Vasárnapi Ujság – 1901

3. Élet- és jellemrajzok - Laufenauer Károly (arczképpel) 293. oldal

18. SZÁM. 1901. 48. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. Lukács Györgyné, szül. Sverényi bárónő, fehér moiré ciselé ruha aranyhímzéssel és csipkedíszszel. Perényi Edith báróné, fehér duchesse ruha, fehér moussoline de sóiéval bevonva. Szalagdísz és gyöngyvirág-csokor a derékon. Teleki Edina grófné, fehér taffetas souple ruha festett rózsaszínű virágokkal. A derék mező csipke­beliuzat és mousseline de coie fodrok. Wasp Elza és Emma grófnék, kék duchesse-ruhák á la Watteau rózsaszínű selyemmousselinnel be­vonva Csipkedísz. Karátsonyi Margit és Irma grófnék ruhája fehér duches­géből volt, fehér mousseline behuzattal. Waldbolt Ilona és Irma bárónék tengerzöld duchesse-ruhában jelentek meg, melyeket fehér kristálycseppes tüll borított. Tüll Csokrok és széles duchesse öv adták a díszt. De ki győzné szeret-számát az elbájoló toilettek­nek ! Szép volt mind, s a legtöbbje méltó arra, hogy főrangú hölgyeink viseljék őket. E díszes öltözetek Monaszterly és Kuzmik utódainak műterméből ke­rültek ki; kettőt bemutatunk közülük. Br. B. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A királytigris, Bársony István regénye. E leg­újabb, a társadalmi életből vett regényében az író egy férfit nevez királytigrisnek, a­ki ravasz, haj­lékony, de erőteljes és mégis nőies lényével rend­kívüli hatást tesz a női szívekre. Egyszerre két nő szívét hódítja meg: egy szenvedélyes, forró vérű asszonyét és egy eszményi ártatlanságú leányét. A regény bonyodalmát részint az asszonynak sze­relmese megtartásáért vívott harcra, részint pedig féltékeny férjének a csábító elleni küzdelme teszi, a­melynek tragikus vége az, hogy a «királytigris»-t a féltékeny férj, szövetkezve egy szerelmében meg­sértett erdészszel, megöli, az asszony pedig öngyil­kossá lesz. Bársony a regényben erős szenvedélyek­­ket, lázas indulatokat fest s bár a főszereplő jellemét nem teszi sem elég világossá, sem elég rokonszen­vessé, előadásával, az érzelmek, szenvedélyek erő­teljes leírásával fenn tudja tartani az olvasó érdek­lődését. Legszebbek az egész könyvben a Hidegvölgy természeti szépségét, tavaszi pompáját leíró részek. Nem kevésbbé szép a hidegvölgyi leány ártatlan szerelmi ábrándozásának költői rajza is, melyet még élvezetesebbé tesz az író, kifejező, magyaros stílje. A regény a «Magyar Hírlap» kiadásában jelent meg , ára nincs feltüntetve. «A kardpárbaj veszélytelen kimenetele és annak eshetőségei» czímmel egy 112 lapra terjedő kis könyvet adott ki Cseresnyés Zoltán honvéd­huszár-főhadnagy. Munkájában nem párbaj-kódexet akar adni, hanem fejtegetéseket közöl azokról az eshetőségekről, melyeknek a párbajban a felek ki vannak téve s azokról a lelki és erkölcsi tulajdon­ságokról, melyekre szükség van, hogy a párbaj az emberre nézve veszélytelenül folyjon le. A könyv czéljáról a szerző maga mondja bevezetésében, hogy­­az a normális erők teljes fölhasználására akar útmutatást adni, arra nézve, hogy a párbaj, a küz­delem pillanatában a lelki erők öntudatos, erélyes megfeszítésével miként érvényesüljön a testi, fizikai képesség oly irányban, hogy a veszély lehetőleg elkerültessék.» Lovagias szellem lengi át a kis kötet fejtegetéseit, melyeket még a párbaj ellenzői is érdeklődéssel olvashatnak. A könyvhöz báró Both­mer Jenő honvédhuszár-százados írt rövid, lelkes hangú előszót: Nemzeti Színház. Április 29-ikén került színre : «Farsang utolja», dráma öt felvonásban, írta Hart­leben Ottó, németből fordította Beöthy László. Elég szokatlan világot mutat meg nekünk a német katonai életből, de nem valami kifogástalan erkölcsben, és nagyon merev embereket az egyenruhában. A szerző ügyessége a kaszárnya-élet festésében mutatkozik. A drámája már nem a javabeli poétát mutatja. Különben oly különös morálon épült az egész tör­ténet, melynek valószínűségét azzal a fentartással hihetni el, hogy talán csakugyan így lehet a porosz kaszárnyában. Rudolff Hans hadnagy feleségül akar venni egy tisztességes polgárlányt, Getrudot. De Hans két rokona, mind a kettő tiszt, a lánynyal galád játékot követnek el. A kaszárnyába csalják s a látszat az, hogy Grobitsch kapitányt kereste föl a lány. Rudolf­ Hans hadnagy ekkor becsületszavát adja ezredesé­nek, hogy a lánynyal most már szakít örökre, feleségül nem veszi. Aztán mikor megtudja, hogy Getrud ártatlan, ezt a szavát már vissza nem veheti, egyenruha nélkül élni nem bírna, farsang utolsó napján tehát még utoljára tánczol a menyasszonyá­val, aztán megöli azt is, magát is. A leánynak is lekötötte becsületszavát. Elsőbb azonban az ezred, melynek egy pár tisztje oly különös erkölcsi fel­fogást tanúsít. A kardcsörtető világ e szomorú drá­májába a szerző nem kis erőt vitt, de a közönség elég megütközni valót talált benne. A szerencsétlen hadnagy szerepében Beregi Oszkár sok hatással játszott. Aztán Török Irma, Császár és Rózsahegyi egy öreg tiszti­szolga szerepében tetszettek leg­jobban. Blaha Lujza a Nemzeti Színházban. A kitűnő művésznőt, Blaha Lujza asszonyt a Nemzeti Színház örökös tagai szerződtette, meghagyván azt a szabad­ságát, hogy a Népszínházban tovább is szerepel­hessen. Május 7-ikén h­armincz éve lesz, hogy a­­ művésznő először lépett föl mint szerződött tag a Nemzeti Színházban, a «Tündérlak Magyarországon» czímű népszínműben. A harminczas évfordulón ezt a darabot ismét előadják, a művésznő közremű­ködésével. A németből átdolgozott ósdi darabból április 30-ikán tartották az első próbát. A művész­nőt, ki hosszú idők­ után először jelent meg a Nem­zeti­ Színház udvarán, az egész személyzet ott várta és meleg szeretettel üdvözölte. Uránia-színház. Pekár Gyulának «A táncz» czímű művét az Uránia-színház április 30-ikán mutatta be és nagyon érdekes szemléltető képekkel kísérte a szöveget. A legrégibb kortól napjainkig láthatni a külön­böző képeken a táncz fejlődését. Kezdődik a görögök tánczával, melyekhez Rubens és Böcklin képei szol­gáltak illusztráczióul, valamint az operaszínház egyik tánczművésznőjének mozgó fényképben vissza­adott táncza. A különböző idők tánczát is a legjele­sebb mesterek képei mellett mozgó fényképek tünte­tik föl. Ezekhez Márkus Emília, Hegyi Aranka, és még több művésznő is szolgáltak tánczokkal. A ma­gyar tánczok bemutatása is jól sikerült, részben az Operaház tánczkara után fölvett képek után. A ja­páni, jávai, néger és egyéb messze világi tánczok is tetszettek. Pekár Gyula maga olvasta föl a magya­rázó" szövegét. B­ern Aurél állította össze a régi és új tánczokat kísérő zenét. A közönség sokat tapsolt. Művészet­történeti előadások az Országos Kép­tárban. Berzeviczy Albert az országos képtárban április 26-ikán felolvasást tartott az olasz művészet XV-ik századi egyik részéről, a lombardiai művészi iskoláról. Lionardo da Vinci hatása alatt fejlődött a lombardiai, vagyis milanói iskola. Követői közt jeles Bernardino Luini, a­kitől az Országos Képtár is két elsőrendű festményt bír. Luini a lombardiai népéletből és természetből merítette benyomásait s képein ezeket festette. Lelkesedéssel dolgozó művész volt. A Vigyázó-díj. A Petőfi-társaság április 27-ikén tartott ülésén határozott a 300 koronás Vigyázó­díjra érkezett 196 lírai költemény fölött. Egyet sem talált jutalomra méltónak, tizenkét költeményt azonban egy és más tekintetből kiemelt. KÖZINTÉZETEK ÉS EGYLETEK. A Magyar Tud. Akadémia április 29-iki ülése ünnepélyességgel nyílt meg. A népiskolák igazga­tóinak megjutalmazására rendelt­ Wodianer-féle alap díját adták ki. Göbel János székesfej­érvári és Vass Mátyás szegedi népiskolai igazgató-tanítók ezer koronás jutalmat kaptak buzgó fáradozásaikért. De csak Göbel jelent meg, Vass betegsége miatt nem jöhetett. Báró Eötvös Loránd szép beszéddel adta át Göbelnek a jutalmat, ki megindultan vála­szolt. Ezután báró Radvánszky Béla koronaőr mondott emlékbeszédet gróf Andrássy Manóról, ki a magyar közéletnek oly érdekes férfia volt s a gyakorlati életben is követni való. A tíz év előtt elhunyt gróf Andrássy Manó gróf Széchenyi István elveinek tiszteletében nőtt fel, s az országos mozgalmakban is ott volt, a szabadságharczban több testvérével harczolt. A sza­badságharcz után külföldre ment, a­hol a gazdasági élet ragadta meg figyelmét, s hazatérve a felsővidéki vas­ipar emelését hathatósan elősegítette. E mellett szerette és becsülte a tudományt, az irodalmat és a művészetet. Maga is szenvedélyes gyűjtő volt s kivált a magyar régiségeket gyűjtötte. Hogy magyar régiség ne jusson a külföldre, ne kerüljön idegen kezekbe, még közmondásos takarékosságát is meg­tagadta. Külföldi útjairól pár könyvet írt. Volt kép­viselő is ; a politikával nem sokat törődött, de gaz­dasági kérdésekben szavának döntő súlya volt. Személyiségének legkiválóbb tulajdonságát, forró fajszeretetét mintának állíthatjuk. Olyan saját imádó magyar volt, mint ideálja : Széchenyi István. Halála előtt pár héttel a képviselőházban azt sür­gette, hogy a kinevezés alatt álló esztergomi érsek költözzék Budára. «Az esztergomi érsek és herczeg­ MI ÚJSÁG? Az udvar Budapesten. A király, a királyi család több tagjának Budapesten tartózkodása, az udvari ünnepélyek nagy elevenséggel töltötték el a fővá­rost, s ez meglátszik nemcsak a társadalomban, hanem a kereskedelemben és iparban is. Az udvari ünnepélyek, a két osztrák új bíbornok szertartásos fogadása és legfelsőbb elismerése, az április 30-iki bál, Ausztria állami méltóságait is Budapestre gyűj­tötte, valamint a Bécsben székelő követségeket. Mária Valéria főherczegasszony április 27-ikén utazott el Budapestről. Előtte való nap megláto­gatta a gyermek­menhely-egyesület központi inté­zetét, melynek védőasszonya. A jótékony egyesület az elhagyott gyermekek istápolója és főleg höl­gyek buzgólkodnak, hogy feladatának minél jobban megfelelhessen. A főherczegasszony az egyesület új helyiségeit szemlélte meg a Vendel-utczában, a­hol a bizottság tagjai s az intézet gyermekei fogadták. Délután a főherczegasszony az Erzsébet­városi új templomba ment, hol a Mária-kongregáczió zász­laját szentelték föl. A király április 27-én reggel a Vérmezőn csapat­szemlét tartott a budapesti helyőrség fölött. ő Fel­sége teljes megelégedését fejezte ki herczeg Lob­kovitz hadtestparancsnoknak a csapatok kiképzé­séről.­­ Az április 28-iki átalános kihallgatásra Jenő főherczeg is megjelent, hogy megköszönje lovas tábornokká, történt kinevezését, aztán azonnal elutazott. Április 29-én érkeztek meg a másnapi bál alkalmából Klotild és Mária Jozefa főherczeg­asszonyok, Frigyes főherczeg nejével Izabella főher- 295 prímás, a­helyett, hogy az esztergomi bazilikára nézzen, a mely Rómára emlékezteti, tekintsen a Mátyás király templomára s az alatta fekvő par­lamenti épületre, a mely Magyarország alkotmá­nyosságára fogja emlékeztetni.» Ez volt utolsó szava a nyilvánosság előtt. A magyarországi hírlapírók nyugdíj­intézete április 28-án tartotta évi közgyűlését Falk Miksa elnöklésével. Az intézet, mely húsz évvel ezelőtt alakult, nagyon rendezett anyagi körülmények közt van. Erre való tekintetből Fenyő Sándor ismét han­goztatta többször felújított indítványát, hogy az intézet azon tagjainak, kik az alapszabályok szerint már az idén nyugdíjhoz jutnak, a 600 forintban megalapított nyugdíjat emeljék. Az indítvány tár­gyalását elhalasztották. Az intézet vagyona most több mint másfél millió korona. Adományokból, tagdíjakból, kamatokból évről-évre gyarapodik. A gyűlés elhatározta, hogy lefesteti Csernátony Lajos arczképét, a­ki a hírlapírók veteránja volt s 10,000 koronát hagyott az intézetnek. A közgyűlés végül elismerést nyilvánított Falk Miksa elnöknek, ki a megalakulás óta vezeti az intézet ügyeit. A köz­gyűlést lakoma követte az­­István főherczeg» foga­dóban. Megjelent Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter is, mint régi hírlapíró. * A Kárpát-egyesület feloszlása czím alatt lapunk múlt heti számában foglalt hírre vonatkozólag, melyet pár nappal azelőtt napilapjaink nagy része is közölt, a Magyarországi Kárpát-egyesület titkári hivatala részéről a következő­ helyreigazító sorokat veszszük : A m. kir. belügyminiszter által feloszlatott Ivárpát­egyesület hivatalos czíme — elég baj, hogy ennek felvétele annak idejében megengedtetett •— «Orszá­gos Ivárpát-egyesület» volt, néhány évvel ezelőtt keletkezett és a Tátra érdekében semmi néven neve­zendő működést nem fejtett ki. Az az egyesület, mely nemcsak a Magas-Tátrában, hanem hazánk más hegyvidékein is 1873 óta a turisztika terén úttörő munkát végzett és hazánk idegenforgalmának eme­lése körül sem csekély érdemeket szerzett, a melynek méhéből fogantatott a «Magyar Turista-egyesület» is, fennáll ma is. Hivatalos czíme : «Magyarországi Kárpát-egyesület», védnöke : Frigyes főherczeg ő cs. és kir. fensége, örökös tiszteletbeli elnöke Csáky Albin gróf főrendiházi elnök, elnöke: dr. Münnich Aurél országgyűlési képviselő és tiszt­viselői tíz év óta az iglói ág. ev. főgimnázium tanári karának négy tagja. Székhelye : Igló. Az egyesület áll középpontból és nyolcz osztályból: a Keleti Kár­pátok­, az iglói, a lőcsei, a gölmiczvölgyi, a liptói, az Egri Bükk-, a zólyommegyei és a sziléziai osz­tályból, mely utóbbi csupa külföldiekből áll és 800 tagot számlál. Működését, mely az idegenforgalom emelésére és a turisztika fejlesztésére irányul, ma is lankadatlanul folytatja nemcsak a Magas-Tátrá­ban, hanem hazánk más hegyvidékein is, így az aggteleki barlang körül, a mármarosi hegyekben stb. Néhány évvel ezelőtt építette a Felkai-tó és a Zöld-tó mellett álló nagyobb menedékházakat. A­mint meg­kapja a Szepes­ vármegye által megszavazott 40.000 korona segélyt, ismét nagyobb alkotásokhoz fog. Működéséről tanúskodni fog a nem sokára megjele­nendő «Évkönyve». Idei közgyűlését augusztus első vasárnapján Tátrafüreden fogja tartani.

Next