Vasárnapi Ujság – 1902

1902-01-19 / 3. szám - Petőfi állítólagos koponyájáról (képekkel) 42. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyuak

42­3. SZÁM. 1902. 49. ÉVFOLYAM. A német kiadás ügyeinek intézésében Bécsben hasonló bizottságok működtek. A magyar köteteket Hevesi Lajos fordította németre. A magyar kiadás bizottsági tagjai közül a munka folyama alatt elhunytak: Haynald Lajos bíboros érsek, Hunfalvy János, Ipolyi Arnold püspök, Lu­kács Béla, Mészöly Géza, Miskatovics József, Péchy Imre, Pulszky Ferencz, Pulszky Károly, Salamon Ferencz, Szabó József, Szabó Károly, Szilágyi Sán­dor, Torma Károly. A Magyarországot dolgozatokat adtak: ismertető kötetekbe irodalmi Rudolf trónörökös főh­erczeg, József főherczeg, Fülöp szász-koburg gothai herczeg, Badics Ferencz, Baksay Sándor, Ballagi Aladár, Balogh Gyula, Bartalus István, Bedő Albert, Bedő­házi János, Bella Lajos, Bellosics Bálint, Benedek Elek, Berzeviczy Albert, Bunyitay Vincze, Czambel Samu, Csánky Dezső, Csernátony Gyula, Dékány Mi­hály, Eötvös Károly, Farbaky István, Fincziczky Mihály, Francsics Norbert, Géresi Kálmán, Gonda Béla, Gyarmathy Zsigáné, György Aladár, Hadzsics Antal, Hankó Vilmos, Herrmann Antal, ifj. Herr­mann Antal, Hidvégi Benő, Hoitsy Pál, Hodinka Antal, Horvay Ede, Hunfalvy János, Hunfalvy Pál, Ilosvay Lajos, Imre Sándor, Istvánffy Gyula, Jancsó Benedek,­­Jekel Frigyes, Jókai Mór, Kandra Kabos, Kádár Jó­zsef, Károlyi Árpád, N­árdy Gyula, Keleti Gusztáv, Keleti Károly, Kenedi Géza, Kincs Gyula, Király Pál, Kozma Ferencz, Körösi László, Kubinyi Miklós, Le­hoczky Tivadar, Lóczy Lajos, Lovcsányi Gyula, Lu­kács Béla, Majláth Béla, Marczali Henrik, Maurovich Fábián, Márki Sándor, Mikszáth Kálmán, Moldován Gergely, Molnár Antal, Molnár István, Nagy Iván, Ortvay Tivadar, Pasteiner Gyula, Paulay Ede, Pauler Gyula, Pechány Adolf, báró Perényi Zsigmond, Pild­ner Ferencz, Platthy Adorján, Pulszky Ferencz, Rá­kosi Jenő, Buffy Pál, Sajó Sándor, Salamon Ferencz, Schmidt Attila, Schönh­err Gyula, Schullerus Adolf, Lochan Pál, Szabó Károly, Szádeczky Lajos, Szent­kláray Jenő, Szivos Béla, Szivos Géza, Takáts Sándor, Teutsch Traugott, Téglás Gábor, Téglás István, Thir­ring Gusztáv, Tormay Béla, Törs Kálmán, Váczy Já­nos, Várady Gábor, Váró Ferencz, Weber Samu, Wekerle Sándor, Zsilinszky Mihály. (Azoknak száma, kik mint szakemberek vagy egyes vidékek alapos ismerősei a czikkekhez adatokat és részleteket szol­gáltattak, s a czikkek revíziójában részt vettek, szá­zakra megy.) A Magyarországot ismertető kötetek részére raj­zokat készítettek : Stefánia özvegy trónörökösné főh­erczegnő, Klotild főherczegnő, Mária Dorottya főh­erczegnő s Lujza száz­ koburg-gothai h­erczegnő , Aggházy Gyula, Ártotha Imre, Baditz Ottó, Barabás Miklós, Benczúr Béla, Benczúr Gyula, Biczó Géza, Cserna Kár­ly, Dörre Tivadar, Ebner Lajos, Feszty Árpád, Goró Lajos, Greguss Imre, Gerguss János, Gyárfás Jenő, Háry Gyula, B. Hirsch Nelli, Hollós Károly, Jankó János, Jantyik Mátyás, Jókai Mór, Kacziány Ödön, Keleti Gusztáv, Kimm­ch László, Liezen Mayer Sándor, Ligeti Antal, Mannheimer Gusztáv, báró Mednyánszky László, Melka Vincze, Mészöly Géza, Miess Frigyes, Munkácsy Mihály, Nád­ler Róbert, Nagy Lázár, Neogrády Antal, Olgyay Ferencz, Pap Henrik, Papp Sándor, Pállya Czelesztin, Pataky László, Paur Géza, Predics Uros, Bauscher Lajos, Révész Imre, Richter Aurél, Boskovics Ignácz, Spányi Béla, Székely Bertalan, Szinte Gábor, Szirmai Antal, Tornay Gyula, Tölgyessy Artúr, Túry Gyula, Újváry Ignácz, Vágó Pál, Vastagh György, Wagner Sándor, Zichy Mihály, Zsolnay Júlia. A képek fametszetei a Magyarországot ismertető kötetek részére a Morelli Gusztáv tanár vezetése alatt alakított intézetben készültek Budapesten. A munkát magyar nyelven a magyar királyi állam­nyomda nyomtatta és adta ki Budapesten, a német kiadást a cs. kir. udvari államnyomda nyomtatta Bécsben. A magyar kiadás terjesztését mint bizo­mányos, a Révai testvérek irodalmi intézet rész­vénytársaság intézte. A most már befejezett nagy munkáról az Utószóban Jókai Mór így emlékezik meg: «Felséges Királyunk legmagasabb helyben­hagyásával indult meg e munka ez előtt tizen­hét évvel, s királyi parancsszavára folytattatott fenséges kezdeményezőjének nemzeti gyászt okozó halála után, mint a népektől megsiratott trónörökös emlékét megörökitő monumentum, mely minden ereznél és márványnál hívebben fogja megőrizni a megdicsőült emlékét. «Valósuljon meg a dicsőült kezdeményező­nek az előszóban kifejezett magasztos kíván­sága. Ez országok népei egymást e műből meg­ismerve, egymást szeretni, becsülni, támogatni, a trónt és a hazát híven szolgálni törekedjenek, boldogságban, szellemi haladásban egymással versenyezzenek. «Engedje a Mindenható, hogy a­mit e mun­kában, a jelenkort visszatükrözve, megírtunk, az évek során önmagát dicsőségesen túlhaladja, hogy e monarchia két államának országai mind anyagi gyarapodásban, mind szellemi előhala­dásban az eszményi tökéletesség felé közeled­jenek, hogy népeik egymás szeretetében talál­juk jövendőjük biztosítását, s történelmünk év­lapjai mind békében, mind harczban dicső kor­szakot jegyezzenek föl szeretett uralkodójuk áldott jogara alatt.» A BALÁZSFAL­YI ÉRSEKI REZIDENCZIA. A BALÁZSFALVI FŐGIMNÁZIUM. PETŐFI ÁLLÍTÓLAGOS KOPONYÁJÁBÓL. Általános érdeklődést keltett a közelmúlt napokban annak a híre, hogy a Petőfi kopo­nyája ott volna a balázsfalvi főgimnázium gyűj­teményében, a­hova egy Reichenberger nevű volt osztrák katonai sebész ajándékából került, a­ki az elesett költő fejét a segesvári csatatérről vitte volna magával. Bár a hit alapossága több tekintetben kétségesnek mutatkozott, mégis el­kerülhetetlennek tűnt fel, hogy a kérdésre bizo­nyosság derüljön. E czélból a «Petőfi- Társaság» elnöksége először is Wlassics miniszterhez for­dult, hogy tegye lehetővé a kérdéses koponya szakszerű megvizsgálhatását, a­mi annál is inkább eredményes lehet, mert a költő kopo­nyáján kell lenni egy jelnek, melyről az felis­merhető : a Petőfi balszemfoga ugyanis rendel­lenesen nagyon előre állott, a­minek a csont­maradványon is nyomának kell lenni. A minisz­ter figyelembe vévén a társulat kérését, ez ügy­ben táviratot intézett a balázsfalvi görög kath. érsekhez, kinek fenhatósága alá a gimnázium tartozik, — mire az érsek azonnal elrendelte, hogy a koponya egyelőre biztos őrizet alá vétessék. A Petőfi - Társaság megbízásából pedig Kéry Gyula, —­­ a ki a Petőfi-ereklyék felkeresésében nagy buzgóságot fejt ki — leuta­zott Balázsfalvára, hol napokon át beható kuta­tásokat végzett, a koponya rajzait pedig, melye­ket az érsek engedélyével az iskola rajztanára, IJomsa C. Flavius készített, — megszerezte s közlés végett lapunkhoz elküldte. A koponyarajzokat eljuttattuk Jókai Mórhoz, ki a még élő egykorúak közt legjobban ismerte Petőfit, és dr. Török Aurél egyetemi tanárhoz, a koponyatan európai hírű művelőjéhez, kikérve véleményüket, és megmutattuk dr. Semayer Willibáldnak, a jeles fiatal anthropológusnak is. És szívesek is voltak eleget tenni a szerkesztő­ség kérésének, a­mint erről alább közlött érde­kes nyilatkozataik tanúskodnak. További ille­tékes nyilatkozatoknak is készséggel tért nyitunk lapunkban. Z. Nagy Miklósnál Kedves barátom! Az általad nekem megmutatott rajzokra nézve elmondom őszinte véleményemet. Ez a rajzban előttem álló koponya nem Petőfié. Petőfi koponyája felül szélesedő volt, ez pe­dig keskenyedő ; homloka magas volt, ezé ala­csony ; az orrtól az ingcsontig az arcz jóval hosszabb volt s a pofacsontok kiülök. Arczélben még jobban kitűnik az eltérés. Petőfi homloka erősen előre nyomult, ez adott arczkifejezésé­nek oly megható jelleget, az ábrán pedig a ko­ponya hátranyomott. Minthogy a fogak teljesen hiányoznak a felső ingcsontból, azt az ismertető jelt, a­miről meg­emlékeztem, a rendetlen fog-előreállást nem találhatom meg rajta, a­miből a valószínűségre következtethettem volna. Minthogy az ábrák természeti nagyságban vannak megrajzolva, azt is határozottan állíthatom, hogy Petőfinek en­nél nagyobb feje volt. Látva a koponya ábráját, azt hiszem, hogy ez valami cimeterium csontházából került egy­kori tulajdonosához, a­milyenhez hasonlókat eleget láttam a kuriózumokat kedvelő ismerő­seimnél , így Kazinczy Gábornál is egy hatal­mas asztaldíszítő koponyát, a­miről el kellett hinnünk, hogy az Batu kháné volt. Ez a ko­ponya is Batu kháné lesz. Jókai Mór. II. Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Becses fölkérésének, hogy a balázsfalvi gör. kath. főgymnásium természetrajzi szertárában őrzött s Petőfinek tulajdonított koponyáról Domca C. Flavius rajztanártól készített ábrákat venném szemlélet alá s e szemlélet alapján nyilvánítanám véleményemet, a következőkben kívánok eleget tenni. Minek előtte magukról az ügyesen készített koponyarajzokról szólanék, előre kell bocsáta­nom, hogy eddigelé a tudományos búvárlat még nem haladt annyira, miszerint lehetséges volna egyedül a csontos koponya alakjából és kor­rajzaiból az életben volt fejnek alakját kétsé­get kizáró módon megállapítani. Életben a fej csontvázát lágy képletek (bőr, kötőszöveti pó­lyák, inas hártyák, zsiradék izmok, porózos ré­szek) fedik, a­melyeknek általános és viszony­lagos fejlettségi állapota, adja meg az emberi

Next