Vasárnapi Ujság – 1905
1905-05-21 / 21. szám - A Csokonai-kiállitás Debreczenben (képekkel). Szatmáry Zoltán 328. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
336 VASÁRNAPI UÍJSÁG. 20. SZÁM. 1905. 52. ÉVFOLYAM. A CSOKONAI-KIÁLLÍTÁS DEBRECZENBEN. Debreczen, május 16. Csokonai Vitéz Mihály szülővárosa: Debreczeni nagy költő halálának századik évfordulója alkalmából, az idei január hónap 27 és 28-ik napjaira országos jelentőségű ünnepet tervezett. A százados ünnep határidejét azonban az akkori zavaros politikai viszonyok, de különösen az általános képviselőválasztások miatt el kellett halasztani. Ezért az ünnepélyek megtartására legalkalmasabbnak találta a rendezőség május havát, melynek 20. és 21-ik napjain fognak lefolyni azok az ünnepélyek, melyeket a debreczeni Csokonai-kör rendez lelkes gonddal. A Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy-és a Petőfi-Társaság, nemkülönben az ország majd minden nagyobb irodalmi és kulturális egyesülete részt vesz ezeken az ünnepeken, melyeknek egyik legfőbb érdekessége lesz annak a kiállításnak bemutatása, melyen száz év múlva először láthatjuk együtt a Csokonaira vonatkozó emléktárgyakat. Az ilyen kiállítás rendezése nagy fáradságot kíván, s nagyon nehéz az ország minden részében elszórtan fölfedezett ereklyék egybegyűjtése. Sajnos, hogy a legnagyobb körültekintés mellett sem lehetett az összes Csokonai-ereklyéket a kiállítás számára megszerezni s még most öt nappal a kiállítás megnyitása előtt sem kapott értesítést a kiállítás rendezősége olyan ereklyetárgyakról, amelyeknek létezéséről pedig tudomása van. A kiállításra bejelentett tárgyak nagy része szintén nem érkezett még meg, de rendelkezésre állnak már most is a Csokonai-kör ereklyemúzeumának, a debreczeni ref. főiskolai könyvtárnak s a Nemzeti Muzeumnak Csokonaira vonatkozó tárgyai. A kiállítás túlnyomó részét a költő műveinek különböző kiadásai teszik. Ezek közt ott találjuk a legritkább példányokat is. A bécsi, nagyváradi s a későbbi pesti kiadások mindenike megtalálható a kiállítás könyvtári részében. Ezek közt természetesen a bécsi kiadások — a könyvkötészetnek már akkori fejlett ízlésével — feltűnést keltenek. Művészi illusztrácziókkal találkozunk e könyvecskékben abból az időből, mikor Magyarországon jóformán még csak a három debreczeni rézmetsző dolgozott, akik Csokonai későbbi munkáihoz szolgáltatták a metszeteket s a kiknek Csokonai hiteles, élethű arczképeit köszönhetjük. De ha a költeménykötetek nagy számban vannak képviselve a kiállításon, annál ritkábbak Csokonai megzenésített dalainak kiadványai. Hangjegyfüzet mindössze kettő van. Ezek a legritkább példányok közül valók. Az egyik az 1803-ban Bécsben megjelent hangjegy füzet, melynek első zenei száma valószínűleg a Haydn munkája. Csokonai «A pillangóhoz» czímű költeményét zenésítette meg szép melódiákban. Kossovits és Stipa zenészek «A remény» és «Szemrehányás» czímű dalokhoz írtak zenét e füzetben, melynek értékét Csokonai ajánló sorai még értékesebbé teszik. .."• A másik hangjegyfüzet Pozsonyban jelent meg. Évszám nincs a czímlapon, de valószínű, hogy az 1810—20 közötti években jelenhetett meg. Pfeifer Ferencz adta ki. Csokonai hat dalát tartalmazza. Hogy ki volt Pfeifer, azt nem tudja a zenetörténet, de érdemes, szép, magyaros zenét irt a Csokonai-dalokhoz. A legszebb bordalok egyike a «Mért ne innánk» czímű szövegre írt zene. Csodálatos, hogy e hat dalt sehol nem ismerik az országban. De majd megismerik, mert a Csokonai-kör az ünnep alkalmából kiadja azokat, hogy a szép dallamokat megmentse a feledéstől. Csokonainak egész halmaz kézirata van a kiállítás levéltári osztályában. Itt vannak elhelyezve a Nemzeti Múzeum kincsei fényképmásolatokban s a debreczeni kollégium relikviái eredetiben. Ezek közt a legérdekesebbek egyike annak a búcsúbeszédnek a kézirata, a melyet Csokonai a kollégiumból való eltávozását megelőzőleg a főiskolai ifjúsághoz intézett 1795-ben. Ez a legrégibb Csokonai - kéziratok közül való. Itt van «Dorottyá»-jának eredeti kézirata, a komikus eposz fogalmazványának egy része. A «Még egyszer Lillához» czimű vers kézirata szintén itt található, úgyszintén Fazekas Mihálynak, a «Ludas Matyi» szerzőjének Csokonai temetésére irott halotti búcsúztatója is eredeti kéziratban. Mindezek a kollégiumi levéltár féltve őrzött ereklyéi. Egyikét-másikát Dombi Márton volt főiskolai szenior, Csokonai deáktársa szerezte meg a költő édesanyjától, a többit későbbi időben mások ajándékozták a könyvtárnak. Itt van Csokonai legutolsó levele is. «A debreczeni három rézmetsző diákhoz» czímezi a levelet s a borítékon sem említi nevüket. Betegágyából irta Erdős Lajos ókhoz e levelet. (A három rézmetsző diák egyikét így hivták.) Nagy szeretet sugárzik ki a levél minden sorából barátai iránt, panaszkodik, hogy egyre betegebb lesz s el sem tudja képzelni, hogy adósságát mikor tudja megfizetni a rézmetszőknek. A festmények közül kiválik az Aggházy Gyula által festett arczkép, mely Csokonait idealizálva tünteti fel. Ezt a képet a csurgói főgimnázium festtette meg s bocsátotta a kiállítás rendelkezésére. Több kép a legújabb időkből való s csupán Csokonaira vonatkozó tárgyánál fogva került a kiállításra. Ifj. Kovács János «Csokonai a nagyerdőben» és «Csokonai a hortobágyi csárdában» czímű képei is ezek közül valók. Ki van állítva a Jankó János «Lakodalmas csoport» czímű képének színesen átfestett példánya, melyen Csokonai a főalak. Az eredeti metszetet Komlóssy Artúr volt városi főjegyző családjának egyik tagja festette át annak idején. A régi magyar szobrászat becses alkotása Csokonai mellszobra Ferenczy Istvántól. A képek közül érdekes a története Lilla arczképének. Lilla arczképét 1899-ig nem ismertük. Szendrey Imre, Csokonai egyik buzgó életrajzírója fedezte fel Kalicza Géza komáromi törvényszéki bírónál, aki Lilla egyik volt komáromi házának megvétele után, a padláson talált e képre. Ez a kép Vajda Juliannát papagályával ábrázolja. Erről való részleges másolat az. CSOKONAI SZOBRA FERENCZY ISTVÁNTÓL A DEBRECZENI KOLLÉGIUMBAN. CSOKONAI SZOBRA DEBRECZENBEN, IZSÓ MIKLÓSTÓL.