Vasárnapi Ujság – 1908

1908-11-22 / 47. szám - Kwang-Su császár és Csu-si császárné (képekkel). Gróf Vay Péter 946. oldal / Élet- és jellemrajzok - A gulyakútnál. Elbeszélés. Írta P. Ábrahám Ernő 946. oldal / Regények; elbeszélések; genreképek

46. SZÁM. 1908. 55. ÉVFOLYAM. VASÁRNAPI ÚJSÁG. 949 A HÉTRŐL. Budapest. A főváros fejlesztéséről szóló tör­vényjavaslat tárgyalása alkalmából most sok szó esett Budapestről és a sok szóban panasz és gáncs is akadt bőségesen. Bizonyára nem minden elhangzott panasz igazságos, de nem is mind alaptalan. Egy dolog kétségtelen: Buda­pest első városa ugyan az országnak, de — ma még legalább — nem büszkélkedhetik azzal, hogy a tiszta magyarságnak nyelvében, ter­mészetében, erkölcseiben és az érzése meg­nyilatkozási módjában az első és leghitelesebb képviselője lenne. Nemzeti szempontból még semmi esetre se az, a­mi például Páris Fran­cziaországban. Magyarázata ennek a fogyat­kozásnak van bőségesen. A két város, a­mely­ből a magyar metropolis alakult, egyik se volt olyan, hogy a további fejlődésnek a tiszta magyarságot adhatta volna mag­ául. Sőt ellen­kezőleg. Az őslakosság a Duna mindkét partján túlnyomó nagy részben nyelvében német volt. A város rohamos fejlődésének se került min­den eleme a tiszta magyarság talajából. Ez a fejlődés egy meglehetősen sokféle összetettségű kémiai folyamat képét mutatja, mert hiszen a nagyváros vonzó ereje általában érvényesült az ország lakosságának minden részével szem­ben. És természetesen, legerősebben azoknál, a­kiknek hajlama és képessége a városi élet­ben biztatott a legkedvezőbb érvényesüléssel. Az internaczionális vonatkozásoknak is termé­szetszerűleg mindenütt a fővárosok a csomó­pontjai és pedig úgy a gazdasági, üzleti, mint a szellemi mozgalmak terén. Mindezek a vi­szonyok, sajátosságok és körülmények nem olyanok, hogy a fővárosnak a magyarság irá­nyában való tökéletesedését szolgálnák vagy segítenék. És mégis mit látunk ? Azt, hogy mennél nagyobb, hatalmasabb, jelentékenyebb lett Budapest, annál­­ magyarabb is lett. Budapest száz esztendő alatt rengeteget nőtt, de Budapest magyarsága még sokkal nagyob­bat. Ez a faktum egymagában elegendő egy igen nevezetes és örvendetes tanulság meg­állapítására, a­melyet legtömörebben úgy fejez­hetünk ki, hogy a város fejlődése és a város magyarsága hasznára váltak egymásnak. Ezzel azután tarthatatlanná lesz minden olyan vád, panasz vagy ráfogás, a­mely egészen nemze­tietlennek akarja bélyegezni Budapestet, holott az igazság csak az, hogy még nem egészen nemzeti, de a fejlődésének tartalma nyilván mutatja, hogy e tekintetben is a teljesség felé halad. Minden okunk megvan bízni benne, hogy mire csakugyan világváros lesz, tökéle­tesen magyar város is lesz. Azt is el merjük mondani, hogy az út rögösebb és kátyúsabb részét már mind a két irányban megtette. * Az érdekes törvény. Jó-e törvénynek a gróf Andrássy Gyula választási reformja, vagy nem jó, ezt majd megmondják a politikusok, a­kiknek kötelességük, hogy értsenek hozzá. Egy nagy érdeme azonban mindenesetre megvan. Akármilyen is — törvénynek, témának igen jó. Gazdag és érdekes, e mellett az anyagá­ban se olyan elvont természetű, hogy csak szakemberek beszélhetnének róla. Már­pedig, hogy mit jelent az Magyarországon, ha a po­litika csakugyan érdekes, ezt talán nem is kell bővebben fejtegetni. Tudvalevő dolog, hogy igazán közérdekű, vagyis mindenkinek az érdeklődését foglalkoztató matériát minálunk csak a politika tud produkálni. Se az iroda­lomnak, se a művészetnek, se a tudománynak nagy eseményei nem tudják olyan széles ter­jedelemben megmozgatni a lelkeket és az el­méket, mint a politika jelenségei és fordula­tai. Ez bizonyára nem valami nagy szerencse se az irodalomra, se a művészetre, se a tudo­mányra, de azért vádolni érte a politikát se lehet. Mert nyilvánvaló, hogy ez a formáca: «a politika magának foglal le minden érdek­lődést­, kissé önkényes megfogalmazása a hely­zetnek. A politikának nincsenek külön hatalmi eszközei a közérdeklődés lefoglalására. A köz­érdeklődés szabadon rendelkezhetik magával és odahajlik a­hová a tulajdon dispozicziói terelik. Reméljük, elkövetkezik majd az idő, a A FEGYHÁZ. GÜNTHER ANTAL IGAZSÁGÜGYMINISZTER KÖRUTAT TESZ A FEGYHÁZBAN. GÜNTHER ANTAL IGAZSÁGÜGYMINISZTER ÉS KÍSÉRETE A FEGYHÁZ KAPUJÁBAN. A MÁRIA­-NOSZTRAI FEGYHÁZ ÖTVEN ÉVES JUBILEUMA. — Balogh Rudolf fölvételei.

Next