Vasárnapi Ujság – 1908
1908-08-16 / 33. szám - Cassone (arczképpel és képpel). Hendel Ödön 670. oldal / Élet- és jellemrajzok - A Rábcza hídjának áthelyezése (képekkel) 670. oldal / Hazai táj- és néprajzok; közintézetek; népszokások; műtárgyak
670 fan jelenség az, hogy az ügyvédi pálya sokkalta népszerűbb, mint maguk a fiskálisok. Sokat pörösködünk, tehát sok az expenz-nóta, ami soha se kedves nótája annak, akinek elhúzzák. A kecskeméti eset, ahol egy szorongatott és elkeseredett ember rálőtt az ügyvédre, noha bizonyára nem az volt eredendő okozója a romlásának, nem az első ilyen dolog és egyáltalában nem példátlan. Erkölcsileg ennél szinte súlyosabb az, ami a minap Budapesten történt, ahol maga egy ügyvéd nem volt hajlandó kezet fogni egy kollégájával, aki az ő, bizonyára nem hivatatlan ítélete szerint a kliense érdekében, illetve a kliense követelésének a biztossága érdekében tovább ment a sanyargatott alperessel szemben annál a határnál, ahol az emberségesség megállást parancsol. Ilyen eset bizony megesik, nemcsak a Nádor utczában és nem alkalmas arra, hogy szeretetet gyűjtsön az ügyvédeknek. De viszont nem szabad elfelejteni, hogy az ügyvéd helyzete is kényes, cselekvési szabadsága csak egy meghatározott irányban van és ez nem az ellenfél javának, kímélésének az iránya. Bizonyos, hogy az érdekek kíméletlen védelme nem minden ügyvédnek a lelke ellen való, de még akinek erőszakot kell is tennie magán, hogy túlságosan elnéző ne legyen, annak a lelkét is meg kell, hogy keményítse az idők folyamán egy sajátos és nem valami fölemelő, de annál általánosabb érvényű tapasztalat. Az, hogy az emberek alig honorálnak valamit jobban, mint a kíméletlenséget. Ez a tulajdonság szerzi meg a fogas ügyvéd nagy keletét, mert a legmegnyomorgatottabb alperesből lesz a legbiztosabb kliens, ha neki támad valakin követelni valója. így okoskodik: — Ez keménykezű ember, velem is elbánt, el fog bánni az adósommal is! Minden, a közönség szolgálatában álló szervezetnek az erkölcse, lelke a közönség erkölcsének és lelkének produktuma. Mint elszigetelt, zárt organizmus el nem bírálható. VASÁRNAPI UJSÁG. 33. SZÁM. 1908. 55. ÉVFOLYAM CASSONE. Az öröktavaszú Sziczilián, a sötétkék Jontenger közelében fekszik egy ősrégi város: Noto. Idestova harmadfélezer éve, hogy felépítették a szikulok, a sziget őslakói, védelmül a görögök ellen, kik a közeli Siracusa alapításával befészkelték magukat Szicziliába és innen hozzáfogtak a sziget meghódításához. A görögök a városnak Neoton vagyis legújabb város nevet adtak és rövid idő alatt hatalmukba kerítették a sziget többi városaival együtt. A görög hatalom bukása után a Krisztus előtti harmadik században Róma birtokába került Sziczília és a hosszú hét százados római uralom alatt teljesen ellatinosodott. A görög Neotonból is latin város Netum lett. A római birodalom összeomlása után sűrűn cserélt utat a sziget. Egymás után bírták a gótok, a görög császárok, a mórok, a normannok, a németek, a francziák végül a spanyolok. A sokféle idegen jármot kiáltotta Neto, az időközben elolaszosodott Netum. Emberi erőszak nem tudta megrontani. Ekkor nagyobb erő, a természet támadt ellene . 1693-ban hatalmas földrengés porba döntötte. A romváros ma is ott hirdeti, mint egy újkori Pompeji, az anyaföld kegyetlenségét. A pusztulásból megmenekült lakosság újra fölépítette a várost kedvezőbb helyen, közelebb a tengerhez. Az új Noto a XVII. században épült barokk stílusú város. Ebben a városban él a szabadság egy rajongója : Gassone, ki a szabadság legnagyobb költőjét, Petőfit lefordította olasz nyelvre. * Cassone József 1843-ban Notoban született. Atyja építőművész volt, ő pedig — már mint gyermek — a zene és a költészet iránt mutatott tehetséget. Midőn Garibaldi 1860-ban kitűzte a szabadságharcz zászlaját Szicziliában, hogy Délolaszországot felszabadítsa az idegen Bourbon-uralom alól, az alig 17 éves Cassone megszökött a szülei háztól és Garibaldinál önkéntesnek jelentkezett. Egy év sem telt bele és a veresingesek elűzték a Bourbonokat és északnyugati Itália ura, Viktor Emánuel szárd király, felvehette az olasz királyi czímet. Cassone nem vehetett részt e küzdelmekben, mert atyja fejletlen volta miatt egészségi okokból erőszakkal vitte haza Garibaldi táborából. Ámde a szabadságharcz még nem ért véget, hiszen a velenczei tartományt még a gyűlölt Ausztria birta. Mikor 1866-ban ennek a visszaszerzésére került a sor, a katonaiskolából hadapródként kikerült Cassone boldogan indult harczolni hazája szabadságáért. Boldogsága azonban nem tartott soká. A hadjárat fáradalmai csakhamar ágyba döntötték és hosszú ideig súlyos betegen feküdt Pármában. Mire felépült, Olaszország egységes és szabad volt. Vágyai — nélküle teljesedtek. Visszatért szülővárosába és ekkor — 1867 nyarán — erős napszúrást kapott és megdöbbenve vette észre, hogy ennek következtében elveszte járóképességét, hallását és beszélőképességét. És minő gúnyja a sorsnak ! Segítségére siető fivéreinek egyike orvos, a másik gyógyszerész, négy nővére pedig mindmegannyi irgalmas szamaritánusnő, ápolja. Mindhiába nem tudtak segíteni rajta. A megromlott testben azonban erős lélek élt, mely nem rettent vissza ettől a szomorú élettől. Még ma is, 65 évvel, betegen — fiatal maradt e lélek. «Nem, nem! — írja egy levelében — nem vagyok öreg. Úgy tűnik fel nekem, hogy megálltam 24 éves koromban és azóta az évek nem szaporodtak el fölöttem. Ha valami lehetetlen csuda folytán visszanyerném az egészségemet, újra járhatnék, hallanék, azt hiszem, folytatnám ama napok foglalkozását, melyeken a napszúrás sújtotta. Életezést és vigasztalást az írásban talált. Eleinte lírai költéssel, történelmi és irodalomtörténeti kutatásokkal és filozófiai elmélkedéssel foglalkozott. Csakhamar az idegen nyelvek tanulmányozására adta magát, hogy a világirodalom nagy költőit megismerje és megismertesse nemzetével. Megtanult a latin és a görög után francziául, németül, angolul, oroszul és e népek nagy költőit: Musset-t, Heinet, Lenaut, Byront, Shelleyt, Puskint, Lermontoffot fordítgatta, anélkül, hogy valamelyik állandó kedvenczévé lett volna. Ekkor kezdett el Petőfivel foglalkozni és annyira megszerette, hogy azóta életét Petőfi kultuszának szentelte. Petőfit először, mint diák hallotta emlegetni. Majd a hatvanas években nagy Petőfi kultusz keletkezett Olaszországban, melynek tüzét Aleardi gyújtotta meg — egy Petőfit aposztrofáló költeményével. Buzgón élesztették a tüzet a magyar Garibaldisták és az olasz hírlapok. Ezek hatása alatt több Petőfi-fordítás jött létre, de minthogy nem az eredetiből, hanem német vagy franczia fordítás alapján, képzelhető, mennyire elferdítették Petőfit. Cassone megharagudott e Petőfi-hamisításokra és elhatározta, hogy megtanul magyarul, hogy közvetlenül, a maga hamisítatlan valóságában megismerje és méltó fordításban megismertesse nemzetével. Meltzl Hugó, a télen elhunyt kolozsvári egyetemi tanár támogatta e szándékában. Ő küldte meg neki Ballagi Mór németajkúak számára készült magyar nyelvtanát és Babos Kálmán magyar-franczia szótárát. És Cassone megtanulta a magyar nyelvet egyedül, tisztán szemével és elméjével, anélkül, hogy hangzani hallotta és hangoztatni tudta volna. Azután megkezdte élete nagy művét, Petőfi lefordítását. Első fordítása a Tündérálom volt 1874-ben. És azóta harminczöt éve lankadatlanul fordítja Petőfit és immár háromnegyed részben átültette az olasz irodalomba. Legújabb műve, a János vitéz az idén jelent meg. Cassone fordításait általában a hibátlan verselés, a tartalmi hűség és a költői nyelv szépsége teszik elsőrendűekké. Olasz kritikusai, élükön Carducci, nagy elismeréssel írnak róla. Legilletékesebb birálói, vagyis azok, kiknek a két nyelv egyaránt birtokukban van, élükön Sirola Ferencz, szintén magasztalólag méltatják. Az agg költő egészsége ez utóbbi időben nagyon meggyengült. Munkabírása régebben óriási volt, dolgozott 14 órát naponta és a folytonos munka feledtette vele balsorsát. Ma már nem képes erre és egyre jobban ránehezedik sorsa. «A pihenés — írja egy levelében, — rám nézve a legnagyobb kín, mert akkor gondolkozom . . . gondolkozom ... és nem tudok megvigasztalódni sorsom felett.» Legutóbb annyira meggyöngült a szeme, hogy alig lát és alig dolgozhatik. Naphosszat nyugszik, járni képtelen , homályban alig látva, csendben, nem hallva egy hangot, némaságban, nem ejthetve egy szót se, nem érzékelve mást, mint a köszvényes izületek szakgatását. Talán utolsó óhaja, hogy könyvalakban s lapokban napvilágot látott és még kéziratban levő Petőfi-fordításait egy kötetbe gyűjtve adhassa nemzete kezébe. Hendel Ödön: CASSONE, PETŐFI OLASZ FORDÍTÓJA. CASSONE HÁZA NOTOBAN. A RÁBCZA HÍDJÁNAK ÁTHELYEZÉSE. A Rábcza folyónak szabályozása szükségessé tette, hogy azon hidat, mely Győr mellett a vízen át vezetett, más helyre vigyék át. A régi folyómedret ugyanis be kellett temetni, s a vízfolyás számára egy új medret kellett ásni, aminek következtében az eddigi híd fölöslegessé vált, ellenben egy új hídra lett szükség. Az eddigi eljárási mód az lett volna, hogy egy egészen új hidat építsenek, s a réginek vasszerkezetét adják el ócskavas gyanánt. Mert szétszedni, és új helyen újra felállítani a hidat nem lehetett, miután így hónapokig szünetelt volna a forgalom. E helyett a szabályozási mérnökök azt az egészen új módot választották, hogy egy darabban fölemelik az egész hidat, aztán hajóra rakják, átviszik a leendő új helyre, s ott ugyancsak egy darabban leteszik a pillérekre a melyeket előre megépítenek. Így aztán megmarad a régi híd, nem kell egy szeget se újítani rajta, s a forgalom mégse akad föl néhány óránál több időre. Ehez képest az e czélra összeállított hajó-