Vasárnapi Ujság – 1902

8. Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények - Eljegyzés a pozsonyi udvarnál (arczképekkel) 857. oldal

ELJEGYZÉS A POZSONYI UDVARNÁL. Frigyes főherczeg és Izabella főherczegnő pozsonyi palotájában ismét egy boldog márka­pár fogja szülei és testvérei körében ünnepelni karácsony estéjét. Tavaly, dec­ember 21-én volt a főherczegi pár legidősebb leányának, Mária Krisztina főherczegnőnek eljegyzése Salm-Salm herczeggel. Az idén ugyancsak dec­ember 21-én váltott jegyet a fenséges család másodszülött gyermeke, Mária Anna főherczegnő, pármai Illés herczeggel. Az eljegyzés a vőlegény szülei jelenlétében, szűk családi körben történt, a főherczegi család ujabb öröméből azonban ki­vette részét egész Pozsony városa, melynek lakossága húsz év óta minden örömükben, bánatukban őszinte szívvel osztozik; a sze­rencsekivánók egyik legelseje volt Pozsony polgármestere, ki a város hódoló üdvözletét tolmácsolta a fenséges szülőknek és a fiatal jegyespárnak. Mária Anna főherczegnő, Frigyes főherczeg és Izabella főherczegnő kilencz gyermeke közül a második, 1882. január 6-án született Linz­ben. (Az utána következő hét gyermek mind pozsonyi születésű.) Néhány hónappal a kis főherczegnő születése után Frigyes főherczeget . Felsége kinevezte pozsonyi dandárparancs­nokká és ő családjával együtt állandó tartóz­kodásra Pozsonyba költözött, a­hol azóta foly­ton laknak. Valamennyi gyermek nevelésénél különös gondot fordítottak a magyar nyelv meg­tanulására, melyet mind teljesen jól és szép kiejtéssel beszélnek. Mária Anna vőlegénye, Illés (Róbert Károly Mária Pius József) herczeg, menyasszonyánál két évvel idősebb. 1880 július 23-án született Biarritzban (a pyrennei hegyek közt), mint Róbert Károly Lajos pármai herczeg és sziczi­liai Bourbon Mária Pia herczegnő nyolc­adik gyermeke. (Azóta Róbert herczeg másodszor nősült és még tíz gyermeke született. Mind a tizennyolcz életben van.) Illés herczeget a királyi fenség czím illeti meg, mert a spanyol Bourbon-ház egyenes le­származottja. A család ősapja Fülöp infáns, Parma, Piacenza és Guastalla herczege volt. Jelenleg a család az alsó-ausztriai Steinfelden levő Schwiarzau kastélyban lakik. Illés herczeg a 7. számú cs. és kir. dragonyos-ezrednél mint hadnagy szolgál és az Elba melletti Brandeis­ben állomásozik. Az esküvő ideje még nincs megállapítva, de valószínű, hogy jövő tavaszszal lesz. K. Mint egyetemi tanár különösen a hazafias lel­kesedés élesztésében volt hatással az ifjúságra s hallgatói mindig nagy számmal voltak. Leg­szívesebben s leggyakrabban az Árpád-kori ma­gyar mívelődés történetét és a XIX. század első felének reform-mozgalmait adta elő. Irodalmi munkássága is hasonlóan hazafias irányú volt. Nem tartozott azok közé az írók közé, a­kik új anyaggal gazdagítják a tudo­mányt, de lelkiismeretesen tanulmányozta s szeretettel tárgyalta azt, a mit a tudomány az ő korában kinyomozott. Legfontosabb munkája «A műveltség fejlődése Magyarországon» czím­mel 1880-ban jelent meg. E könyv, bár módszer­ben és felfogásban ma már sok tekintetben el­avult és hiányos, mégis egyetlen összefoglalása az Árpád-kori magyar mívelődés történetének. Ezenkívül még Magyarország történetének kézi­könyvét hét kötetben a mívelt közönség szá­mára és számos más kisebb történeti dolgo­zata jelent meg, részben a lapokban is. Mind e munkái a maguk idejében jó szolgálatot tettek a magyar történetről szóló ismeretek szélesebb körben való elterjesztésére. Hegedűs Sándor volt kereskedelmi miniszter családját is, a­kinek neje, született Jókay Jolán, az elhunytnak leánya volt. Jókay Károly igazi régi szabású, jószívű, nemes jellemű magyar ember volt. A forrada­lom előtt ügyvédkedett szülővárosában, Komá­romban, a mozgalmas időkben beállt honvédnek s mint nemzetőr-tüzér küzdött a hazáért. A forradalom után felhagyott az ügyvédséggel és elteli, csallóközi birtokára vonult gazdálkodni. Sok jót tett a környékbeli lakossággal, mely­nek ügyes-bajos dolgaiban tanácsadója volt. 1861-ben megválasztották a csallóközi járás szolgabirájának s e hivatalát 1871-ig viselte. Ekkor birtokát bérbe adta s Komáromba köl­tözött, a hol csakhamar megválasztották árva­gyámnak. Ő maga mindig csak «árvák atyjá»­nak nevezte magát s e név valóban meg is illette. Igazi apai módon viselte szívén a rá­bízott árvák sorsát, eljárt hozzájuk, utána né­zett, jól el vannak-e látva, ha az árvák pénzt kértek, előbb meggyőződött, helyes czélra akar­ják-e fordítani — szóval mindenkép gondos­kodott testi-lelki jóllétükről. Szép tisztjét 1882-ig viselte. 1882 májusában nagy csapás érte: véletlen szerencsétlenség folytán elvesz­tette nejét. Ez annyira lesújtotta, hogy nem volt többé nyugta Komáromban, családi házát, melyet ő hozott rendbe, bérbe adta. Rövid időre rá a házat egy pyromániában szenvedő cseléd­leány felgyújtotta, úgy hogy porig leégett. A ház felépült ugyan újra, de ő úgy érezte, hogy mégsem a régi már. Nővére, Váli Ferenczné halála után Pápára költözött unokahugához,Peti Józsefné Váli Mari­hoz. Állandóan azonban nem lakott itt, válta­kozva hol Budapesten időzött Hegedűs Sándor családjánál, hol Hathalmon másik leányánál, Ihász Lajosnénál. Gyermekei s unokái körében élte öregsége napjait. Mindvégig megőrizte testi-lelki épségét; széleskörű ismereteivel sohase kérkedett, — típusa volt az egyszerű puritán, igaz magyar embernek. Rég elhunyt szüleiről mindig gyermeki kegyelettel emléke­zett, gyermekei, unokái, dédunokái iránt benső szeretettel viseltetett. A telet, mint többnyire, az idén is Hathalmon, Etelka leányánál, Ihász Lajosnénál töltötte. Még halála előtt egy héttel Pestre akart utazni, hogy az új ország­házat megnézze, a benne folyó tanácskozáso­kat hallgassa. A közbejött rendkívüli hideg időben meghűlt, influenzát kapott, a­mely kiragadta az élők sorából. Meglepően hasonlított öcscséhez, a nagy köl­tőhöz, kivel meleg testvéri szeretet fűzte össze. Még a hangja s szelid, jóságos természete is hasonló volt a két fivérnek. Ép oly örömét lelte a kertészkedésben, mint Jókai Mór, csal­lóközi birtokán, komáromi kertjében maga gon­dozta a növényeket s Hathalmon még hajlott korában is oltogatta, nyesegette a fákat. A kert­ben sétálgatva azt mondogatta gyermekeinek, unokáinak, oltványaira mutatva : «ezekről fog­tok emlékezni rólam, ha majd nem leszek». Derék, nemes ember szállott vele a sírba. Még életében azt kívánta, hogy temessék szülei és neje mellé Komáromban, a­mit családja híven teljesített is. A kép, melyet közlünk, unokája, Hegedűs Rózsika amateur fényképe után készült. MÁRIA ANNA FŐHERCZEGNŐ, II.LÉS PÁRMAI HERCZEG, MÁRIA ANNA FŐHERCZEGNŐ VŐLEGÉNYE. KERÉKGYÁRTÓ ÁRPÁD. 1818—1902. Kerékgyártó Árpádnak deczember 13-ikán történt halálával ismét megfogyott a száma azoknak a régi időből való tanároknak és írók­nak, a­kik évtizedek során buzgalommal és lelkesedéssel szolgálták mívelődésünk ügyét. Kerékgyártó a múlt század harminczas és negyvenes éveiben töltötte ifjúságát, a nagy nemzeti reform­mozgalmak korában s e kor eszmekörében élt haláláig. Munkássága teréül a történettudományt választotta s teljes oda­adással igyekezett nemzetünk történetének isme­retét terjeszteni irodalmi működéssel és a ka­thedráról egyaránt. Harminczhat évig volt egye­temi tanár, több mint negyven évig munkás tagja az Akadémiának. Kerékgyártó Alajos Árpád 1818-ban szüle­tett Jászberényben, de már kora ifjúkorában Pestre került s azóta itt töltötte egész életét. A közpályára Pest városa szolgálatában lépett a nagy árviz évében, 1838-ban mint a törvény­széknél alkalmazott irnok. A városi hivatalban fokonként emelkedve 1848-ban Pest város fő­jegyzője lett. Haynau azonban elmozdította állásától; az abszolutizmus alatt mint ügyvéd élt Pesten s e mellett ez időben kezdette iro­dalmi működését. Csak a jobb idők beköszön­tésekor nyerte vissza hivatalát a fővárosnál 1860 végén, de a provizórium bekövetkeztével végkép megvált hivatalától s újra megnyitotta ügyvédi irodáját. Irodalmi működéseért a Ma­gyar Tud. Akadémia 1860-ban levelező tagjává választotta. 1864-ben kinevezték a pesti egye­tem tanárává. Az egyetem 1869-ben tiszteletbeli doktorává avatta, 1877—79-ben pedig a bölcsé­szeti kar dékánja volt. JÓKAY KÁROLY, 1814—1902. Jókai Mór nagy költőnknek testvérbátyja, Károly, meghalt deczember 19-ikén Hathal­mon 89 éves korában. Halála gyászba borította 857' SŰRŰSÍTETT TÁPLÁLÉKOK. A létért való küzdelem egyre fokozódó heves­sége megtanít mindenkit arra, hogy minél több időt és fáradságot igyekezzék megtakarítani. És ezért alighanem el fog jönni az az idő, a­mikor nem csak a munka, hanem a szórakozás és a test fentartásához szükséges cselekvések is eb­ből a szempontból fognak átalakulni. Az élet gyorsabb lesz, gyorsabb lesz tehát minden nyil­vánulása is. A kényelmesség és gyorsaság elve a jövendő étkezési módjában is érvényesülni fog, a k­émiai kutatások felhasználásával. A jövő étkezésének jellemét leginkább a táplálék­kivonatok uralkodó szereplése fogja megadni. Ezek tudvalevőleg oly anyagok, melyek az illető ételek összes tápanyagát a vele természetes állapotában együtt járó mellék­anyagok nélkül tartalmazzák, minélfogva az ilyen kivonat úgy terjedelemben mint súlyban a vele egyenértékű étel­mennyiségnél sokkal csekélyebb. Így aztán

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék