Vasárnapi Ujság – 1904

1904-05-15 / 20. szám - Szabolcska Mihály: Jókai 334. oldal / Költemények - Jókai kiadatlan levele Kossuthhoz 334. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyuak

"20. SZÁM.^1904. 51. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 335 «Ötödik Ferdinánd magyar király nevében, én Kossuth Lajos, az ország teljhatalmú nép­fölkelési biztosa és az ország honvédelmi bi­zottmányának tagja, ezen bizottmány nevében is adom tudtára mindeneknek, a kik jelen leve­lemet most és jövendőben olvasandják. «Miképen Rózsa Sándor, ki a törvénytől és erkölcsiségtől elvetemedve ezen vidéket sok esztendők óta rablásaival nyughatatlanította, isten irgalmánál fogva magához térvén s bű­neit töredelmesen megbánván, hozzám azon alázatos kéréssel folyamodott, hogy ha eddigi életmódjáért valamint igaz bűnbánata szerint az istentől bocsánatot s ennél fogva a földi igazságtól is bocsánatot kaphatna, nemcsak elhagyná előbbi életmódját s a törvényhez és erkölcsiséghez állhatatosan visszatérne, hanem egyszersmind a haza jelen veszélyében az or­szágnak fegyveres ellenségei ellen hű és bátor szolgálatát felajánlaná, mint a pusztai pásztor népből 150 fegyveres lovast saját költségükön táborba szállani és az ország hadvezéreinek rendelkezése szerint a haza ellenségei ellen a véggyőzelemig híven és becsületesen szolgálni reá bírná.» Eddig Kossuth Vörös titkárjának mondta tollba a konczeptust, ki itt hirtelen egyéb elfog­laltsága miatt megszakítván az irást, Kossuth a folytatást másnak diktálta tovább s ezzel fejezte be: . . . «Az elárult haza védelmére egyenként és összesen fegyvert fogjon, annak okáért nevezett Rózsa Sándornak az örökkévaló Isten és az országnak honvédelmi bizottmánya nevében ezennel e jelen levelem előtt folytatott bűnös életéért a földi igazság részéről is bocsánatot adok és rendelek, oly feltétel alatt mind ezáltal, hogy a törvényhez és erkölcsiséghez állhatato­san megtérjen és fogadása szerint 150 fegyve­rezett lovassal magát a seregvezér rendelkezése alá adja és bocsássa, ki őket rögtön Csepel szi­getén, onnan pedig a Dunán átszállítani és a Hunyadi-csapat parancsnokának vezérlete alá utasítani köteleztetik. «így hozván magával a töredelmes bűnbánó iránti keresztény szeretet és a vidéki nép nyu­galmának biztosítása. «Jelen bűnbocsátó levelemet a fent kitett kö­telesség teljesítésének föltétele mellett, az országnak minden hatóságai, birái és itélő­székei erősnek és érvényesnek elfogadni köte­leztetvén. «Ha ellenben nevezett Rózsa Sándor az ördög sugallatának engedve, bűnös életével fel nem hagyna és a közbiztonságot tovább is háborítani merészelné, ezen esetre jelen bűn­bocsátó levelemet minden bíróság megsemmi­sűltnek tekintendi s őt újabb bűneiért régi bűneinek egész súlya szerint büntetendi, a köz­igazság úgy kívánván. Kelt Hódmezővásárhely, október B-án, 1848. Kossuth Lajos m. k. orszá­gos teljhatalmú kormánybiztos s a honvédelmi bizottmány tagja.» Az amnesztia hírűi adására az Egressyvel és Csernátonyval Kossuth kíséretében jelen volt Jókai vállalkozott s még aznap elindult Rózsa Sándor felkeresésére, Félegyházára. Szentesen és Csongrádon át utazott, hol már aggodalom­mal tapasztalhatta, — mint azt alábbi levelé­ben ki is fejezi, — hogy titkos kezek mindent elkövetnek a haza védelmére jelentkezőknek visszariasztására. Rózsa Sándorral személye­sen nem találkozhatott, így hát a következő levélben számolt be küldetéséről Kossuthnak. Félegyháza, 1848 október 4. reggeli 7V» óra. Teljes hatalmú országos biztos úr! Rózsa Sándor amnesztiáját kézbesítettem. Eljárásom kissé divergált a vett utasítástól, de a körülmények, úgy hiszem igazolandjak. A kér­déses hadnagy jelen nem létében a bocsánat­hirdető levelet Lukácsy Károly első őrmester­nek adtam át, mint ki ez ügyben maga legtöb­bet fáradozott, azon utasítással, hogy rögtön keresse fel Rózsa Sándort s a kérdéses feltétele­ket tudtára adva, rögtön índítsa meg már 286-ra felszaporodott csapatjával rendeltetése helyére. Szentesen és Csongrádon az igaz ügy tudósai veszedelmes sensatiót okoztak a felkelésre kész népben azon hit terjesztésével, hogy míg ők oda lesznek, falvaikat idegen katonaság szál­landja meg, ezek most totál desperáltak. — Alapja tán a pletykának az lehet, hogy a Blom­berg dsidásait nem bocsáták be Szegeden. Jó volna ezek iránt valami megnyugtató intézke­déssel fellépni, tán lefegyverzeni a kérdéses katonaságot, vagy elküldeni Debreczenbe, hol elegendő kontrolleria volna rájuk nézve a moz­dulni úgyis restelkedő népségben, — ezek az emberek komolyan aggódnak s daczára Zichy példájának, még mindig akad, ki őket bujto­gassa. Ne adja Isten, hogy azalatt, míg ők oda­lesznek, valami baleset történjék falvaikban, ez mindenesetre az igaz ügy népszerűségének rovására menne. Írtam egy proclamatiót a már táborba szállt felkelő néphez, az iránt szólva hozzá, hogy ott a táborban körülbelől mihez alkalmazza magát, hogy becsületet valljon. Mire találkozandunk, készen fogom magammal vinni, ha ugyan ma­gamat is el nem visz valami, addig is maradok alázatos szolgája Jókai Mór. (Kívül.) Jókai Mórtól. Kossuth Lajos teljes hatalmú országos biztos úrnak s a képviselőház honvédelmi bizottmányi tagjának al bi­l. Szegeden. (Ha onnan elment, vissza Pestre.) Jókainak ezt a proklamáczióját, melyről a fentebbi levélben említés van téve, nem talál­tuk a szabadságharcz dokumentumai között, de most közölt levele mindenesetre érdekes fényt vet a nemzet önvédelmi harcza hátterében set­tenkedő «tudósok» titkos működéseire. Balogh Rezső fényképe. A KIRÁLY KÉPVISELŐJÉNEK, GRÓF APPONYI UDVAR­NAGYNAK ELTÁVOZÁSA A TEMETÉSRŐL. Jelfy Gyula fényképe. A GYÁSZMENET A NEMZETI SZÍNHÁZ ELŐTT. (Középen gróf Tisza István miniszterelnök és Berzeviczy Albert kultuszminiszter, mögöttük Perczel DCZSŐ, a képviselőház elnöke és gróf Khuen-Héderváry miniszter.­ JÓKAI TEMETÉSE. A VÉN GAZEMBER Elbeszélés. (Folytatta.) Irta Mikszáth Kálmán. A biró oda szólt a tizedesek egyikéhez, kik ketten, mint Rómában a lictorok, méltóságtel­jesen álltak ott mögötte a mogyorófa pál­czáikkal. — Legjobb lesz a tekintetes kasznár úrnak odahaza. Eredj Bokolyi, keríts egy széles lét­rát, arra hányjatok rá dunyhát, hogy puha le­gyen az uri testének, aztán rendelj vagy két bundát is, a­mit ráterítünk, hogy ne fázzék ; kend pedig Csapó bácsi (ez a másik tizedesnek, az öregnek szólt) hajtson ki két hórihorgas termetű legényt és két alacsony tökmag em­berkét, a­kik a létrát viszik. Ez az én rec­ep­tem — tette hozzá önérzetesen. — De itt legyen kendnek az egyik lába. A doktor felfortyant. — Micsoda ostoba móka ! — mondá a körül­állóknak. — Mindenek előtt lovas ember kell a Karpeczky doktorhoz a városba. Megszúrta a kemény szó biró uramat s hara­gosan suhintott botjával a levegőben. — Itt pedig én parancsolok, vagy mi ? — No, ha kend parancsol — fakadt ki a dok­tor indulatosan, — akkor én itt fölösleges va­gyok. Csinálja, ha jobban tudja. S ezzel sarkon fordult és ott hagyta a szo­bát, meg a beteget, magában beszélgetve tünt el a Pillerék kertje mellett. Csapó bácsi is elment a paranc­csal és az öreg bíró rec­eptje szerint rendeli ki a hosszú Szabó Gábort és a hórihorgas Smoleczky Mi­hályt, azokhoz azután a kis Százpap Vinczét és a saját vejét Kibédi Istókot, a­kit Csutaknak is neveztek alacsony termete miatt. Miután a kasznárt a párnákkal megrakott fonott létrára fektették, bundával betakarták, kívánatára pipát adtak a szájába, mert kemény

Next