Vasárnapi Ujság – 1902
1902-09-28 / 39. szám - Kossuth-ünnepélyek (képekkel) 637. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
38. SZÁM. 1902. 49. ÉVFOLYAM. vasárnapi újság. 637 — Hát isten neki, kieresztem én a páráját, mert nem lesz abból soha e világon szarvasmarha. És úgy is lett. A szegény boczikát kivezették az anyja alól. Maron Péter bácsi megkeményíti az ő szívét (hogy azt mondja, úgy is elég német vért ontott huszár korában), bevitte a kamrába. Se nem rúgott, se nem kapált, nagyon el volt már gyengülve, kegyelem már annak a halál. De minthogy semmi alkalmas szerszáma nem volt kéznél, hát keresztbe tette a borjú fejét a kamra küszöbén s aztán egy, kettő, három, a nagy éles baltával egy csapásra elválasztotta a fejét a törzsétől. Sokan nézték szomszédok, mert az efféle nagy látványosság mindig sok nézőt csal össze. Magasan szökött fel a vérsugár félívben s befecskendezte a szószékot és a falakat, az asszonynép sikoltozott a sajnálkozásban, a gyerekek rémülten futottak be a kertbe s ott meglapulva a mogyorófák közt, reszketve, dobogó szivecskékkel várták, mi fog történni. Csak a csősz suhancz fia, a Gyurka mondta Maronnak: — Mégis nagy vitéz lehetett kend, Maron bátya! Az öreg szippantott egyet megelégedetten a makrából, aztán fölvette a levágott főt és fölemelte. — No, nézz a szemembe, borjú pajtás. Ne haragudj rám. Látod, kénytelen voltam vele. És kitette a fejet az eszterhéj alá, ami után hozzálátott nagy komótosan egy konyhakéssel a testtörzs felbontásához a kamrában, hol úgy is szűk volt a hely a művelethez. A látogatók pedig, akik már előre megalkudtak a gazdával, egyik a dombra, másik a szügyre, harmadik a májra (mert a szegény embernek jól esik a méretlen hús), szájtátva nézték a nyúzást s várták a magok falatját. A levágott fej is úgy volt fordítva, hogy a nyitott két nagy merev szemével benézett a kamrába. Tóth Ferencz lehorgasztott fejjel járt-kelt a pajtában, a kertben ezalatt csak azért, hogy ott ne legyen: rövid időközökben be-benézett az istállóba, a jószágot gondozni s megújságolta visszajövet. — A Riska nagyon szomorú. Búsúl a kicsikéje után. (Vége következik.) A KOSSUTH-ÜNNEPÉLYEK. Méltó bensőséggel és kegyelettel ünnepelte meg Kossuth születésének századik évfordulóját a nemzet A budapesti ünnep méreteiben s a benne részt vettek nagy tömegével valóban imponáló volt; részt vett benne úgyszólván az egész főváros és küldöttségek által a vidéki lakosság nagy része is. Az ünneplés a Deák téri evangélikus templomban kezdődött istentisztelettel, melyre nagy és díszes közönség gyülekezett össze . Kossuth fiai, Ferencz és Lajos Tivadar, gróf Apponyi Albert elnök vezetése alatt a képviselőház tagjai, több főrendiházi tag, a főváros és a törvényhatóságok küldöttségei, a tudományos és társadalmi testületek képviselői, stb. Az istentiszteleten Horváth Sándor lelkész mondott beszédet, mely mély hatást tett a jelenvoltakra. A templomból a temetőbe vonult az ünneplő közönség, a Kossuth-mauzóleum alapkövének letételére. Kossuth sírját szépen feldíszítették ez alkalomra s már reggel elborította a koszorúk nagy sokasága. Délelőtt tíz órától kezdve folyton jöttek a küldöttségek koszorúikkal a sírhoz. A képviselőház tagjainak s a többi előkelőségeknek felvonulását az út mentén mindenütt nagy közönség nézte s éljenezte. A sir- ÖREG HONVÉDEK KOSSUTH SÍRJA KÖRÜL. A MAUZÓLEUM ALAPKÖVÉNEK LETÉTELE. A MAUZÓLEUM ALAPKŐVETÉTELI OKMÁNYÁNAK ALÁÍRÁSA. KOSSUTH SZÁZADIK SZÜLETÉSNAPJÁNAK ÜNNEPE BUDAPESTEN.