Vasárnapi Ujság – 1906
1906-03-04 / 9. szám - Egy jó barát jellemrajza Petőfiről. Közli ifj. Komlóssy Arthur 139. oldal / Élet- és jellemrajzok
10. SZÁM. 1906. 53. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 147 pig , április elsejétől junius végéig tartott. Eperjesen Kerényinél, Késmárkon Hunfalvi Pálnál s Iglón Pákh Albert szüleinél felejthetetlen napokat töltött a nagy költő. Iglóról május 24-én indult visszafelé s Rozsnyón és Rimaszombaton át, ahol Gömörmegye táblabirájává választották és föl is eskették, Kubinyi Rudolfhoz ment Várgedére, onnan Steiler barátjához Losonczra s Balassa-Gyarmatot és Váczot érintve, junius 24-én érkezett vissza Pestre. Júliusban aztán az «üiletképek»-ben irta le útját. («Úti jegyzetek»). Legtovább Eperjesen, körútjának első állomásán tartózkodott Petőfi. Négy hetet töltött itt Kerényi Frigyesnél, április 5-től május 1-ig. Itt érte az első nyilvános megtiszteltetés, a midőn az evangélikus kollégium ifjúsága fáklyászenét adott neki, s itt barátkozott össze Tompa Mihálylyal, aki akkor a Péchy-fiúk mellett nevelősködött. E barátkozásnak maradandó emléke a három poéta költői versenye («Az erdei lak»). Eperjesen ismerkedett meg Petőfi többek között, a fiatal Novelly József gyógyszerészgyakornokkal, Toldy Ferencz unokaöccsével is, egy költő hajlamú ifjúval, aki — bár német verseket irt, — régtől fogva nagy tisztelője volt Petőfinek. Novelly Petőfit már előzőleg nemcsak költői híréből, hanem közös barátjuknak, a Petőfivel egyidős Tallmann Ignácznak leveleiből is ismerte, a ki régebben Kassán a Novellytestvérek nevelője volt, ez időben pedig már Pesten lakott s a Petőfi baráti köréhez tartozott. Tallmann veszprémmegyei német származású, de lelkes magyar érzésű hazafi volt; a szabadságharczban, mint honvéd, nyomtalanul tűnt el. Petőfit bálványozta s teljes nagyságában tudta méltányolni, a mint az kitűnik itt közölt két leveléből is. E két levél elseje, melyből a családi és más bizalmas vonatkozású részek kihagyattak, igazi szeretetteljes jellemzése Petőfinek, mint embernek és költőnek ; a mellett hű tükre a régi Pest irodalmi és társadalmi életének s az akkori fiatalemberek korai érettségének és erős nemzeti érzésének. Az az adata, hogy Petőfi újólag színész akart lenni akkor, amikor már biztos és tisztelt állása volt, élénk világot vet a költő csapongó lelkületére és a színpad iránti rajongására. Tudjuk azonban, hogy e szándéka nem valósult meg. A második — rövidebb — levél, tartalmán kívül azért is érdekes, mert Petőfi maga vitte Pestről Eperjesre Novelly Józsefnek. A két levél így hangzik: I. Pest, martius 4. 1845. Kedves Pepim! Szeretem, hogy megelőztem leveledet; nagy szégyen leendett rám nézve, ha második leveled is előbb érkezik hozzám, mint én az elsőre válaszolok — azért köszönet türelmedért! Térjünk most a mi dolgainkra,iz az ci pestiekre. Kérsz, hogy Petőfiről írjak : fájdalom, a ficzkóról semmi jót sem írhatok. Gondold csak, mit csinál ujabb időkben, — gondold csak magadnak a legiszonyubbat, mit ember maga ellen józan ésszel vagy inkább józan ész mellett elkövethet. Az én derék Sándor barátom — fejbe lövi magát ? nem ! felakasztja? nem! szerelmes lesz ollyanba, ki őt nem szereti ? nem ! Oh, ezen ostobaságok mind semmi ahhoz képest, mikor az ember elhagyva jóbarátit, önállását, kényelmét — vándorszinésszé bolondul! Pedig szeretetre méltó Sándor barátom, ki a legjobb gyerek széles e világon, újra Thalia papja lesz a jövő hónap végével s megy kalandozni az ország pusztáira. Petőfi mint ember a legjobb, legtisztább lény a világon, — jókedvű, de csak bormámorában pajkos ; a világ ítéletével keveset törődik, de nem is tesz olyat, miért józan eszű ember megítélhetné. Ő jóformán megismertető magát verseiben, akaratos feje van; Szent Dávid hárfájára sem hallgat; s ez leginkább critica dolgában áll róla; ritkán foghatsz oly megjegyzést tenni, melyet elfogadjon. Azért a criticának — legalább szóval — soha sem fog fejet hajtani s minden kedvezőtlenül bírálóra rádörgi: Schlagt todt den Hunder ist ein Recensent. Azonban nem kell hinni, hogy a bírálatoknak nincs rá befolyása — mert bár maga sem veszi észre — újabb munkáiban több figyelmet fordít a külsőre. Göthét utálja, mert aristocrata volt, Schillert sem szereti, ellenben Heine, Börne, Hugo Victor, Dumas, Boz, Shakespeare s némileg Lamartine stb. emberei. Francziául beszél is némileg s Bérangert imádja, kitől több darabot igen szép sükerrel tett át nyelvünkre. Mint költőt ismered őt s ítéletedben, melyet felőle hoztál, tökélyesen egyet értek. Petőfit a Hírnökben nagyon lerántotta egy jó barátja, a Pesti Divatlapban felel, neki Petőfi, majd fogtok rajta nevetni, ily anticriticát még nem ettetek. — Olvastam neki paródiádat, nagyot nevetett neki, azon egy megjegyzése van rá, hogy «kezével» helyett «öklével» jobb lesz. A napokban egyik barátunk, Kaján Ábel * néhány sonkát s egy félakó bort kapván Debreczenből, meghitt bennünket «rüpők-mulatságra». A meghívó jegyeken egy sajátlagos, mindenegyikre vonatkozó vignette volt; az enyémen például egy ember hosszú doronggal fordít egy franczia novella-codexet egy fekvő magyarra. — Voltunk vagy 18-an, többnyire író, koncz, és művész; de a társulat alakításából, mely terveztetett, semmi sem lett, pedig egy oly gyűpontnak helyet, hol csak ilyen választott jelenhetnék meg, sajnosan nélkülözzük — a kör feszes ily rugdalódzni szerető heves democratáknak. Petőfi ujabb költeményeit írja össze, nem sokára kiadandókat. Fájdalom, hogy egy meggondolatlan heveskedés következtében sok örökre veszve lesz ; többet t. i. 80 darabnál a lángoknak adott át, azért, mert Vahot Sándor azt mondta neki egy verse felolvasásánál, csupa tréfából, hogy Bérangerből van benne egy eszme. Most természetesen szeretné, ha nem tette volna. Jó emlékező tehetségének köszönhetjük, hogy nagyobb kár nem történt. Másik irodalmi újdonság egy jó barátomnak, ki tavaly velem végezte oskoláit, valami nyolcz évre menendő lyrai munkái lesznek, jövő május elején fognak megjelenni. A tehetséges húsz éves költő neve Karácson János, kit annak idejében majd bővebben megismerendesz. Érzelemre nézve jobban hasonlít hozzád, mint Petőfi. Arról nem tudom, emlékeztem-e előbbi levelemben, hogy a «győri képzőkör» szinte ad ki egy zsebkönyvet, melyben saját magam is kilépendek a síkra — majd ha megjelenik, te lesz az első, kit egy példánnyal megtisztelendek. Hátra volna még, hogy műveid felett mondjam ki csekély egyéni véleményemet. Ez azonban nagy baj rám nézve, mert azon állapotba érzem magamat helyeztetve, hogy az igazságot akaratom ellen kell kimondanom. Ezt úgy kell értened, hogy szeretném azt mondani verseidről, hogy semmit sem érnek s erre azon fontos okom van, mert németül vannak irva : de az igazság ezen nemzeti okot nem szenvedi s így kénytelen vagyok azok bírálatába bocsátkozni. Szilágyi barátunk, a pontusparti sír koszorús irója nagyon beteg. Tiszteld nevemben s Gaertnerében Dorogságit s Steigert, ennek testvére mindkettőnknek barátja volt s már azelőtt tudomásunkra jött halálát sajnosan vettük. Károly öcsédet csókoltatom , képzelem mily derék vásáros lesz belőle, tudom hogy elbír egy pár mázsát. Isten veled, írj s légy szeretője szerető barátodnak Tallmann A Pesti Divatlap nemde nyomorult ? Ignácznak. Az Életképek nemde épek? Sa Honderű? igazán «honte des iues». Adieu ! Adieu! II. Pest, ápril 2-án 1845. Kedves Pepim ! Ezen soraimat Petőfi által kapod, kell-e többet mondanom, hogy örülj ? 0 egy hónapot Kerényinél * Pákh Albert. A. A. szándékozik tölteni, ez alatt alkalmad lesz vele közelebbről megismerkedni. Leveleimből, de leginkább verseiből félig már ismered : romlatlan szívű, egyenes, víg jellemű fiatal ember s ha verseit jónak találtad, meg fogsz győződni, hogy mint ember is megérdemli a költő becsülésedet. Én sajnálattal elfogulva írom e levelet, mert szerettem volna, ha nem kellett volna tőle megválnom, — remélem azonban s ez némileg vigasztal, hogy ha előbb nem, a télre visszajő körünkbe. Hogy mindent elkövess, mi által neki az Eperjesem léteit kellemessé tehetitek, kell-e kérnem ? — Azon körülmény, hogy Petőfi hozzátok megy, felment nagy részt oly dolgok írásától, melyeket tőle biztosabban megtudhattok, mint általam. Magamról keveset írhatok, tudhatod, hogy köznapi csöndes folyamú életemben a változások nem oly gyakoriak, örömim, bánatim nem oly mélyek, hogy anyagot szolgáltathatnának némi szóváltásra. Egy csepp víz vagyok a nagy tengerben, melyet emberiségnek nevezsz, vagy inkább egy sziklához ragadt kagyló e tengerben, — mi érdekes lehet ezek életében? Ellened panaszom van s e panasz azért, hogy nem irsz. Hogy van ez ? Megijesztett talán bírálatom ? Arról nem tehetek! Te vagy az oka, miért írsz német verseket! Ha magyarul írnál, engedékenyebb bírálód lennék, mert ekkor nemzeti ok nem volna verseidet gyűlölnöm, most azonban kivált, mint védegyleti tagnak, kötelességem a külföldi áruczikkeket gyaláznom. Petőfiről majd írj koronként. Őt sokkal kényelmesebbnek ismerem, minthogy erre csak megkérni is tanácsosnak tartanám. Hát te mikor jösz le hozzánk ? E kérdésemre már egy leveledben nem feleltél, holott tudhatod, hogy ez rám nézve nem kis fontosságú. Rosz kedvem van, nem úntatlak tovább. Isten velünk barátod Tallmann Ignácz. (Kívül:) Pestről. T. cz. Novelly József gyógyszerész-gyakornok úrnak. Eperjesen, Petőfi eperjesi időzése alatt sűrűen érintkezett Novelli Józseffel, ami annál inkább érthető, mert a gyógyszertár, melyben Novelly gyakornokoskodott, a Kerényi Frigyes édesatyja , Christmann vaskereskedő házának földszintjén volt, Petőfi pedig a fiatal Frigyessel együtt ugyan a háznak egyik emeleti szobájában lakott. Érdekes emléke az eperjesi napoknak az a kis ötsoros levélke, melyben Petőfi Novellytől a Csokonai lyrai munkáit kéri. Nagyon sebtében írhatta a nagy költő, mert kétszer is előfordul benne az «egy pillanatra» kifejezés. A sajátkezű levélke facsimiléjét itt közöljük. E kis kézirat eredetije, valamint «Csokonai minden munkái»-nak azon Schedel (Toldy) féle kiadása, mely 1844-től 1846-ig 40 lapos füzetekben jelent meg s melynek már meglevő füzeteit akkor, 1845 áprilisában Petőfi a Novelly szívességéből tényleg használta, a fent közölt Tallmann-féle levelekkel együtt néhai Novelly József testvéröccsének, Novelly Edének, illetőleg most már részben a debreczeni «Csokonai-kör»-nek birtokában van. Petőfi levélkéje az általa használt Csokonai-példánnyal együtt ki volt állítva a Debreczenben 1905 május 20-án tartott évszázados Csokonaiünnep alkalmával rendezett Csokonai-kiállításon is, mint annak egyik legértékesebb darabja. Ifj. Komlóssy Arthur: Yt"TS-OÍA, Haranghy György fényképe után. PETŐFI LEVÉLKÉJE. (Irta Eperjesen, 1845 ápril havában,)