Vasárnapi Ujság – 1905
1905-02-19 / 8. szám - Az olvasó. Irta Gorkij Maxim. Orosz eredetiből forditotta Ambrozovics Dezső 118. oldal / Elbeszélések; genreképek - Csokonai halála. Szathmáry Zoltán 118. oldal / Élet- és jellemrajzok
118 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 11. szám. 1905. 52. évfolyam. Természetesen. Még pedig mindjárt. Hanem valamit én is kérek, Kozsibrovszky. — Parancsoljon. — Csináltasson nekem egy ilyen népies ruhát, ehhez a tánczhoz. Kozsibrovszky édesdeden, önelégülten nevetett, hiszen ez a kérés fölért a legédesebb ígérettel. —Maga a legtökéletesebb asszony a világon,— jegyzé meg csöndesen. Még nincs is férjnél és már tollette gondokat akaszt a férje nyakába. (Vége következik.) Harangng jyürgy fényképei. A CSOKONAI SZÜLŐHÁZA HELYÉN ÁLLÓ HÁZ DEBRECZENBEN. A CSOKONAI HALÁLOZÁSI HÁZA HELYÉN ÁLLÓ HÁZ DEBRECZENBEN. CSOKONAI HALÁLA. Épen száz éve annak, hogy a debreczeni református kollégium tiszteletes seniora 1805 január 30-ikán a szokásos rövidítésekkel a következőket jegyezte be a főiskola halálozási könyvébe: «Péterfia-utczában Csokonai Vitéz Mihály meghalt 31 éves korában, száraz betegségben, eltemettetett ingyen. Két nappal előbb január 28-ikán halt meg a költő. A mostani debreczeni Darabos-utczában állott az a szegényes kis házacska, amelyben a költő élete utolsó éveit töltötte. Ma már díszes bérház áll a helyén, több mint egy évtized óta s emlékét is csupán egy, a hetvenes évekből való kőmetszetű kép őrzi a Csokonai ereklyetárban. Ide vonult a sok viszontagságot átélt költő, bizony sokszor rászorulva dunántúli meczénásaira s jó embereire. E körben békés polgári életre is rászánta volna már magát, holott még kevéssel azelőtt nem tudott beleilleszkedni az ősi kollégium fegyelmi törvényeinek keretébe. 1802 szeptember havában muzeumi, illetve könyvtári irnokságért folyamodik, majd a debreczeni egyház énekes könyveinek átdolgozásával akart valamelyes honoráriumra szert tenni. E közben újabb köteteit készítette nyomda alá, a nyomtatásban megjelent «Dorottya»-ját küldözgette szét. Kalandos vágyak helyett «egy kis pénzt akart kuporgatni, hogy magának egy kis kertet, másfél szobát és 10—12 históriai könyvet szerezhessen. De bizony a Széchenyi és Festetics családok pénzbeli küldeményei nélkül még a tisztességes megélhetést is nehezen biztosíthatta volna, mert Dorottyáját is rosz időben küldözgette szét s még az eladott példányokért sem tudta a pénzt behajtani. Édesanyjának nem szeretett terhére lenni, de a szükség mégis csak azt parancsolta, hogy annak házában húzza meg magát. Az itt képben bemutatott ház utczai szobájában dolgozgatott s az udvaron levő jázminos, bodzafa-virágos kertben. A viszontagságos élet alatt szerzett tüdőbaja azután 1804 tavaszán erőt vett rajta. Beteg lett s ez időtájt irja : «A mi pénzt a suplikánsok behoztak, a patika nyelte el. Már az orvoslásom is 50 forint felé jár.» 1805 új évében azután már válságosra fordúl az állapota, s teljesen «összeúszva» feküdt ágyában. Szentgyörgyi, a tudós debreczeni orvos biztatta, de már nem hitt maga sem a felgyógyulásában. Jó barátai meglátogatták s ott virrasztott ágya mellett Fazekas Mihály, a «Ludas Matyi» szerzője is. A kollégiumi ifjak közül is sokan meglátogatták, így Erős Gábor, a híres rézmetsző-diák még élte utolsó napján is. (Erős rézbe karczolta az egyes világrészek térképeit. Ezek voltak az első kollégiumi térképek latin szöveggel). Egyik életrajzírója feljegyzi a költő utolsó mondását is. Valami nagy tisztelője, Soltra nevű deák este kilencz órakor látogatta meg, mert hirűl vévén haldoklását, még egyszer látni akarta a költőt. Mikor hogylétéről kérdezősködött Soltra, Csokonai azzal válaszolt: «Koszúl vagyok, lássa auffürolhatna Szentgyörgyi urnát. Én is mingyárt auffürolom az urat a Jézus Krisztusnál.» Este 11 órára azután kiszenvedett Csokonai. Egyszerű fejfájára egyik barátja maga véste a következő szavakat: «/íí nyugosznak Ovidius, Vergilius, Horatius , Csokonai Vitéz Mihály személyében. Midőn éltek, egyesülének s midőn meghaltak, ide temettetének.» A fejfa aztán kidőlt, elporladt s később csak szorgos kutatás után találták meg a költő sírhelyét. 1836-ban országos gyűjtés útján (2321 forint gyűlt össze) állítottak sírjára egy 73 mázsás vas oszlopot, mely mindmáig daczol az idők viharaival. 1871-ben október 11-ikén leleplezték a Darabos-utcza torkolatánál levő emlékkertben Izsó Miklós által készített bronzszobrát, mely e jeles művészünk legkiválóbb alkotásai közé tartozik. Az ingyen eltemetett, nyomorúságban elhalt költő egy század alatt pedig nagyot nőtt és még egyre jobban nő — az irodalomtörténetben. Szathmáry Zoltán: A HÁZ, MELYBEN CSOKONAI MEGHALT. Haranghy György fényképe. CSOKONAI SÍREMLÉKE A DEBRECZENI HATVAN-UTCZAI TEMETŐBEN. AZ OLVASÓ. Irta Gorkij Maxim. Orosz eredetiből fordította Ambrozovics Dezső. (Vége.) Már pitymallott, de az én lelkemben mind sűrűbbé lett a köd. Az az ember pedig, a ki előtt semmi titok sem volt az én lelkemben, még mindig beszélt. Olykor megvillant bennem ez a gondolat: — Váljon ember e ő csakugyan? De a szavaiba elmerülve nem gondolkozhattam ezen a talányon, s újra, mint a tűk belefúródtak az agyvelőmbe szavai. — Az élet azért mégis tágul, de csak lassan, mert bennetek nincs elegendő erő és tudás ahoz, hogy mozgását siettessétek. Az élet tágul, és az emberek napról-napra jobban megtanulnak kérdezni. Vájjon ki fog nekik felelni? Nektek kellene, ti talmi apostolok. De vájjon értitek-e ti annyira az életet, hogy másoknak is megmagyarázhassátok ? Értitek-e ti korotok követelményeit, értitek-e ti a jövőt, s vájjon mit tudtok ti felhozni annak az embernek a buzdítására, akit az élet tönkretett, s aki elcsüggedt? Elcsüggedt az élet iránt való érdeklődése, leszállt, az a vágy, hogy tisztességgel és méltóan éljen, teljesen kiapadt belőle, egyszerűen akar élni, úgy, mint akár a disznó, és —