Vasárnapi Ujság – 1902
1902-10-26 / 43. szám - Pethő Gyula arczképpel 705. oldal / Élet- és jellemrajzok - A váczi siketnéma intézet ünnepe (képekkel) 705. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
43. SZÁM. 1902. 49. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 705 PETHŐ GYULA. 1848—1902. A magyar kir. Földtani Intézet új palotája a Stefánia-úton október 16-án szomorú ünnepély színhelye volt; az új palotából halottat temettek ; az első halottat az intézet beköltözése óta. Pethő Gyula, az intézet főgeologusa feküdt a ravatalon. Három tudományos társaságunk: a Természettudományi Társulat, Földtani Társulat és a Földrajzi Társulat is halottját gyászolta benne s koszorúját tette le a koporsóra. Az utóbbi társulatnak egyik alapítója, a két elsőnek pedig sok éven át tisztviselője volt. A Természettudományi Társulatnak tizenkét éven át (1869-től 1880-ig) másodtitkára s a «Természettudományi Közlöny»-nek segédszerkesztője s részese azon nagy és sikeres munkának, mely e társulatunkat a magyar közművelődés egyik fontos tényezőjévé fejlesztette. Utóbb (1882—1886.) a magyarhoni Földtani Társulat első titkára s a «Földtani Közlöny» szerkesztője volt. A magyar kir. Földtani Intézethez 1882-ben hivták meg, ahol segédgeologussá, majd osztálygeologussá s végre 1893-ban főgeologussá nevezték ki. Irodalmi munkásságát igen korán kezdte : legelső szépirodalmi és ismeretterjesztő közleményei a lapokban (1865—1866.) jelentek meg, többnyire Sziklássy Gyula álnéven. 1869—1876. években a Petrovits Gyula nevet használta, ekkor azonban régi családi nevét Pethőre változtatta. Később a «Vasárnapi Ujság»-ba, több folyóiratba és napilapokba is irt természettudományi czikkeket, legtöbbet a «Természettudományi Közlöny»-be s a «Földtani Közlöny»-be. Legutóbb a Beöthy-féle «Képes Irodalomtörténet»-be írt egy fejezetet: «A magyar természettudományi irodalom fejlődéséről és föllendüléséről». Egyéb munkái: Cotta «A jelen geologiája» czimű művének fordítása (1873), az akkor megindult természettudományi könyvkiadó-vállalat I. kötete: «A kagylók és gyöngyök» (1878); Topinard: «Az anthropologia kézikönyvé »-nek fordítása, amelyet Török Auréllal együtt végzett (1880); «A három Körös és a Berettyó vidékének geográfiája és geologiai alkotása» (1896). Önálló bukvárkodásának eredményei közül a legnevezetesebbek : «A spherubit-kagylók sarokpántjának felfedezése»; «A Nerita-nem új csoportosítása» (mind a két dolgozat eredményei átmentek a palseontologiai kézikönyvekbe is) ; továbbá «Baltavár ősemlősei», mely dolgozatával e régen ismert becses lelhely ősemlős faunáját néhány nevezetes alakkal (majom, hiéna, masztodon, Chalicotherium Baltavarense, stb.) gyarapította.Főmunkája: «A péterváradi hegység (köznyelven Fruska-Gora) krétakori faunája» még eddig nem kerülhetett sajtó alá, mert folyton-folyvást simítgatott rajta. Mint halljuk, barátai: Lóczy és Koch egyetemi tanárok fogják közre bocsátani. Alapos szakismeret, széleskörű irodalmi műveltség, finom magyar nyelvérzék sugárzik ki Pethő minden dolgozatából; tehát csupa oly tulajdonságok, melyeket egyesülve, sajnos, vajmi ritkán találni fel a magyar természettudósok műveiben. * Pethő Gyula született Miskolczon 1848-ban , régi magyar nemesi család sarja volt. Iskoláit Miskolczon és Budapesten végezte s azután a műegyetemen tanárjelölt lett a természetrajzi szakban. Közép-Európában tett utazásain kívül negyedfél évet töltött a müncheni egyetemen, Zittel, Gümbel, Seibold és Naegeli előadásait hallgatva és laboratóriumaikban dolgozva, de legfőképen a Zittel igazgatása alatt álló bajor kir. paleontologiai múzeumban foglalkozott őslénytani tanulmányokkal. Időközben itthon a természetrajzi szakból tanári oklevelet szerzett, a müncheni egyetemen pedig filozófiai doktorrá avatták, mint elsőt Magyarországból, a kinek főtárgya a palseontologia volt. A magyar kir. Földtani Intézet a Hegyes-Drócsa és a Kodru-Moma vagy Beéki-hegység geologiai fölvételét bizta rá s közel 50 négyszögmérföldnyi területtérképezését végezte be. Noha már három év óta súlyos májbajban szenvedett, nyáron át mindig kinn lakott a vad hegyekben felütött sátra alatt. Ez idén már annyira elővette egyre súlyosbodó régi baja, hogy egy ízben három napig minden orvosi segély nélkül öntudatlanul feküdt sátrában. Erős természete ekkor még diadalmaskodott a betegségen és újra összeszedte magát, de csak rövid időre. Október 1 l-ikén visszaérkezett Budapestre, hol a szenvedés ismét ágyba döntötte és két napi tusa után elhúnyt. Halálát nagyszámú barátain, tisztelőin, rokonságán kívül egyetlen fia, Emil gyászolja, ki ez idén lett a budapesti egyetem hallgatója. Temetése e hó 16-ikán ment végbe, a tudományos társulatok nagy részvéte mellett. Nyugodjék csendesen a földben, melyet annyit kutatott s melyet annyira szeretett! A VÁCZI SIKETNÉMA-INTÉZET ÜNNEPE, A siketnémák váczi intézete 1802 augusztus 15-ikén nyilt meg, a százéves jubileum ünnepét a közoktatási miniszter azonban október 19-ikére tűzte ki, mert augusztusban az iskolák szünetelnek, s a miniszter azt óhajtotta, hogy az országban most meglevő tizenhárom hasonló intézet együtt ünnepelhessen. Az ünnepélynek több része volt, több napra is terjedt. Fő részét az intézet új és díszes épületének felavatása tette, melyre a közoktatásügyi miniszter is megjelent. Váczon már e hó 18-ikára összegyűltek a különböző siketnéma-intézetek tanárai és sok tanult siketnéma, kik a kongresszusra érkeztek. Reggel nyolcz órakor a püspöki palotában a tanári kar gyűlést tartott, amelyet Borbély Sándor igazgató nyitott meg s táviratban üdvözölték a királyt. Gácsér József tanár, Chászár életének kutatója s megirója indítványára elfogadták, hogy az alapító emlékét minden évben ülje meg az intézet és gyűjtés útján Chászár-serleget szerezzen be. A küldöttségek, a tanárok és a növendékek ezután a közeli evangélikus templomba vonultak Chászár András emlékét ünnepelni. A templomban Szommer Gyula lelkész emlékezett meg a nagy emberbarátról. Délelőtt tizenegy órakor tartotta a siketnéma-intézeti tanárok országos egyesülete Schäffer Károly igazgató (Temesvár) elnöklete alatt évi közgyűlését, amelyen Wlassics minisztert dísztaggá kiáltották ki. A jövő évi gyűlést Szegeden, esetleg Temesvárt tartják meg. A maga nemében igen ritka kongresszus volt délután. A tanult siketnémák jöttek össze a jubileumi örömünnepre s megható volt látni az ősz siketnémákat, kik minden elképzelhető jellel adtak örömüknek kifejezést, hogy ismét láthatják azt az intézetet, mely 25—30 év előtt őket a társadalom munkás tagjaivá nevelte. Magyarországon az első kongresszust tartották most a váczi anyaintézetben, ahová mintegy százötvenen jöttek össze. Az ünnep alkalmából a váczi intézetben a siketnémák ipari munkájából kiállítást rendeztek, mely öt termet töltött meg. A bíráló bizottság 21 ezüst és 29 bronzérmet osztott ki a kiállítók között. Wlassics közoktatásügyi miniszter október 19-én reggel érkezett Váczra, a 250,000 koronán készült intézeti új épület fölavatására. Dr. Zádor polgármester üdvözölte s az utczákon az iskolák tanulói és nagy közönség állt sorban és köszöntötte a minisztert, ki a püspök palotájában szállt meg. Gróf Csáky Károly püspök reggel 9 órakor a miniszter jelenlétében ünnepi misét mondott a székestemplomban s innen vonultak az intézetbe. Ott volt Pest megye alispánja, Beniczky Lajos, Kolozsvár polgármestere Szvacsina, az országos nőképző-egyesület és számos fővárosi jótékony egyesület küldöttsége, a siketnéma-intézetek küldöttjei, tanárai és az intézetet végzett siketnémák megható csoportja. A minisztert Borbély Sándor intézeti igazgató üdvözölte. Wlassics miniszter ünnepi beszédének elején figyelemre méltó nyilatkozatot tett az elharapódzó jubileumi ünnepek özönéről. Bátran szólhat az öt, tíz éves jubileumokról itt, egy nagy emberbaráti intézet száz éves jubileumán. Az ünnepélynek akkor van a társadalomra jótékony hatása, ha gondolkozásunkat szárnyalásra buzdítja, ha szívünket melegebben dobogtatja, lelkünket nemesebb tartalommal tölti be. De ez csak akkor lehetséges, ha kiváló események és jelentékeny okok azok és nem apró személyi hiúságok vagy fontoskodások, amelyek ünnepre szólítanak bennünket. Beszéde további részében a gyógypaedagógiai intézetek hazai történetét és ez intézetek nemes hivatását fejtegette s végül fölhívta a közönséget, hogy koszorúzza meg az alapítók emlékét, kiknek neve be van írva a magyar művelődéstörténetbe. A beszéd után az ünneplő közönség a régi intézeti épület udvarára vonult I. Ferencz király mellszobrához. A szobornál Szabó Sándor osztálytanácsos mondott beszédet és a szobor leleplezése után a különböző küldöttségek megkoszorúzták a szobrot. Most átvonultak az új épületrész udvarára, ahol Szabó Sándor osztálytanácsos beszéde után leleplezték Chászár András mellszobrát. Erre a szoborra is tömérdek koszorút tettek ; egyet a siketnéma gyermekek nevében az intézet egyik növendéke helyezett el ezzel a mondással: «a mostoha gyermekek az édesapának.» A leleplezés után megható jelenet történt. A siketnéma-intézetek végzett növendékei nevében Chászár Andrásról Chiien Gyula beszédet mondott, az intézetben tanult módon, s a kegyeletes szavak tisztán, érthetőn hangzottak. A miniszter és a püspök kezet szorított a szónokkal. Gratulált a miniszter Vaszari Lászlónak, aki szintén a siketnéma-intézet növendéke volt s a leleplezett két szobor készítője. Wlassics miniszter ezután aláírta az új intézet felavatásáról szóló okiratot, melyet az épület falában helyeztek el s megnyitotta a siketnémáknak az új épület termeiben elhelyezett ipari és művészeti kiállítását. A szemle végeztével Hegyi Erzsébet intézeti növendék mondott köszönetet Wlassicsnak. Délben a Kúria-fogadóban a város által rendezett lakoma volt. Nagy lelkesedést keltett, midőn gróf Csáky püspök bejelentette, hogy a váczi siketnéma-intézet javára nagyobb alapítványt tesz. A lelkesítő példát csakhamar követték Balázs kanonok és László Zsigmond miniszteri tanácsos. A miniszter igen szíves szavakkal köszönte meg a három adományozónak áldozatkészségét. Délután öt órakor a miniszter a közönség éljenzése közt elutazott. Gömör megye az emberbarát Chászár Andrásnak, egykori táblabirájának emlékünnepét október 21-ikén tartotta. A váczi ünnepélyek után küldöttség ment Gömör megyébe. Október 21-ikén Rozsnyón a vasútnál Székely Géza polgármester üdvözölte a küldöttséget. Az evang. templomban Terray Gyula főesperes emlékbeszédet mondott. Ezután a Rozsnyó mellett fekvő Jólészre, Chászár szülőházához vonultak az emléktábla leleplezésére. Chászár egykori nemesi kúriája ma népiskola. Az emléktábla alatt Borbély Sándor mondott beszédet, mely után Hámos László főispán szólt s Sulyovszky István uradalmi kormányzó vette gondozásba az uradalom nevében az emléktáblát. A küldöttségek Koller tanár utódai fényképe után, PETHŐ GYULA.