Vasárnapi Ujság – 1902

1902-01-12 / 2. szám - Molnár Antal (arczképpel) 26. oldal / Élet- és jellemrajzok - A Petőfi-Társaság huszonötéves jubileuma (képpel) 26. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények

o­ káig a liánok mérhetetlen fűtengerén vonult ke­resztül, körülbelül a 70 ° meridián körül, mígnem összevesztek rajta. 1891 -ben a spanyol királyné, mint békebíró, az Orinoko folyamot jelölte ki határát, de ezt a venezuelaiak nem fogadták el s még ma is vitás a dolog. Szerencse, hogy a vitás határ oly területen megy, a­hol rendkívül gyér a lakosság, különben már régen karddal döntötték volna el a kérdést. (Hisz akkora terü­letről van szó, mint a nagy magyar Alföld!) Most meg legújabban Németországgal gyűlt meg a bajuk. Németek építettek egy vasútat s megtagadták az állami katonáknak azon való szállítását a nélkül, hogy az állam kezességet ne vállaljon a vonat biztonságáért. A felkelők ugyanis meg szokták támadni az ilyen katona­szállító vonatokat s ezzel a német társaságnak tetemes károkat okoznak. Azonkívül még tarto­zik is Venezuela a németeknek s így méltó fel­háborodással küldték ki a németek legszebb hadihajóikat La Guavara, Caracas főváros kikö­tőjének blokkolására. Venezuela, tekintettel züllött belügyeire, gyér lakosságára, bizonyára nem fog kikötni a németekkel s hogy az Éjszak­amerikai Egyesült­­ Államok beleavatkoznának a venezuelaiak javára, az ez idő szerint nem valószínű. Cholnoky Jenő: VASÁRNAPI ÚJSÁG. 1. SZÁM. 190-26. 49. ÉVFOLYAM. A PETŐFI-TÁRSASÁG HUSZONÖT ÉVES JUBILEUMA. Vízkereszt napján, január 6-ikán ünnepelte a Petőfi-Társaság fennállásának huszonötödik évfordulóját. 1876 november 23-ikán tartotta első a­lését a Petőfi-Társaság, miután előzetesen alapítói, azon időszak jelesebb írói közül tizenhatan, sokat tanácskoztak az alapítás módozatairól. Az alakuló ülésen Jókai Mórt választották meg elnökül, a­ki ma is még a társaság élén áll. Titkár­a ma is buzgón működő Szava Tamás lett. Az alakuló ülésen elhatározták, hogy a kö­vetkező január elsején, mint Petőfi születése napján tartják az első felolvasó ülést. A társa­ság czéljául a Petőfi-kultusz ápolását, a magyar szépirodalom és aesthetika mívelését és terjesz­tését tűzték ki az alapszabályokban. Az első felolvasó ülésnek nagy közönsége volt az akadémia dísztermében. E siker arra buzdította a fiatal társaságot, hogy fokozottabb mértékben folytassa megkezdett munkálkodá­sát. Egyidejűleg folyóiratot is indított­ meg Szana Tamás szerkesztése alatt, mely «Ko­szorú» czímmel 1886-ig jelent meg, a­mikor, a közönség pártolása nem bizonyulván elegendő­nek, megszűnt. E folyóirat a Petőfire vonatkozó adatok gyűjtésével és közzétételével tett az irodalomtörténetnek szolgálatot. Könyvkiadó vállalatot is alapítottak, melyben több jeles írónk műveit adták a közönség kezébe. A vál­lalat iránt azonban nagyon lanyhán mutatko­zott a közönség érdeklődése, úgy hogy pár év múlva meg kellett szüntetni. A megindított évkönyvnek sem volt több szerencséje. Közben az alapszabályok megváltoztatásakor a tagok számát, mely eredetileg negyven volt, hatvanra emelték. Hogy a társaság szorosabbra fűzze a kapcsot az irodalom és a nagyközönség közt, a vidé­ken is rendezett gyűléseket, így Debreczenben, Pozsonyban és Szegeden tartottak egy-egy fel­olvasást. A Társaság intézkedett arról is, hogy Petőfi szüleinek hamvait a régi józsefvárosi temetőből átszállítsák a Kerepesi­ úti temetőbe, az ott a főváros által e czélra felajánlott díszsírhelybe. A közönség érdeklődése nemcsak abban nyil­vánult a társaság iránt, hogy gyűléseit nagy számban látogatta, hanem abban is, hogy az alapítványok s a Petőfi-ereklyék szépen szapo­rodtak. A felolvasások között sok volt, mely Petőfi életével s szellemével foglalkozott s a Társaság nevéhez fűződik Fischer Sándor Petőfi­ről irt nagy könyvének megjelenése, a mennyi­ben a lelkes kutatót búvárlataiban támogatta s könyve megjelenése után tagjai sorába iktatta. Ugyancsak a társaság kiadásában jelent meg Fischer könyvének magyar fordítása is. 1894-ben halt meg a társaság alelnöke, Ko­mócsy József s helyébe Bartók Lajost válasz­tották, a­ki ma is mint alelnök vezeti a társa­ság ügyeit. A közben az ország különböző részeiben ren­dezett, Petőfi emlékét megörökítő ünnepélyek­ben a társaság mindenütt részt vett. Itt me­rült fel a Petőfi-ház eszméje is, melyre szép sikerrel indult meg a gyűjtés és tekintélyes összeg gyűlt össze. Ezzel kapcsolatban új lendületet vett a Petőfi­ereklyék gyűjtése, melyet Kéry Gyula végzett , a társaság megbízásából ritka szorgalommal. gyűjtés főbb eredményeit a «Vasárnapi Újság»-ból ismeri a közönség. Az évforduló ünnepre Szana Tamás megírta a társaság történetét s e munkából vannak véve e közlemény adatai. + A január 6-dikán végbement közgyűlésen, mely a Magyar Tud. Akadémia dísztermében folyt le, a közönség minden helyet elfoglalt Ott volt Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter feleségé­vel és leányával. Apponyi Albert gróf, a képviselő­ház elnöke, a Kisfaludy-Társaság képviseletében Berzeviczy Albert alelnök, az Akadémia képvisele­tében Vargha Gyula. A közönség Wlassics minisz­tert és Apponyi Albert grófot zajos éljenzéssel üd­vözölte. Wlassics miniszter átadta a társaságnak Széll Kálmán miniszterelnök üdvözletét is. A közgyűlés nevében küldöttség hívta meg Jókait. Megjelenésekor zajos éljenzéssel köszöntötte a kö­zönség. Bartók Lajos alelnök pedig lelkes szavakkal üdvözölte úgy a társaság, mint a közönség nevében. A nagy multat, Petőfi kortársát és barátját köszönti benne és kéri az Istent, hogy a magyar nemzet dicsőségére az ősz költőt még számos évekig tartsa meg. Jókai megindultan válaszolt: «Ötvenhárom éve annak, hogy Petőfi kikiáltotta a hármas jelszót: szabadság, testvériség, egyenlőség ! E hármas jelszó alatt indult meg a szabadságharcz, ebből született ujjá Magyarország. És ez a magyar költészet sikere. A költészetnek ez a hivatása megmaradt s ti e hár­mas jelszó jegyében, mint Petőfi örökösei, folytat­játok a nemes harczot, melynek szolgálatában én örök letéteményese voltam és vagyok az akkor föl­állított nemzeti ideálnak és leszek szivem utolsó dobbanásáig.» Éljenzés követte Jókai szavait. Ezután Bartók Lajos alelnök mondta el megnyitó beszédét. Emlé­keztetett, hogy a Petőfi-társaságot fennállása óta a nemzeti kegyelet hatja át, és élteti. Hogy mily páratlanul fontos az irodalom, példázza Petőfi szerepe egész nemzeti reformunk, újjászületésünk alatt. 1848-ban Petőfi lantja készíté elő a nép fel­szabadulását, a magyar nép uralmát. Az ő harczba hívó szava vetélkedett Kossuthéval; ott küzdött Bemmel, a­hol a legjobban kaszált a halál sar­lója, a­hol legolcsóbb volt az emberélet, s a neve ép úgy ott van a mártíroké között, mint a Damja­nich­é. Költő-elődjeink nemcsak Petőfi, kinek evangé­liuma: «Haza és szabadság !» Kölcsey, kié: «Isten áldd meg a magyart!» Berzsenyi, kié : «Él még nem­zetem Istene !» s Vörösmarty, kié : «Hazádnak ren­dületlenül !» — de Kossuth is, e jelszóval: «A hazá­ért mindent koczkáztatni, a hazát semmiért!» és Széchenyi e jelszóval: «A magyar nem volt, de lesz!» Ezek mind a mi elődjeink voltak. S ép azért tudjuk, mi az utódok közös czélja velük, a szépirodalom azonos programmja a politikáéval: az öntudatos magyarság. Az élénk tetszéssel fogadott megnyitó beszéd után Szana Tamás főtitkár terjesztette elő évi jelentését. Utána Tolnai Lajos értekezést olvasott föl «Petőfi kortársai szemében» czímen. Zichy Géza gróf költeményt irt a Petőfiért való rajongásról «A gyermek és Petőfi» czimmel. A köl­teményt, melyet mai számunkban közlünk, Somló Sándor nagy hatással szavalta el. Vértesi Arnold vidám elbeszélést adott elő «A protekczió» czimen. Váradi Antalnak «Magyarok Istene» czímű költe­ménye következett, mely a sírjából kikelő Petőfiről szól, ki elesett honvédtársaival az Úr irgalmát esdi, mikor az Úr újra lesújtani készül a magyarra. Ferenczi Zoltán felolvasása következett «Petőfi és a nő» czimén. A szerző, a ki Petőfi életének avatott ismerője, gondos tanulmányt adott elő Petőfinek a nőről való gondolkozásáról, s Petőfi szerelmeit vá­zolta. A közönség tetszéssel hallgatta e felolvasást is, úgy­szintén Ábrányi Emil «Angyalok közt» czímű költeményét. Rákosi Viktor «Sáska, az orvos­növendék» czimen humoreszket adott elő, melynek víg fordulatain, ötletein a közönség jól mulatott. A gyűlés Bartók búcsúszavaival véget ért. A közön­ség közt kiosztották Szana Tamásnak a Petőfi-Tár­saság huszonötéves történetéről írt füzetét. * Az ünnepi közgyűlés után a társaság jelenlevő tagjai (21-en) az udvarra mentek le, hol a jubiláris ülés emlékére lefényképezték őket. Innen az« István fő­herczeg» fogadóba mentek át lakomára. Jókai Mór mondta az első felköszöntőt a királyra, mint a legelső magyar olvasóra. Elmondta, hogy mikor a Petőfi-szobrot leleplezték, a rákövetkező udvari ebéden a király így szólt hozzá: «Nagyon szép volt ennek a beszéde, melyet a Petőfi-szobor leleplezésekor mondott!» Tehát a király az első és legszorgalmasabb olvasó. — Bartók Lajos örömmel emlékezett meg arról, hogy a politikai élet két oly kiváló alakja, mint Wlassics miniszter és gróf Ap­ponyi Albert, megjelent a nagygyűlésen, de legjob­ban annak örvend, hogy Jókai, a régi mesés idők embere, csillag, a­ki le nem ment, a­ki köztünk van, az elnöki asztalnál lehetett. Jókait éltette. Jókai meghatottan válaszolt. Emlékeztetett, hogy a nagy nemzetek költői az egész világ számára óriásokká nőhetnek. A magyar költőé a haza, ezt dicsőíti. Ezért nem nőhetünk magasabbra, mint hazánk egé­nek felhői engedik. (Tetszés.) Az utat megjelölte Petőfi a hármas jelszóval: Szabadság, egyenlőség testvériség. Ezt irta zászlajára a nemzet és ezt a zászlót adta kézről-kézre minden írói nemzedék és ezt tartja most 25 éves jubileumán is kezében a Petőfi-Társaság. Jaj volna annak a nemzedéknek, mely e szent jelszavak ellenkezőjét választaná ! Ha­zája pusztulása, romlása lenne ennek a büntetése. De ettől ő nem fél, a­míg az irodalmat olv­arók mű­velik, a­kik e hármas jelszóval áldoznak.E lelkes tá­bor egyik dandárára,a Petőfi-Társaság tagjaira emeli poharát. (Nagy éljenzés.) Pekár Gyula az éljenzés után felköszöntötte Jókai Mórnét, a költő múzsáját, a­mi Jókait annyira meghatotta, hogy Pekárt meg­ölelte és sorra járt az asztalok körül s egyenként koczintott a társaság tagjaival. Szana Tamás az új tagokat, Eötvös Károlyt és Pekár Gyulát éltette. Eötvös Károly nem volt jelen, levélben mentette ki magát, Ígérvén, hogy ha a lakomán nem jelenhet is meg, a munkából kiveszi részét. Ábrányi Kornél, majd Jókai is Bartókot éltette, a­ki noha beteg, a nagygyűlés minden izgalmában részt vett. Ellinger fényképe után. MOLNÁR ANTAL. MOLNÁR ANTAL. 1847—1902. A képviselőház egyik jeles és közkedveltségű tagját és jegyzőjét, a hírlapirodalom is régi munkáját vesztette el Molnár Antalnak január 6-án bekövetkezett halálával. Lelkiismeretes szorgalom, alapos képzettség s szerény, érdemeivel nem kérkedő kötelesség­teljesítés jellemezték Molnár Antalt működése minden terén. Mint a képviselőháznak jegyzője tíz éven át nagy szolgálatokat tett a Ház elnö­keinek a tanácskozások vezetésében; hosszas gyakorlata és parlamentáris érzéke gyakran segített kényes és a tárgyalások rendes menetét zavaró kérdések megnyugtató elintézésére. E mellett mint hírlapíró is nagy szolgálatokat tett azzal, hogy ő írta a Ház bizottságainak tár­gyalásairól szóló tudósításokat a hírlapoknak, azzal a pontos megbízhatósággal, mely őt min­denben jellemezte. Régebben, mint szerkesztő is működött s több nagy tudományos munkát fordított magyarra. Molnár Antal 1847-ben született Szamos­újváron, előkelő örmény eredetű családból. Kolozsvárott és Budapesten elvégezvén jogi

Next