Vasárnapi Ujság – 1906
1906-04-29 / 17. szám - A kaliforniai földrengés (képekkel) 270. oldal / Általános nép- és országisme
270 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 15. SZÁM. 1906. 53. ÉVFOLYAM. egész. Akkor beleegyezem. Csak annyit kötök ki, hogy magam is ott lehessek, nehogy valami disznóság legyen a vége. Futott a hír, hogy a bolond földesúr megházasodik, de csupán komédiából. A környékbeli urak nevettek. — Persze, persze, ezt is meg kell neki próbálni. Eljött az esküvő napja. Robogtak a fogatok a meghívott vendégekkel, a kastély homlokzatát feldíszítették és ünnepi hangulat terjedt mindenfelé. A vőlegény ametiszt színű díszmagyar ruhában fogadta a vidám gratulácziókat. A menyasszony hosszú uszályát apródok emelték. Az orgona megszólalt a kápolnában. A násznép gyülekezett. Már ment az ifjú pár a feldíszített oltár felé és a sekrestyéből kilépett díszes ornátusban az eskető pap... Kozsniczky, aki az oltár közelében állott, ebben a pillanatban azt érezte, hogy hátulról megragadja két erős kar és kendőt nyomnak a szájába. De kidülledt szemével igy is látta, hogy az oltárnál működő pap nem az ő általa szerződtetett vándor-szinész, hanem egy másik pap... Igazi pap. Vége volt az esküvői ceremóniának. A lakodalom három napig tartott, de ez alatt az idő alatt senki se látta Kozsinczky Mihályt. De nem igen látta ezután sem, mert nyomban kiderült a szerencsétlenség. Gaál Tamás igazi papot hozott az esküvőre és igazán megesküdött a bolond földesúr Gaál Elvirával. Szaplonczay első ijedtségében külföldre menekült, ahonnan csak évek múlva tért vissza, amikor már elfelejtették a botrányt. Még ki is békült a feleségével. De bolondságainak örökre vége volt. Úgy látszik, a házasélet kijózanította őt is, mint már olyan sokakat. A KALIFORNIAI FÖLDRENGÉS. Kaliforniát parti országnak hívják az amerikaiak. Erre a névre még jobban rászolgál, mint Dalmátország, mert aránylag még keskenyebben és hosszabban húzódik a tengerpart mentén. Körülbelől ezerötszáz kilométer a tengerpartja és száz kilométernél alig szélesebb a művelt és lakott része. Két hosszú hegyláncz húzódik rajta végig. Az egyik mindjárt a part mellett. Inkább domb, mint hegyláncz. Úgy hívják, hogy: Coast Range, parti hegyláncz. A másik a Sierra Nevada, a havas hegység, amely magasabb, zordabb. A partvidék és a két hegyláncz között fekvő völgy a világ legjobb talaja. Az éghajlat úgyszólván örök tavasz, bőséges esőkkel télen, csupa derűit napokkal a nyári félévben. A talaj szilárdságát számos mocsár lazítja. A san-franciskói öböl messze bekanyarog a szárazföldbe s szélső keleti csúcsán egyesül a Sacramento és a San-Joaquin folyók elmocsárosodott völgyével. A kaliforniaiak most iparkodnak a folyókat szabályozni és a mocsarakat kiszárítani. A magyar embert meglepi, ha azt hallja, hogy a Sacramento völgyében kitűnő földeket lehet venni, ötven dollárjával holdját. Ez csakugyan nagyon olcsó az olyan vidéken, ahol a spárga úgyszólván szemlátomást nő, egész éven át folyton terem és fejlődik, valamint az ananász, meg a sokféle konyhazöldség. A hegyek lába és lejtői a legszebb és legjobb gyümölcsöket termik, a fügétől a szilváig. Bent a hegyekben kitűnő legelőkön pompás helye van az állattenyésztésnek. A délkeleti vidék még teljesen puszta. Száraz pátriának hívják. De az artézi kutak itt is kultúrát fognak teremteni. Most a 158,000 négyszögmértföldes óriási területen (06 amerikai mértföld egy kilométer) mindössze másfél millió ember él. A tengerparti keskeny, mocsaras vidékeket nagy hegyek nyomják. Úgy látszik, a föld mozgása szinte állandó a Csendes óczeán felé, mert a partvidéken nagyon gyakori a földrengés. A legsűrűbben a San Francisco és San Diego között fekvő körülbelől ezerkétszáz kilométer hosszú partot lakják. Közöttük fekszik : Santa-Cruz, Monteney, Santa Barbara, San Jose, Los Angeles, mindmegannyi fényes üdülőhelye, nem a kaliforniaiaknak, de a keleti yankeeknek. A tengerparti városokban, de különösen San-Franciskóban azzal dicsekedtek az építészek, hogy a házakat a gyakori földrengésekre számítva konstruálták. Ez ugyancsak hiú dicsekvésnek bizonyult San Franciskóra nézve. Nyugat-Amerika metropolisa teljesen rombadőlt s az utazó hiába fogja keresni azokat a városrészeket, amelyeket képeink mutatnak. Újabbat, mást fog majd látni, de nem a régi San-Franciskót. San-Franciskó, mely már régibb egy félszázadnál, a vadonatúj amerikai városok közt bátran nevezheti magát régi városnak. Őse egy kis spanyol falu volt, Yerba-Buena, a jó fű faluja. De ez is csak 1835-iki telepedés. A régiséget erőltetve kereső amerikai fantázia régibb őst keresett s az 1776-iki Szent Ferencz a missziót nyilvánította a város magjául. így esett, hogy a mikor 1846-ban Kalifornia az Egyesült-Államokhoz csatlakozott, legnagyobb helyét San-Franciscónak keresztelték el. Az új város csakhamar fölszívta Yerba-Buenát. Az európai nagy forradalmak évében fedezték föl a kaliforniai aranybányákat s a világ minden részéből odasereglő kalandorok adták San Francisko első lakosságát. Bret Harte szines képekben örökítette meg ennek a lakosságnak az életét. Az arany felfedezésekor csak ötszáz ember halászgatott, hajózgatott és túrt földet a mostani metropolis helyén. Két év múlva már huszonötezer kalandor hemzsegett a korcsmárban és játékházaiban. Ez a lakosság eszközölte ki az első városi szabadalom-levelet. De olyan jelesen választotta meg a város vezetőit, hogy a polgárok a hivatalos emberek tolvajságának és garázdálkodásának megfékezésére egy őrködő bizottságot — vigilance committee — választottak 1856-ban. Az új bizottság, támogatva a tisztességesebb elemektől, hatalmába vette a közigazgatást s gyökeres reformokkal megvetette a modern városi fejlődés alapját. Ekkor kezdődött meg a szabályozás, a dombok lehordása, szakadékok betöltése, a mocsaras parti részletek kiszárítása és kiépítése. Ma körülbelől fél millió lakosa van s a város területe olyanforma nagy, mint Budapesté. Egy keskeny földnyelv éjszakkeleti csúcsában fekszik. Éjszakról az Aranykapu-szoros, keletről az öböl, nyugatról a Csendes Óczeán veszi körül. Az öbölre néző keleti része síkon épült, az éjszaki és nyugati része homokos dombokon. Az öbölre vannak építve a rakpartok , közepükön az átelleni partokra vivő gőzkompok állomásával. Ettől az állomástól indul ki a Market-Street s délnyugati irányban átszeli majdnem az egész várost. A másik nagy forgalmi év a California-Street, amely közel a gőzkompállomáshoz, a Market-Streetből indul ki s nyugatnak tartva a Csendes Óceán partjáig, a Cliff House-ig nyúlik. A két utcza összeszögellése között és a Market Street mentén, körülbelől a közepéig van az üzleti városrész, a nagy szállók, a bankok, a közlekedési vállalatok helye. Ott van a három nagy újság, az Examiner, a Call és a Chronicle épülete. A felhőkarczolók száma tizenöt-húsz. Mikor februárban ott jártam, még négyet kezdtek építeni. Miután a tizenöt-húsz emeletes felhőkarczolók hat hét alatt teljesen fölépülnek, a kész vasszerkezetet, a kevés téglát, fát, ablakot, ajtót, parkettát gőzdaruk és emelőgépek húzzák fel, lehet, hogy már ezek az új felhőkarczolók is áldozatai lettek a pusztulásnak. Az újságok hírei szerint a felhőkarczolók közül csak a Chronicle épülete nem dőlt össze. San-Franciskóban a szállók igen nagy szerepet játszanak. A legelőkelőbb a San Francis, két épületoszlopból álló tizenegy emeletes felhőkarczoló. A Palace, Occidental és a California európai stílusban vannak építve. Számos előkelő család a hotelekben lakik, hogy ne kellessen a rettenetes háztartási viszonyokkal kínlódnia. Ritka a fehér cseléd és nagyon drága. A háziasszonyoknak khinai és néger kiszolgálással kell megelégedniök. De elég gyakori dolog, hogy a ház népét kifosztják vagy meggyilkolják a cselédek. Az úgynevezett turista-attrakcziók közül csak a Cliff-House pusztult el. Kevés hozzá hasonló érdekes épületet láttam. Egy a tengerbe nyúló meredek és magas sziklafokra épült toronymagas épület. Nagy mulatóház, melynek minden felsőbb emelete fokozatosan előkelőbb és drágább. Előtte a tengerben van San Francisco egyik fő látványossága, a fókák sziklája. Ötvenhatvan hatalmas állat nyüzsög, dulakodik, lármázik rajta. A Nob Hill és a khinai városrész a város éjszakkeleti csücskében fekszik, egymás mellett. A khinai városrészben valóságos khinai élet van, színházakkal, ópiumházakkal, tipikus khinai lakásokkal és üzletekkel. Nappal jóformán kihalt. Éjszaka nyüzsögnek az utczái, főleg az idegen utazóktól és a helybeli csirkefogóktól. A szállodák külön társas kirándulásokat szerveznek esténkint a khinai városrészbe, rendőri kísérettel. A magányosan kóborló európai, hacsak nem erősen csavargó kinézésű, nagyobbára ott hagyja a fogát a czopfosok között. A Nob Hillről azt hallom és olvasom idehaza, hogy az a san-franciskói előkelőségek lakóhelye. Ez régibb emlékekből vagy elavult forrásokból van véve. A gazdag emberek feljebb húzódtak éjszak felé, a Pacific-dombokra, a Jackson-, Washington-, Pacific- és Centralutakra. A város, kivéve a felhőkarczolókat, a nagyobb színházakat és középületeket, fából van építve. De azért a házai csinos értéket képviseltek. Az adóösszeírás 1903-ban kétezerhétszázhuszonöt millióra becsülte a városi ingatlanokat. Hát bizony ekkora értékben, a földrengés, az árviz és tűzvész pusztítása könnyen okozhat több száz millióra menő kárt. A város sík részein, a Market Street és az öböl között van San Francisco legpiszkosabb része. Csupa ócska faház, közben gyárakkal és korcsmákkal. De a legtöbb jövedelmet itt adják a házak, mert a legszegényebb emberek, a munkások lakják. Itt lakik a körülbelül hatszáz san-franciskói magyar is. Négy egyesületük van, korcsmárosok vezetése alatt és persze ezek javára.