Vasárnapi Ujság – 1908
1908-10-18 / 42. szám - Unalom. Elbeszélés. Írta Lux Terka 846. oldal / Regények; elbeszélések; genreképek - Két Francillon 846. oldal / Tárczaczikkek; napi érdekű közlemények
848 VASÁRNAPI ÚJJSÁG. 43. SLAM. 1908. 55. ÉVFOLYAM, mint az embert, mert azokkal együtt lehetett s mégis — magányban. De hogy egyáltalán lehetett Pállik állatfestő, az már magában a magyar képzőművészeti kultura dicsérete. Az ilyen speczialista piktort csak egy nagy kínálatú és nagy keresletű művészi vásár forgalma táplálhatj el ? ci hol egyaránt elkél az egyházi-, a csatakép, a genre, a táj, a katonaélet, a szalonhumor, paraszti figura, állattanulmány és miegymás. Külföldön minden genre-nek megvan a maga külön festője, legtöbbször több is, nálunk mindenkinek mindent kell dolgoznia, hogy kielégítvén a megrendelők vagy művásárlók ízlését, a kép vevőre találjon. Pállik szinte az egyetlen volt nálunk, aki specialistának is keresettebb volt, mint legtöbben a mindent dolgozók között. Igaz, nem szabad elfelejtenünk, hogy a kép nemzetközi szöveg, melynek egész világ olvasójává lehet, — ha magyar is, — nemcsak a művész hazája. S a Pállik csodálóinak, rajongóinak nagy táborában is tán több volt az angol s az amerikai mecénás, mint a magyar műbarát. A művészi hagyaték, mely most odakünn a magyar művészet nagy veszteségét siratja, elsősorban az utóbbi szempontból érdekes és tanulságos. Mint egy fejezet magyar művészettörténet, úgy tárul föl előttünk Pállik gazdag és változatos életének könyve. Látjuk Ena királyné, Mária Krisztina özvegy királyné és Izabella szinte az első krétarajzot, mely még talán iskolás fiú korából való s már ezen érezzük a későbbi művésznek erős realizmusra való hajlandóságát. Aztán látjuk egész sereg képen azt a szép korszakot, melyre maga Pállik is legbüszkébb volt, mikor a halhatatlan Munkácsy barátjaként együtt dolgozott a Mesterrel s megadatott neki, hogy a Krisztus Pilátus előtt alkotója művészetének titkaiba behatolhatott. A kiállítás nem egy darabján a laikus előtt is elevenen tükröződik Munkácsy hatása s ha Pállik rá nem talált volna önmagára, ha hajlama, tehetsége és sikerei nem vitték volna át az állatfestésre, tán Pállik is «nagy styl» s nem a birkák művészévé lett a volna. De itt új utat kellett magának törnie, új, egyéni ecsetkezelést kellett elsajátítania, ha boldogulni akart — szakítania kellett tehát a Munkácsy irányával. Az új utaknak ezt a keresését, az egyéni kézirás elsajátítását aztán bámulatos türelemmel és szorgalommal végezte. A negyedfélszáz kép közül kétharmadrész beszél a művésznek erről a harmadik — utolsó — korszakáról, mikor már nem elégedett meg az állatok fejeinek és mozgásának jellegzetes ábrázolásával, hanem kereste az atmoszféra hatását is a tárgyakon és eleven lényeken. Milyen szívósan kutatta a gyapjúra hulló fény tüzét, világító erejét, a fény és árnyék játékát a lágy anyagon s az így átlátszóvá hevített gyapjú tüzes koloritját! Milyen fizikai kínnal és türelemmel tanulmányozta a téli tájkép jellegét s a hónak, a hidegnek visszahatását kedvencz állataira! E problémák kutatása közben nem érzett sem hideget, sem meleget, sem éhséget, sem szomjúságot, — naphosszat elült, vagy elkóborolt a pusztákon, hogy egy mozdulatot, vagy egy színfoltot elleshessen. A modern művészet diadalmas előrehaladása, a plein-air nemzetközi és hazai még csak sarkallották ambíczióját; győzelmei titokban csinált impresszionista vázlatokat is, hogy fénytanulmányait nagy képein értékesíthesse, de még utolsó perczében sem ismerte el, hogy művészeti hitvallásában a modernség őt csak egy perczre is megtántorította volna. Pedig utolsó képe, a kiállításon is látható «Kakasviadal», erős, impresszionista hatásokat mutat. De így illett ez az ő kemény, daczos és hajlíthatatlan egyéniségéhez. A művészet konzervatív hagyományainak volt Pállik egyik legkiválóbb képviselője s művészetpolitikai kérdésekben egyik legharcziasabb temperamentumú vezére; neki nem lehetett elismernie, hogy mikor a modern művészet ellen harczol, ugyanakkor ő maga is belekerült a kor áramlatának sodrába. És nem is kellett elismernie. Hangos szavánál, még időnként felragadott tollánál is külömb fegyvere mégis csak az ecset volt, ez a fegyver pedig akaratlanul is tisztelgett a modern művészet előtt. Vadászaton. A féltoronyi kastély. A SPANYOL KIRÁLYI PÁR FÉLTORONYBAN, FRIGYES FŐHERCZEGNÉL. — Jelfy Gyula fölvételei, főherczeg kisasszony.