Vasárnapi Ujság – 1902
1902-11-23 / 47. szám - A Franklin-Társulat nyomda-igazgatójának jubileuma 770. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények - A Műcsarnok kiállitásából (képekkel) 770. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
követ, kagylóhéjat használnak; kőbaltával, kőhegyű lándzsával hadakoznak; késnek is megteszi a kemény kovaszilánk, avagy kiköszörült csont, de azért ilyen eszközökkel is sokszor bámulatos művészies evezőket s egyéb efféléket tudnak kifaragni. Kő-, csonteszközeik sokszor teljesen egyeznek azon ismeretlen, rég eltűnt ősnép hasonnemű szerszámaival, mely több ezer évvel ezelőtt Európát s hazánkat is lakta. Sok európai kőkori eszköz használatáról, készítési módjáról csak is a mai, ősállapotukban megmaradt népeknél nyerhetünk felvilágosítást. Csakhogy ezért nem kell már tengeren túli nagy utakra kelnünk, csak épen elsétálni a néprajzi múzeumba. Megláthatunk ott egy csomóban mindent; ama vadaknak mondott egyszerű népek egész élete mintegy tükörben élénk tárul ott, melybe pillantva fogalmat nyerhetünk ama rég kihalt kőkorszaki ősnépnek életmódjáról is, mely népről az irott történelem mit sem tud s melynek egykori létezéséről csak azok a kőbalták, kovanyilhegyek beszélnek valamit, a melyeket a partoldalakból, magaslatokból időnként kivet az ásó, az eke. Ilyen dolgokat láthatni a néprajzi múzeumban. Élő, beszélő betűit a magyarság és a föld többi népei életének, az emberiség fejlődésének. S e betűk szólnak a jelennek, a jövőnek, de szavuk visszaér rég letűnt évezredek sötétségébe is. Szenes Fülöptől a «Böske» czímű kép természeti hűséggel festett fiatal paraszt lányt tüntet fel, aki összefont karokkal, derülten nevet ránk a maga igazi, őszinte érzésével. Bruck Lajos képe, «Séta után», egy fiatal nőt tüntet föl. Elegáns úri hölgy, a legutolsó divat szerint öltözve. Az utczai sétáról érkezett s egy szépen berendezett, gazdag szobában a kandalló előtt melegedve kezdi kibontani magát, az utczai öltözetből. Zemplényi Tivadartól az «Aggódás» a szegénység és a szeretet megható képe, amint a szegény öreg paraszt magához öleli elhagyott kis unokáját, egy mezítlábas, serdülőben levő lánykát. Ez is szeretettel hajtja fejét az öreg keblére. Az egyik már a sír szélén áll, a másik útban az élet felé. Hegedűs Lászlótól «Munka közben» derültebb mezei kép egy fiatal legényt ábrázol, ki a munka után pihenőt tart és jólesőn gyújt rá pipájára. Poll Hugó egy falusi idillnek adta a «Vasárnapi összejövetel» czimet. Árnyas fa alatt, termőföld szélén egy család telepedett le mulatni, bizalmas együttlétben. A hangulat melegségét a festő előadása és szinei barátságosan érezhetővé teszik. Vaszary Jánostól nagyobb életképet látunk «Szolgalegény» czimmel. Majoros parasztlegényt mutat, kék köténynyel, a mint lánczon vezeti a főváros környékén átalában otthonos tarka bonyhádi tehenet. Hegedűs László: Munka közben. A KÉPZŐMŰVÉSZETI TÁRSULAT TÉLI KIÁLLÍTÁSÁBÓL. A MŰCSARNOK KIÁLLÍTÁSÁBÓL. A Képzőművészeti Társulat ez idei téli kiállítása, mely november 15-én nyílt meg, 710 műtárgyat mutat föl, a festmények minden fajtájából, s ezenkívül szobrokat, rajzokat, építészeti terveket, metszetek első nyomtatásait. A kiállításon csakis magyar művészek jelenhettek meg. A kiállítás megnyílta után a királyi palota részére azonnal 17 darab festményt vásároltak meg 40,000 korona értékben. Aggházy Gyula, Bruck Lajos, Bihari Sándor, Deák-Ebner Lajos, Mednyánszky László, Nagy Zsigmond, Spányi Béla, Telepy Károly, id. Vastagh György, Vajda Zsigmond és Zemplényi Tivadar festőművészek képei ezek. Vastagh Györgytől három, Telepy Károlytól és Spányi Bélától kettő-kettő. Gróf Apponyi Lajos udvarnagy azonkívül Róna Józseftől is vásárolt egy kisebb szobrot. A kiállításból ezúttal néhány festményt mutatunk be. Az arczképek között kitűnik Benczúr Gyulától Izabella főherczegnő arczképe. Az életnagyságú kép a főherczegnőt teljes alakban ábrázolja, a mint asztalon álló kis gyermekét magához öleli. A képnek egész berendezése, színeinek életereje, kiváló művészi tulajdonságai szembeötlők az első pillanatra. 780 46. SZÁM. 1902. 49. ÉVFOLYAM. A FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDAIGAZGATÓJÁNAK JUBILEUMA. A Franklin-Társulat személyzete szép ünnepélyt ült november 15-én, Lipót napján, abból az alkalomból, hogy Hirsch Lipót, az intézet nyomdai igazgatója, betöltötte nyomdászságának ötvenedik évfordulóját. Hirsch Lipót bőven rászolgált az elismerésre, hosszú és tevékeny pályáján. Félszázaddal ezelőtt mint egyszerű nyomdai tanoncz került a betűszedő-szekrény mellé s tisztán önképzés útján kiváló míveltséget szerzett, a nyomdai szakmában pedig egyike lett a legjelesebb szakembereknek. Ifjabb éveiben nagy tevékenységet fejtett ki a nyomdai alkalmazottak mozgalmaiban, így 1868-ban ő szerkesztette a képviselőházhoz intézett feliratokat az általános választói jog érdekében. A Franklin-Társulatnál mindjárt ennek alakulásakor, 1873-ban kezdte meg működését, mint fő művezető, majd később mint a nyomdai osztály igazgatója folytatta munkásságát. Itteni működése nagy fontosságú a magyar nyomdaipar fejlődésére. A Franklin-Társulat nyomdáját ő emelte első rendű műintézetté, finom ízlésével és szakértelmével ő tette lehetővé, hogy az intézet nyomdájából kikerült munkák a külső dísz tekintetében kiállják a versenyt a külföld hasonló intézeteinek termékeivel. Ő volt az első Magyarországon, aki a betűmetszésben egészen sajátos stílt teremtett s egyenlő metszésű betűkkel dolgoztatott. Ez az új stíl, mely az idegen, főkép a német motívumokat mindenben el tudta kerülni, általános figyelmet keltett és más hasonló intézeteket is utánzásra serkentett. Egyik kiváló ereje Hirschnek a szép iránt való egyéni művészi érzéke, mellyel a Franklin-Társulat betűit és nyomtatványait oly sajátszerűekké tudja tenni, hogy azokat minden másokéitól első tekintetre meg lehet különböztetni. A magyar nyomdászat emelését czélzó munkásságát tüzetesebben méltattuk lapunk 1898-iki 50. számában, azon alkalomból, midőn a Franklin-Társulatnál való működésének 25-ik évét töltötte be. A mostani jubileumi ünneplést a Franklin-Társulat nyomdai személyzete rendezte, jeléül annak a ragaszkodásnak, mellyel főnökük iránt viseltetnek. Az ünnepélyt a délszaki növényekkel díszített művezetői teremben tartották s a több mint ötszáz tagból álló személyzet itt és a szomszédos nagy szedő-teremben foglalt helyet. Jelen voltak az igazgatóság tagjai közül Gyulai Pál főrendiházi tag, König Gyula miniszteri tanácsos, Benkő Gyula igazgató, stb. Az intézet tisztviselői s férfi és női munkásai testületileg jelentek meg. A jubiláló igazgatót három tagú küldöttség hivta meg az ünnepélyre s mikor zajos éljenzés közben megjelent, a személyzet nevében Darvas Adolf mondott lelkes hangú beszédet, méltatva érdemes pályáját s kiváló tulajdonságait, melyekkel oly szép sikereket ért el. Beszéde végén egy Hirsch Lipót nevezett kétezer koronás alapítványról nevéről szóló oklevelet nyújtott át. Ez összeget a személyzet filléreiből gyűjtötték össze arra a czélra, hogy kamataiból minden évben Lipót napján az intézet rokkant munkásai segélyeztessenek, ha pedig az intézetben ily segélyre szoruló nem akadna, a magyarországi könyvnyomdászok és betűöntők egylete legöregebb rokkantjai kapják a segélyt. A személyzet üdvözlése után az igazgatóságé következett, melynek nevében Gyulai Pál mondta a következő beszédet: Tisztelt gyülekezet! Legyen szabad nekem is, mint az igazgatóság legidősebb tagjának, felszólalnom s az igazgatóság nevében csatlakoznom a nyomdaszemélyzet üdvözléséhez és jó kivánataihoz. Valóban Hirsch Lipót igazgató úr szép pályát futott meg. A legalsó fokon kezdve, tehetsége és szorgalma erejével mind feljebb emelkedett s mint a Franklin-Társulat nyomdaigazgatója, fő tényezője volt a nyomda jó hírének. Kitűnő szakismeretével környezete méltánylását és tiszteletét nyerte meg, jóakaratával és tapintatával pedig rokonszenvét és szeretetét. Íme, a nyomda-személyzet önkénytelen, minden biztatás nélkül fejezi ki háláját ez emlékezetes napon. S mily szép módon teszi ezt: rokkant társaira gondolva, megtakarított filléreiből alapítványt tett Hirsch igazgató úr nevére. A hála és jótékonyság két nemes érzése az emberi szívnek és összeolvadván, a legméltóbb áldozat a kegyelet oltárán. Éljen sokáig Hirsch Lipót igazgató úr, éljen sokáig a derék nyomda-személyzet! Gyulai Pál beszéde után a szép ünnep Hirsch igazgató éltetése közben véget ért. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Mikszáth Kálmán, amint jelentettük, a vele kötött egyesség értelmében ez évi szeptember hava óta kizárólag csak a «Vasárnapi Újság» számára ír szépirodalmi dolgozatokat. Ha mégis néha más lap is közöl tőle ilyet, ez vagy már régebben megjelent műve Mikszáthnak, vagy pedig az illető lap a «Vasárnapi Ujság»-ból vette át s nyomatta le. Akadt olyan is, mely a forrást se említette meg, pedig az ily átvételeknek megvannak a maga, törvény és irodalmi szokások által meghatározott szabályai.