Vasárnapi Ujság – 1907
1907-07-07 / 27. szám - A mikádó udvarában (képpel). gr. Vay Péter 535. oldal / Általános nép- és országisme
536 VASÁRNAPI UJSÁGr. 25. SZÁM. 1907. 54. ÉVFOLYAM. esősök felé. Mert nincsen olyan város, melynek határában ne terülne el egy-egy régi cseresznyés. A legtöbbnek eredetét homály fedi. A fákat régen elhalt ősök ültették. A cseresznye virágát tartotta e nép mindenkor a legszebbnek. Cseresznyebimbó jelképezte a tavaszt, fejezte ki a fiatalságot. A mai napig a viruló cseresznyegaly magának a nemzetnek symbolicus jelvénye. A mi Spanyolországnak a piros szegfű, a francziáknak a Rose la France, Angliának újabban a primula és mi nekünk a tulipán — az Japánnak a cseresznyevirág. Alig fakad ki az első bimbó, örvend, vigad az egész nemzet. Ekkor írják nevezetes költők az érzelgős Utakat és a szellemes Hokkuk&t.* Ilyenkor gyűjtik kedvelt festőik az új benyomásokat suggestiv vázlataikhoz. A legműveltebb Maecenások és a legfinomultabb Dilletantik egymással versenyeznek, hogy kertjükbe gyűjtsék meghitt barátaikat, mint ahogyan a meghívó mondja: «az ágakat megtekinteni». Tudósok, írók, művészek, államférfiak és katonák töltik a délutánt elvont szemlélődés közepett, avagy eszmecserébe kezdenek, költeményeket rögtönöznek és művészi kérdéseket vitatnak. De e majálisok legérdekesebb időtöltése a nevezetes Cha-no-yu vagy tea-ceremónia. Nem kevésbbé hagyományos szórakozás a Ko vagy különböző illatú tömjénfüst élvezete. Mindannyi ősi hagyomány. Csak olyan szigorúan meg van azok minden egyes pontja határozva, mint ahogy a klasszikus Hana virágrendezésnél elő van írva minden hajtásnak az állása. Megannyi ősi hagyomány, sőt mondhatnám történeti okmány. A teaceremónia hogyan fejlett ki több századokon át a mai rituális aktussá, a tömjén és illatszagolásnak hogy alakították meg rendszerét és miként szabták meg törvényeit, a virágrendezésből minő módon vált a kánon, megannyi tág tere a nép psychologiája megismerésének. De csak e hagyományokat ismerve, ezek menetét megfigyelve érthetjük meg művészeiket, íróikat, tudósaikat. Reménylem, más alkalommal bővebben foglalkozhatom a japán szellem kifejezési módjaival. Szeretném részletesebben nemcsak híres műveiket, de a géniuszt ismertetni magát is, mely e műveket alkotta. Páratlan festményeiknél, melyek ma világhíresek, a művészi érzék mikénti megnyilatkozása még érdekesebb. Egy Koryn, Bunsho, Tanju, vagy Hiroshigi képei nem annyira objektív értelemben, mint subjektív felfogásokkal hatnak. Beccsel kevésbbé a festmény mint műtárgy, inkább annak esetleges hatása bsr, az érzés, az impresszió a lényeges, melyet a szemlélőben felébreszteni van hivatva. Ez volt az impresszionizmus eredete. E téren voltak a nipponok mestereink. Ilyen egészséges és életerős impressziókat igyekeztek a francziák elsősorban tőlük ellesni. Ennek az iránynak voltak hírnökei Európában a Goncourt testvérek és eszthetikus iskolások hivei. * Az udvari meghivó arany czimeres fehér lapjára «Cseresznye virág szemlélés» volt irva. Idegenre nézve a mondat értelme enigma. És értelmetlen marad az egész fogadás és annak jelentősége, ha nem volt alkalma a nép szokásait tanulmányozni, azokat megismerni. Ham a palota kertjeiben volt az ünnepség. Legalább az volt a neve, jóllehet ott palota nem létezik. Virágos kertet se láttam semerre sem. Hogy a helyet elképzeljük, gondoljunk egy négyszögletes pár hold nagyságú szigetet, melyet három oldalról csatornák határolnak, a negyedik pedig az öbölre néz. A fekvés a Simbachi állomástól 100 lépésre egy szerény külvárosban meglehetősen prózai. De ha egyszer a hídon áthajtottunk és az őrök betették a kaput mögöttünk, azt hihetnők, száz és száz mértföld választ el a fővárostól. Ebben voltak mesterek Nippon kertészei. Hatásokat terveztek és hatásokat keltettek is. Vadont teremtettek a városok közepett. És ha palotát nem találtam is a mi értelmünkben, itt amott a sűrűsben barátságos faházak rejtőznek. Mindeniknek más a rendeltetése és mindannyinak más a neve — de valamennyi egyaránt szerény és apró. A virágokat pedig a gyepre helyezett terméskövek pótolják. Egy szóval minden a megszokott, a régi szabályok értelmében. Hama kertjét ha le akarnám írni, ismételnem kellene, amit a császár magánkertjeiről mondottam. Japán kertjeit ugyanazon szabályok szerint rajzolták. A középponton egy szeszélyes alakú tó terül el. Körül dombokat, halmokat emeltek. A háttérben pedig sűrű fák állanak. A művész, amennyire módjában állt, az ország valamelyik híres pontját kívánta utánozni. Mindenkelőtt a szigetvilág egy-egy népszerű tájának impresszióját óhajtotta kelteni. A terméskövek óriási sziklacsoportokat jelképeznek, a dombok hegylánczokat ábrázolnak, a kaviccsal teleszórt ösvény a híres Tokaido országútja, — a kis tó pedig határtalan tengerré nő a szemlélő képzeletében. Ilyen Liliputi világ Hama berke is. A vendégek délben kezdtek érkezni. Egy órával később együtt volt Japán színe-java. Mint hallom, kétezer meghívót küldtek szét. Hivatalosak voltak nemcsak az udvar tagjai, de a katonai és polgári kitűnőségek is. Azonkívül teljes számmal jelent meg a diplomácziai és konzuli kar, valamint az ország nemessége. A hadsereg volt legfényesebben képviselve. Japán elsősorban katonai hatalom. Ezt ezen alkalommal is demonstrálta. A veres hajtókás világos egyenruha nagy többséggel szárnyalta túl a fekete szalonkabátokat. A tisztek elég jól festenek és modoruk, magatartásuk feltűnően utánozza a német katonaság feszességét. Az egyes csoportokat szemügyre véve, érdekes volt ar azokat ismerni fel, melyeket olyan sokszor láttunk a háború alatt a képeslapok hasábjain. Oyama marshall, Togo admirális természetesen az érdeklődés központjában állanak. Vonásaikat nem szükséges bővebben leírnom. Látta arczképeiket mindenki, így csak annyit jegyzek meg, hogy mindkettő arczszíne meglehetősen sárga. Megjelenése úgy a szárazföldi, mint a tengeri hősnek lehetőleg szerény. Ha nem ismertem volna őket régebb időtől fogva, alig hittem volna, amint ottan beszélgettek egy csoport közepett, hogy az utolsó háború győzelmében az oroszlánrész őket illeti. Távolabb egy másik cseresznye árnyában, Tokugawa herczeg, a Sogunok ivadéka, Kau-in őrgróf és Ito admirális sétáltak fel s alá. Az államférfiak közül első sorban Inouget kell említenem, mert a nagy Ito nem volt jelen. Korea rezidense ez idő szerint és igyekszik fényes pályáját újabb sikerekkel koronázni. Feladata nem könnyű, Daczára hogy, mint mondja, Lord Cromer és Egyptom példáját TÜRR ISTVÁN TÁBORNOK MAGYAR GARIBALDISTÁKKAL NÁPOLYBAN. Bernoud A. 1S60. évi nápolyi, fényképe után * Uta és Hukku japán költészeti formák.