Vasárnapi Ujság – 1903
1903-01-11 / 2. szám - Luby Sándor: Werner dala Olaszországról (Scheffel) 28. oldal / Költemények
28 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 2. szám. 1903. 50. ÉVFOLYAM ságok nehéz feladatot róttak a fordítóra, Laby Sándorra, a ki sikerrel végezte munkáját s a szép német költeményt gonddal, csinosan s tartalomban, formában egyaránt híven ültette át nyelvünkre. A 304 lapra terjedő könyvet az Apollo irodalmi és nyomdai részvénytársaság szép kiállításban adta ki, Werner Antal német festő képeivel. A kötet ára négy korona. Mutatványul a következőt közöljük belőle: Werner dala Olaszországból, Megbűvölt engem a nyári éj, Némán ügetek csöndjében, A tündöklő, kis fénybogarak, Sötét alapon úgy rajzanak, Mint álmok a szívben régen. Megbűvölt engem a nyári éj, Némán ügetek csöndjében, Oly messze ragyognak a csillagok, Tűzfényük a vízben visszaragyog, Mint szerelem az idők mélyében. Megbűvölt engem a nyári éj, Némán ügetek csöndjében, A fülmise csattog a myrtusokon, Oly lágyan, édesen, olvadozón, Mult kinok hangzanak énekében. Megbűvölt engem a nyári éj, Némán ügetek csöndjében, A tenger zúg és nagyra dagad, Minek neki még az a könny-patak A néma lovag szemében ? A Magyar Iparművészet, a magyar iparművészeti társulat díszes folyóiratának legutolsó füzetében Malonyay Dezső tüzetesen ismerteti «Az iparművészet könyve» czímű nagy díszmunkát, melyet a kitűnő műszerető Ráth György szerkesztett, jeles erők támogatásával. A «Magyar Iparművészet» a munka gazdag illustráczióiból is számos mutatványt közöl. Érdekes Roznyay Kálmán «Ex libris» czímű czikke is, a könyvtárak egyes köteteire ragasztott ama kis, de művészileg rajzolt czédulákról, melyek a könyvtár tulajdonosát nevezik meg. Az ex libris - nek egész külön művészete van az illusztráczióban és tipográfiában, mely századok óta fejlődött. Donatello «Az iparművészet vándorúton» czímen azt sürgeti, hogy az iparművészet ne csak a fővárosban húzódjék meg, hanem keljen vándorútra s a vidéki nagyobb városokban szintén rendezzen kiállítást. Tanulságosak az apróbb közlemények is. A «Magyar Iparművészet», melyet Fittler Kamill és Györgyi Kálmán annyi szakértelemmel szerkesztenek, hat füzetben jelenik meg évenkint s előfizetési ára 10 korona. Ugyané füzetből közöljük az iparművészeti állami nagydíjról szóló oklevél rajzát. A kereskedelmi miniszter 2000 koronával tünteti ki koronként az iparművészetben legjobban kiváló munkásságot, tervezeteket, vagy a kivitelt. A kitüntetéssel adandó oklevélre pályázatot hirdettek. Hegedűs László rajza nyerte el a pályadíjat. Az oklevél díszítése egy iparos alakja, ki munkapadjához támaszkodva, tervrajzok tanulmányozásába merült el. A munkapadról emelkedik föl a munkás mellett az iparművészet géniusza, egy kiterjesztett szárnyú alak, trombitával, babérággal. A koronával ékesített magyar czímert ragyogó fény veszi körül. A kitüntetést hirdető szöveg márványba vésettnek látszik, s e márványlapra nyugtatja trombitát tartó balkezét a géniusz. Ó-kori lexikon. A Pecz Vilmos által szerkesztett s a Franklin-Társulat kiadásában megjelenő «Ó-kori lexikon» legújabb füzete a Ninivétől — Olympiáig terjedő czikkeket tartalmazza s a szövegben 24 képet közöl. A füzet ára egy korona. Az ősmagyarok nyomai. Irta Halis István. A szerző ezen füzetében főkép a régi magyar írással foglalkozik. Majd rátér a régi babiloni stb. emlékek alakjaira, írásjegyeire s buzdít a magyarral rokon szumir nyelv tanulmányozására. A füzet Nagykanizsán jelent meg. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület Évkönyve. Legnagyobb hazai gazdasági egyesületünk «Évkönyv» czím alatt évenként terjedelmes jelentést ad ki, melyben működéséről beszámol. Most az 1901—1902. évre szóló jelent meg, melyet az egyesület tisztikara szerkesztett s gazdaközönségünkre nézve sok érdekes dolgot tartalmaz. A 275 oldalas kötet ára 2 korona, de az egyesületi tagok ingyen kapják. A nagyváradi Szigligeti-társaság első tíz évét írta meg Láng József, a társaság egyik tagja, csinos kiállítású füzetben. A társaság a város jeles szülöttjének, Szigligeti Edének nevével 1892 október 2-án alakult meg Rádl Ödön elnöksége és Sipos Orbán alelnöksége alatt s azóta a város művészeti és irodalmi mozgalmainak hathatós tényezője. Szerkesztő-változások: A «Vadász és Versenylap», a legrégibb magyar sportlapnak évtizedekig szerkesztője, Sárkány János Ferencz, újévtől kezdve visszavonult a szerkesztéstől, és a szerkesztést Ferdinándy Bélának adta át, s a lap főmunkatársa Lövik Károly lett. — A u Bolond Istók» czímű élctlap szerkesztését Bartók halálával Baráti Lajos vette át. Az időjóslás lapja: Vozáry Pál kir. főmérnök Szegeden, aki egy hónapra előre időjóslást szokott közzétenni, amely többé-kevésbbé bevált, «Meteor« czímmel hetenként megjelenő lapot indít. Vígszínház. Január 2-ikán került színre a Vígszínházban Guti Soma és Rákosi Viktor új bohózata ,A brezováczi hősr> czímen. A két szerző nevéhez több szép siker fűződik. A közönség most is szívesen fogadta új darabjukat s derültség közt ment végbe a bemutató előadás melyhez a színház személyzete nem kis művészi erővel járult. A bohózat tarka, a meséje nem valami sok, de mulattat túlzásaival, valószínűtlenségeivel is; részleteiben s a párbeszédek elevenségében van a legtöbb színpadi hatása. A brezováczi hős egy nagyon jámbor ember, a kit Pepikének hívnak, aki Brezovácznál nem követett el semmiféle hőstettet, hanem a ki elkövette, ott maradt a csatatéren, s mivel a dicsőség megkíván egy élő hőst, Pepikének jut az ünneplés, sőt kitüntetésül megteszik a viharágyuk főfelügyelőjévé. A vihar azonban közvetlenül mellette tombol. A felesége, Dódika elég okot ad rá, hogy a brezováczi hős féltékeny legyen. lTepike gyanakszik is, de nagyon jámbor és mikor máregészen nyomon van, egypár barátságos szóval meg lehet nyugtatni. Különben az a természete, hogy a nagy izgalomtól rendesen elalszik. A mulatságos elemet kibővítik a darabban Kristóf úr és felesége, kik mind a ketten szeretik a kalandokat, az ifjoncz Kaczér Gida jogász első szerelmi története, Kaczér Miklós festő, kinek műtermében bonyolult találkozások történnek ; Granicsár, a szélhámos és felesége, kik a szerelmesek titkait a maguk hasznára fordítják. Balassa (Granicsár), Szerémi (Pepike), Hegedűs (Kristóf), Tanai (a fiatal jogász) életet öntöttek szerepekbe. A nők közül Haraszthy Hermin (Kristóf neje), Pécsi Paula (Dódika), Nikó Lina (Granicsárné) biztosították a nagyobb szerepek sikerét. A közönség többször kitapsolta a két szerzőt, Roskovics Ignácz kitüntetése. A képzőművészeti társulat annak idején a jeles festőművész Lotz Károly jubileuma emlékére kétezer koronás pályadíjat alapított, mely évente a legkiválóbb falfestést illeti. A díjat az alapító oklevél értelmében Lötz ítéli oda. Az elmúlt 1902-ik évre a mester a díjat Roskovics Ignácz festőművésznek ítélte a kecskeméti római katholikus nagy templom falfestményeiért. E freskók legnagyobbja azt a legendás jelenetet ábrázolja, amint Szent Miklós megáldja Kecskemét földmívelő népét. A menyezeten magyar szentek vannak megörökítve s magyar mind az aláírás és bibliai idézet is. A műcsarnok új kiállítása. Az országos képzőművészeti társulat téli kiállításának e hó 15-én történendő bezárása után hozzálátnak az elhunyt Keleti Gusztáv és Tahy Antal hátrahagyott műveinek rendezéséhez, amelyekből gazdag kiállítást rendeznek a városligeti műcsarnokban. A kiállításra mintegy 600 műtárgy érkezett s valószínűleg már e hó 20-án megnyithatják. MI ÚJSÁG? * A «Vasárnapi Újság» 1902. évi folyamának tartalomjegyzékét jelen számunkhoz mellékelve veszik olvasóink. E számot és a tartalomjegyzéket kiadó hivatalunk mindazoknak megküldi, kik a múlt évben előfizetői voltak lapunknak. Az udvar Budapesten. A király kíséretével febr. 4-ikén érkezik a fővárosba. Február 7-én lesz az udvari bál. Az uralkodó fővárosunkból többször ki fog rándulni Gödöllőre vadászatra s hetenkint két legújabb fénykép után. ADAMOVICS VILMA, MULAJ ABDUL AZIZ, MAROKKÓI SZULTÁN. KÖZINTÉZETEK ÉS EGYLETEK. A Magyar Tud. Akadémia január 5-iki ülése dr. Heinrich Gusztáv elnöklése mellett ment végbe. Katona Lajos «Alexandriai Szent Katalin legendájá»-ról tartott fölolvasást. A 307-ben vértanúságot szenvedett Szent Katalin legendája a középkori irodalomtörténet legbonyolultabb kérdései közé tartozik, a sok különféle nyelvű verses és prózai földolgozás miatt. A mi középkori irodalmunkban három kódexünk tartott fönn Katalin-legendát: a Debreczeni és az Érdy-kódex prózában, az Érsekújvári kódex pedig egy négyezer sornál hosszabb verses földolgozásban. Ez az utolsó formája ad kiváltő alkalmat az összehasonlításra. Szilády Áron, midőn középkori irodalmunk e nevezetes emlékét újból kiadta, abból a föltevésből indult ki, hogy ennek a földolgozásnak az alapja Temesvári Pelbártnak, a Mátyás korában élt jeles minorita barátnak ismeretlen latin nyelvű szövege. Katona a verses legenda első részének forrását régebbi, a XIV. században már megvolt latin szövegekben találta meg. A legenda második és hosszabb fele azon a latin szövegen alapszik, amely a XII. század vége óta ismeretes. Az Erdy-kódex Katalinlegendáinak alapja vitathatatlanul Pelbárt prédikáczióiból való. A különböző szövegek közül, amelyeket Katona fölkutatott, a krakói egyetemi könyvtár kódexének Katalin-legendája eddig teljesen ismeretlen volt. Az akadémikusok megéljenezték Katona kiváló tudományos értékű felolvasását. Ezután Petz Vilmos mutatta be Cserép József vendég : «A határidőszámítás a rómaiaknál» czímű tanulmányát. A rómaiak a lustrum-ot vették négy és öt esztendőnek; a trinim nundinum jelentése pedig hol tizenhét nap, hol pedig huszonnégy esztendő. A történelmi társulat január 2-iki ülésén dr. Reese j Viktor ismertette azt a ritka czímerpajzsot, melyet Párisban a Musee d Artillerieben látott s a mely Hunyadi Mátyásra vonatkozó egykori latin körirattal és Magyarország és a kapcsolt részek czímereivel van ellátva. Dr. Szendrey János megjegyezte, hogy a Párisban lévő történeti ereklye nem czímerpajzs, hanem az ő Véleménye szerint, tornapajzs. A bécsi Belvederből Napóleon vitte Párisba a bécsi udvari múzeum történelmi ereklyéivel együtt. Az elkobzott történelmi ereklyék egy részét az 1814-ben megkötött bécsi békeszerződés szerint hazaszállíttatták ugyan, de nagy részük ott maradt s csak később került árverés útján a Musée d'Artilleriebe.