Vasárnapi Ujság – 1908

1908-11-22 / 47. szám - Balázs Béla: Találkozás 942. oldal / Költemények - Zempléni Árpád: Makdumkuli 942. oldal / Költemények

reható, de becsületes, a haladást szolgálja, túlzások­tól tartózkodó higgadtsággal. Mintha benne is volna valami a girondisták véréből, mintha természete a jóakaratú közvetítők hálátlan, de hasznos szerepére vinné. Úgy tűnik, mintha önmagából is volna va­lami új regénye, A renegát főalakjában, Gyarmathy Bélában, a­ki szocziális eszmékkel eltelve kerül haza vármegyéjébe s kettős irányban akarja érté­kesíteni tanulmányait: érintkezést keres a munká­sokkal, tanítja, neveli őket, másfelől pedig meg akarja nyerni az új eszméknek a vármegyei urakat. Az ilyen közvetítők örök sorsa az, hogy személy szerint megbuknak, de a fejlődés, a­mely az ellen­tétes erők eredőjéből alakul, mégis az ő irányukban halad. S hiába könyörül meg regénye hősén a szerző, hiába adja meg neki, kárpótlásul egy igazságtalan inzultusért, a hirtelen népszerűséget mindkét párt részéről, — sikerének tartósságában nem tudunk hinni; a legközelebbi alkalommal megint szembe fog kerülni mindkét egymás ellen fegyverkező tá­borral. A közvélemény hirtelen átalakulása azon­ban jól van rajzolva a regényben, ez a leginkább irodalmi része. Egyebekben is az összes motívumok intelligensen vannak felállítva, a­mihez elég a tu­dás, a tények és fogások ismerete, abban a regény színvonalon áll. A­hol azonban az író következik, ott megakad a dolog: az emberek theoretikusan vannak elgondolva, nem szemléletesen megjele­nítve, a papiros-íz végig megérzik rajtuk, nem mű­vészi fantázia adott nekik életet, automatikusan mozognak az író szándékai szerint. Az előadás egy­színű, nincs benne élet és lendület, a stíl egyéni­ségtelen újságíró-stílus. Az exc­entrikus gazdag lány, a­ki föléleszti Gyarmathyban a rokkant ener­giát s a siker után egy roszul végződött szerelmi kalandjának bűntudatától hajtva eltűnik, afféle sza­bályszerű regényalak, szerelmi hősnő, semmi egyéb. A hivatásos, üzleti szoc­ialista­ izgatók merő figu­rák, az író kritikai formulái, egyéni életet nem él­nek. Olyan jelenetek, a­melyek szinte önként kínál­ják a hatást, teljesen összelapulnak. Bármily rokon­szenvvel nézzük is az író törekvéseit, épen azokat a tulajdonságokat nem találjuk meg könyvében, me­lyek az igazi regényírót teszik s ezért nem tudunk hinni abban, hogy a szépirodalom az a tér, melyre Farkas Pál született. Szinte bántó dolog látni, hogy válik egy okosan, irodalmilag elgondolt regénytéma lapos gouvernante-regén­nyé a kezeiben; akkora KÖZEPE. KILÁTÁS A TABÁNBÓL A PESTI OLDALRA. A TABÁN ÉS A GELLÉRTHEGY A NAPHEGYBŐL TEKINTVE, RÉGI HÁZAK A GELLÉRTHEGY TÁJÉKáN, MELYEKET LEGKÖZELEBB LEBONTANAK.­­ B»logh Budou fímfoloi.

Next