Vasárnapi Ujság – 1906
1906-04-29 / 17. szám - Főherczeg a sokacz leányok közt (képekkel) 272. oldal / Tárczacikkek; napi érdekű közlemények
272 VASÁRNAPI ÚJSÁG. 15. SZÁM. 1906. 53. ÉVFOLYAM, kiről a mai Józsefváros (akkori elnevezés szerint «alsó külváros») egyik utczája kapta nevét. «Csokoládéfőző házról» is már 1773-ban tudunk a mai Újvilág utcza, akkor «felfordult világ» (verkehrte Welt) táján, nem is említve számos kisebb lebujt és «korkudzsi»-t, melyekben «flangérozó, kóborló» nép ölte agyon az időt. Hetedhét országra szóló verekedésekről volt hires a Schwarzenberg Márton Borz-utcza 9. szám alatti «Zum goldenen Dechsel» czímzett kávéháza, melyet az 1790-iki diéta alatt a követ urak is sűrűn látogattak. Hanem hogy melyik volt ezek közül mai pesti kávéházaink igazi őse, ennek eldöntése ma már alig lehetséges. Annyi azonban bizonyos, hogy a legelső, igazán modern kávéház a váczi-utczai «Magyar Korona»-, ma egyszerűen csak «Korona»-kávéház volt a régi Pesten. Ezt 1783-ban alapította Tuschl Sebestyén, egy vállalkozó polgár, az akkor Neumayer fodrász tulajdonában levő házban. A ház akkor épült két emeletre, melyekről takaros zöld zsaluk kandikáltak az utczára.Még nem volt egészen kész a ház, mikor Tuschl megnyitotta benne kávéházát, a bejáratot állványok, gerendák, tégla, mész és habarcs foglalták el jórészben, de az új faburkolattal, széles kirakat-ablakokkal, jól fűtő kályhákkal ellátott kávéház mégis valóságos szenzácziót okozott az akkor még kisvárosias polgárságnál. Maga Thaller Ádám biró uram sürgött-forgott, buzgólkodott legjobban az ügy körül százrétű zöld köpenyegében, itt is, ott is ott teremve s vizsga szemmel ügyelvén mindenekre, nehogy a nagytekintetű «politico-oeconomica sessio», az akkori közigazgatási ügyosztály szemében szálka legyen valami. A szerződést 10 évre kötötték meg, 500 frt évi bérért, amelybe bele volt foglalva a kávés gazda, a «caveanus» első emeleti magánlakása is, akinek 1000 frtot előre kellett lefizetnie már az alapkő letételénél, hogy ily módon szintén hozzájáruljon az építési költségekhez. Érdekes a szerződés pontozatai közt az, amely a bérösszegen felül Tuschlt arra is kötelezte, hogy negyedévenként öt font kávét s 10 font czukrot természetben szolgáltasson a háztulajdonos szükségleteire. Mivel a czukor fontja 70 — 72 krajczár, a kávéé pedig 80—85 krajczár volt abban az időben, valami praktikus jelentőséget ennek a szolgálmánynak aligha kell tulajdonítanunk ; ki is hagyták már a később módosított szerződésből. Egy szép nyári napon aztán a Váczi-utcza kora reggeli sétálói különös látványnak lehettek tanúi. 1783 július 22-ikén a hajnali órákban a szemközti «alispánház» tulajdonosa, nemes Sőtér János táblabíró uram gyanútlanul ballag vala rendes fölöstökömére, melyet Tuschlnál szokott volt elkölteni, a midőn háza kapuján kilépve, egyszerre ijedten kapja vissza fejét. Álom-e vagy káprázat ez ? Az újdonatúj kávéház összes felszerelése, a drága márványasztalok, dákók és billiárdok, a «birbics»-játékhoz való szép figurákkal ékesített asztal, a hozzávaló golyókkal, egész halom kártya, dominó és sakktábla, a sok tejesbögre mind az utczára kidobva hevert. Koppauer sütőmester legénye, ki ép akkor hordta ki a ropogós «salsa spirá»-kat, vagyis sóspereczeket, melyeknek sütése oly nagy tisztesség volt, hogy évről-évre felváltva szállott mesterről-mesterre, némán meresztette szemeit a megfoghatatlan látványra. Benn az üzletben a megkötözött marker nyöszörgött segítségért, fenn az első emeleti lakásban pedig maga a kávés dörömbölt, pokoli zajt csapva, eltorlaszolt ajtaján. A dolog magyarázata az, hogy Trichl nem tudván pontos időre megfizetni az esedékes negyedévi bért, parókacsináló gazdája nem sokat teketóriázott, hanem maga mellé toborozván három fodrászinast, egy segédet, két ácsot, egy mészárost, egy napszámost, három diákot és kilencz tótot, a kiket egész éjszakán át pálinkáztatott, pénzen fölbérelt s léczekkel és botokkal fölfegyverzett, ezzel a vegyes társasággal rettenetes összeesküvést forralt abból a czélból, hogy késedelmes lakója szűrét sommás úton kitegye házából. Ejnek idején betörtek üzletébe, miután a gazda lakását kívülről jó előre ellakatolták, s az egyedül ellenálló markőrt ártalmatlanná téve, pár percz alatt mindent szanaszét dobáltak ki az utczára. Katonaságot kellett requirálni, az költöztette erőhatalommal vissza a szerencsétlen Tuschlt kiürített hajlékába. A dologból persze pör lett s a garázda borotva vitéznek egy havi böjttel szigorított fogsággal kellett kiengesztelnie a megsértett világrendet. Egyébképen Tuschl is hamis zuzájú ember lehetett. Mozgalmas múltjából sokat elárulnak Pest város levéltárai, de egy se meghatóbb, s egy se mindennapiasabb, mint egy letört virág fájdalmas panasza, a kit állás ígéretével elcsábítva, hogy a tiltott viszony következményeit elrejtse, Bécsbe küldött s az anyai sziv visszakövetelő csengéseire hideg kegyetlenséggel letagadott, sőt holtnak híresztelt. Ez a rokkokóerkölcsű kalandor később az első pesti «állatheezczek» szervezője lett, azon a téren, a hol ma a Bazilika magasztos kupolája emelkedik. Már 1787-ben megvette özvegy Schmaleggerné állatait, egyelőre ideiglenes helyen rendezve állatviadalait, amelyért Schmaleggernének és Lechner Tóbiás szenátornak napi 30 krajczárt fizetett, mígnem maga építtetett amphitheatrumot. További pályája elvész a nagyvárossá fejlődő Pest életforgatagában, de nevéhez hozzá van fűzve a mulató főváros két nevezetes fejlődésre jutott intézménye: a czirkusz és kávéház. FŐHERCZEG A SOKACZ LEÁNYOK KÖZT. Frigyes főherczeget s családját nemcsak az köti hazánkhoz, hogy vagy két évtized óta magyar földön, Pozsonyban laknak s ott teljesen meggyökeresedtek, hanem az is, hogy nagy terjedelmű földbirtokaik vannak Mosonmegyében s még nagyobbak Baranyában. Ez utóbbi vidéken látta a főherczeg vadász-vendégeül több ízben is II. Vilmos német császárt s családjával együtt gyakran szokott itt hosszabb időt tölteni. A környék gazdálkodási állapotainak emelkedésére a mintaszerűen kezelt főherczegi uradalmak jó példája van nagy hatással, a közjótékonyságot a főherczegi család áldozatkészsége emeli. Legutóbb is kórházat alapított a főherczeg Dályokon, melyet a minap avattak fel nagy népünneppel. Erről a népünnepről való két kedves képünk. Az ottani sokacz leányok és menyecskék kaczkiásan kiöltözve nagy tánczot csaptak a szabad ég alatt s mulatságukból legényesen kivette a maga részét a főherczeg kilencz éves kis fia, Albrecht főherczeg is. A sokacz legények ruhájába öltözve beállt a tánczolók közé s hangos jókedvvel járta velük a népies tánczot. A jelenetet Baranya vármegye alispánja, Kosztis Kamill fényképezte le s az ő amateurfényképeit Sárosi Várady Ferencz úr szívessége juttatta hozzánk. ALBRECHT FŐHERCZEG EGYÜTT TÁNCZOL A SOKACZ LEÁNYOKKAL.