jó ismerősnek látszik mindenki előtt. Mert feltűnően hasonlít ahhoz a képhez, mely még most is ott függ sok magyar család vizitszobájában , a Vörösmarty Mihályéhoz. Különböző pályákat futottak be apa és fiú. S az a különbség köztük, a mi a kalitkában és az erdőben nőtt oroszlán közt van. Az egyik felséges elme, melyet az ábrándozás gyönyöre megfinomított, az akkori idők hazafias keserűsége megnemesített; a szbad természetben, melyért úgy rajongott, fölszítta annak gazdag színpompáját s lelke visszasugározta azt remek gondolataiban. A másik fegyelmezett elme, de épen olyan nemes anyagból van; a pengése az, de az élet kohójában mássá lett — mint mikor ugyanazon érczből két különböző szerszámot kovácsolnak: kardot vagy Minerva pajzsát. Vörösmarty Béla egy boldoguló, virágzásnak indult országot talált, egyéniségének fejlődése közben; a sopánkodás és az ábrándok ideje elmúlóban volt, egy modern nemzet modern küzdelme forrt. . . Ő a birói pálya levegőjében nőtt fel, a dolgok mérlegelése és a törvények betűi közt. Igazi birói temperamentum. Komoly, nyugodt. Lassan beszél, keveset, de amit kimond, az rövid, tömör, szabatos, mint egy ítélet. Mint politikai államtitkár is, legalább külső viselkedésében, mindig bíró volt, s megvetette azokat a konvenczionális formákat, melyeket a politikus használ, hogy napról-napra élhessen. Nem voltak mézes szavai a képviselők számára, sem formás frázisai, hogy «majd meglássuk», «mindent megteszek», «bízd csak rám, kedves barátom». Valóságosan lenyakazta a girbegurba képviselői kívánságokat. — Hiszen te igazságtalan dolgot kívánsz, — mondá szemrehányón. — Épen azért kérlek, — felelte emet — mert ha igazságom volna, nem szorulnék barátságodra. — Az meglehet, — felelte ridegen, — de lásd én igazságügyi államtitkár vagyok és nem igazságtalanságügyi. Sokat dolgozott hivatalában, néha éjjel is, szabad óráiban azonban a magányt szereti, hosszú sétákat tesz a város utczáin s vajmi ritkán vetődött fel a klubba képviselőtársai közé. De ha jött, vidám, kedélyes társalgónak, bizonyult, akit soha senki se látott idegesnek vagy fáradtnak. Hivatalos dolgairól nem szeret beszélni, de nem azért, amiért Tarkovics, nehogy mint a minisztertanácsok jegyzője, valami status-ttikot kiszalasszon, hanem azért, mert ilyenkor pihentetni akarja elméjét s mert nem a munka stréberje, aki örökké izzad és csinálja magának ezzel a reklámot. «Jaj, ma megint ezt dolgoztam, azt dolgoztam, nem hiszem, hogy sokáig kibírja a szervezetem.» A Házban is nagy ritkán volt látható ; kedves aktáitól csak nevezetes szavazások idején bírta elszakítani a telefon. Az is csak rövid időre, míg leszavazott. Nem tudott itt megmaradni a dologtalan urak közt, akik egész délelőtt sodorják a czigarettákat és pletykáznak. A Ház nem az ő átmosferája, daczára, hogy itt teremnek a törvények, melyeken egész lelkével csügg. De nincsen abban a semmi különös. Sok ember szereti csirkéket, de disgustáló lehet neki az a hely, ahol kiköltik őket. volt Vörösmarty Béla itt a működése ilyen színhelyén. De mikor aztán a szünnapok alatt haza kerül Rátótra pihenni, ott egyszerre kiugrik belőle az apja lelke. Elbarangol a szabad természetben, erdőn-mezőn s örül minden fának, minden kis mezei virágnak. Néha a puskáját is a vállára veszi (mint ahogy az apja is elvadászgatott egykor Deák Ferencznél), de hogy van-e aztán lelke meglőni a nyulat, a ki semmi kihágást nem követett el a társadalom és a törvények ellen, arról csak az ottani vadászpajtásai tehetnének hiteles tanúságot.th. Koller utódai fényképe után. VÖRÖSMARTY BÉLA: GRÓF SZÉCHENYI PÁL. 1838—1901. A magyar közélet érdemes múltú férfia, gróf Széchenyi Pál, volt kereskedelmi és földmívelésügyi miniszter meghalt október 28-ikán