Vasárnapi Ujság – 1903

1903-11-15 / 46. szám - Rossano olasz pénzügyminiszter 46. szám / Arczképek, Külföldiek - Az Orczy-ház beomlott része 46. szám / Időszerü illusztrácziók

48. SZÁM. 1903. 50. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 779 velő felületesség pusztító hatását rajzolja..Egy felü­letes gondolkozású nő érdekből neje lesz egy nemes jellemű, nagy tehetségű fiatal ügyvédnek, a­ki telje­síti minden kívánságát, önfeláldozón küzd, dolgo­zik érette, de czélját, hogy az asszony lelkét meg­nyerje, nem érheti el. A nő a férfi ideálját a csil­logó külsejű, gavalléros modorú, de üres lelkű és fejű emberekben látja s egy ilyennek kedvéért el­hagyja férjét, kis­fiát, hogy a züllés útjára lépjen. A regény főalakjai tán kissé csináltaknak tetszenek, a mellékszereplők legtöbbje azonban élethíven, jel­lemzetesen van rajzolva. A mese élénken folyik, olykor-olykor humoros részletekkel. A Singer és Wolfner czég adta ki; ára 4 korona. Tarka krónikák. Az adomák, anekdoták száma soha se fogy. Mert ha idők folytán feledségbe megy is egyik-másik, születnek helyette megint mások, a­melyeknek keletkezése történetét senki se tudná biztosan megmondani. Ilyen újabban született ado­mákból, anekdotákból, apró vidám történetekből gyűjtött most össze Nagy Endre egy kötetet, mely a fenti czím alatt a «Pallas»-nál jelent meg. A 182 oldalas kötet élénk tollal és sok ötletességgel megírt tartalma leginkább a fővárosi társaskörök és a művészek világából van merítve s a vidám dol­gok kedvelőinek szórakoztató olvasmányul szol­gálhat. <i A méregvásár» a czíme Ohner György legújabb regényének, «Egyetemes melylyel a Singer és Wolfner-féle Regénytár» tizenkilenczedik évfo­lyama kezdődik. A regény három kötetből áll, s árat kötve három korona. Megyei monográfiáink az utóbbi években örven­detesen szaporodnak s ezek közt nem egy adatai gazdagságával, a hozzá fűzött okmánytárakkal jó szolgálatot tesz történetirodalmunknak. Szolnok-Doboka vármegye monográfiájának V-ik kötete jelent meg, mely a vármegye községeinek részletes történetét foglalja magában, közölvén sok ottani nemes család czímerének rajzát is. A vaskos, 588 oldalra terjedő könyvet Tagányi Károly és Réthy László, valamint saját adatgyűjtései alapján Kádár József irta. A gondosan szerkesztett nagy terjedelmű munka különös becsű azokra nézve, kik a vármegye történetével foglalkoznak, melynek leg­apróbb részletei is könnyen hozzáférhetővé van­nak téve. Megdöbbenéssel kell az V. kötetből lát­nunk, hogy a vármegye területéről idők folytán mennyi magyarság pusztult el s mily nagy azon hajdan tiszta magyar községek száma, a melyeket ma már egészben, vagy túlnyomó részben oláhok lak­nak. A munkát, mely díszesen kiállítva Deésen jelent meg, Szolnok-Doboka vármegye közönsége adta ki. Szilágy vármegye monográfiájának IV. kötete, jelent meg, mely 54 bven a helységek történetét fejezi be. E kötethez egy Hunyadiak korabeli igen érdekes térkép is van csatolva, melyet a monográfia szerzője, dr. Petri Mór oklevelek alapján állított össze. E monográfiának hátralévő két kötete is sajtó alatt van már. Ára egy-egy kötetnek nyolcz korona. A földmívelési minisztérium kiadványai. A földmívelési minisztérium kiadásában legközelebb két munka jelent meg: az egyik «Magyarország földmivelésü­gyei, bővített második kiadás, mely az utóbbi tíz év alatt elért gazdasági haladásról nyújt képet. Látjuk a terjedelmes kötet adataiból, hogy mezőgazdaságunk minden ága általában örvende­tes fejlődésnek indult, többek közt a fillékszerű ál­tal elpusztított 450 ezer holdnyi területnek már harmadrésze fel van újítva; gyümölcskivitelünk megkétszereződött; 452 tejszövetkezet alakult 80 ezer tehénnel; erdei csemetét most már 60 millió darabot oszt k ki évenként ingyen az állam; stb. Másik kiadvány «A nemes fűz termelésen, a­melyet ezen hasznos termelési ággal foglalkozni kívánók okulására Rudnai Molnár István irt. Lelkészek, jegyzők, tanítók mindkét könyvet ingyen megkap­hatják, ha ez iránt levelező lapon a földmívelési minisztérium könyvtárához fordulnak. Mások a könyvkereskedések utján szerezhetik meg a két munkát, az előbbinek ára 2, az utóbbié 1 korona. Új zenemű: «Lia» czimen Kun László két szép dalát adta ki Nádor Kálmán. A dalok Zboray Ala­dárnak a Vígszínházban nem rég színre került ha­sonló czimü meséjéből valók, ára zongorára ének­hanggal 2 korona. Király Színház. November 6-ika óta egy új szín­háza van a fővárosnak: Beöthy László Király­ Szín­háza. A Király-utcza egy régi házát, mely egy ideig orfeum gyanánt szolgált, nagy ügyességgel és ízléssel alakította át Márkus Géza műépítész eredeti, mo­dern színház-épületté. Az új színház homlokzata élesen kiválik a szomszédos bérházak közül; két hatalmas oszlopával, kihajló üvegtetőzetével, oromfalának freskó­díszével messziről magára vonja a figyelmet. Belseje meglep modern csinosságával és czélszerű­ségével. Szürkészöld dongaboltozat borul a hosszú­kás terem fölébe, mely egy hosszában kettémetszett henger felső feléhez hasonlít. A zöld boltozatot el­més rajzú rozetta ékíti, lefüggő csillárok helyett a boltozatba­ bevájt színes villamos lámpákkal. Kétfelől egy-egy sor páholy húzódik végig az oldalfalakon. A páholyok háttere zöld és fehér csikós fal, elejét vörös kárpitos aranyozott oszlopok díszítik, kis diadalkapuk módjára felékesítve aranyos lanttal, álarczokkal s a színművészet egyéb jelvényeivel. A hosszas földszint végén kezdődnek az emeleti ülőhelyek, melyek leleményes és nyereséges beosz­tással az előcsarnok fölé nyúlnak hátra. A színpad függönyét környező falat aranyozott szárnyú szfin­xek szegélyezik, a bolthajtáson egy görög templom allegrikus freskó-képe díszlik. Az épület, a tér ügyes kihasználásával másfélezer embert képes befogadni. Az első előadás sikerét jó előjelnek veheti az igazgatóság. Az „Arany virág” czímű operettet ad­ták. Martos Ferencz gördülékeny versei, a nem si­kamlós szöveg, Huszka Jenő ötletes, könnyed, fül­bemászó zenéje első hallásra meghódították a kö­zönséget. A mese a «Szegény Jonathán»-ra emlé­keztet, de a Jonathán szerepe itt női szerep, a­mi operettenek alkalmasabb és tetszetősebb. Egy ná­polyi utczai énekesleán­nyal Aranyvirággal, ruhát cserél egy napon egy amerikai milliomos-kisasszony, a­kit már semmi sem mulattat a világon s most e cserétől reményli az újdonság gyönyörét. De az Arany­virág rongyával vele jár a szeretője is, Beppo, a­ki tetszik a kisasszonynak. Aranyvirágnak azon­ban nem tetszik a milliomos yankee udvarló s bol­dogtalan a pompa közt, míg a régi ruhájával Beppót is vissza nem kapja. Arany virág szerepét Fedák Sári játs­sza, sok jókedvvel, sok ötlettel és sok tánczczal, a mi maga is elég volna a sikerre. Mel­lette Ferenczy tünt fel, mint táncz-komikus, s Sza­mosi Ella mint énekesnő, a ki különben opera­énekesnőnek készült, s az operaházban is föllépett. A Nemzeti Színház november 6-án Donnay a híres franczia író « Újabb veszedelem» czímű darab­ját mutatta be, nem legsikerültebb munkáját író­jának. A párisi erkölcsi élet világát általánosítja, s olyat fogad el általános emberinek, a­mi — szeren­csére — nem az. Arról van szó, hogy egy leány megszeret egy fia­tal embert, a­ki őt nem szereti, ez az egyik vesze­delem. A másik veszedelem pedig az, mikor a leány megtudja, hogy a fiatal ember azért nem viszonoz­hatja az ő szerelmét, mert anyjának a kedvese. Az anya, hogy a pletykát megczáfolja s leányát meg­győzze ártatlanságáról, egyenesen maga kívánja, hogy a fiatal ember vegye el a lányt. A férfi nem is vonakodik, hiszen a lány fiatalkori mása az anyá­nak. Ennyi a darab meséje. A darab nem valami ízlé­ses s a morálnak is a legkényesebb határainál jár. Donway sok ügyességgel tárgyalja a nagyon kényes történetet, de nem bírja annyira elsimítani, hogy a közönség erkölcsi érzését ne sértse. A darabot Sebestyén Károly híven fordította le, de a színé­szek vontatottan játszották, a­mi még jobban mu­tatta a regény technikája szerint készült, lassú menetű színdarab cselekvényének lomha fejlődését. Mihályfi a férj szerepében jó alakítást mutatott be. Kívüle Hegyesi Mari, Gál és Császár játszottak nagyobb szerepet. A Műcsarnokban november 14-én délután nyílik meg a téli kiállítás, mely igen gazdagnak ígérkezik. A kiállítás Berzeviczy Albert közoktatási miniszter jelenlétében nyílik meg, ki évek óta egyik legtevé­kenyebb tagja és alelnöke a képzőművészeti társu­lat választmányának. Ha­log­h II fényképe. AZ ORCZY-HÁZ BEOMLOTT RÉSZE. ROSSANO, OLASZ PÉNZÜGYMINISZTER. KÖZINTÉZETEK ÉS EGYLETEK. A Magyar Tudományos Akadémia november 9-iki ülésén dr. Kautz Gyula elnökölt és Szendrei János tartotta székfoglaló értekezését .A magyar viselet történeti fejlődését-lől. Szendrei János a magyar viseletet a honfoglalás korától nyomozza egész a XVIII. század végéig, a­mikor II. József halála után a magyar köntöst ismét felöltötték. Előadását négyszáznál több, részben is­meretlen, részben eddig nyilvánosságra nem hozott emlékre építette, a­mely emlékek Kis-Ázsiából, a külföldi, hazai múzeumokból, levéltárakból és sok magángyűjteményből kerültek elő. Hiteles tájé­koztatók még a leletek, szobor és dombormű-ma­radványok, köntösök, csataképek, czímerlevelek, családi képek, pecsétek stb. A népünknél ma is di­v­atos pitykéről, a tulipán, bazsarózsa, százszorszép motívumos hímzésekről, a­melyeket különösen ma­gyar díszítő motívumoknak tartunk, az a Szendrei véleménye, hogy azokat nem hoztuk magunkkal az őshazából a honfoglaláskor, hanem hogy csak a török hódoltság idején vándoroltak hozzánk legin­kább Kis-Ázsiából. A honfoglaláskori leletek a ma­gyar viseletre ma még nem derítenek jóformán semmi világot, az Árpád-királyok korának viseletét leginkább török és perzsa példákból ismerhetjük. Bemutatott néhány szép perzsa miniatűrt és csata­képet, a­melyeken a perzsa vagy török vitézeknek csak a sisakjuk más, mint a magyar harczosnak. Mintegy százhatvan darab régi képet mutatott be és írt le röviden. A ruhában az idegen hatásokat mindig leginkább a királyi udvar vette föl és ter­jesztette. Az Árpád-királyok korából tudjuk, hogy kivált az idegenből származott királyasszonyok akárhányszor hoztak magukkal idegen viseletet. Buda visszafoglalásával a törökös divat lassankint eltűnt s nyugati áramlatok kaptak lábra. A II. Jó­zsef császár kozmopolita és germanizáló korára volt szükség, hogy visszatérjünk a magyar ruhához, a melyet most a szoros értelemben vett népen kívül csak díszruhának használunk. — A felolvasást élénk érdeklődéssel hallgatták. A Petőfi-társaság november 8-iki ülésén felol­vasták Wlassics Gyula volt közoktatásügyi minisz­ter levelét, ki köszönetet mond a társaságnak a minisztersége alatt tanúsított támogatásért. Rakod­czay Pál vendégnek «Jókai költészete» czímű dol­gozatát Prém József olvasta föl, melyben a nagy költőnek az olvasóra való mély hatását fejtegette. Koroda Pál elszavalta «Bethlen és Rákóczi» czimű hazafias költeményét. A­aöos Ede «Az álomgyilkos» czímű novellájával székfoglalóját tartotta. A felol­vasások után zárt ülés volt, a­melyen elhatározták, hogy Bartók Lajos síremlékére gyűjtést indítanak. A magyar jogász-egyesület Deák Ferencz em­lékezetét ünnepelte november 7-iki ülésében Kenedi Géza, a kiváló publiczista és jogász mondott emlék­­beszédett a haza bölcséről, főkép jogászi jellemzé­sével foglalkozva. Az előkelő hallgatóság nagy ér­deklődéssel kísérte az emlékbeszédet.

Next