Vasárnapi Ujság – 1902
8. Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények - A Petőfi-Társaság huszonötéves jubileuma (képpel) 26. oldal
o káig a liánok mérhetetlen fűtengerén vonult keresztül, körülbelül a 70° meridián körül, mígnem összevesztek rajta. 1891 -ben a spanyol királyné, mint békebiró, az Orinoko folyamot jelölte ki határal, de ezt a venezuelaiak nem fogadták el s még ma is vitás a dolog. Szerencse, hogy a vitás határ oly területen megy, ahol rendkívül gyér a lakosság, különben már régen karddal döntötték volna el a kérdést. (Hisz akkora területről van szó, mint a nagy magyar Alföld!) Most meg legújabban Németországgal gyűlt meg a bajuk. Németek építettek egy vasútat s megtagadták az állami katonáknak azon való szállítását a nélkül, hogy az állam kezességet ne vállaljon a vonat biztonságáért. A felkelők ugyanis meg szokták támadni az ilyen katonaszállító vonatokat s ezzel a német társaságnak tetemes károkat okoznak. Azonkívül még tartozik is Venezuela a németeknek s így méltó felháborodással küldték ki a németek legszebb hadihajóikat La Guavara, Caracas főváros kikötőjének blokkolására. Venezuela, tekintettel züllött belügyeire, gyér lakosságára, bizonyára nem fog kikötni a németekkel s hogy az Éjszakamerikai Egyesült Államok beleavatkoznának a venezuelaiak javára, az ez idő szerint nem valószínű. Cholnoky Jenő: VASÁRNAPI ÚJSÁG. 1. SZÁM. 190-26. 49. ÉVFOLYAM. * A PETŐFI-TÁRSASÁG HUSZONÖT ÉVES JUBILEUMA. Vízkereszt napján, január 6-ikán ünnepelte a Petőfi-Társaság fennállásának huszonötödik évfordulóját. 1876 november 23-ikán tartotta első ülmsét a Petőfi-Társaság, miután előzetesen alapítói, azon időszak jelesebb írói közül tizenhatan, sokat tanácskoztak az alapítás módozatairól. Az alakuló ülésen Jókai Mórt választották meg elnökül, aki ma is még a társaság élén áll. Titkár a ma is buzgón működő Szava Tamás lett. Az alakuló ülésen elhatározták, hogy a következő január elsején, mint Petőfi születése napján tartják az első felolvasó ülést. A társaság czéljául a Petőfi-kultusz ápolását, a magyar szépirodalom és aesthetika mívelését és terjesztését tűzték ki az alapszabályokban. Az első felolvasó ülésnek nagy közönsége volt az akadémia dísztermében. E siker arra buzdította a fiatal társaságot, hogy fokozottabb mértékben folytassa megkezdett munkálkodását. Egyidejűleg folyóiratot is indított meg Szana Tamás szerkesztése alatt, mely «Koszorú» czímmel 1886-ig jelent meg, a mikor, a közönség pártolása nem bizonyulván elegendőnek, megszűnt. E folyóirat a Petőfire vonatkozó adatok gyűjtésével és közzétételével tett az irodalomtörténetnek szolgálatot. Könyvkiadó vállalatot is alapítottak, melyben több jeles írónk műveit adták a közönség kezébe. A vállalat iránt azonban nagyon lanyhán mutatkozott a közönség érdeklődése, úgy hogy pár év múlva meg kellett szüntetni. A megindított évkönyvnek sem volt több szerencséje. Közben az alapszabályok megváltoztatásakor a tagok számát, mely eredetileg negyven volt, hatvanra emelték. Hogy a társaság szorosabbra fűzze a kapcsot az irodalom és a nagyközönség közt, a vidéken is rendezett gyűléseket, így Debreczenben, Pozsonyban és Szegeden tartottak egy-egy felolvasást. A Társaság intézkedett arról is, hogy Petőfi szüleinek hamvait a régi józsefvárosi temetőből átszállítsák a kerepesi úti temetőbe, az ott a főváros által e czélra felajánlott díszsírhelybe. A közönség érdeklődése nemcsak abban nyilvánult a társaság iránt, hogy gyűléseit nagy számban látogatta, hanem abban is, hogy az alapítványok s a Petőfi-ereklyék szépen szaporodtak. A felolvasások között sok volt, mely Petőfi életével s szellemével foglalkozott s a Társaság nevéhez fűződik Fischer Sándor Petőfiről írt nagy könyvének megjelenése, a mennyiben a lelkes kutatót búvárlataiban támogatta s könyve megjelenése után tagjai sorába iktatta. Ugyancsak a társaság kiadásában jelent meg Fischer könyvének magyar fordítása is. 1894-ben halt meg a társaság alelnöke, Komócsy József s helyébe Bartók Lajost választották, aki ma is mint alelnök vezeti a társaság ügyeit. A közben az ország különböző részeiben rendezett, Petőfi emlékét megörökítő ünnepélyekben a társaság mindenütt részt vett. Itt merült fel a Petőfi-ház eszméje is, melyre szép sikerrel indult meg a gyűjtés és tekintélyes összeg gyűlt össze. Ezzel kapcsolatban új lendületet vett a Petőfiereklyék gyűjtése, melyet Kéry Gyula végzett a társaság megbízásából ritka szorgalommal. E gyűjtés főbb eredményeit a «Vasárnapi Újság»-ból ismeri a közönség. Az évforduló ünnepre Szana Tamás megírta a társaság történetét s e munkából vannak véve e közlemény adatai. A január 6-dikán végbement közgyűlésen, mely a Magyar Tud. Akadémia dísztermében folyt le, a közönség minden helyet elfoglalt Ott volt Wlassics Gyula közoktatásügyi miniszter feleségével és leányával, Apponyi Albert gróf, a képviselőház elnöke, a Kisfaludy-Társaság képviseletében Berzeviczy Albert alelnök, az Akadémia képviseletében Vargha Gyula. A közönség Wlassics minisztert és Apponyi Albert grófot zajos éljenzéssel üdvözölte. Wlassics miniszter átadta a társaságnak Széll Kálmán miniszterelnök üdvözletét is. A közgyűlés nevében küldöttség hívta meg Jókait. Megjelenésekor zajos éljenzéssel köszöntötte a közönség. Bartók Lajos alelnök pedig lelkes szavakkal üdvözölte úgy a társaság, mint a közönség nevében. A nagy múltat, Petőfi kortársát és barátját köszönti benne és kéri az Istent, hogy a magyar nemzet dicsőségére az ősz költőt még számos évekig tartsa meg. Jókai megindultan válaszolt. «Ötvenhárom éve annak, hogy Petőfi kikiáltotta a hármas jelszót: szabadság, testvériség, egyenlőség ! E hármas jelszó alatt indult meg a szabadságharcz, ebből született ujjá Magyarország. És ez a magyar költészet sikere. A költészetnek ez a hivatása megmaradt s ti e hármas jelszó jegyében, mint Petőfi örökösei, folytatjátok a nemes harczot, melynek szolgálatában én örök letéteményese voltam és vagyok az akkor fölállított nemzeti ideálnak és leszek szivem utolsó dobbanásáig.» Éljenzés követte Jókai szavait. Ezután Bartók Lajos alelnök mondta el megnyitó beszédét. Emlékeztetett, hogy a Petőfi-társaságot fennállása óta a nemzeti kegyelet hatja át, és élteti. Hogy mily páratlanul fontos az irodalom, példázza Petőfi szerepe egész nemzeti reformunk, újjászületésünk alatt. 1848-ban Petőfi lantja készíté elő a nép felszabadulását, a magyar nép uralmát. Az ő harczba hivó szava vetélkedett Kossuthéval; ott küzdött Bemmel, ahol a legjobban kaszált a halál sarlója, ahol legolcsóbb volt az emberélet, s a neve ép úgy ott van a mártíroké között, mint a Damjaniché. Költő-elődjeink nemcsak Petőfi, kinek evangéliuma: «Haza és szabadság !» Kölcsey, kié: «Isten áldd meg a magyart!» Berzsenyi, kié : «Él még nemzetem Istene !» s Vörösmarty, kié : «Hazádnak rendületlenül !» — de Kossuth is, e jelszóval: «A hazáért mindent koczkáztatni, a hazát semmiért!» és Széchenyi e jelszóval: «A magyar nem volt, de lesz!» Ezek mind a mi elődjeink voltak. S és azért tudjuk, mi az utódok közös czélja velők, a szépirodalom azonos programmja a politikáéval: az öntudatos magyarság. Az élénk tetszéssel fogadott megnyitó beszéd után Szana Tamás főtitkár terjesztette elő évi jelentését. Utána Tolnai Lajos értekezést olvasott föl «Petőfi kortársai szemében» czímen. Zichy Géza gróf költeményt irt a Petőfiért való rajongásról «A gyermek és Petőfi» czimmel. A költeményt, melyet mai számunkban közlünk, Somló Sándor nagy hatással szavalta el. Vértesi Arnold vidám elbeszélést adott elő «A protekczió» czimen. Váradi Antalnak «Magyarok Istene» czímű költeménye következett, mely a sírjából kikelő Petőfiről szól, ki elesett honvédtársaival az Úr irgalmát esdi, mikor az Úr újra lesújtani készül a magyarra. Ferenczi Zoltán felolvasása következett «Petőfi és a nő» czimén. A szerző, aki Petőfi életének avatott ismerője, gondos tanulmányt adott elő Petőfinek a nőről való gondolkozásáról, s Petőfi szerelmeit vázolta. A közönség tetszéssel hallgatta e felolvasást is, úgy szintén Ábrányi Emil «Angyalok közt» czímű költeményét. Rákosi Viktor «Sáska, az orvosnövendék» czímen humoreszket adott elő, melynek víg fordulatain, ötletein a közönség jól mulatott. A gyűlés Bartók búcsúszavaival véget ért. A közönség közt kiosztották Szana Tamásnak a Petőfi Társaság huszonötéves történetéről írt füzetét. Az ünnepi közgyűlés után a társaság jelenlevő tagjai (21-en) az udvarra mentek le, hol a jubiláris ülés emlékére lefényképezték őket. Innen az« István főherczeg» fogadóba mentek át lakomára. Jókai Mór mondta az első felköszöntőt a királyra, mint a legelső magyar olvasóra. Elmondta, hogy mikor a Petőfi-szobrot leleplezték, a rákövetkező udvari ebéden a király így szólt hozzá: «Nagyon szép volt önnek a beszéde, melyet a Petőfi-szobor leleplezésekor mondott!» Tehát a király az első és legszorgalmasabb olvasó. — Bartók Lajos örömmel emlékezett meg arról, hogy a politikai élet két oly kiváló alakja, mint Wlassics miniszter és gróf Apponyi Albert, megjelent a nagygyűlésen, de legjobban annak örvend, hogy Jókai, a régi mesés idők embere, csillag, aki le nem ment, aki köztünk van, az elnöki asztalnál lehetett. Jókait éltette. Jókai meghatottan válaszolt. Emlékeztetett, hogy a nagy nemzetek költői az egész világ számára óriásokká nőhetnek. A magyar költőé a haza, ezt dicsőíti. Ezért nem nőhetünk magasabbra, mint hazánk egének felhői engedik. (Tetszés.) Az utat megjelölte Petőfi a hármas jelszóval: Szabadság, egyenlőség testvériség. Ezt írta zászlajára a nemzet és ezt a zászlót adta kézről-kézre minden írói nemzedék és ezt tartja most 25 éves jubileumán is kezében a Petőfi Társaság. Jaj volna annak a nemzedéknek, mely e szent jelszavak ellenkezőjét választaná ! Hazája pusztulása, romlása lenne ennek a büntetése. De ettől ő nem fél, amíg az irodalmat olv írók művelik, akik e hármas jelszóval áldoznak.E lelkes tábor egyik dandárára,a Petőfi-Társaság tagjaira emeli poharát. (Nagy éljenzés.) Pekár Gyula az éljenzés után felköszöntötte Jókai Mórnét, a költő múzsáját, ami Jókait annyira meghatotta, hogy Pekárt megölelte és sorra járt az asztalok körül s egyenként kaczintott a társaság tagjaival. Szana Tamás az új tagokat, Eötvös Károlyt és Pekár Gyulát éltette. Eötvös Károly nem volt jelen, levélben mentette ki magát, ígérvén, hogy ha a lakomán nem jelenhet is meg, a munkából kiveszi részét. Ábrányi Kornél, majd Jókai is Bartókot éltette, a ki noha beteg, a nagygyűlés minden izgalmában részt vett. Ellinger fényképe után. MOLNÁR ANTAL: MOLNÁR ANTAL. 1847—1902. A képviselőház egyik jeles és közkedveltségű tagját és jegyzőjét, a hírlapirodalom is régi munkáját vesztette el Molnár Antalnak január 6-án bekövetkezett halálával. Lelkiismeretes szorgalom, alapos képzettség s szerény, érdemeivel nem kérkedő kötelességteljesítés jellemezték Molnár Antalt működése minden terén. Mint a képviselőháznak jegyzője tíz éven át nagy szolgálatokat tett a Ház elnökeinek a tanácskozások vezetésében; hosszas gyakorlata és parlamentáris érzéke gyakran segített kényes és a tárgyalások rendes menetét zavaró kérdések megnyugtató elintézésére. E mellett mint hírlapíró is nagy szolgálatokat tett azzal, hogy ő írta a Ház bizottságainak tárgyalásairól szóló tudósításokat a hírlapoknak, azzal a pontos megbízhatósággal, mely őt mindenben jellemezte. Régebben, mint szerkesztő is működött s több nagy tudományos munkát fordított magyarra. Molnár Antal 1847-ben született Szamosújváron, előkelő örmény eredetű családból. Kolozsvárott és Budapesten elvégezvén jogi