Vasárnapi Ujság – 1902
4. Történelem; régészet és rokontárgyuak - Petőfi állítólagos koponyájáról (képekkel) - 42. oldal
42 A német kiadás ügyeinek intézésében Bécsben hasonló bizottságok működtek. A magyar köteteket Hevesi Lajos fordította németre. A magyar kiadás bizottsági tagjai közül a munka folyama alatt elhunytak: Haynald Lajos bíboros érsek, Hunfalvy János, Ipolyi Arnold püspök, Lukács Béla, Mészöly Géza, Miskatovics József, Péchy Imre, Pulszky Ferencz, Pulszky Károly, Salamon Ferencz, Szabó József, Szabó Károly, Szilágyi Sándor, Torma Károly. A Magyarországot ismertető kötetekbe irodalmi dolgozatokat adtak: Rudolf trónörökös főherczeg, József főherczeg, Fülöp szász-koburg gothai herczeg, Badics Ferencz, Baksay Sándor, Ballagi Aladár, Balogh Gyula, Bartalus István, Bedő Albert, Bedőházi János, Bella Lajos, Bellosics Bálint, Benedek Elek, Berzeviczy Albert, Bunyitay Vincze, Czambel Samu, Csánky Dezső, Csernátony Gyula, Dékány Mihály, Eötvös Károly, Farbaky István, Fincziczky Mihály, Francsics Norbert, Géresi Kálmán, Gonda Béla, Gyarmathy Zsigáné, György Aladár, Hadzsics Antal, Hankó Vilmos, Herrmann Antal, ifj. Herrmann Antal, Hidvégi Benő, Hoitsy Pál, Hodinka Antal, Horvay Ede, Hunfalvy János, Hunfalvy Pál, Ilosvay Lajos, Imre Sándor, Istvánffy Gyula, Jancsó Benedek,Jekel Frigyes, Jókai Mór, Kandra Kabos, Kádár József, Károlyi Árpád, Zlárdy Gyula, Keleti Gusztáv, Keleti Károly, Kenedi Géza, Kincs Gyula, Király Pál, Kozma Ferencz, Körösi László, Kubinyi Miklós, Lehoczky Tivadar, Lóczy Lajos, Lovcsányi Gyula, Lukács Béla, Majláth Béla, Marczali Henrik, Maurovich Fábián, Márki Sándor, Mikszáth Kálmán, Moldován Gergely, Molnár Antal, Molnár István, Nagy Iván, Ortvay Tivadar, Pasteiner Gyula, Paulay Ede, Pauler Gyula, Pechány Adolf, báró Perényi Zsigmond, Pildner Ferencz, Platthy Adorján, Pulszky Ferencz, Rákosi Jenő, Buffy Pál, Sajó Sándor, Salamon Ferencz, Schmidt Attila, Schönherr Gyula, Schullerus Adolf, Sochan Pál, Szabó Károly, Szádeczky Lajos, Szentkláray Jenő, Szivos Béla, Szivos Géza, Takáts Sándor, Teutsch Traugott, Téglás Gábor, Téglás István, Thirring Gusztáv, Tormay Béla, Törs Kálmán, Váczy János, Várady Gábor, Váró Ferencz, Weber Samu, Wekerle Sándor, Zsilinszky Mihály. (Azoknak száma, kik mint szakemberek vagy egyes vidékek alapos ismerősei a czikkekhez adatokat és részleteket szolgáltattak, s a czikkek revíziójában részt vettek, százakra megy.) A Magyarországot ismertető kötetek részére rajzokat készítettek : Stefánia özvegy trónörökösné főherczegnő, Klotild főherczegnő, Mária Dorottya főherczegnő s Lujza száz-koburg-gothai herczegnő , Aggházy Gyula, Ájtotha Imre, Baditz Ottó, Barabás Miklós, Benczúr Béla, Benczúr Gyula, Biczó Géza, Cserna Kárly, Dörre Tivadar, Ebner Lajos, Feszty Árpád, Goró Lajos, Greguss Imre, Gerguss János, Gyárfás Jenő, Háry Gyula, B. Hirsch Nelli, Hollós Károly, Jankó János, Jantyik Mátyás, Jókai Mór, Kacziány Ödön, Keleti Gusztáv, Kimnach László, Liezen Mayer Sándor, Ligeti Antal, Mannheimer Gusztáv, báró Mednyánszky László, Melka Vincze, Mészöly Géza, Miess Frigyes, Munkácsy Mihály, Nádler Róbert, Nagy Lázár, Neogrády Antal, Olgyay Ferencz, Pap Henrik, Papp Sándor, Pállya Czelesztin, Pataky László, Paur Géza, Predics Uros, Bauscher Lajos, Révész Imre, Richter Aurél, Boskovics Ignácz, Spányi Béla, Székely Bertalan, Szinte Gábor, Szirmai Antal, Tornay Gyula, Tölgyessy Artúr, Túry Gyula, Újváry Ignácz, Vágó Pál, Vastagh György, Wagner Sándor, Zichy Mihály, Zsolnay Julia. A képek fametszetei a Magyarországot ismertető kötetek részére a Morelli Gusztáv tanár vezetése alatt alakított intézetben készültek Budapesten. A munkát magyar nyelven a magyar királyi államnyomda nyomtatta és adta ki Budapesten, a német kiadást a cs. kir. udvari államnyomda nyomtatta Bécsben. A magyar kiadás terjesztését mint bizományos, a Révai testvérek irodalmi intézet részvénytársaság intézte. A most már befejezett nagy munkáról az Utószóban Jókai Mór így emlékezik meg: «Felséges Királyunk legmagasabb helybenhagyásával indult meg e munka ezelőtt tizenhét évvel, s királyi parancsszavára folytattatott fenséges kezdeményezőjének nemzeti gyászt okozó halála után, mint a népektől megsiratott trónörökös emlékét megörökitő monumentum, mely minden ereznél és márványnál hívebben fogja megőrizni a megdicsőült emlékét. «Valósuljon meg a dicsőült kezdeményezőnek az előszóban kifejezett magasztos kívánsága. Ez országok népei egymást e műből megismerve, egymást szeretni, becsülni, támogatni, a trónt és a hazát híven szolgálni törekedjenek, boldogságban, szellemi haladásban egymással versenyezzenek. «Engedje a Mindenható, hogy amit e munkában, a jelenkort visszatükrözve, megírtunk, az évek során önmagát dicsőségesen túlhaladja, hogy e monarchia két államának országai mind anyagi gyarapodásban, mind szellemi előhaladásban az eszményi tökéletesség felé közeledjenek, hogy népeik egymás szeretetében találjuk jövendőjük biztosítását, s történelmünk évlapjai mind békében, mind harczban dicső korszakot jegyezzenek föl szeretett uralkodójuk áldott jogara alatt.» A BALÁZSFALYI ÉRSEKI REZIDENCZIA. A BALÁZSFALVI FŐGIMNÁZIUM, PETŐFI ÁLLÍTÓLAGOS KOPONYÁJÁBÓL. Általános érdeklődést keltett a közelmúlt napokban annak a híre, hogy a Petőfi koponyája ott volna a balázsfalvi főgimnázium gyűjteményében, ahova egy Reichenberger nevű volt osztrák katonai sebész ajándékából került, aki az elesett költő fejét a segesvári csatatérről vitte volna magával. Bár a hit alapossága több tekintetben kétségesnek mutatkozott, mégis elkerülhetetlennek tűnt fel, hogy a kérdésre bizonyosság derüljön. E czélból a «Petőfi- Társaság» elnöksége először is Wlassics miniszterhez fordult, hogy tegye lehetővé a kérdéses koponya szakszerű megvizsgáltatását, ami annál is inkább eredményes lehet, mert a költő koponyáján kell lenni egy jelnek, melyről az felismerhető : a Petőfi balszemfoga ugyanis rendellenesen nagyon előre állott, aminek a csontmaradványon is nyomának kell lenni. A miniszter figyelembe vévén a társulat kérését, ez ügyben táviratot intézett a balázsfalvi görög kath. érsekhez, kinek fenhatósága alá a gimnázium tartozik, — mire az érsek azonnal elrendelte, hogy a koponya egyelőre biztos őrizet alá vétessék. A Petőfi - Társaság megbízásából pedig Kéry Gyula, — aki a Petőfi-ereklyék felkeresésében nagy buzgóságot fejt ki — leutazott Balázsfalvára, hol napokon át beható kutatásokat végzett, a koponya rajzait pedig, melyeket az érsek engedélyével az iskola rajztanára, Iromsa C. Flavius készített, megszerezte s közlés végett lapunkhoz elküldte. A koponyarajzokat eljuttattuk Jókai Mórhoz, ki a még élő egykorúak közt legjobban ismerte Petőfit, és dr. Török Aurél egyetemi tanárhoz, a koponyatan európai hírű művelőjéhez, kikérve véleményüket, és megmutatták dr. Semayer Willibáldnak, a jeles fiatal anthropológusnak is. És szívesek is voltak eleget tenni a szerkesztőség kérésének, amint erről alább közlött érdekes nyilatkozataik tanúskodnak. További illetékes nyilatkozatoknak is készséggel tért nyitunk lapunkban. I. Nagy Miklósnál Kedves barátom! Az általad nekem megmutatott rajzokra nézve elmondom őszinte véleményemet. Ez a rajzban előttem álló koponya nem Petőfié. Petőfi koponyája felül szélesedő volt, ez pedig keskenyedő ; homloka magas volt, ezé alacsony ; az orrtól az ingcsontig az arcz jóval hosszabb volt s a pofacsontok kiülök. Arczélben még jobban kitűnik az eltérés. Petőfi homloka erősen előre nyomult, ez adott arczkifejezésének oly megható jelleget, az ábrán pedig a koponya hátranyomott. Minthogy a fogak teljesen hiányoznak a felső ingcsontból, azt az ismertető jelt, amiről megemlékeztem, a rendetlen fog-előreállást nem találhatom meg rajta, amiből a valószínűségre következtethettem volna. Minthogy az ábrák természeti nagyságban vannak megrajzolva, azt is határozottan állíthatom, hogy Petőfinek ennél nagyobb feje volt. Látva a koponya ábráját, azt hiszem, hogy ez valami cimeterium csontházából került egykori tulajdonosához, amilyenhez hasonlókat eleget láttam a kuriózumokat kedvelő ismerőseimnél , így Kazinczy Gábornál is egy hatalmas asztaldíszítő koponyát, amiről el kellett hinnünk, hogy az Batu kháné volt. Ez a koponya is Batu kháné lesz. Jókai Mór. II. Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Becses fölkérésének, hogy a balázsfalvi gör. kath. főgymnásium természetrajzi szertárában őrzött s Petőfinek tulajdonított koponyáról Domca C. Flavius rajztanártól készített ábrákat venném szemlélet alá s e szemlélet alapján nyilvánítanám véleményemet, a következőkben kívánok eleget tenni. Minek előtte magukról az ügyesen készített koponyarajzokról szólanék, előre kell bocsátanom, hogy eddigelé a tudományos búvárlat még nem haladt annyira, miszerint lehetséges volna egyedül a csontos koponya alakjából és körrajzaiból az életben volt fejek alakját kétséget kizáró módon megállapítani. Életben a fej csontvázát lágy képletek (bőr, kötőszöveti pólyák, inas hártyák, zsiradék izmok, porozos részek) fedik, amelyeknek általános és viszonylagos fejlettségi állapota, adja meg az emberi 3. SZÁM. 1902. 49. ÉVFOLYAM.