Vasárnapi Ujság – 1904
1904-05-01 / 18. szám - A mi kis Khinánk (képekkel). Szuk Géza 292. oldal / Általános nép- és országisme
294 VASÁRNAPI ÚJSÁG. II. SZÁM. 1904. 51. ÉVFOLYAM. dag, mint a déli vidék, de a felsorolt árak mégis meglehetős értéket képviselnek. Tientsinnek most ugyan még talán nincs meg az a fontossága, mint Sanghajnak és Honkongnak, de meglesz, ezt reményli minden kereskedő és azért igyekeznek már most megvetni lábukat. Hadászati szempontból fontos Tientsin ; azért van ott sok európai katonaság, mivel a nagyhatalmak jól tudják, hogy zavargások esetén onnan könnyen féken lehet tartani Pekinget. A mi telepítvényünkön eddig nem igen sok történt. Építünk egy konzuli lakást, ez az egész. Tervbe van véve egy nagyobb kaszárnya, amely védelmi czélokra is berendeztetnék. A területet a khinai várossal egy rozoga hajóhíd köti össze, amelyet két óránként az átmenő vitorlásoknak megnyitnak. Ilyenkor lehet leginkább látni azt a lüktető életet, mely a khinai városok jellemző sajátsága. Teherhordó állatok, hordszékek, kétkerekű kis kocsik, emberek tömege gyülekezik össze a parton és várja az átbocsátást Körülbelül 30,000 khinai lakik a mi városrészünkben. Az utczák keskenyek, 2—3 méter szélesek. A lakosok magvát néhány gazdag khinai kereskedőn kívül szatócsok, iparosok szolgáltatják. Van itt minden, amit a khinai szeme-szája megkíván : színház, fürdők, ópiumhelyiségek, zálogházak, sőt még khinai iskola is, ahol a gyerekek kettesével ülnek kis asztalkáknál, előttük könyv, írószerszám és teás csésze ; a pápaszemes görnyedt tanító nagy tisztelettel fogadja a látogató idegent. Az utczák tiszták, mivel büntetés terhe alatt tilos a szemetet az utczára kidobni és ott disznókat legeltetni, pedig ez már nagy haladás, mivel a legnehezebb feladat a khinait tisztaságra szoktatni. Nagy érdeme van mindezekben a végrehajtó hatalmat képviselő Acurti Hugó sorhajóhadnagynak, aki 40 tengerészkatonából álló különítménynek parancsnoka. Be van osztva mellé egy sorhajózászlós és egy haditengerészeti orvos. A főparancsnok Pekingben székel. A tisztek egy khinai házban laknak, e mellett van a közigazgatás czéljaira szolgáló épület a törvényszékkel, adóhivatallal és rendőrlaktanyával. A rendet 70 khinai rendőr, úgynevezett shimbó tartja fenn, akik rengeteg komoly arczczal végezik a szolgálatot és négy őrszobában tanyáznak rendesen. Mindennap délelőtt az előző napról beidézett vagy megcsípett bűnösöket ítélik el sommás eljárás alapján. Huszonöt bambusz, pénzbüntetés, vagy a kaloda, az úgynevezett hang, amelyet a nyakra erősítenek, a büntetés. A közügyek vezetésére előkelő khinaiakból álló városi tanács van szervezve, amelyben a katonai parancsnok és tienzsini konzulunk elnököl, ők ketten természetesen mindig szótöbbséggel bírnak. A khinaiak igen meg vannak elégedve, mivel európai módra bánnak velük, de a khinai hatóságok ros szemmel nézik ezt, mivel hatáskörük csorbítását látják a bíráskodásban. Ha a khinai a telepítvényen kívül követ el valamit, az természetesen khinai bíráskodás alá esik. A közigazgatási épülettel szemben egy volt Buddha-templomban van elhelyezve a mi tengerészeti különítményünk. A katonák khinai házakban laknak. Az udvaron van a templom, benne egy aranyozott 7—8 méter magas Buddhaszobor fából. Különös látvány, amikor ezelőtt a szent előtt tisztítják a tengerészek a lovakat, vagy rakják be a helyiségbe a szénát. Egy kápolna-forma helyiség raktárul szolgál. Van itt azonkívül egy katonai kórház is. A tengerészek között néhány magyar fiút is találtam. Ámbár az utczákat öntözik, tisztogatják, mégis olyan néha a bűz, hogy azt ki nem lehet mondani, ez azonban már Khinával együtt jár. A közigazgatás pénzbe kerül, azonban az adók fedezik a költségeket, sőt szép összeg marad minden évben, úgy, hogy a telep kezelése semmibe sem kerül és inkább még hasznot hoz nekünk. Nem ártana, ha a többi nagyhatalom példájára mi is kihasználnók telepünket kereskedelmi czélok előmozdítására. Az összes európai telepítések közül a mienk fekszik a legjobb helyen; a Pei-Ho folyó felől majdnem másfél kilométer hosszú part áll rendelkezésre, ez pedig Tientsinben igen fontos, mivel a szállítást a Császár-csatornán és a Pei-Ho folyón bonyolítják le. A keleti részen a vasút érinti, tehát úgy szárazon, mint vizén hozzáférhető. Míg az összes nagyhatalmak a telepítvényeket csak bérlik a klimaiaktól, addig a mi telepítvényünk az osztrák-magyar monarkhia tulajdonát képezi, mi azt elfoglaltuk, csakis a magántulajdon tekintetében történt megegyezés. Ha ugyanis magánépületekre, vagy telkekre van szükség, azt nekünk ki kell sajátítanunk s a kisajátítási összegek a házak fekvése szerint vannak megállapítva. A nyilvános épületeket, templomokat egyszerűen elvettük, ezek a mieink. Az utczák reggeltől estig tele vannak néppel. Az utczasarkokon nagy piros falragaszok tájékoztatják a mulatni vágyó népet a színházban előadott darabok felől. A színház a khinai népnek valóságos szenvedélye s még a legkisebb faluban is találunk — ha egyebet nem, hát egy nyitott színpadot, ahol vándor komédiások mulattatják a közönséget. Különben minden khinai maga is színész; a fődolog az, hogy az élet bármily viszontagságai között meg kell őrizni a nyugalmat és külszínt, ezért — történjék vele bármi — soha egy arczizma meg nem rándul. A hidegvér tekintetében túltesz az angolon. Üzlet nagyon sok van itt. Minden khinainak legfőbb kívánsága, hogy kereskedő lehessen s ügyességben a khinaiak túltesznek az európaiakon is. Kiváló üzleti tehetségünk van. Portékájukat nagy lármával kínálják. A kiabálás és lárma, amit a különféle árusok véghez visznek, az agyvelőt remegteti meg, mindenki igyekszik szomszédját túlkiabálni, lármázni, vasdarabokat, dobot, réztányérokat vernek össze. Borbélyok szaladgálnak a szűk utczákban, mert itt nem műhelyekben, hanem az utczán borotválják az embert. Egy rúdon viszik vállukon a kis széket, melyre a borotválandó leül, a rúd másik végén egy szekrényke van felfüggesztve az összes szükséges műszerekkel. A legnagyobb tolongás közepette leülteti a borbély páciensét, egy kevés vízzel lemossa az arczát és borotvál, mert itt a szappant nem ismerik. A borotválás után kibontja a haját és megfésüli, befonja, mindezt körülbelül hét fillérért. Az a legérdekesebb, hogy közben teherhordók, megrakott szamarak haladnak el mellette és ő a legnagyobb lelki nyugalommal tovább működik. A jövendőmondók, iródiákok, kis asztaloknál űzik foglalkozásukat. Koldusokat, kéregetőket az utczán nem látni, pedig másutt a khinai városok tele vannak velük s jaj annak, a ki ad valamit, mert az egész utcza utána szalad. Egy templom előtt a téren egész nagy tömeg áll, ül, és hallgatja egy öreg khinai elbeszélését, a ki nyugodt arczczal mesél mindenféle meséket. A khinai szenvedélyes játékos, akárhányszor az út szélén néhány ember leül és kártyázik. Ősszel burgonya- és gesztenyesütők ütik fel tanyájukat az utczán. A burgonyát agyagkályhákban sütik, a gesztenyét finom apró kavics között pörkölik. A Pei-Ho partján emelkedik egy emelet magasságú épület, ez a népfürdő; a bemenetnél egy festmény díszeleg, a hullámokban fürdő potyka. Ha lefizeti a czopfos atyafi az 5 fillért, bemehet. Egy nagy helyiségben körül kis szekrénykék vannak, a középen padok; a közönség levetkezik és egy ajtóval elzárt helyiségbe megy, hol padok vannak s egy nagy üstben forr a viz és gőzzel tölti be a helyiséget, melyben a khinai izzad. Majd kijövet leöntik vizzel és úgy, ahogy Iréné császárné (Jászai Mari) a nagy tanácsban. (II. felvonás.) Konstantin császár (Beregi) búcsúja a harangoktól. (II. felvonás.) Demeter nagyherczeg (Ivánfi.) HERCZEG FERENCZ «BIZÁNCZ» CZÍMŰ SZÍNMŰVÉNEK NEMZETI SZÍNHÁZI ELŐADÁSÁBÓL. Jelfy Gyula fényképei.