Vasárnapi Ujság – 1904
1904-06-05 / 23. szám - Dr. Schmidt Sándor 23.. szám / Arczképek, Hazaiak - Zmáj Jovánovics János 23.. szám / Arczképek, Hazaiak - Zmáj Jovanovics János (arczképpel) 385. oldal / Élet- és jellemrajzok - Az országos torna-szövetség tornaünnepélye Aradon (3 kép) 23.. szám / Időszerű illusztrácziók - Irányi Dániel szobrának leleplezése Budapesten (2 kép) 23.. szám / Időszerű illusztrácziók - Képek a bikaviadalról. Perea rajzai után: Bevonulás (cuadrilla). - Rúdugrás. - A banderillero széken ülve várja a bikát. - A chulo és a bika. - A banderillero a bika előtt. - A matador. - A pikador veszélyben. - Chulo ugrása a bikán keresztül. - A matador küzdelme. - Pouly és toreador csoportja 23.. szám / Időszerű illusztrácziók - Jókai mellszobra Istók Jánostól 23.. szám / Műtárgyak - Képek Jókai utolsó lakásából: Jókai dolgozószobája. - Jókai iróasztala. - Jókai hálószobája 23.. szám / Táj- és uti képek; épületrajzok, Hazaiak - Az «Én; te; ő» czímű operett királyszinházi előadásából 23.. szám / Vegyes tárgyúak; térképek - Edmond Rostand «Napkeleti királykisasszony» czímű drámájának nemzeti szinházi előadásából (3 kép) 23.. szám / Vegyes tárgyúak; térképek
23.SZ. 1004. (51. ÉVFOLYAM.) SZERKESZTŐ FŐMUNKATÁRS NAGY MIKLÓS. MIKSZÁTH KÁLMÁN, | Előfizetési feltételek: VASÁRNAPI ÚJSÁG és j egész évre 24 korona POLITIKAI ÚJDONSÁGOK (a Világkrónikával) együtt félévre ... 13 « BUDAPEST, JUNIUS 5. Csupán az egész évre 16 korona VASÁRNAPI ÚJSÁG félévre — 8 « A POLITIKAI ÚJDONSÁGOK í egész évre 10 korona (a Világkrónikával) I félévre 5 « Külföldi előfizetésekhez a postailag meghatározott viteldíj is csatolandó. ZMAJ JOVÁNOVICS JÁNOS: ZMÁJ szó szerdai sárkányt jelent s ez az irót, egyszersmind általánosan elterjedt és legismertebb neve Jovánovics Jánosnak, a szerbek hirneves költőjének. E melléknév, mely már vagy 30 éve nagy népszerűségre tett szert a szerb irodalomban, eredetét annak a «Zmáj» («Sárkány») czimű élctlapnak köszöni, melyet Jovánovics 1870 körül Budapesten szerkesztett. Zmáj Jovánovics egyénisége és költészete magyar szempontból kiváló figyelmet érdemel. Az idegen irodalmak jelesebb képviselői közül talán egy sem foglalkozott a magyar irodalommal annyit és oly behatóan, mint ő. Hosszú és dicsőséges pályájának nagy részében tehetségének és buzgalmának jó részét magyar remekművek fordításának szentelte. Jovánovics nem régen töltötte be 70-ik évét. A hazai szerbek, kiknek ő, újvidéki születésénél fogva, kiváló büszkesége, ünneppé avatták születése napját s tiszteletük és ragaszkodásuk számos tanújelével árasztották el a költőt, ki működésével a magyar közönség elismerését is megérdemli. Szép és becses gyűjteményt lehetne összeállítani abból, amit ő eddig magyar költőkből fordított. Pályájának kezdetén különösen Arany Jánossal foglalkozott s már 1857-ben kiadta a «Toldi»-t. E fordításra leginkább Hadzsics Antal buzdította. Midőn a két szerb író egy izben, vagy negyven évvel ezelőtt, itt Budapesten a magyar költőkről beszélgetett, Jovánovics már akkor alapos tájékozottsággal szólt Aranyról és Toldijáról. Hadzsics biztatta, hogy bizony érdemes munkát végezne, ha lefordítaná szerb nyelvre a «Toldi»-t. Jovánovics vállalkozott e nehéz feladatra s e munkája nevezetes fordulópontot jelent írói pályáján, mert jóllehet neve már akkor is ismert volt költeményeiről, a «Toldi» fordításával aratta első igazi nagy sikerét. Az első magyar bírálatot e munkáról az 1858-iki «Pesti Napló» közölte, szerbet a Hadzsics szerkesztősége alatt megjelenő «Letopisz» czimű folyóirat. Mindkét bíráló egyértelműleg dicsérte a fordítás művészi színvonalát. Hogy mily élvezetes és vonzó volt a fordítás, azt az is bizonyította, hogy a szerb «Toldi» 600 példányban kelt el, ami az akkori szerb irodalom állapotai mellett tekintélyes szám. Jovánovics műfordítói eljárása a «Toldi»-ban körülbelül teljesen kialakulva mutatkozik. Általában véve szabadon fordított s nem törekedett mindenütt az alaki hűségre. Erre czéloz ő maga is a «Toldi»-hoz írt előszavában, midőn kiemeli, hogy vágya volt mindenek előtt a költő szellemébe mélyedni. Összehasonlítások tehát gyakran eltéréseket fognak mutatni, de ezt elsősorban a szerb ízlés és a nyelvi sajátságok okozzák, amelyekre Jovánovics nagy gondot fordít. A «Toldi» lefordítása után is sokat olvasta Aranyt. 1870-ben lefordította és kiadta «Toldi estéjét» 1876-ban «Murány ostromát», a 80-as években pedig a «Toldi szerelme» egyes részleteit is. A balladák közül nem egyet lehet az ő fordításában szerb nyelven olvasni. Közte és a nagy magyar költő közti szíves viszonyról különösen Aranynak Jovánovicshoz 1874-ben írt levele tanúskodik. Sok kedves dolgot ir neki ebben a «Toldi» költője, első sorban hálásan köszöni meg, hogy műveit annyira szerette s hogy azokat kiváló fordításaiban terjeszti. Aranyon kívül Jovánovics Petőfivel foglalkozott legtöbbet. Maga is lírai költő s mint ilyen aratta tulajdonképen legnagyobb költői sikereit. Az érzelmi rokonságon kívül közös vonása különben Petőfivel, hogy mindkettő a népköltészet talajából nőtt fel. 1860-ban megjelent a «János vitéz» fordítása s ezt követték az ismertebb költemények közül: a «Téli esték», «A bedőlt csárda», «Az őrült», «A három fiú», stb. Mint Petőfi-fordító is azzal érdemli ki a legtöbb dicséretet, hogy ritka biztossággal találja el az eredetinek színét és hangulatát. Jellemző a «Falu végén kurta korcsma» czímű költemény elterjedése az ő fordításában. Valóban azt lehet mondani, hogy ép oly ismert az a szerb világban, mint a magyarban. Nálunk a déli végeken, Szerbiában és a Balkán minden szerb lakta vidékén ismerik és tudják könyv nélkül s csak kevesen sejtik, hogy nem eredeti szerb költemény. Jovánovics fordításában egészen elszerbesedett s elkeveredett a legkedveltebb népdalok közé. Még dallama is van, egészen szerb ízű; egyik fele oly hangos és mulatós, hogy miként egy szerb zenész mondotta, frenetikus lelkesedéssel szokták énekelni. A dallam élénk, tisztán elemezhető motívumaiból ítélve, úgy látszik, ismeretlen szerzője a Bácskából való. A ZMAJ JOVÁNOVICS JÁNOS.