Vasárnapi Ujság – 1904
1904-05-15 / 20. szám - Szabolcska Mihály: Jókai 334. oldal / Költemények - Jókai kiadatlan levele Kossuthhoz 334. oldal / Történelem; régészet és rokontárgyuak
"20. SZÁM.^1904. 51. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 335 «Ötödik Ferdinánd magyar király nevében, én Kossuth Lajos, az ország teljhatalmú népfölkelési biztosa és az ország honvédelmi bizottmányának tagja, ezen bizottmány nevében is adom tudtára mindeneknek, a kik jelen levelemet most és jövendőben olvasandják. «Miképen Rózsa Sándor, ki a törvénytől és erkölcsiségtől elvetemedve ezen vidéket sok esztendők óta rablásaival nyughatatlanította, isten irgalmánál fogva magához térvén s bűneit töredelmesen megbánván, hozzám azon alázatos kéréssel folyamodott, hogy ha eddigi életmódjáért valamint igaz bűnbánata szerint az istentől bocsánatot s ennél fogva a földi igazságtól is bocsánatot kaphatna, nemcsak elhagyná előbbi életmódját s a törvényhez és erkölcsiséghez állhatatosan visszatérne, hanem egyszersmind a haza jelen veszélyében az országnak fegyveres ellenségei ellen hű és bátor szolgálatát felajánlaná, mint a pusztai pásztor népből 150 fegyveres lovast saját költségükön táborba szállani és az ország hadvezéreinek rendelkezése szerint a haza ellenségei ellen a véggyőzelemig híven és becsületesen szolgálni reá bírná.» Eddig Kossuth Vörös titkárjának mondta tollba a konczeptust, ki itt hirtelen egyéb elfoglaltsága miatt megszakítván az irást, Kossuth a folytatást másnak diktálta tovább s ezzel fejezte be: . . . «Az elárult haza védelmére egyenként és összesen fegyvert fogjon, annak okáért nevezett Rózsa Sándornak az örökkévaló Isten és az országnak honvédelmi bizottmánya nevében ezennel e jelen levelem előtt folytatott bűnös életéért a földi igazság részéről is bocsánatot adok és rendelek, oly feltétel alatt mind ezáltal, hogy a törvényhez és erkölcsiséghez állhatatosan megtérjen és fogadása szerint 150 fegyverezett lovassal magát a seregvezér rendelkezése alá adja és bocsássa, ki őket rögtön Csepel szigetén, onnan pedig a Dunán átszállítani és a Hunyadi-csapat parancsnokának vezérlete alá utasítani köteleztetik. «így hozván magával a töredelmes bűnbánó iránti keresztény szeretet és a vidéki nép nyugalmának biztosítása. «Jelen bűnbocsátó levelemet a fent kitett kötelesség teljesítésének föltétele mellett, az országnak minden hatóságai, birái és itélőszékei erősnek és érvényesnek elfogadni köteleztetvén. «Ha ellenben nevezett Rózsa Sándor az ördög sugallatának engedve, bűnös életével fel nem hagyna és a közbiztonságot tovább is háborítani merészelné, ezen esetre jelen bűnbocsátó levelemet minden bíróság megsemmisűltnek tekintendi s őt újabb bűneiért régi bűneinek egész súlya szerint büntetendi, a közigazság úgy kívánván. Kelt Hódmezővásárhely, október B-án, 1848. Kossuth Lajos m. k. országos teljhatalmú kormánybiztos s a honvédelmi bizottmány tagja.» Az amnesztia hírűi adására az Egressyvel és Csernátonyval Kossuth kíséretében jelen volt Jókai vállalkozott s még aznap elindult Rózsa Sándor felkeresésére, Félegyházára. Szentesen és Csongrádon át utazott, hol már aggodalommal tapasztalhatta, — mint azt alábbi levelében ki is fejezi, — hogy titkos kezek mindent elkövetnek a haza védelmére jelentkezőknek visszariasztására. Rózsa Sándorral személyesen nem találkozhatott, így hát a következő levélben számolt be küldetéséről Kossuthnak. Félegyháza, 1848 október 4. reggeli 7V» óra. Teljes hatalmú országos biztos úr! Rózsa Sándor amnesztiáját kézbesítettem. Eljárásom kissé divergált a vett utasítástól, de a körülmények, úgy hiszem igazolandjak. A kérdéses hadnagy jelen nem létében a bocsánathirdető levelet Lukácsy Károly első őrmesternek adtam át, mint ki ez ügyben maga legtöbbet fáradozott, azon utasítással, hogy rögtön keresse fel Rózsa Sándort s a kérdéses feltételeket tudtára adva, rögtön índítsa meg már 286-ra felszaporodott csapatjával rendeltetése helyére. Szentesen és Csongrádon az igaz ügy tudósai veszedelmes sensatiót okoztak a felkelésre kész népben azon hit terjesztésével, hogy míg ők oda lesznek, falvaikat idegen katonaság szállandja meg, ezek most totál desperáltak. — Alapja tán a pletykának az lehet, hogy a Blomberg dsidásait nem bocsáták be Szegeden. Jó volna ezek iránt valami megnyugtató intézkedéssel fellépni, tán lefegyverzeni a kérdéses katonaságot, vagy elküldeni Debreczenbe, hol elegendő kontrolleria volna rájuk nézve a mozdulni úgyis restelkedő népségben, — ezek az emberek komolyan aggódnak s daczára Zichy példájának, még mindig akad, ki őket bujtogassa. Ne adja Isten, hogy azalatt, míg ők odalesznek, valami baleset történjék falvaikban, ez mindenesetre az igaz ügy népszerűségének rovására menne. Írtam egy proclamatiót a már táborba szállt felkelő néphez, az iránt szólva hozzá, hogy ott a táborban körülbelől mihez alkalmazza magát, hogy becsületet valljon. Mire találkozandunk, készen fogom magammal vinni, ha ugyan magamat is el nem visz valami, addig is maradok alázatos szolgája Jókai Mór. (Kívül.) Jókai Mórtól. Kossuth Lajos teljes hatalmú országos biztos úrnak s a képviselőház honvédelmi bizottmányi tagjának al bil. Szegeden. (Ha onnan elment, vissza Pestre.) Jókainak ezt a proklamáczióját, melyről a fentebbi levélben említés van téve, nem találtuk a szabadságharcz dokumentumai között, de most közölt levele mindenesetre érdekes fényt vet a nemzet önvédelmi harcza hátterében settenkedő «tudósok» titkos működéseire. Balogh Rezső fényképe. A KIRÁLY KÉPVISELŐJÉNEK, GRÓF APPONYI UDVARNAGYNAK ELTÁVOZÁSA A TEMETÉSRŐL. Jelfy Gyula fényképe. A GYÁSZMENET A NEMZETI SZÍNHÁZ ELŐTT. (Középen gróf Tisza István miniszterelnök és Berzeviczy Albert kultuszminiszter, mögöttük Perczel DCZSŐ, a képviselőház elnöke és gróf Khuen-Héderváry miniszter. JÓKAI TEMETÉSE. A VÉN GAZEMBER Elbeszélés. (Folytatta.) Irta Mikszáth Kálmán. A biró oda szólt a tizedesek egyikéhez, kik ketten, mint Rómában a lictorok, méltóságteljesen álltak ott mögötte a mogyorófa pálczáikkal. — Legjobb lesz a tekintetes kasznár úrnak odahaza. Eredj Bokolyi, keríts egy széles létrát, arra hányjatok rá dunyhát, hogy puha legyen az uri testének, aztán rendelj vagy két bundát is, amit ráterítünk, hogy ne fázzék ; kend pedig Csapó bácsi (ez a másik tizedesnek, az öregnek szólt) hajtson ki két hórihorgas termetű legényt és két alacsony tökmag emberkét, akik a létrát viszik. Ez az én receptem — tette hozzá önérzetesen. — De itt legyen kendnek az egyik lába. A doktor felfortyant. — Micsoda ostoba móka ! — mondá a körülállóknak. — Mindenek előtt lovas ember kell a Karpeczky doktorhoz a városba. Megszúrta a kemény szó biró uramat s haragosan suhintott botjával a levegőben. — Itt pedig én parancsolok, vagy mi ? — No, ha kend parancsol — fakadt ki a doktor indulatosan, — akkor én itt fölösleges vagyok. Csinálja, ha jobban tudja. S ezzel sarkon fordult és ott hagyta a szobát, meg a beteget, magában beszélgetve tünt el a Pillerék kertje mellett. Csapó bácsi is elment a paranccsal és az öreg bíró receptje szerint rendeli ki a hosszú Szabó Gábort és a hórihorgas Smoleczky Mihályt, azokhoz azután a kis Százpap Vinczét és a saját vejét Kibédi Istókot, akit Csutaknak is neveztek alacsony termete miatt. Miután a kasznárt a párnákkal megrakott fonott létrára fektették, bundával betakarták, kívánatára pipát adtak a szájába, mert kemény