Vasárnapi Ujság – 1907
1907-06-23 / 25. szám - A Nemzeti Szalon nyári kiállítása (képekkel). Erdey Aladár 499. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak - Bucentauros. Írta Erdős René 499. oldal / Regények; elbeszélések; genreképek
25. SZÁM. 1907. 54. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI UJSÁG. 499 latban, mely az irókat ugyanebben az időben a romanticzizmusból a realizmus felé hajtja, abban a fejlődésben, melyet Balzac készített elő s a melynek képviselői Flaubert, Zola és a két Goncourt. Képeivel szemtől-szemben hajlandók vagyunk Courbet-t a régi mesterek közé sorolni, mert legtöbb képe sötét, tompa színekkel van festve; technikájában a régi nagy mesterek, a hollandiak, különösen Hals Frans és a spanyolok, Velazquez, Ribera és Goya hagyományát követi. Saját vallomása szerint nem volt mestere. A Louvreban tanulmányozta a régi nagy mestereket és Isten adta tehetségével ezen az úton technikájában páratlan tökéletességet ért el, amit még az egykorú, egyébként ellenséges bírálatok is elismertek. Tájképei, mint az itt kiállított Erdőrészlet és Havas táj, tónusban és hangulatban felségesek, különösen azok, amelyekben a tengert vagy az erdőt festi. A hullámzó, tajtékzó tenger ábrázolásában valóságos drámai hatást kelt. A fenyvesnek az a méltóságos, megnyugtató hatása, az az igazi erdei hangulat, melyet képein kifejez, igen kevés festő képén található meg. Ékesen szóló példája ennek a Curée, mely kisebb méretű ismétlése egyik legjelentékenyebb, 1857-ben készült vadászképének. Valóban páratlan a barna színeknek ez a csodás akkordja, melyet a kürtös vörös zekéje és a kutyák fehér foltjai élénkítenek fel. A fatörzshöz támaszkodó vadászban önmagát festette meg. Ő az első a modern festészetben, aki az ellentétes tónusok hatására reámutat. Az ellentétes tónusok szembeállításával éri el a plasztikus hatást, a távlatot, a színek harmóniáját. Művészetének ez a vonása bilincselte le, ezt tanulmányozták festményein Manet és az impresszionisták, Cézanne, Pissarro, Sisley, Renoir és Monet. Alakjaiban és tájképein más-más irányt követ, azokat plasztikusan mintázza, ezekben tiszta tónusfestő. Külön-külön mind a két irányban csodálatos dolgokat alkot. Loue-parti sziklás tájképei, hullámos tengerképei, erdőrészletei, nemkülönben női aktjai, valamint képmásai, melyekben nem a lelkületet, hanem az élet külső megnyilvánulásait festi, méltán foglalnak helyet a modern festőművészet legkiválóbb alkotásai között. Diszharmónia csak ott keletkezik, ahol nagyobb alakokat állít be a tájképbe. Ilyenkor összeütközik a két irány s előtérbe tolál szerkesztésbeli gyengesége. Courbet festményein kívül bemutatja a kiállítás az impresszionista festőknek egy második sorozatát: Monet Claude, Renoir, Sisley, Pissarro, követőik: d'Espagnat és Moret és a hozzájuk közel álló Degas és Raffaelli néhány képét. Monet Claude «Impression» czímű képétől nyerte az egész csoport az impresszionista elnevezést, s valóban ő a hangulatos tájkép igazi festője. Nem a maradandó vonást keresi a természetben, hanem a fény és a szín pillanatnyi impressióját adja mesteri módon vissza. Kezdettől fogva ő a legkövetkezetesebb a plein air festésben. Egy-egy tájrészletet 8—fűszer megfest ugyanarról a pontról, reggel, délben, este, ragyogó napfényben, ködben, holdvilágnál; így keletkeznek sorozatos tájképei. lissarro a falu békés nyugalmának, a vidék elhagyatottságának festője,Sfeley megy legmesszebbre a színek elemekre bontásában, s az ő festése lett a neo-impressionisták (pointillisták) kiindulási pontja. Degas már nem tartozik közvetlenül az impressionisták csoportjához. A vonal mestere ő,s egyike azoknak, akikre legnagyobb befolyása volt a japán művészetnek. Bámulatos biztossággal figyeli meg a mozdulatokat és testhelyzeteket, tánczosnőinek merész állása olykor megdöbbentő, a kerek képhatással teljesen szakít, alakjait sokszor derékon metszi a kép széle vagy a fal. Degas kezdi újra művelni a XVIII. században teljesen elhanyagolt pasztellfestést. A pasztellfestés művelője Raffaelli is, aki kedves fehér tónusaival nagy szeretettel festi Páris utczáinak nyüzsgő képét, vagy a hófedte természetet. Itt látható még Corot követőjének, Daubignynek, a tavasz festőjének egy szép, hangulatos tájképe. Erdey Aladár: DOBSINAI GYERMEKEK VIRÁGOT HINTENEK KOSSUTH FERENCZ ÉS KOSSUTH LAJOS TIVADAR ELÉ BUCENTAUROS. Irta Erdős lenée. Sokáig nézett egy pontra, le, a földre, és ahova nézett, ott hirtelen megmozdult valami, egy állat, egy csúnya szörnyeteg, egy óriásbéka ... Nagyot kiáltott és fölébredt. A mennyire az álomtól megijesztett s a láztól összezavart kis agya tudott, elkezdett gondolkodni. — A gyertyák égnek az asztalon és nincs a szobában senki. Az öreg Marietta bizonyosan elaludt valahol. De hol van Jane a szobaleány? Micsoda világosság az odakünn a vizen ? Kiabálnak és énekelnek. Tudom már. Ma van a Redentore ünnepek harmadik napja. A mama Luigi úrral elment a fölvirágozott és lampionos gondolán, ki a Zeccára, tudom. Jane odavitt az ablakhoz, hogy lássam. A mamán nagy fehérköpeny volt és integetett nekem a kezével. Luigi úr háttal volt fordulva és az asztalon szendergett, mert ma künn vacsoráznak a vizén. Aztán Jane elment, de előbb adott levest és azt mondta: jövőre ne legyek beteg, ha a Redentore ünnep lesz s akkor én is elmehetek a lampionos gondolán mamával. És Luigi úrral bizonyára. Ezt is akarta mondani, de nem mondta. Aztán elment és bejött Marietta az öreg. Ezt az öreg nőt — Isten ezért talán meg fog büntetni — én nem szeretem. Luigi úrnak a dajkája volt és mindég tegezi. Nálunk Angliában a dajkák nem tegezik még a kis gyermekeket sem. Én sem tűrném. Mindjárt meg akart simogatni, de elkaptam a fejem. Goromba akartam lenni hozzá, de eszembe jutott, hogy később elmondaná Luigi úrnak, Luigi úr meg a mamának. Kikapnék. Azt mondtam álmos vagyok , hagyjon aludni. Lehet, hogy elment és lefeküdt. A Guidecca felől taraczklövések hallatszottak. A kisfiú felült az ágyán és figyelt. — Ágyúból lőnek bizonyosan. Milyen kár, hogy fáj a torkom és nem lehetek ott. Bizonyosan annyi kivilágított hajó van ott, mint tavaly és a zene szól és mindenki énekel. Ha legalább egy kicsit láthatnám. Megint visszafeküdt és tovább gondolkozott. — Már lehet tizenegy óra. Nem látom az órát, mert messze van. A mama és Luigi úr csak későn jönnek haza. Szeretném megvárni őket. Hátha a mama bejön és megcsókol. De ez nem bizonyos, mert lehet, hogy fáradt lesz. Csak itt volna a könyvem, hogy olvashatnék, de ahhoz még sötét van. A kisfiú türelmetlenül fészkelődött ágyán és