Vasárnapi Ujság – 1905
1905-01-15 / 3. szám - Szávay Gyula: Jókai emlékezete 34. oldal / Költemények
38 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 3. SZÁM. 1905. 52. ÉVFOLYAM. zák meg: különös utasításul adták, hogy 16 éves nemes ifjú már szavazhat s hogy a megbízó levelek is figyelembe vétessenek. A szavazás felekezetek (pártok), szerint történt. A szavazókat egymásután bocsátották be a kapu mellett való pitvarba s miután leszavaztak, bent kellett maradniok az udvaron. Ezután került csak sor a másik pártra. Először a kubinszkiak éltek alkotmányos jogukkal. Győzelmük egészen bizonyosnak látszott, a pecsovicsok tehát cselhez folyamodtak. Egész esti 7 óráig tartózkodtak a voksolástól, de akkor, bár már sötétedett, nagy tömegekben járultak az urnához. A kubinszki párt másnapra akarta hagyni a szavazást, a pecsovicsok azonban erőszakoskodtak. Szedték tehát szavazatukat még gyertyavilágnál is, de egyszerre csak betódult az egész tömeg, erre a bizottság a sötét miatt is, a megyeház nagy terme melletti szobába vonult, a szavazókat pedig bezárták a nagy terembe. Egy darabig aztán még folytatták a szavazatszedést, de a nagy terem ajtaját a kortesek valamelyike kinyitotta. Nagy zajt és lármát idézett elő a kubinszkiak sorában, midőn hire jutott, hogy a már leszavazott fecsetÁcsokat a főispán lakosztályából kötélen leeregetik, hogy aztán újból bekerülvén a kapun, ismét szavazásra jelentkezzenek. Ezért kellett a nagy terem ajtaját kinyitni. A kubinszkiak erélyes sürgetésére újból bezárták ugyan az ajtókat, de a beszorult pecsovicsok látván, hogy tervük nem sikerül, a teremben levő nagy hőséget vetve okul, a szavazatszedő szoba ajtaját támadták meg. Recsegve, ropogva engedett az a nyomásnak, mire a tömeg betódult, így a bizottság este 10 órakor beszüntette a szavazatszedést. Persze csakhamar híre jutott a városban a pecsovicsok mesterkedésének. A kubinszkiak látva kijátszatásukat, elkeseredésükben talán keresték is az alkalmat az összetűzésre. A hajlam megvolt erre mind a két párton, annyival inkább, mert az alsóbb nemesség között józan ember alig lehetett. A kubinszkiaknak boldogult Halász József (1848-ban őrnagy, Perczel Mónak hadsegéde és titkára) volt a szállásmesterük. Ő gondoskodott ellátásukról. 48-ban soha meg nem futott az ellenség elől, de most a kubinszkiak őt is megszalasztották. Mivel nem adatott nekik fekete kávét, halálra keresték, úgy hogy szégyen nem szégyen, egy hatalmas mosótekenő alatt keresett menedéket. Nagyon érdekes a kubinszki párt számadási iratai között Perczel.. Móricznak sajátkezű följegyzése is, így a május 8—9-iki követválasztási napon 600 nemes választó 288 akó bort ivott meg 2632 frt értékben. Továbbá 600 embernek 2 napra ebédre, vacsorára, reggelire 3000 frt, lövöldözésre 52 frt, zabra 613 frt, szénára 220 frt, zászló kontó 206 frt, kvártélyra 200, sátorra és edényre 500 frt, összesen 4801 frt kellett. Ezen kívül Perczel Mór még hozzáteszi: «Mivel a societásban is csakugyan nagyon sok pap és egyéb urak többszörösen fizetés nélkül ettek, tehát lehet átaljában 300 váltót adni, mint pótlást.» Itt említem meg, hogy a május 23-iki közgyűlésen 400, a június 17-ikin 600, a július 8-ikin 500 ember szintén derekasan fogyasztott, úgy, hogy a szekszárdi ellátás költsége összesen 17529 frtra rúgott. Persze érdekes lenne a másik párt számadását is látni. Ott lehetett még csak derekas eszemiszom ! Arról tudnak még csak mesélni a régi öregek! i így természetesen fordultak elő kisebb mérvű rendzavarások, fejbeverések. Egy pár pecsovics kortes megkaphatta részét az ütlegekből. Új cselvetésre használták fel tehát az alkalmat. Másnap május 9-én reggel Bogyay Vincze és Gál Eduárd kijelentette a pecsovics-párt nevében, hogy «mivel a személyes szabadság megzavarása miatt sokan hazatávoztak, a további szavazástól tartózkodnak, s királyi biztost kérnek.» A közgyűlés Daróczy Mihály kanonok és Derecz Mihály esküdt útján kérlelni akarta őket, de hallani sem akartak a szavazásról, míg végre délután három óra után a főispán bejelente a közgyűlésnek, hogy neki sikerült mégis a Dőry és Perczel pártot személyes közbenjárásával szavazásra bírni. Perczel Mór erélyesen tiltakozott s különösnek találta, hogy ismét az esti órákig halasztgatták a voksolást, de a szavazatszedő bizottság megkezdte működését, esti tíz óráig foglalatoskodott, úgy hogy másnapra már csak egy pár elmaradt szavazat beszedése s a megbízó levelek számbavétele maradt volna. Esterházy gróf főispán azonban most mutatta ki nagy hatalmát, túljárt a kubinszkiak eszén, nem hiába kifogásolták később részrehajlását, s törvénytipró eljárását. 10-én reggel fél nyolcz órára gyűlést hívott össze annak eldöntése végett, hogy «miután az élőszóval való szavazás megtörtént, a megbízólevelek számbavétele nélkül is kihirdetheti-e az eredményt?» Véleménye szerint, ha a többség kívánja, ez azonnal megtörténhetik, «mivel ugyanazon egy közgyűlés korábbi végzéseit utóbb módosíthatja, sőt megváltoztathatja.» A java részben ekkor már haza széledt kubinszki párton óriási felháborodást keltett a főispánnak eme kijelentése, amely egyenes útmutatás volt a visszaélésre. Tiltakoztak tehát, folytattatni kívánták a szavazást s követelték, hogy a megbízó leveleket is számba vegyék,mert nemcsak az egyoldalú többségnek, de még az egész közönségnek sem áll jogában, hogy a megbízók szavazati jogát megsértsék. A felülkerekedett pecsovics-párt azonban körbe fogta a választási elnököt s zajongva követelte, hogy az eredményt rögtön hirdesse ki. Az elnök előadta, hogy az élőszóval beadott szavazatokról adhat csak jelentést, a megbízó leveleket még eddig nem volt idő számba venni. Beadatott pedig Dőry Gáborra 734, Perczel Istvánra 722, Bezerédj Istvánra 708, Tahy Károlyra pedig 696 szavazat. Még be sem fejezte szavait, a főispán sietett Dőry Gábort és Perczel Istvánt személyes szótöbbséggel megválasztott követeknek kijelenteni. Dőryt és Perczelt vállra kapta a tömeg s a terembe hozta s mindketten «hálásan megköszönték a részükre ekép zálogolt kitüntetést.» A főispán pedig még meg is dicsérte a «Tettes karok és Bendek jeles, valóban nemes magukviseletét», bucsut vett, de előbb még a követi utasítások végleges kidolgozására május 16-ikát, a jegyzőkönyv hitelesítésére pedig 23-ikát tűzte ki határnapnak. Hanem ezt a két gyűlést már meg sem lehetett tartani, mert ezután jött még csak az igazi háborúság! A választási visszaélések s a főispán részrehajlása miatt elkeseredett kubinszkiak keményen szervezkedtek. Nemsokára széltében-hoszszában járta a nóta: «Nem kell nekem pecsovics már. Roszabb az, mint török, tatár, Vörös kucsmát hordok én, Igaz úton járok én . . . A görből sűrű berek, Ott terem a derék gyerek Bezerédj lesz követem, Perczel Mór az én vezérem. »* Valóban Perczel Mór mindent elkövetett, hogy a visszaélésekért buszút álljon. Szóval és tettel előljárt. A felajánlott összegen felül valami 4—5 ezer forintot áldozott, hogy az ideoda húzódozó nemeseket összetartsa. Lett is eredmény, mert a fentebb említett közgyűlést meg sem lehetett tartani. A közgyűlési jegyzőkönyvben csak annyi van megjegyezve, hogy a főispán eredmény nélkül feloszlatta. Június 16-ikán azután már komolyabb színezetű zavargás történt. Valóságos zendülés. Hőgyészen a «meggondolatlan káplán» (egyik királyi leirat nevezi így) kiadta a templom-kulcsot, mire Feczer Ferencz, Kál György és Mayer Pál a toronyba rohantak, félreverték a harangokat. Erre az egész város németsége kaszára, kapára, vasvillára kapott s a megyegyűlésre készülő * Perczel Mór feljegyzése. Edit (Csillag Teréz): «Kegyelmes uram! Kiütött a mi krizisünk, a mi külön kis miniszterváltásunk !» (I. felvonás.) Fekete Berti (Gál Gyula): «Nem akarok miniszter lenni.» Edit (Csillag Teréz): «Sokan mondták ezt, de mikor a tárczát meglátták elevenen .. .! (I. felvonás.) BERCZIK ÁRPÁD « MINISZTERVÁLSÁG » CZÍMŰ VÍGJÁTÉKÁNAK NEMZETI SZÍNHÁZI ELŐADÁSÁBÓL. Pisztráng (Rózsahegyi). Pisztrángné (Rákosi Szidi): Nagyember léssz, gazdag feleséggel.» (I. felvonás.) Jelfy Gyula fényképei.