Vasárnapi Ujság – 1903
1903-12-06 / 49. szám - Zelenika (képekkel). Reményi Antal 811. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak
48. SZÁM. 1903. 50. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI UJSÁG hoz szokott európaira csoportokkal diszitett ezek a roppant szoborcsarnokok szinte megdöbbentő hatással vannak ; jellemző tanúságai a keleti képzelet gazdagságának, féktelenségének, a mely — európai szemmel nézve — túllépi az arányosság, a mérséklet és egyszerűség szabályait. Mivelődéstörténeti szempontból kiváló érdekességgel bírnak a görög színházak, tekintve azt a fontosságot, melyet a görög életben a színi előadásoknak tulajdonítottak. E színházakban, melyek a mi színházaink őseiül is tekinthetők, a nézőknek szánt hely, a theatron, félkör alakúlag volt építve, lépcsőzetesen emelkedő ülőhelyekkel, melyekre a kör sugarai irányában alkalmazott lépcsők vezettek fel. A nézőtér alsó sora egy félkör alakú szabad teret foglalt be; ez volt az orkhesztra, a görög drámában oly nagy szerepet játszó kar számára való hely. Az orkhesztra közepén az előénekesnek szánt emelvény állott. Az egyszerűbb színházakban az orkhesztra burkolata homok volt, díszesebbekben azonban márványlemez, vagy — mint egyik képünkön is látható — márvány-mozaik. Az orkhesztra mögött, emeltebb helyen volt a színpad (szkéné), a tulajdonképeni színi előadás helye, melybe az orkhesztrából lépcső vezetett fel. Azt a részét, ahol az előadások folytak, proszkenion-nak vagy logeion-nak nevezték, ékességül egy-két szobrot e helyre okvetlenül megkívánt a görögök szép érzéke. Képünk egy későbbi korból való színházat ábrázol; ezen a szkéné nem mint a régieken, fából, hanem kőből épült s hátsó fala hatalmas két emeletes építmény, olyan mint egy nagy palota homlokzata. Ez építményben voltak a színészek és rendezők számára szükséges szobák egymás fölött több emeleten. A görögök hite is az volt, hogy a halállal még nem szűnik meg a lét, hanem a lélek tovább él. Ezért nagy tiszteletben tartották halottaikat s olyan sírokat építettek számukra, melyek gyakran díszesebbek voltak az élők lakóhelyeinél is. A legrégibb korban, Homérosz idejében ugyan a halottakat, kivált a csatában elesetteket, megégették s ezt a szokást az előkelők később is megtartották, de a polgárok legnagyobb része a földbe temette halottait. A temetők a városok kapui előtt, leggyakrabban pedig a nyilvános utak mentében voltak; valóságos halottak utczái vonultak el a városok előtt, a bemenő vagy távozó utasnak a sírokon át vezetett el az útja. A sírokon levő emlékek közt sok volt a szobrászati és építészeti műremek: hatalmas oszlopok, szobrok, oszlopcsarnokok, fülkés építmények, még a szegényebb sorsú polgár is igyekezett művészi síremléket emeltetni kedves halottainak. A görög nemcsak nyilvános épületeit, színházait, templomait építtette művészi dísszel, hanem lakóházait is. A mai szokástól eltérően, a görög ház sokkal egyszerűbbnek s igénytelenebbnek látszott kívülről, mint belülről. Helyiségei nem fordultak, mint a mieink, az utcza felé, hanem az épület belső udvara körül csoportosultak. Az elől levő utczai részben volt a férfiak lakása, a hátsó pedig a nőké, a kettőt folyosók kötötték össze. A főbejáró egyik oldalán volt a kapus lakása, a másikon a lovak istállói, a rabszolgák a felső emeleten laktak. Egy-egy gazdagabb görög polgár házának belseje nagyon díszes volt: az udvarok oszlopos csarnokaikkal, a stukkós festéssel díszített falak, a faragványos mennyezetek, a nehéz szövetekkel beaggatott ajtónyílások, a szőnyegekkel borított koczkás márványpadló, ahol csak lehetett, kúszó növények, virágok, nyílt udvarok közepén álló szökőkutak, vízmendenczék, — mind hozzájárultak ahhoz, hogy a lakás pompás és kényelmes otthon legyen. A mohamedán építkezésnek is bemutatjuk egyik érdekes példáját. A mohamedánizmus nemcsak nyugati, hanem keleti Ázsiában is igen nagy hódításokat tett, Indiában, sőt Khinában is. Indiában új építészeti irányt honosítottak meg Mohamed hívei, amely fölvette ugyan magába a régi hindu építkezés egyes elemeit, de módosítva s egyéb stílusokkal elegyítve. Olyan óriási szobrokat, mint az ősi indiai épületeken, itt nem láthatni, már csak azért sem, mert a mohamedán vallás tudvalevőleg szigorúan tiltja bármely teremtett lénynek, állatnak, embernek, emberi kéz által való utánzását. Az építkezés elemének szép példái láthatók Delhi indiai városban. Itt csak egy uralkodó, Csihan Abad sah a XVII. század elején egymaga negyven mecsetet épített s ezenkívül neje emlékére nagyszerű mauzóleumot, magának pedig pompás palotát. E palotát három oldalról vörös gránitkerítés övezi, negyedik oldalát pedig a Dsamna folyó mossa. Nyolczszögletű udvara van, melyet négy aranyozott márványkupolával fedett csarnok vesz körül. Falékítményei virágokból vannak összeállítva. I. MIKLÓS MONTENEGRÓI FEJEDELEM KÖLTEMÉNYEIBŐL.1 Dalolgattam... Dalolgattam tengereknek Kékes-szürke végtelenjén; Majd meginten a susogó Forrásoknál, — könnyet ejtvén. A dalaim besurrantak A nagyúri udvarokba S piperkőczök keblében is Ott rejtőztek titkon, lopva. Dalolgattam hajnal-pírról, A napról, ha húnyni készül; Ifjúságról, csalogányról, Prizrend 2 drága vidékérűl. Küzdelmeim, utazásim Sokszor dalra ihletének, Szintúgy vészes zápora a Villámszóró sötét éjnek. Dalolgattam virágokról, Borról, lóról, hős kebelről; Lantom húrján olykor-olykor Szerelem is dalba csendül. . . Mindent, mindent megdaloltam; Ám valami dalra késztet: — Isten adta, hála néki ! — A családi boldog élet. Oh, mi szép is; Oh mi népes Ez az istenadta fészek ! . . . Gyermekeim anyja, az én kis giliczém építé meg. Legyen áldva, apró fecskék, Gyönge sólymok, kis tanyátok ; Fiúk, lányok, — csibécskéim! — Csupa áldás szálljon rátok! Én mindenem : reményteljes Kis fejecskék ! áldva áldlak, — Megszülői örömimnek És a földi menyországnak ! Ám úgy áldjon a jó Isten, A mint őtet imádjátok S szeretitek Montenegrót, A ti édes, szép hazátok! Zorkámnak. * Nem mind arany, a mi fénylik : És a trón nem kedvező hely ! Ül azon is boldogtalan, Kicsi lányom, hidd el, hidd el ! Korona is — bármi fényes ! — Tövisekből lehet fonva . . . Elégedett, boldog királyt Nem ismer más, csak a monda. 1 Montenegro mostani fejedelme, I. Miklós, akit Nikita (helyesebben Nikicza) néven is szoktak vetni, egyike a mai legjelesebb szerb költőknek. emle Lirai versei, melyek 1889-ben s azóta 1894-ben bővített kiadásban is megjelentek, istenfélelmet, újabb, családja iránti benső ragaszkodást, hazája és népe szeretetét éneklik lírai hévvel, lelkes hangon. Irt néhány elbeszélő költeményt is nemzete múltjából, valamint több történeti drámát, melyek közül a «Balkán czárnője» czímű nemrég magyar fordításban is megjelent. A Prizrend, szerbül Prizrend nagy Szerbország fővárosa, amely a jelenlegi kossovói villajetben van. 3 Zorka herczegnőhöz, a montenegrói fejedelem egyik leányához, a mostani szerb király elhúnyt feleségéhez szólanak e sorok. 811 Am a kicsi kunyhóban is A boldogság lakik véled, Ha dolgozva csöndbe, titkon, Tisztességben Istent féled .. . Fordította: Szászy István. ZELENIKA. A cattarói öböl castelnuovói partja 18 kilométer hosszban mindenképen eltérő képet nyújt a többi Dalmácziától. Castelnuovo előtt éjszakra, mintegy öt kilométerre, hirtelen megszűnnek a karszt meszes, kopár hegyei és szelídebb lejtőjű dombos vidék kezdődik, mely buja növényzettel van borítva. Források és kutak bőven találhatók, a pompás erdők pedig a fák változatosságára nézve talán sehol sem találják párjukat az Adria és a Földközi tenger mellékén. Bükk- és cserfa, tölgyek, a sötétzöld tűlevelűek számos válfaja, nemesgesztenyék, eperfák, a mirthus- és narancsligetek festői egyvelegben örvendeztetik meg a szemet és töltik be illatukkal a tenger párájától enyhe levegőt. E gazdag növényzet a felséges éghajlatnak köszönhető, mert bizony a lakosságnak abban semmi érdeme nincs, sőt kíméletlenül kihasználja. Szerencsére a természet kipusztíthatlan erejével pótolja, amit az emberek kiirtottak. Vannak itt gesztenyeerdők, melyeknek törzsei 50—100 centiméter vastagok; tölgyfák, melyek olyan növésüek, mint a fenyő; vastag narancsfák, melyek évenkint ezrével termik üdítő gyümölcsüket. Az erdők részint lenyúlnak a tengerig, részint pedig gyönyörű völgyeket kerítenek be, melyeknek szőlői és kaszálói a mi dunaparti vidékünkre, Nagy-Marosra emlékeztetnek. Az erdők tölgyei még karácsonykor is zöldes-sárgák szoktak lenni és április elején már újra sötétzöldek. A dombok nagyobb része a déli örökzöld növényzettel van borítva: babérral és olajfával. Narancs s a narancsnál is kényesebb czitromfák is díszlenek és bő gyümölcsöt hoznak. Hóról, fagyról szó sincs. Szinte csoda, ha egy-egy hideg januári reggelen a síkon dél, vagy a mély fekvésű patakok szélén vékonyka jég mutatkozik, ami azonban a napfölkelte után mindjárt el is tűnik. Látni ott egy pálmát, melyet 175 év előtt ültettek, 12 méter magas és van tél, melyben kiérleli datolyáit, hogy e vidék éghajlata Bizonyítéka ez annak, oly enyhe, mint a Riviéra legvédettebb pontjai. A tenger itt szép azúrkék színű; vize oly átlátszó, hogy a fenekén buján növő sajátságos alakú növényeket tisztán láthatni. S mindezek fölött a sötétkék olasz égboltozat terül el. E paradicsomi vidéken, nem messze Castelnuovótól, Zdenikában, teremtett egy derék hazánkfia, Magyar Antal volt honvédhuszár kapitány egy üdülőhelyet, melynek elnevezése «Penzió a zöld tengerparthoz» s mely mindent magában egyesít, mit egy tengeri klimatikus üdülőhely csak nyújthat. E partokon keresett és talált ő maga is hét évvel ezelőtt gyógyulást már-már végzetes fordulatot vett tüdőbajából. Ez indította őt arra, hogy szenvedő vagy üdülést kereső embertársai számára fenséges éghajlatú ponton alkalmas telepet lé etesítsen. A telep tölgyerdővel borított halmok kies völgyében fekszik, 15 holdnyi területű parkban, melyen keresztül vonul a jó karban tartott országút s mellette a vasút vonala, mely egy alagúton át lép be a völgybe és csakhamar azon túl éri el a végállomást, Zelenikát. Bámulatunkat kelti fel a park növényzete. Czédrusok és cziprusok mellett magas sudarú eucalyptusok, bosnyák szilvafák mellett sötétzöld babér-és olajfák, azután narancsfák, czitrom- és gránátalma, a fügék legkényesebb fajai és másfél kilós gyümölcsöt érlelő czitronádok. De hogy hazájáról még nem feledkezett a park megalkotója, mutatják saját nevelésű dió- és cseresznyefái, a kilós gyümölcsöt érlelő birs és saját oltású erdélyi batul almafák. Maga sem hitte eleinte, hogy a hidegebb égalja növényei itt megnőhessenek, de gondos ápolás mellett ez is sikerült neki. Mindez öt-hat év szorgalmas munkájának az eredménye, ott, ahol ezelőtt elhagyott, gazos szőlők dísztelenkedtek. A tenger itt soha sem viharos, mert védve van éjszak és kelet felől a herczegovinai és montenegrói égbenyúló magas hegyektől. A part