Vasárnapi Ujság – 1901
1901-12-08 / 49. szám - Eötvös Károly. - Olay Lajos. - Gróf Benyovszky Sándor. - Mezőssy Béla. - Holló Lajos. - Beniczky Árpád. - Marjai Péter. - Brázay Kálmán. - Gabányi Miklós. - Bakó József. - Barta Ödön. - Lengyel Zoltán. - Krasznay Ferencz. - Szabó Kálmán. - Babó Mihály. - Kacskovics Géza. - Sebess Dénes. - Reich Aladár. - Rakovszky István. - Csernoch János. - Darányi Ferencz. - Farkas József. - Kovács Pál. - Szüllő Géza. - Abaffy Ödön. - Visontai Soma. - Okolicsányi László. - Valasek János 49. szám / Arczképek, Hazaiak - Gróf Ráday Gedeon 49. szám / Arczképek, Hazaiak - Láng Lajos. - Schmidt József. - Vörös László. - Csőrgeő Gyula. - Rohonyi Gyula. - Gróf Batthyány Tivadar. - Apáthy Péter. - Sághy Gyula. - Gróf Apponyi Gyula. - Barcsay Kálmán. - Bolgár Ferencz. - Kabós Ferencz. - Győrffy Gyula. - Pintér Sándor. - Vancsó Gyula. - Báró Bánhidy Antal. - Tormay Károly. - Éhen Gyula. - Issekutz Győző. - Bay Lajos. - Fejér Antal. - Feszty Béla. - Baross Jusztin. - Lázár Menyhért. - Révai Mór. - Mihályi Péter. - Rétyi Mihály. - Steiner Ferencz. - Eggenhofer József. - Borbély György 49. szám / Arczképek, Hazaiak - Gróf Báday Gedeon (arczképpel). Dr. Závory Sándor 785. oldal / Élet- és jellemrajzok - József Ágost főherczeg máramarosi vadászatából: A főherczeg vadászzsákmánya Kabolapolyánán. - A főherczeg és vadászkisérete 49. szám / Időszerű illusztrácziók - Utczai kép a fővárosból Miklós-napkor. Goró Lajos rajza 49. szám / Népviselet; genreképek - A kisjenői templom és főherczegi lak 49. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Hazaiak - A lászlóréti vadásztanya. - A kabolapolyánai erdészlak. - A kázmérvölgyi vadásztanya. - Az erdészvölgyi vadásztanya 49. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Hazaiak
49. SZÁM. 1901. BUDAPEST, DECZEMBER 8. Előfizetési feltételek: VASÁRNAPI UJSÁG és POLITIKAI ÚJDONSÁGOK (a Világkrónikával) együtt 1 félévre _ 12 i egénz évre 24 korona segét félé Csupán az egész évre VASÁRNAPI UJSÁG félévre _ egész évre 16 korona 48. ÉVFOLYAM. 8 • A POLITIKAI ÚJDONSÁGOK ( egész évre 10 korona (a Világkrónikával) félévre ) • Külföldi előfizetésekhez a postailag meghatározott viteldíj is csatolandó. GRÓF RÁDAY GEDEON, M 1829—1901. ELTÉRT ŐSEIHEZ. Az ikladi sírbolt kapuja bezárult mögötte s a nemes alakot, a ki előtt a gonoszok egykor annyira remegtek, örökre eltakarta a koporsófedél. Már életében legendás alakká vált s most, midőn elhunyt, újra szárnyat ölt a fantázia s a legképtelenebb szenzácziós meséket költi felőle és dobja a hír piaczára. Hogy az Alföldet a haramiáktól megtisztította, ez tény. És hogy ezért áldja emlékét minden becsületes magyar ember az Alföld rónáin, az is szent igaz, de hogy miként hajtotta végre ezt a herkulesi munkát, arról sem ő, sem hivatalsegédei nem beszéltek s a vizsgálat sikerének érdeke miatt nem is szólhattak. «Ha nincs újság, csinálj», — mondá egykor az öreg Dumas Nápolyban Teleki Sándornak s ezt a tanácsot követik ma is a hírszomjas ujdonsággyűjtők. Embertelen kínzásról, középkori barbár kegyetlenségről, spanyol inquisitióról beszélnek, pedig ezzel csak azt árulják el, hogy Ráday Gedeon grófot nem ismerték. Művelt és tanult ember volt ő! Jól tudta azt ő is, csak úgy, mint bármelyik jóravaló bíró, hogy a kínzással kicsikart vallomásnak mi értéke van, hogy ily eszközökkel az igazságot kideríteni nem lehet, azért ily eszközöket nem is használt. Hogyan sikerült hát neki az, ami másoknak, ő előtte lehetetlen volt? Midőn néhány évvel ezelőtt pácziensem volt Gleichenbergben, Mikszáth Kálmánnal meginterjúvoltuk, hogy azokból a kínzásokból, amelyeket vallatásoknál — állítólag — használt, (Ráday-hegedű, Ráday-bölcső) mi az igaz ? — Semmi sem igaz abból, — felelt a gróf. — Én a rabokkal a legemberségesebben bántam; gyóni kis birtokomnak az árát is arra költöttem el, hogy azokat a rabokat, a kik töredelmesen vallottak, jobb élelmezésben részesítettem a magam erszényéből; mert erre a czélra az állam külön nem adott pénzt. De nem is volt ott kínzásra szükség. Vallottak azok e nélkül is, csak azt kellett eltalálni, hogy kire miként lehet hatni. Volt ott a többek között egy megrögzött delinquens, aki sehogy sem akart vallani, tagadott mindent. Azt mondtam neki: édes fiam, Bajdor, neked olyan becsületes, jó képed van, a képedből is látom, hogy téged az Isten becsületes embernek teremtett. Hej, fiam, Bajdor ! nagy dolognak kellett teveled történni, ami téged a becsületesség útjáról letérített. — Igaza van, méltóságos uram. Ha már így beszél velem, megmondom az igazat. Úgy történt a dolog, hogy elveszett a gazdámnak négy birkája. Gazember, — mondta a gazdám, — ezt megfizeted. Loptam egy tinót, eladtam s megfizettem. Néhány hét múlva jött a pandúr. No Bajdor, baj van! Megtudták, hogy tinót loptál, hanem ha ide adsz 100 forintot, elsimítjuk a dolgot. Ekkor loptam egy ökröt, eladtam s újra fizettem. — Alig múlt el három, vagy négy hét, újra jött a pandúr. No Bajdor, most már igazán nagy baj van ám ! A főkapitány úr is megtudta a dolgot, de ha 300 forintot fizetsz, akkor aztán igazán nem kell félned semmitől sem. Most már négy ökröt loptam, annak az árát fizettem oda. Ezek hajtottak bele engem a bűnbe, így került vád alá a «híres város» főkapitánya, aki aztán a szegedi várbörtönben nadrágszíjára felakasztotta magát. Hogy fiatal ember volt kiküldve, lepecsételt levéllel, amit csak Kecskeméten szabad felbontani, és midőn a letartóztatást tudtára adta a főtisztviselőnek, — villant a pisztoly csöve s a főkapitány holtan rogyott össze ; — a mint egyik napilapban olvastam, — abból egy szó sem igaz. — Mikor a kormánybiztossá kinevezés már zsebemben volt, — folytatá a gróf,— legnehezebbnek látszott előttem, hogy miként fogjak a dologhoz. Mentem egyenesen a vármegye házába. Hivattam a várnagyot. Előmutattam kinevezési levelemet s megparancsoltam, hogy a rabok névjegyzékét adja elő. Ezek között találtam egy ispán-féle embert, ezt előállíttattam. Mutattam neki felhatalmazási levelemet, megmagyaráztam, mi áll hatalmamban. — Lássa, én magán segíthetek, hanem legyen segítségemre maga is nekem. Lehetetlen, hogy ott kinn a pusztán a majorban magánál meg ne fordultak volna szegény legények s ne adott volna nekik kenyeret, szalonnát, vagy amit kértek. Mondja meg, kik jártak ott, mit tud felőlük, mondja bátran, ne féljen semmitől, szavamat adom, hogy amit nekem mond, a miatt soha semmi bántódása nem lesz. Ez adta kezembe a fonalat, aminél fogva a többit legombolyítani aztán nem volt nehéz. Szólott még sok részletről, hogy mennyi kísértésnek volt kitéve, melyek között szerepe volt a női bájaknak is, de tántoríthatatlanul megállta helyét, hajthatatlan maradt. Nem egy-két előkelőbb hivatalnok, vagy jobb családok tagja is ludasnak érezte magát egyben-másban. Jellemző erre nézve az a kis eset, amit akkortájban Szegeden beszéltek. E szerint egy este a «Prófétánál» (vendéglő Szegeden) úri társaság vacsorált egy asztalnál. Miről folyhatott volna a beszéd, mint a napi eseményekről , a bűnvizsgálatokról, nyomozásokról ? — Szörnyűség, amik történnek, — mondá egyik úr. — Borzasztó ! — szól a másik. — Ez már tűrhetetlen, — mond a harmadik.— Senki sem lehet már biztonságban, hogy vájjon holnap nem viszik-e be a várba, — szól a negyedik. Ekkor odakiált a távolabbi asztaltól egy magánosan ülő dorozsmai parasztember: GRÓF RÁDAY GEDEON.