Vasárnapi Ujság – 1905
1905-07-23 / 30. szám - Legelő birkák (képpel) 480. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak
480 tari-i tó széles tükrét. Csakhamar Vispazába értünk, ahonnan hajón vitt tovább az út Skutariig. A hajó nagyon kényelmes, a látvány fenséges. A tó túlsó partján messze fehérlenek az albán havasok örök hó borította csúcsai. Jobbra a montenegrói part fekszik. Kiszállva a hajóról, már török területen álltunk ; konzulátusunk dragománjának és némi csekély baksisnak segélyével hamar megjártuk a török hivatalokat s mentünk megtekinteni Skutari városát, melyet azóta oly súlyosan sújtott néhány hét előtt a földrengés. Erősen török jellegű város, rengeteg mennyiségű gyümölcsös és élelmiszeres boltjával, szédületes zűrzavarával, méltóságosan lépkedő, díszes ruhájú török uraival. A bazárt, minden török város e fő látnivalóját már a kirándulás negyedik napján néztük meg, hogy onnan visszamenjünk hajónkra. A további út csodás változatosságot nyújt. Berkek, lige-Magyar Antal barátunk minden részletekre kiterjedő gondosságának köszönhettük. Zelenika látogatóinak a legmelegebben ajánlhatjuk, hogy ott időzésük alatt e kirándulást el ne mulasszák. Reményi Antal: dőlni. Bizonysága ez a fényképészet nagy fejlődésének is, mely immár egyes tárgyakat vagy jeleneteket, művészi beccsel bíró képekben tud megrögzíteni. tek, sziklaszigetek váltakoznak egymással, a víztükröt nagy területekben lepi el a fehér és sárga tavirózsa, millió virágával. A partok mellett hatalmas sziklatömbök emelkednek ki hirtelen a vízből s a távolban a Zsabjak várrom meredez egy meredek szikla tetején. Ezen az úton végigmenve Eieka városkában ér véget útunk, ahonnan Montenegró fővárosa, Cettinge felé vitt tovább a kocsi. Alkonyatra értünk a városba, ahol megnézve mindent, amit megnézni érdemes s az éjszakát ott töltve, visszaindultunk Cattaró felé. Két órai kapaszkodás után a folyton emelkedő úton fölértünk az 1374 méter magas nyeguszi tetőre, a melyről be lehet látni az egész kis Montenegrót s a mely oly kilátást nyújt, hogy az ember alig bír megválni tőle. Egy fordulattal tovább a mostani montenegrói dinasztia ősi fészkébe, Nyegusz faluba vezet az út, majd nemsokára elénk tárul a már ismerős Bocche di Cattaro, a maga feledhetetetlenül szép képével. Mind lejebb jutva, végre elérünk Cattaróba s onnan Zelenikába. Az egész öt napi kirándulás, az igen olcsó és jó ellátáson kívül, személyenként csupán 42 koronába került. Hogy azt ily csekély költséggel megtehettük — mondanunk sem kell — LEGELŐ BIRKÁK. A statisztika tanúsága szerint mindenféle hasznos állat szaporodást mutat fel, csak épen a birka fogyott meg nagyon hazánk térségein. Ezelőtt aki a mezőkön megfordult, minden lépten-nyomon legelésző juhnyájakra talált, most pedig mérföldeket bejárhat, míg egy-egy kisebb falkára akad. S annál különösebbnek tűnhetik ez fel, mert hiszen a birkák pusztító ellenségét, a farkast, az ifjabb nemzedék már csak a képes könyvekből ismeri s nincs már szükség azokra a hatalmas örvös komondorokra sem, a melyek hajdan ötéveshatával őrizték a kaján ellenségtől a jámbor bégető állatokat. De még a birkatolvajok egykor hatalmasan virágzó czéhe is majdnem a farkasok sorsára jutott. A szelid jószágok hát egész bátran legelészhetnének, szaporodhatnának. Hanem a farkasnál, meg a tolvajnál százszor veszedelmesebb ellenség támadt : a lapok gyapjú árjegyzései. Ezek az árjegyzések a régiekhez képest felettébb alacsonyan állanak. S amely mértékben csökkennek, olyan mértékben csökken a juhok száma is. Hába, nem érdemes tartani! Ezt mondják a gazdák s a juhok bánják meg. Egy darabig még csak ment a dolog valahogy az alacsony gyapjuár mellett is, mert a francziák felette nagy kedvelői az ürü-kotlettnek s ezen a réven kifizette magát a birkahizlalás. Ámde ennek is vége lett, mert Algírban nagyon fellendült a juhtenyésztés s a franczia azóta inkább saját gyarmatából szerzi be a kotlettnek valót, mint tőlünk. Szóval bekövetkezett a birkák alkonya. A mezők élénkségének mindenesetre hátrányára, de örömére a szántóvető gazdáknak, akiknek vetéseiben annyi kárt, pocsékot tettek volt egykor a bitangolásra mindig rendkívüli mód hajlandó juhászok. Egy legelésző birkanyájról igen szépen sikerült fényképfelvételt mutatunk most be, melyet szinte valami kitűnő festmény másolatának lehetne gon EGYVELEG. * Az orosz népnevelés állapotát azon körülmény jellemzi, hogy tizenkétezer emberre csak egy iskola jut. * Száz japán védköteles közül csak a legerősebb és legegészségesebb 25 embert sorozzák be, míg a többi tartalékba kerül. * A német császár ruhatárában 150 teljes katonatiszti egyenruha van, a hozzávaló kardokkal, sisakokkal, csákókkal, tábori övekkel és szolgálati jelvényekkel. * A világ legdrágább zsebkendője az olasz királyné birtokában van. A remek velenczei csipkéből készült zsebkendő a XV. századból való. Értékét a hozzáértők 15 ezer koronára becsülik. * Két uralkodó van Európában, akik semmiféle szeszes italt nem isznak : Abdul Hamud szultán és Vilma hollandi királyné. * Kétszáz postagalambot tartanak átlag minden német várban a katonai kincstár költségén. * A Blasse-Manteau-utczai párisi nagy zálogház épületében naponta 7—8 ezer ember fordul meg. A zálogtárgyak elhelyezésére szolgáló boltozatok és termek egymás mellé fektetve öt mérföld hosszú területet foglalnának el. * Az angol kormány különféle hivatalaiban s irodáiban naponta kétezer tonna (20 ezer mázsa) papiros fogy el. * Amerikai milliomos nők Európában. Most, hogy Suffolk gróf a milliárdos Lester amerikai gabonaüzér második leányát elvette, az Amerikából Angliába került milliomos nők száma 25-re szaporodott, kik közepes számítás szerint két milliárd koronát kaptak hozományul. * Londonban évenként átlag 12 millió czilinderkalapot adnak el. * A világ legnagyobb állatkertje Kopenhágában van. Ennek kiterjedése mintegy háromezer hold. LEGELŐ BIRKÁK. — Magyar E. Emil amateur felvétele.