Vasárnapi Ujság – 1906
1906-06-24 / 25. szám - Egy világhírű magyar intézet (képekkel) 406. oldal / Természettudomány; ipar; kereskedelem és rokon
406 millióit. Nyilvánvaló, hogy az óriási tömeg számára, mely hiján van mindennek, a mit a lét követel, a legelső föltétel életének föntartása. Valamennyi magasabb követelésre később jön csak a sor. Mindazok, kik Amerikáról irtak, úgy idegenek, mint kiváltkép amerikaiak, gyakran túlszigorúak voltak; az Egyesült Államokban dívó durva szokásokat és modortalanságot nagyon is élesen kritizálták, nem véve számba a viszonyok kezdetlegességét, melyekből a köztársasághoz tartozóknak oly nagy része származott. Ha első látogatásomkor öt évvel ezelőtt, megismerkedhettem mindazzal, amit Amerika gazdagsága és buzgalma előteremteni képes volt a new-yorki társaság fényében, a bostoni irodalmi és művészeti műveltség finomságában, úgy nem kevésbé érdekes volt ez alkalommal az alsóbb osztályok viszonyait és a munkások életét tanulmányozni. Végre is ezekből áll a nemzet, amazok a kivételek? Nyílt alkalmam elég csodálni azoknak tulajdonságait, kik nem vergődtek még fel jólétre, kik nélkülözik talán a külső mázt, de épenséggel nincsenek szűkében a benső értéknek és rátermettségnek. De hiszen remélem, lesz alkalmam még bővebben foglalkozni az itt csak érintettekkel. Annyit kívántam csupán most még mondani, hogy az, ami megérkezésem perczétől fogva a legmélyebb hatást tette én reám, a nép és az ország által végzett munka nagyszerűsége. E határtalan nyílt tér, a munkának e tiszteletben tartása az, ami nem csupán tevékeny szellemeit az Ó-világnak, de a legjelentéktelenebbjeit is vonzza az újnak partjaira. A munka, mely itt uralkodó szerepet játszik és serkentő erejénél fogva bámulat tárgya, mely a legutolsó polgárt a társadalmi élet legmagasabb polczára emelni képes, a fáradhatatlan munka, mely az Egyesült-Államokat a jelenkor egyik vezérlő hatalmává fejlesztette. FERENCZY ISTVÁN ÖNARCZKÉPE. VASÁRNAPI IJSÁG, 13. SZÁM. 1906. 53. ÉVFOLYAM. EGY VILÁGHÍRŰ MAGYAR INTÉZET. (Szőlészeti kísérleti állomás.) Sokan felmennek a fogaskerekű vasúton a gyönyörű Svábhegyre s míg az öreg zakatoló gép félóránként megindítja a szellős kocsikat, bőven marad reá idő, hogy a szemközti Rókushegy bájosan zöldelő berkes tájaiban gyönyörködjenek. S gyönyörködnek is bizonyára, de már arra, hogy fel is menjenek oda, vajmi kevesen gondolnak. Szemközt az állomással néhány kőlépcső vezet fel a hegyoldalra; a lépcsőket fölverte a fű, jeléül annak, hogy oda nem valami sokan szoktak járni. Pedig hát a természeti szépségeken kívül is kerülne ott, ami bárkit nagyon érdekelhet s a mihez hasonlót sehol nem lát széles e világon. Ezt nem mi mondjuk, hanem azok a külföldi tudós férfiak mondják és irják, akik Európa minden részéből és Amerikából sűrűn megfordulnak ott s akik csodálatos módon sokkal jobban tudják oda a járást, mint a legtöbb törzsökös budapesti ember. Különben az odatalálás nem nagy mesterség. Amint az említett lépcsőkön felmegyünk, belejutunk a Debrői-útba, melyen pár perczig haladva, egyszerre csak hatalmas épületcsoport tűnik szemünkbe, egy szépen gondozott kert és több ültetvénytábla közepette. A pompás főépület homlokzatán ez olvasható: M. kir. központi szőlészeti kísérleti állomás és ampelológiai intézet. Darányi Ignácz földmivelési miniszter már korábban felismervén egy efféle intézmény szükségességét s tudományos és gyakorlati tekintetből egyiránt nagy fontosságát, meghívta dr. Istvánffy Gyula kolozsvári egyetemi r. professzort, — ki egykor a nagynevű Brefeld mykologusnak éveken át asszistense és munkatársa volt,—hogy a szervezési, berendezési tervezeteket dolgozza ki. S a választás a lehető legszerencsésebb volt, Istvánffy professzor rendkívüli szervező tehetségnek bizonyult s legelső sorban neki köszönhető, hogy az intézet olyan mintaszerű lett, mint amilyen. A pavillonrendszerű épületcsoportot Istvánffy tervezetei alapján Czigler Győző műegyetemi tanár építette, a kétemeletes főépületet, — melynek hossza 66 méter — se körül félkörben az egyes osztályok pavillonjait az üvegházakkal. A főkapu mellett a gép, fűtőház és villamos áram fejlesztő épületei állanak. A központi épületben vannak az igazgatósági irodák, a könyvtár, a közönség számára való előadóterem, több iskolaterem, végre az igazgatói lak. A négy pavillonban az élettani és növénykórtani osztály, a bor-vegytani-, erjedéstani- és gyakorlati szőlészet-borászati osztályok vannak elhelyezve. Mindenütt rendkívüli csín, tisztaság és czélszerű berendezés. A bútorok, munkaasztalok és szekrények nagyobbára az Istvánffy igazgató tervei szerint készültek , többnek ő maga a feltalálója. A világítás mindenütt tökéletes. Az összes helyiségek fel vannak szerelve víz-, gáz- és villanyvezetékkel, a munkagépek hajtatására, a vetítések czéljaira, némely vegyi munkálatokhoz stb. A fűtés gőzzel, központilag történik. Az épületek közti terület igen ízlésesen parkolva van. Többek közt itt láthatunk öt természetes sziklacsoportot, melyek eltávolítása nagyon költséges lett volna, tehát ezeket alpineummá varázsolták s a Magas Tátra flórájával betelepítették. Igazán meglepő csoportozatok. Oly vigan tenyészik itt a magas hegyek jellegzetes növényzete, mint akár a Tátra csúcsain, sőt a havasi gyopár oly szilaj növekedésnek indult az új hazában, hogy mesterséges soványító kúra alá kellett fogni. A terület többi részeit kísérleti szőlőültetvények foglalják el. Az intézet szakszemélyzete dr. Istvánffy igazgató professoron kívül tíz tisztviselőből és öt más szakértőből áll, kikhez a szükséges segédszemélyzet csatlakozik. E férfiak valóban rendkívüli munkát végeznek, de számuk a feladatok nagyságához és változatosságához képest nagyon is kevés. Mert mi mindent tesznek itt; tanulmányozzák a szőlő mindennemű ellenségeit, azok életviszonyait, az ellenük való védekezést; a fény, meleg, talaj, éghajlat befolyását a szőlő tenyészetére ; foglalkoznak a szőlő nemesítésével, új fajok előállításával, stb. Aztán vizsgálják a magyar mustokat, borokat, tanulmányozzák a borhamisítás felismerésére szolgáló eljárásokat, a szőlészet és borászat összes ágaiban használatos szereket, anyagokat s ezek hatását Az erjedéstani osztály a mustok erjedését, borok érését, kezelését tanulmányozza. Nagy gondot fordítanak a magyar borok sajátlagos élesztőinek előállítására; vizsgálják a borbetegségeket és gyógyítási módok után kutatnak. Továbbá talajfelvételeket végeznek az egész országban s gyűjtik a szőlőmívelésre vonatkozó megfigyeléseket. A nagyközönséghez időnként sok száz kérdőívet bocsátanak ki; hét elsőrendű meteorológiai megfigyelő állomást tartanak fenn a főbb szőlővidékeken. Foglalkoznak az összes magyar szőlőfajták rendszeres leírásával s festésével, egyben összegyűjti valamennyi szőlőfajt, amely Magyarországon míveltetik. Az ország különböző vidékein is nagyszámú kísérletet végeznek, azonkívül az odafordulóknak tanácsokat adnak. De ezenkívül mennyi mindent csinálnak még! Csak egyszerű felsorolásuk is nagyon terjedelmes lenne. Mind emellett az intézet szakférfiai a tudományos irodalom terén is nagy sikerrel és buzgósággal működnek, Istvánffy professzort tanulmányaiért a párisi Akadémia már két izben tüntette ki, dr. Gáspár János vizsgálatainak eredményét a külföld alapvetőknek ismeri el, a dr. Tompa munkái is nagy feltűnést keltettek a szakkörökben. Az elmondottakból is kitűnik, hogy a nevezetes intézet meglátogatása minden szakemberre és gazdára nagyon érdekes és tanulságos lehet. De sok felettéb érdekes látnivalót találhat ott bárki is. Láthatja például, miként próbálják ki a palaczkos borokat, hogy vájjon békén kiállják-e a tengeri szállítást? Mert némely bor igen ravasz portéka. Itthon aranyszínű, tükörtisztaságú, de a tengeri utat megunja, valósággal fellázad s ha az üveg kemény falai közül nem sikerül is kitörnie, hát legalább zavarossá válik. Azért itthon ki kell próbálni, hogy viseli majd magát a tengeren, hogy állja a vihart, meg az egyenlítő forróságát? ügy cselekesznek hát vele, hogy beleteszik egy kis hajóforma alkotmányba, amelyet villamos áram hétszámra úgy hányvet, hogy a legdühösebb vihar se tehetné különben. A helyiség is egyenlítői melegre lévén fűtve, ez irányban is kipróbálódik a bor. Ha aztán a művihart és műegyenlítőt becsülettel kiállta, akkor bátran lehet a fajtáját küldeni akár Indiába, akár Ausztráliába, vagy Dél-Amerikába. Érdekes az élesztősejtek megrendszabályozása és tenyésztése is. A must megforrását ugyanis bizonyos parányi élesztősejtek eszközlik. Csakhogy ilyen élesztő sokféle van, ezek is borvidékenkint különbözők. Egyik fajta gyorsan, szorgalmasan erjeszt, a másik lusta, dologtalan. De különböző a hatásuk a bor íze, zamatja tekintetéből is. Ezért hát Groh vegyész kifogdossa ezeket a kis élesztőket, külön-külön tenyészti s amelyik aztán jófélének bizonyul, azt elszaporítja s ezekkel erjeszteti meg a mustot. Eddig tizennyolcz fajta van összefogdosva, elkülönítve és hatásra kipróbálva. Egész sereg üvegben tenyésznek a különféle élesztők , csodálva láthatta a szemlélő, hogy a parányi testecskék hogy állanak össze sajátságos alakú, nagyobb tömegekbe, fajonként mindig pontos, meglepő szabályszerűsséggel. Egyik a legtökéletesebb díszes tortaalakba csoportosul, másik rózsaalakba, csillagalakba stb. A szőlő-kórház is méltó a megtekintésre. A kórházépület egy üvegház, ott vannak a betegek szépen sorjában. Betegágyul egy-egy dézsa szolgál; mindeniknél pontosan felírva a betegség neme, faja, a beteg állapota, akár csak a Rókus-, vagy Szent János-kórházban. Olyan sápadtak, foltosak, soványak, szinte szomorúk ezek a gyengélkedő növények! Haj, ha az ember nem szűkölködik a nyavalyákban, bizony nekik is jutott elég. A főépület előtt csillog, fénylik egy kis készülék, amelyet tréfásan az intézet «fénypontjá»nak neveznek, mert csillogása még a Svábhegyre is ellátszik. A napsütés tartamát jegyzi fel ez az eszköz. Mégpedig csalhatatlan pontossággal. Este aztán csak meg kell nézni a jegyzetét s mindjárt látjuk, hogy hány órát sütött a nap és mikor, meddig volt felleges az idő? E jegyzeteket naponta összegyűjti az intézet s igy aztán óranegyedre megtudja mondani, hogy az évben mennyi ideig sütött nap, a mi a szőlőre nézve nagyon fontos. Az intézet nem rég, csak 1904 tavaszán nyilt meg s mégis nevezetes sikerekkel dicsekedhetik már. A mit a külföldi szakfolyóiratokból láthatunk legjobban, a melyekben gyakran történik rá hivatkozás és egy s más szakkérdésben még Amerikából is fordulnak a nagy tudományú dr. Istvánffy igazgatóhoz, mint elsőrendű tekintélyhez.