Vasárnapi Ujság – 1902
1902-01-26 / 4. szám - Indali Gyula: Barnult avar 59. oldal / Költemények
4. SZÁM. 19049. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. A kötet különösen a költői gondolatok gazdagságával tűnik ki. Indali lyrájáról általában elmondhatjuk, hogy nem annyira az érzés, mint inkább a gondolat költészete. Látjuk a költő belső harczát, vívódását, szenvedésének igazságában nem kételkedünk, de mégis úgy érezzük, hogy a gondolat betege. Talán ezért van, hogy bár lyrikus, nem tárja fel lelkét egészen. Látjuk, hogy szenved, látjuk vergődését, gyakran kétségbeesését, de magyarázatát nem találjuk. A szerelem nagy helyet foglal el lelki életében, sok változatban, de mégis leggyakoribb eset, hogy szívében csalódással, önváddal, keserűséggel, tisztább, nemesebb szerelem légkörébe vágyik s a remény és reménytelenség váltakozó rezgése hangzik ki szavából. Előszeretettel foglalkozik az élet sötét oldalával; a vidám hang nem az ő sajátja. Még akkor is, midőn enyelegni látszik, mintha a könnyed, tréfás hang mögött a fájó szív elnyomott faja sírna. De a mint említettük, szivének sajgását is agyában érzi, s e tekintetben költészete nagyon rokon a franczia lyrával, mely alapjában szintén elmélkedő. Például a «Tavasszal» czímű gyönyörű költeménye egészen Lamartine-ra emlékeztet, némi Musset-i sajátságokkal vegyítve. A franczia költőkre emlékeztető sajátság az is, hogy kissé hajlik a terjengősség felé. Költeményeit nem mindig tudja tömören megalkotni, sokszor a gondolatok hullámaira vetve magát, szinte önfeledten halad tovább, tovább. De ezzel ellentétben olykor néhány rövid sorban valódi epigrammai éllel hegyezi ki a gondolatot. Kitűnő példa erre a következő költemény: «Hinni jobb-e, vagy nem hinni ? Ah, ki dönthetné el itt lenn ? Tépelődtünk . . . s látod, látod: Elbukott a hivős hitlen ! Egy bűnünk volt mindkettőnknek ; — S érte hogy megvert az Isten ! —Hogy te csak nekem nem hittél, S hogy én — csupán neked hittem.» Indali Gyulának költeményeit értékessé teszi a külformának mesteri kezelése is; szinte játszik a rímekkel, könnyen, természetesen, minden erőszakolás nélkül. A kötetet bizonyára gyönyörűséggel fogja olvasni a közönség, s megőrzi a gyászos véget ért költő nevét az elfeledtetéstől. A gyűjteményből álljon itt mutatványul a következő költemény : Barnult avar . . . Barnult avar búsan susogja : «Nézd, én valék a zsenge pást!» Haraszt csörög: «Én voltam egykor «Árnyas berek friss lombja, lásd !» Szálló pehely mond : «Fészek enyhe, Gyönyör párnája voltam ám !» Száraz virág szól: «Rózsa voltam Május mosolygó hajnalán!» A szél süvölt: «Ifjú tavasznak Meleg fugalma voltam én !» A csönd sóhajt: «Dal voltam egykor !» Az árny susog: «És én a fény!» S avar, haraszt, szálló pehelyke, Száraz virág, szél, csönd, ború Egyként zokogják : «Oh, a végzet Milyen sivár, de szomorú !» •—• S ködön keresztül im az égből Egy büszke csillám átragyog : «Én csillag voltam a tavaszban, És — mostan is csillag vagyok !» Pomona uti levelei. Irta Stockton R. Frank, fordította Zigány Árpád. Pomona egyszerű amerikai paraszleány volt, majd szobalány lett belőle, de aztán jó módba jutván s férjhez menvén, elhatározta, hogy a maga és férje fogyatékos műveltségének kiegészítése czéljából Angolországba tanulmányútra indulnak. Az utazást csakugyan meg is tették s ennek tanulságairól, kalandjairól számol be Pomona volt úrnőjéhez, Euphemiához írott leveleiben. A jó humorú mulatságos leveleket, melyekhez Frost A. B. rajzolt ügyes képeket, annak idején a «Vasárnapi Újság» Regénytára közölte, most pedig kötetben is kiadta a Franklin-Társulat. A könyv ára két korona 50 fillér. A végzet. Regény, írta ifj. Tóth Péter. A történet színhelye az erdélyi havasok. A könyv a szerző kiadásában jelent meg (Budapest Havas-utcza 5. sz.) ára két korona. Camilla. Regény. Irta Horovitz Gusztáv. Tárgyát a modern társadalmi életből merítette. A csinos kiállítású kötet Szabadkán jelent meg, ára két korona. Az Erzsébet királyné szobrára pályázó tervek. Január 22-ikéig kellett beküldeni a Budavárban állítandó Erzsébet-szoborra a pályázó tervezeteket. A magyar művészetnek még nem volt oly ritka alkalma, mint a minőt e monumentális szobor megalkotása kínál, ahol a nemzeti hálál, egy rendkívül népszerű és vértanú halállal kimúlt királyné emlékét kell megörökíteni. Lelkesedését, képzeletét semmi sem nyűgözheti, mert választhat bármily anyagot, tetszése szerint igénybe veheti az építészet segítségét, a költségek nem korlátozzák. Másfél millió korona gyűlt össze a szoborra, de ez sem a végső összeg. A legjobb pályamű 10,000 koronában részesül. A bíráló bizottság tagjai magyarok, de meghívtak három nagyhírű külföldi művészt is. Bartholdi párisi, Lambeaux brüsszeli és Schmitz berlini művészre esett a választás. Mind a hárman szívesen jönnek Budapestre, hogy részt vegyenek a bírálás nagy munkájában. Bartholdi nevét a new-yorki óriási szabadság-szobor, Washington és Lafayette szobrai tették nevezetessé. Lambeaux-nak «Az emberi szenvedélyek» czímű ötven négyzetméteres domborműve fölé és köré a belga állam Horta építésszel templomot emeltetett a brüsszeli jubileumi parkban. Schmitz Brúnó a lipcsei nagy ütközet emlékművének és az I. Vilmos császár emlékére emelt négy nagy műnek a megalkotója. A három külföldi mester erős támasza lesz a bíráló bizottságnak a feladat sikeres megoldásában. A pályázat titkos, a művészek névtelenül, lepecsételt levél mellett küldték be a terveket. A Műcsarnokban a végrehajtó bizottság nevében Ráth György elnök, Berzeviczy Albert és Hauszmann Alajos bizottsági tagok vették át. A természetes nagyság tizedrészében elkészített mintához mellékelni kellett a Szent György-tér tervrajzát és külön leírásban megjelölni az emlékmű anyagát, költségvetését és a kivitel módját. A pályaművek beküldésének határideje után a Műcsarnok nagy kerek termét elzárták. Tizennyolcz pályamű érkezett. Művészi körökben tudják, hogy szobrászaink nagy része hosszú idők óta dolgozott a tervezeten. A közönség csak az ítélet kihirdetése után tekintheti meg a pályaműveket. Ez február 12-ike után lesz. Krisztus temetése, Feszty Árpád nagy hármas festményének bemutatása január 25-ikén délután lesz a meghívott vendégek előtt, s másnaptól kezdve tekintheti meg a közönség. A «Könyves Kálmán» műkiadó részvénytársaság a képről művészi másolatokat ad ki, részint réznyomatban, részint színes aquarell nyomatban. A külföldre nézve a kiadási jogot a berlini «Vereinigte Kunstinstitute» szerezte meg. A «Könyves Kálmán» társaság a műcsarnok kiállításához magyarázó szöveget is adott. írta Gárdonyi Géza. A külföldi lapok véleménye is össze van gyűjtve benne. A Műcsarnokban 20 fillérért kapható. Vígszínház. Január 18-ikán eredeti színmű bemutatása volt «A dada» czim alatt. Irta Bródy Sándor, ki színművét erkölcsrajznak nevezte. Bródy az elbeszélő irodalom és a journalistika kiváló munkása. Színművében is az ötletes, jellemezni tudó író nyilatkozik. A kép azonban, melyet rajzolt, túlságosan sötét. A főváros erkölcsi zülléséből festett drámai képet, minden enyhítés nélkül. A szegény falusi lányok szomorú sorsát mutatja meg «A dada», ki szolgálni jött fel, s itt el kell pusztulnia. Bolygó Kis Erzsébetet, egy csinos paraszt lányt, már falujában elcsábította egy odavetődött fővárosi gavallér, Viktor úrfi. Az öreg Bolygóék szegény emberek s teher nekik a lányuk kis lánykája. Eljön azonban Viktor s azt ajánlja nagy érzéketlenséggel Bolygóéknak, küldjék Erzsit a fővárosba dajkának, tud helyet a számára. Épen ekkor a lányt nagy szégyen érte, a templomban rámutatott a pap, asszonyok, legények kitaszigálták. Tehát úgy sem maradhat a faluban, Viktortól szeretetet nem várhat. Pestre jön, dada lesz egy zsidó ügyvéd családjában, ahova Viktor ajánlotta. Az ügyvéd soha sincs otthon, pénzkeresés foglalja el, a felesége udvaroltat magának és pedig Viktorral. Van egy 14 éves lány is a családban, aki falusi idilleket szeretne hallani Erzsitől. Onnan hazulról az öreg Bolygóék mindig pénzt zsarolnak Erzsitől a kislány számára. A szegény dadára a nagyságos ügyvéd úr is ráveti a szemét, pénzt kínál neki, erőszakkal megöleli, épen akkor, mikor a nagyságos asszony haza érkezik Viktor urfival. A zajos jelenet után a nagyságos asszony ki akarja dobni a dadát, mire ez kikiáltja, hogy ő nagysága Viktort szereti. Erre a férj támad a feleségére. A dadát csakugyan kidobják, s ő elmegy a «kovártélyos asszonyhoz, mint Budapesten hívják azokat, a kik a faczér cselédeknek adnak szállást. Ott megismeri, hogy mi vár rá : a teljes elzüllés. Onnan hazulról is levelet kapott, hogy aligha meg nem hal a kislánya. Nincs már márt élnie, gyufával megmérgezi magát s meghal egy becsületes nazarenus karjai közt. Ez a nazarenus és a naiv Erzsi a darab két gyöngéd alakja, a többi az élet sivárságát, önzését, élvhajhászását képviseli, még az öreg Bolygóék is a kapzsi parasztot. Túlságosan élire állított igazságok halmozódnak össze ez alakok által. Az első felvonás határozottan tetszett. A második felvonás már jobban kihívta a kritikát. Az írói siker azonban megmaradt egész este és a szerzőt sokszor tapsolták. Az előadás minden tekintetben dicséretet érdemel, valamint a rendezés is, például a cseléd-kvártély. Varsányi Irén a dadát igazsággal és érzéssel, játszotta. Szívesen fogadta a közönség a színház új tagját, Petitest a nazarénus szerepében. Góth, Fenyvesi, Szerémi, Hegedűs, Balassa, Niké Lina, Haraszti Hermin, Gazsi Mariska játszották a többi szerepeket. Népszínház. Az ember tragédiájának paródiáját adja elő a Népszínház legújabb operette-újdonsága EMPIRE BÁLI RUHA. (Fénykép.) »PP ESTÉLYI ÖLTÖZÉKEK.