Vasárnapi Ujság – 1907
1907-07-28 / 30. szám - Egy megbukott bálvány. Gr. Vay Péter 596. oldal / Általános nép- és országisme
29. SZÁM. 1907. 54. ÉVFOLYAM. A vasárnapi újság. 597 a menet áthalad, néptelenek. Minden kapu be van zárva. Az ablakokat friss rizspapirral ragasztják be. A lakosok a küszöbön térdelnek, és fejekkel a földre vannak borulva. A palota környéke is tiszteletben áll. Temetés arra felé nem veheti irányát. Ki előtte elhalad, leszáll lováról vagy hordszékéről. Kapuján át csak saruit oldva léphet be. Falai között csak egy férfi él: A császár. Kívüle csak felesége, ágyasai, és az eunuchok lakhatnak ott. Császári herczegek, miniszterek, tábornokok, mandarinok csak rövid időre, kihallgatásokra jöhetnek, így él a világ legkorlátlanabb uralkodója. Egy palotaszolga estefelé hozta a meghívást. A boríték nagy volt és véres. A cím arra volt írva, az udvari szokás szerint khinai betűkkel. A meghívó alakja levél volt. Szebb, ízlésesebb udvari meghívót nem láttam. Fél három óra lehetett, mikor a hordszékekkel értem jöttek. A palota szemben van. De világért sem lehetne másképen, mint négy embertől vive, másik négytől segítve odáig jutni. A fullajtár és kisok is elkerülhetetlenek. Távolság híján egy helyen toporzékolnak, hogy szolgálatukat ilyen módon jelképezzék. A hordszék zöld. Gombja ezüst. Függönyei selymesek. Minden a pekingiek hű másolata. A császár az új palotában lakik. Az új palota története pár szóban a következő: Az udvari lázadás után a király (akkor még nem volt császár), elhatározta, hogy a régi palotáját elhagyja. A királyné meggyilkolása félénk természetét valóságos rettegéssel töltötte el. Egy darabig az orosz követ házában reménylett biztos védelmet. Ott lakott majd két évig. Ezalatt fölépült az új palota a consulatus-negyedben, körülvéve az európaiak házaitól. Csúnyább helyet egész Söulban alig lehetett volna találni. Mély kopár katlan. Se kilátás, se növényzet. Még csak friss levegője sincs. Ebben a sivatagban pár európai és kiváltképen amerikai vállalkozó tervezte a császári lakot. Innen magyarázható, hogy bejárata pajtaverőcze. Fogadó csarnoka öntöttvas kicsk, szalonja — váróterem. Érdekes jelenség, hogy a legtöbb ízléssel bíró keleti népek is Európa legfertelmesebb gyártmányait szeretik. A szoba közepén kerek asztal mellett foglaltunk helyet. Mindössze nyolcvan. Consul, főudvarmester, egy kamarás, egy szárnysegéd, egy palotatiszt és két tolmács. A tisztek európai egyenruhákban voltak. A minta franczia. Sötét posztó. Arany gombok és válldísz. A karon sújtások jelzik a rangot. Tollas csákó, lakkcipő, fehér keztyű. A minta tagadhatatlanul jó. A kiállítás gazdag. A szertartásmester világlátott ember. Volt Európában több ízben. Végre kiviláglik, hogy régi ismerősök vagyunk. 1897-ben Viktória királyné gyémántjubeliumán Koreát ő képviselte. Egy héten át mindennap együtt voltunk a Buckingham-palace termeiben. Eközben jeltik, hogy ő felsége vár. A szertartásmester megadja a jelt az indulásra. A keskeny szalonajtón méltósággal még a parányi koreaiaknak se sikerül kilépni. Az ajtó szűk folyosóra nyílik. A folyosó egyik fala deszka, beragasztva kékvirágos fehér tapétával. Csúnyábbat nem láttam. De a vállakozó épen azért küldte Ázsiába, mert Európában alig akadt volna arra vevő. A folyosó udvarra szolgál. Körül kamrákat látok. Cseléd kalibák állanak. Istállók udvara rendesen csinosabb, bár tisztára van felsöpörve. A fal mellett fa járda vezet. Két vagy három deszka egymás mellett. Korlátképen léczek vannak összeütve. A deszkapadlóra futószőnyeget terítettek ez alkalomra. Szőnyegnél jobb szó a pokrócz. Az udvarsarokba kapu van vágva. Mellette félszer. Ez a díszudvar bejárata. Nem külömb az előbbinél. Még csak ki sincs kövezve. És a trónus elé, mint amott, sorban deszkajárdán járulunk. Új-Britannia: Duk-duk tánczos. (Festetics gróf gyűjtéséből.) Grönland: Eszkimók. Bőr csolnak. Kutyaszánkó felszerelve. (A dán királyi kormány ajándéka.) A NÉPRAJZI MUZEUMBÓL. Új Guinea]: Ünnepi álarczok. (Fenichel és Biró Lajos gyűjtése.)