Vasárnapi Ujság – 1908
1908-11-22 / 47. szám - Balázs Béla: Találkozás 942. oldal / Költemények - Zempléni Árpád: Makdumkuli 942. oldal / Költemények
reható, de becsületes, a haladást szolgálja, túlzásoktól tartózkodó higgadtsággal. Mintha benne is volna valami a girondisták véréből, mintha természete a jóakaratú közvetítők hálátlan, de hasznos szerepére vinné. Úgy tűnik, mintha önmagából is volna valami új regénye, A renegát főalakjában, Gyarmathy Bélában, aki szocziális eszmékkel eltelve kerül haza vármegyéjébe s kettős irányban akarja értékesíteni tanulmányait: érintkezést keres a munkásokkal, tanítja, neveli őket, másfelől pedig meg akarja nyerni az új eszméknek a vármegyei urakat. Az ilyen közvetítők örök sorsa az, hogy személy szerint megbuknak, de a fejlődés, amely az ellentétes erők eredőjéből alakul, mégis az ő irányukban halad. S hiába könyörül meg regénye hősén a szerző, hiába adja meg neki, kárpótlásul egy igazságtalan inzultusért, a hirtelen népszerűséget mindkét párt részéről, — sikerének tartósságában nem tudunk hinni; a legközelebbi alkalommal megint szembe fog kerülni mindkét egymás ellen fegyverkező táborral. A közvélemény hirtelen átalakulása azonban jól van rajzolva a regényben, ez a leginkább irodalmi része. Egyebekben is az összes motívumok intelligensen vannak felállítva, amihez elég a tudás, a tények és fogások ismerete, abban a regény színvonalon áll. Ahol azonban az író következik, ott megakad a dolog: az emberek theoretikusan vannak elgondolva, nem szemléletesen megjelenítve, a papiros-íz végig megérzik rajtuk, nem művészi fantázia adott nekik életet, automatikusan mozognak az író szándékai szerint. Az előadás egyszínű, nincs benne élet és lendület, a stíl egyéniségtelen újságíró-stílus. Az excentrikus gazdag lány, aki föléleszti Gyarmathyban a rokkant energiát s a siker után egy roszul végződött szerelmi kalandjának bűntudatától hajtva eltűnik, afféle szabályszerű regényalak, szerelmi hősnő, semmi egyéb. A hivatásos, üzleti szocialista izgatók merő figurák, az író kritikai formulái, egyéni életet nem élnek. Olyan jelenetek, amelyek szinte önként kínálják a hatást, teljesen összelapulnak. Bármily rokonszenvvel nézzük is az író törekvéseit, épen azokat a tulajdonságokat nem találjuk meg könyvében, melyek az igazi regényírót teszik s ezért nem tudunk hinni abban, hogy a szépirodalom az a tér, melyre Farkas Pál született. Szinte bántó dolog látni, hogy válik egy okosan, irodalmilag elgondolt regénytéma lapos gouvernante-regénnyé a kezeiben; akkora KÖZEPE. KILÁTÁS A TABÁNBÓL A PESTI OLDALRA. A TABÁN ÉS A GELLÉRTHEGY A NAPHEGYBŐL TEKINTVE, RÉGI HÁZAK A GELLÉRTHEGY TÁJÉKáN, MELYEKET LEGKÖZELEBB LEBONTANAK. B»logh Budou fímfoloi.