Vasárnapi Ujság – 1905
1905-01-15 / 3. szám - Lenkei Henrik: A poéta 43. oldal / Költemények - Jókai Mór emlékezete a Petőfi-társaság nagygyülésén 43. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekü közlemények
3. SZÁM. 1905. 52. ÉVFOLYAM. JÓKAT MÓR EMLÉKEZETE A PETŐFITÁRSASÁG NAGYGYÜLÉSÉN. A Petőfi-társaság minden esztendőben a Petőfi születésnapját követő első ünnepnapon, január 6-án tartja közgyűlését. Ezúttal a közgyűlést nemrég elhunyt nagy elnöke, Jókai Mór emlékének szentelte. Minden, ami a közgyűlésen elhangzott, Jókait dicsőítette. Az Akadémia dísztermét egészen megtöltötte a közönség. Herczeg Ferencz elnök megnyitó beszéde volt az első hang Jókai magasztalására, kinek megdicsőült emléke felé fordul a társaság ma, — mondás — a mikor a társaság az ő halála óta első nyilvános nagygyűlését tartja. Jókai halálával megszűnt a társaság gondtalan aranykora. Az ő alakja tartalmat adott működésének, az erőt, melyet az ő nevének fényessége adott, ezentúl nehéz munkával kell pótolni és erre a munkára gondolt, amikor az elnöki méltóságot elvállalta, meg arra, hogy Petőfi szelleme mellett Jókai hagyományai fogják megihletni a társaság munkáját. Beszédét e szavakkal végezte : A Társaság égboltján Petőfi szelleme mellett vezérlő csillagként gyulladt ki Jókai emléke. Minden gondolatunk törjön ma feléje a kegyelet szárnyán, minden szavunk hulljon babérlevélként friss sírjára. Ezzel megnyitom a Petőfi-Társaság nagygyűlését. (Éljenzés.) Szana Tamás titkári jelentése, amelyet nyomtatásban osztottak szét, szintén Jókai halálának szomorú híradásával kezdődik s a társaság lefolyt évi működéséről számol be. Ábrányi Emil Jókai eszthetikai hatását magasztalta. A magyar ifjúságra nézve kimondhatatlanúl drága kincs az a sok nemes illúzió, a melyet Jókai alkotásaiban fölhalmozva talál. A fiatalok tovább maradnak fiatalok, ha Jókai elbeszéléseit olvassák. Ebben a bűvös gyűrűben nem vesz erőt rajtuk a koraérettség, a korai kiábrándulás. De az öregek is nyernek Jókain, sőt többet nyernek, mint az ifjúság. Mert az öregek megfiatalodnak, ha nehéz gondjaik, küzdéseik, csalódásaik közepette érintkeznek a Jókai lelkéből sugárzó örökifjusággal. Úgy kell lenni, hogy egy láthatatlan nemző ezt a tüneményes embert születése perczében az örökifjúság forrásába merítette. Ebből az isteni adományból — Hugo Viktort kivéve — senkinek sem jutott annyi Európa nagy írói közül, mint Jókainak. Jókai megmaradt fiatalnak, lelkesnek, a XIX. század végén, és hetvenöt éves korában fantáziájának tüzével, kedélyének bájos naivitásával lépte át a huszadik század küszöbét. A hosszantartó tetszésnyilatkozatok után Szávay Gyula szavalta el nagy hatással «Jókai emlékezete» czimű költeményét, melyet lapunk más helyén egész terjedelmében közlünk. A tapsok elhangzása után László Mihály olvasta fel Mikszáth Kálmánnak«Jókai ősei» czimű visszaemlékezését. A Jókai név a XVI. században bukkan fel először Bars megyében. De hogy ezek azonosok lennének a Komárom megyében később feltűnő ásvai Jókai-családdal, arra nincs adat. Egy hosszú pörösködés révén válnak ismertekké. Valami nagy vagyont pöröltek fűnél-fánál, de hasztalan. A család első biztos őse Jókai Sámuel, aki vitézül viselkedett Komárom ostrománál. Három fia volt, akik közül kettő élte őt túl. Ezeknek egyike II. Sámuel, aki nagyobb vagyont hagyott fiára, III. Sámuelre. Nagyobb szerepet egyik sem vitt. III. Sámuel írni olvasni sem tudott, egyetlen szenvedélye a jósolás volt. Fia, József prókátor lett, aki 1812-ben jegyet váltott Pulay Máriával. Gyermekeik közül az utolsó volt Jókai Mór, a koszorús költő. A kedves, humoros részletekkel élénkített visszaemlékezést nagy tetszéssel fogadta a közönség. Herczeg Ferencz elnök még néhány szóval megköszönte a közönség érdeklődését és ezzel a nagygyűlést berekesztette. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 43 IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Lenkei Henrik: «Uj versek» , 1894—1904. Budapest, 1904. A szerző nem annyira az érzések embere, mint inkább a reflexióé, az úgynevezett gondolati költészetet műveli legtöbb sikerrel s még ahol a tiszta líra hangját üti is meg, érzése könnyen átmegy reflexióvá. Életfelfogását a csöndes, visszavonuló megadás jellemzi, bizonyos iróniával nézi a világ folyását, egyébként elmélkedését nem annyira mélység, mint a túlzásoktól tartózkodó józanság jellemzi. Képzelete nem nagyon szárnyaló, nyelvének is kevés az ércze és gazdagsága, ezért gondolatai kifejezésében nem mindig oda talál, ahova czéloz. Ez utóbbi hiányait leginkább érezni ott, ahol pointe-ra törekszik. Szereti a példázatok manapság kevéssé művelt műfaját s a szatírában is ügyes. Kötete négy részre van osztva, ezek közöl azonban csak az «Enyéim» czimű cziklus válik erősebben külön a többitől, mert ebben családi boldogságát énekli néha nekimelegedő érzelmességgel. A többi részekben inkább közdolgokra fordítja szemét,s inkább elménkhez igyekszik szólni, mint szivünkhöz s tárgyaiban elég változatos is tud lenni. Intelligentiája, ízlése, gondolkodásának az ideálok felé fordúló iránya általában rokonszenvessé teszi a verskötetet, mely a Pallas-részvénytársaság nyomdájából került ki s ára 2 korona 50 fillér. Mutatványai a következő verset közöljük : A poéta. Fecskendezik az utczát... S a nap száz szinre festi Buzgón ömleszti szét A hulló harmatot, Egy kék zubbonyos ember S az út sivatagán im A vezeték vizét. Egy szivárvány ragyog. Hejjó ! Hejjó ! rivall a Járókelők felé, És mind kitér, ruháját Hogy szenny ne lepje be. Csak egy rongyos fiúcska Ali ottan mereven, Tekintete mohón csüng A hatalmas igen. Mi bájos égi látvány ! Hogy bámul a fiú ! Egészen megigézi A tündérkoszorú! Nem hallja ő az intést: Hé ! félreállj! vigyázz ! Sem, hogy a körülálló Nép durván hahotáz. Hogy porzik szét a légben ! Nem érzi : arczul érte Hogy zúg, hogy sistereg , Most a hideg zuhany, Majd fátyollá szövődve Csak nézi a szivárványt Millió cséppé pereg. Csudálva, boldogan. S hogy végre hazaindúl S a pinczezúgba tér : Merő fény néki minden S kéj a száraz kenyér. Miskolcz város története. II. kötet. Irta dr. Szendrei János. Legutóbbi időkben fellendült monografia-irodalmunk örvendetes gazdagodását jelenti Miskolcz város története. Nagy szorgalommal és fáradhatatlan utánjárással gyűjtötte össze a szerző az ősrégi városra vonatkozó adatokat és a roppant anyaghalmazt kellő kritikával és szerencsés tapintattal rendezte. A 735 oldalra terjedő nagy kötet Miskolcz történetét az 1000-ik évtől kezdve tárgyalja a XVII. század végéig, tehát nyolcz századot ölel fel, különös gonddal kiterjeszkedve a lakosság belső életére is. Húsz fejezetre oszlik a könyv, melyet 41 szövegközi képen kívül öt, részben színes képtábla élénkít. A munka egyes részei a nagyközönség részére is érdekes olvasmányt nyújtanak, pl. a török hódoltság, vagy Rákóczi-korbeli történetek, a diósgyőri vár viszontagságai, a boszorkánypörök és sok más egyéb. A szép kiállítású kötet Miskolczon jelent meg s Miskolcz város közönsége adja ki. Ezen köteten kívül már két kötet jelent meg a monográfiából: az 1 -ső, mely Miskolcz helyiratát, természeti viszonyai leírását s őstörténetét tartalmazza ; továbbá a 3-ik, mely a jelen 2-ik kötetet megelőzve okmányokat közöl. Az utolsó kötet a város legújabbkori fejlődését fogja tárgyalni. A magyar törvényhatóságok jogszabályainak gyűjteménye. V. kötet második fele. Összegyűjtötték s jegyzetekkel ellátták dr. Kolosváry Sándor és dr. Óvári Kelemen. Ez a fél kötet, mely 585 oldalra terjed és oly gonddal van összeállítva, mint az előző kötetek s a dunántúli törvényhatóságok jogszabályait tartalmazza az eredeti nyelveken : magyarul, németül, latinul. A munkát a Magyar Tud. Akadémia adja ki. A most megjelent fél kötet ára 12 korona. Az őskor mészbetétes díszítésű agyagművessége. Irta Wasinsky Mór, kiadta a Magyar Tud. Akadémia. A jeles szerző régóta nagy buzgósággal búvárkodik már hazai ősrégészetünk mezején s e téren, kivált Lengyelen végzett ásatásai által nagy érdemeket szerzett. Most búvárkodásának s tanulmányainak eredményéről számol be terjedelmes kötetében, melyben 1447 ábra is foglaltatik. S ez ábrákból meglepetve látjuk, mily kifejlődött művészeti érzék mutatkozik már a történelem előtti népeknél is, melyeknek még csak nevét sem tudjuk. A régészetet kedvelőkre nézve kiválóan érdekes kötet ára 12 korona. Makai Emil munkái. A harmadfél év előtt fiatalon elhúnyt tehetséges költő összes munkáit két vaskos kötetben összegyűjtve adta ki a Singer és Wolfner czég. Makai kétségkívül megérdemelte emlékének ezt a kegyeletes felújítását; a kilenczvenes évek lyrai költői közt megvan neki a maga helye. Meleg szirű költő volt, kiben megvolt az az adomány, hogy érzéseit csengő, behízelgő formában tudta előadni; ennek is köszönhette népszerűségét. Könnyedsége néha túlzásba is vitte, felszinességre csábította, de nem egy költeménye van, a mely arra vall, hogy mélyebb megindulásokra is képes volt s ha a sors megengedte volna neki a harmonikus tovább fejlődést s életének fonala nem szakad meg oly korán, a költészet igazi mélységeihez és magaslataihoz közelebb jutott volna. Munkái gyűjteményéhez Molnár Géza írt előszót; a két kötet ára 10 korona. November. Ezen czím alatt adta ki Danka István elbeszéléseit, melyeknek tárgyát egyrészt a vidéki társadalmi életből, másrészt a kurucz világból vette. Előadásában van humor, a szerző jellemrajzoló képességnek is adja jeleit. A csinos kiállítású kötet kapható minden könyvkereskedésben. Arab korona Amit az éjszaka mesél. írta Kovács Jenő. A kötet, melyhez czímlapot Háry Gyula rajzolt, néhány hangulatos, ábrándos mesét s karczolatot tartalmaz. Megjelent a Lampel-féle könyvkereskedésben, ára 2 korona. A Magyar Iparművészet, az országos magyar iparművészeti múzeum és iskola s az iparművészeti társulat közlönyének legutóbbi füzete, mely e kiváló folyóirat hetedik évfolyamát befejezi, szövegében és minden képeiben a saint-louisi világtárlat ismertetésével foglalkozik. Horty Pál festőművész, a budapesti fővárosi iparrajziskola tanára foglalja egybe tapasztalatait. A kormány kiküldöttje volt a magyar képzőművészeti kiállítás rendezésére. Dolgozatában szól a kiállításnak főleg ránk vonatkozó tanulságairól s a művészeti iparnak legkülönbözőbb részleteiből közli a legjobbaknak képeit. Az első amerikai magyar naptár. Amerikai magyarjainknak is van már naptáruk «Szabadság Naptára» czímen, melyet a «Szabadság» nagy amerikai magyar lap újévi ajándékúl szánt előfizetőinek, de 50 centért mások is megszerezhetik. A naptár külső kiállítását és tartalmát illetőleg kiállhatja a versenyt az itthoni efféle termékekkel. Közleményei változatosak s tárgyaikra nézve egyformán oszolnak meg a régi és új haza közt. Még a nagyszámú hirdetéseken is ezt tapasztaljuk s a különféle amerikai ízű hirdetések közt ott találjuk pl. az Aszongya Sándorét is, aki valódi hazai szilvóriummal és törköly pálinkával kívánja a régi honi emlékeket ébren tartani az új hazában. De italait már nem csapszékben, hanem «szalon»-ban méri. A naptárt Kohányi Tihamér szerkesztette s a «Szabadság» nyomdája adta ki, még pedig 25 ezer példányban. Honti naptár az 1905. évre. A Pongrácz Elemér által szerkesztett naptár sok olvasmánynyal szolgál, még pedig nagyobbrészt hontmegyei vonatkozású dolgokról. A képek összeválogatásánál is ez a szempont volt irányadó. A naptár Ipolyságon jelent meg, ára 1 korona. Szinyei Merse Pál kiállítása. A Nemzeti Szalonban január 7-ike óta nagy érdeklődéssel nézi a műszerető közönség Szinyei Merse Pál festményeinek gyűjteményes kiállítását, mely 96 képből áll. Január 7-ikén délben Berzeviczy Albert közoktatási miniszter nyitotta meg a kiállítást művészeti életünk számos kitűnőségének jelenlétében. A miniszter, aki felesége társaságában jött, gyönyörködve nézte Ernszt Lajos igazgató kalauzolása mellett a képeket és meleg elismerését fejezte ki a művésznek s a Szalon igazgatóságának gratulált szerencsés vállalkozásához. Király-szinház előadásai az Urániában. A Király-szinházat annyira lefoglalja a ujános vitéz előadása, hogy másik két betanult újdonságára nem kerülhet sor. Ennek következtében Beöthy László igazgató ideiglenesen kibérelte az Uránia-szinházat s a személyzet másik része január 20-ikától kezdve ott játszik a Király-szinház helyárai mellett. Go8zleth fényképp.: PAP KÁROLY BUDAPESTI REF. LELKÉSZ. KÖZINTÉZETEK ÉS EGYLETEK. A Magyar Tud. Akadémia január 9-iki ülésén báró Radvánszky Béla tiszteleti tag elnökölt, s Téglás Gábor olvasta föl «Deczebál dák király végső menedékvárai» czimű tanulmányát. A Téglás kutatásai azt bizonyítják, hogy Deczebál végső menedékhelye egy körülbelül húsz kilométernyi magas hegyhátat foglalt el s hogy az erősség öt, több gyűrűvel védett emeletesen épített várból állott. A rómaiak s a dákok élet-halálharczának lefolyását Téglás a római